Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám
1983. március 30. Kelet-Magyaropszág 3 „MÁR MEGINT EGY ÁTSZERVEZÉS!” Ki nem sóhajt fel ilyetén, amikor hírét veszi valamely vállalat, intézmény átalakításának, a megszokott hivatali utak átrendezésének? S ne tagadjuk, belül az a kis ördög csak nem hagyja nyugodni az embert, s kikívánkozik belőle a kérdés: vajon érdemes, értelmes, szükséges volt-e az átszervezés? Legutóbb a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási intézményeket szervezték át a megyékben, s bizony alapos munkát végeztek, sok tábla lekerült az irodaházak faláról és csupán egy új cégjelzést szögeztek fel helyettük: Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás. Érdemes volt? Az eddigi öt, félig hatósági, félig pedig szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetből egy hatóság alakult, a többi azután szolgáltató egységként keresi a gazdaságok, az állampolgárok kegyeit. Ezzel tiszta vizet öntöttek a pohárba, a hatósági jogköröket elvonták a szolgáltatóktól, s ráadásul még szakemberek is felszabadultak az irodai munkától a gyakorlati alia tegészség-védelem javára. Ez, úgy hisszük, kielégítő válasz arra is, hogy vajon értelmes, szükséges volt-