Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
1983. március 5. Kelet-Magyarország 3 /------------------------------------------------------------------------------------------------------Éled a határ Á máriapócsd Rákóczi Termelőszövetkezet földjei fölött pillantottuk meg ezt a helikoptert. Műtrágyát szórta fákat hajlongató szélben. Sasváry Ottó és Hámori András pilótáktól, Tislér Gábor szerelőtől megtudtuk: reggel óta dolgoznak ezen a táblán, s az enyhe szél kedvező, segít elteríteni a vegyszert A 22. felszállás után éppen váltás •következett. Elmondták: aznapra mintegy harminc felszállás van még hátra, és befejezik a műtrágyázást a máriapócsi tsz- ben. A nyírbátori országút mellett berendezett kis repülőtérről pénteken azóta már áttelepült a brigád, Ófehértón folytatja a fontos tavaszi munkát (mester—gaál) MEDITÁCIÓ ARRÓL, ! miért nem mondanak nemet? Fogyasztásmérés — prébapadon Oj szolgáltatást vezetett be év elején a Volán 5-ös számú Vállalata. A járművek üzemanyag-fogyasztását mérő próbapadon délelőttönként 3—4 órán át nem a saját, hanem más vállalatok járműveit vizsgálják. Mivel Nyíregyházán jelenleg hasonló bemérőállomás nincs, ezért igen nagy az érdeklődés az új szolgáltatás iránt. Annál is inkább, mert a próbapadon valamennyi hazad forgalomban lévő tehergépkocsi, illetve autóbusz fogyasztása ellenőrizhető. Szükség esetén a műszaki szak- szolgálat dolgozói a járművek beszabályozására is vállalkoznak. Számosprogram A Szamos tunyogmatolcsi szakasza és a határ menti Batár lesz a helyszíne az idei jelentősebb vízügyi beruházásoknak. A Szamos- program újabb ütemében mintegy 2 kilométer hosszúságban kap új védvonalat a folyó Tunyogmatolcsnál. A Batáron pedig új zsilipeket és töltést építenek a vízügyi igazgatóság munkabrigádjai, hogy megvédjék a Tisza árjától a Batár menti települések lakóit Divatos munkaruhák Szabadidős ruhaanyagból, s a teljes méretválasztékban készülő munkaruhákat kínálja mlajd a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet legújabb ipari tevékenysége eredményeként. A SZOT Tudományos Kutató és Minősítő Intézetének vizsgálata alapján is jónak ítélt modelleket egyaránt gyártják dzsekis és overaláos változatban. A gyártók azt ígérik, hogy az esztendő közepén mór kapható lesz a teljes választék, amelyet a szolnoki Agroker forgalmaz majd. A közelmúltban vélhetően közérdeklődésre számot tartó műsort ajánlottak fel megyei művelődési intézményeknek. Népszerű, rádióból, és tévéből ismert személyek show-ja szerepelt a programban, plusz egy zongorakísérő. A műsort eladó cég az ŐRI, teljes nevén Országos Rendező Iroda. A műsort meg is vették. Nyíregyházán két előadás ára 24 ezer 950 forint volt, ugyanez Mátészalkán a művelődési házban 10 ezer 590, két utcával arrébb, a BFK-ban szintén 10 ezer 950, Vásáros- naményban, a művelődési házban 14 ezer forintba került. Ha összeadjuk: 60 ezer 130 forintot inkasszált be az ŐRI. A szerződések, melyek a befogadóképességtől, időponttól, mindentől függetlenül kötődnek, úgynevezett garantált bevételt rögzítenek, tehát a produkció árát akkor is ki kell fizetni, ha csak öten nézik végig. Ez a fix ár magában foglalja a fellépők gázsiját, a szállítás költségét Budapest és célállomás között, a két technikust, akik a stábhoz tartoznak, feltehetően fix fizetésért dolgozókat. Ilyen árak mellett egy művelődési ház a belépőjegyek árát 40 és 60 forint között kénytelen megállapítani, de még ekkor sem biztos, hogy bejön a pénz. Amint kiderült, a produkció a vártnál gyengébb volt, a sztárok csalódást okoztak, Naményban csak félház jött össze, s másutt sem maradt sok szép emlék a műsor után. A művelődési házak vezetői egyértelműen úgy fogalmaztak: az ŐRI kíméletlen kereskedelmi cég, tehetetlenek vele szemben. Csakugyan? Nos, ezen a ponton már nem lehet egyetérteni a kultúrház-igazgatók- kal. Először is érthetetlen, miért mennek bele abba, hogy zsákbamacskát vásárolnak? Minden árut — még a zoknit is! — meg lehet nézni akár a gyárban, vagy a kereskedelemben, s csak utána kell dönteni, hogy kell vagy sem. Ha erre nincsen lehetőség, akkor lehet nemet is mondani. Az, hogy egy produkcióban neveket említenek, még nem jelent semmit. Nem a név, a teljesítmény lehet csak a döntés alapja. A másik az ár. Ha veszek valamit, jó ha tudom, miért fizetek. Tehát a szerződés igenis legyen részletezett, s ha mondjuk egy trupp a megyében haknizik, akkor a szállítás, utazás költsége csak a tényleges kilométert vegye figyelembe. Jó azt is tudni, hogy ha maximálisan fizettek az ORI-nál mindenért, akkor is mammuthaszon maradt ezen a turnén. Teljesen világos: vannak nézők, akiknek kell az ilyen show. Érthető, ha ezért fizetni kell, s az sem baj, ha sokat. Az viszont már nem kívánható, hogy egy-egy művelődési ház ráfizessen, hogy nem ismert költségeket akceptáljon, egyoldalú szerződéseket kössön. Lehet nemet is mondám, s ha a művelődési intézmények vezetői mernének ezzel élni, bizonyára kényszeríthetnék az ORI-t arra is, hogy a kereskedelemben egyébként régi szokásokat akceptálja. Mert az nem vitás, a szóban forgó dolgok az áru kategóriába •tartoznak. A kérdés most már csak az: ha ilyen egyszerű, miért nem mondanak nemet? Bürget Lajos Nyílt eszmecsere a szakszervezet fórumán Munkásnők a kisvárdai baromfi-feldolgozóban „Szabolcs-Szatmár megye az ország egyik éléskamrája. Biztonságérzete lehet itt annak, aki az élelmiszeriparban dolgozik, mert ennek az iparágnak a jövőben növekszik a szerepe. Szűnjön meg az egyenlősdi az eredményes és a kevésbé eredményes vállalatok között... Az üzemi demokrácia fórumrendszerének új szabályzatát körültekintően kell elkészíteni és tartalommal megtölteni... Téglajegyekkel is lehetne fejleszteni a szakszervezeti üdülők hálózatát... Érthetetlen, hogy a szabolcsi élelmiszeripari vállalatok átlagbére minden iparágban a legutolsók között van...” Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el azokon a szakszervezeti fórumokon, amelyeket a héten tartott az ÉDOSZ megyei bizottsága Kisvárdán. E rendezvények hatása természetesen túlnőtt a város határain: a programok egy részén a szabolcs- szatmári élelmiszeripari vállalatok gazdasági, szakszervezeti tisztségviselőivel több megyei vezető és az ÉDOSZ főtitkára folytatott eszmecserét. Jelentős területről van szó: az iparág 11 ezer fős kollektívája 10 milliárdos termelési értéket állít elő és munkájuk eredményével — többek között a hús, kenyér és tejtermékek révén — a megye lakossága nap mint nap találkozik. ezeket a véleményezéseket” — ez is elhangzott a vitában. A bizalmiaktól, a főbizalmiaktól kérnek információkat, aztán napokig dolgoznak rajta azért, hogy az jól tükrözze a dolgozók véleményét, reális, korrekt de kritikus is legyen. Az ilyen módon elkészített véleményezésre szükség van, ennek hasznát veszi a vezető is, de növeli a kollektíva felelősségét is. Egyébként a MÉM személyzeti főosztályához az ÉDOSZ- központ minden évben eljuttatja a véleményezések egy példányát, s azokat a vezetői: minősítésének készítésénél felhasználják. csökkentésére nem most a legkedvezőbb a helyzet”. Szó esett a vállalatok önállóságának előnyeiről, gondjairól, a szakmunkásképzés helyzetének javításáról. Különösen a sütőipar küzd létszámgondokkal és a szakmunkástanulók gyakorlati képzése szinte megoldatlan. Gondot okoz az üres üdítőitalos üvegek beszerzési árának felemelése, betétdíjának változatlanul hagyása — mondta az egyik hozzászóló. A megyei tanács elnökheCsaknem teljes képet kaptunk a tanácskozáson az élelmiszeripari vállalatok eredményeiről, gondjairól, a Árunk a külföldi piacon lyettese hozzászólásában az élelmiszeripari vállalatok és a termelő gazdaságok jó kapcsolatának jelentőségét szakmai szakszervezet Ígéretes kezdeményezéseiről, de a dolgozók hangulatáról és a Az is érthető, hogy a fórumokon a gazdálkodással ás o bérezéssel összefüggő kérhangsúlyozta, s többek között a kenyérellátással ösz- szefüggő kérdésre és az élellakosság élelmiszerellátásáról is. Őszintén, nyíltan cseréltek véleményt a gazdasági és szakszervezeti vezetők, termelők és fogyasztók egyaránt. A legilletékesebb szakmai és mozgalmi vezetők előtt olykor-olykor ütköztek is a vélemények. Ez is jelezte, hogy a szó igazi értelmében munkaértekezletre jöttek össze a fórum résztvevői. Egy igazgató közbeszól Sokan megdöbbentünk, amikor a jó szakember hírében álló és a demokráciát tisztelő igazgató ezt mondta: „Nem nagyon értek egyet azzal, hogy a szakszervezeti tisztségviselők minősítenek, véleményeznek minket. Többségük nem is tudja elbírálni munkánkat, igazában nem is ért hozzá. Ki veszi hasznát ennek a véleményezésnek? Miért van erre szükség ?” örvendetes, hogy ezt az álláspontot nemcsak szak- szervezeti vezetők cáfolták meg, hanem gazdasági vezetők is. Az egyik igazgató hangsúlyozta, hogy a jól elkészített véleményezésnek embert formáló ereje lehet. A megalapozott, kollektiv véleménynek gondolkodásra kell késztetni a vezetőket és arra, hogy a feltárt hibákon vagy vezetési módszereken változtassanak. Volt aki a véleményezést magát szükségesnek, hasznosnak ítélte meg, de az is-- mertetés módját vitatta; az túlságosan széles körben, a bizalmi testület előtt történik. Meggyőző érvként hangzott el ezzel szemben a szövetkezeti demokrácia érvényesülése, amelyet az egész tagság gyakorol egyre magasabb színvonalon. „Nálunk a szakszervezeti bizottság nagy felelősséggel és széles körű demokratizmussal készíti dések nagyobb súllyal szerepeltek, mint a szakszervezeti munka egyéb területei. Elhangzott, hogy hazánk élelmezésipara a múlt évben pluszfeladatokat kapott és örömmel ihaLlottuk, hogy ezeket túlteljesítette, amelyért elismerést érdemelnek az élelmiszeriparban dolgozók. Megnyugtató az is, hogy megfelelő mezőgazdasági háttér áll az iparág mögött. A megye vezetői hangsúlyozták, hogy a tavalyi többletfeladatok Szabolcsra jutó részét megyénk élelmiszer- ipari és mezőgazdasági dolgozói teljesítették, de várhatóan az idén újra növekvő feladatokra kell felkészülni. A szakmai szakszervezet főtitkára kiemelte: „Különösen fontos a jó gazdálkodás, hiszen gyakorta előfordul, hogy a külföldi piacokon most ugyanannyi dollárért több árut kérnek tőlünk, mint korábban. A nyereséges gazdálkodásra történő ösztönzés szakszervezeti feladat is.” A gazdasági és szakszervezeti vezetők nem teljesen egyformán értelmezték a béremelésekkel kapcsolatos szabályzókat és ez élénk vitát váltott ki. „A bérezés a gazdálkodás függvénye” — hangsúlyozta a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai titkára. Az eredményes, átlagon felül jövedelmező vállalatok átlagon felüli bérfejlesztést hajthatnak végre — meghatározott keretek között. A helyes értelmezésben segített az SZMT titkárának véleménye, amikor az elhangzottakhoz hozzáfűzte: „a béremelések második negyedévben történő realizálása fontos népgazdasági és politikai igény. Azonban el kell fogadtatnunk azt is, hogy a múltban gyökerező bérfeszültségek megszüntetésére, miszeripari vállalatok szakemberellátásának megyei problémáira válaszolt. Az elhangzott javaslatokat, véleményeket, kéréseket a vezetők feljegyezték, azokat munkájuk során hasznosítják, illetve a szükséges intézkedéseket megteszik. Csökkenjenek a különbségek Súlyában is eltérő témákról beszélgettek, vitatkoztak a jól előkészített, őszinte légkörű fórumon. Jó volt hallani, hogy a megye illetékesei több központi rendezvény alkalmát kihasználva szorgalmazzák, hogy csökkenjenek a különbségek a szabolcsi üzemek és a fővárosi, illetve más megyék dolgozóinak jövedelme, átlagbére között. Biztató válasz hangzott el a jóléti alapra vonatkozó kérdésre: az nem csökken. Szó esett az üdülőjegyekről, arról, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nők nagyobb számban kapjanak beutalókat. Javasolták, hogy az igazgató tanácsok létrehozásához a vállalatok kapják meg mielőbb a felsőszintű állásfoglalásokat, és kapjanak konkrét segítséget a szakszervezeti bizottságok a demokratikus fórumrendszer szabályozásának elkészítéséhez. Közös munkájukhoz kaptak itt útmutatást szakszervezeti és gazdasági vezetők. Hasznos inforcióhoz jutottak a megyei vezetők és az ÉDOSZ főtitkára is. Ugyanakkor arra szintén jó alkalom volt a rendezvény, hogy a vállalatok jobban megismerjék egymás munkáját, tevékenységét. Hasonló fórumot érdemes más szakmáknál is szervezni. Nábrádi Lajos
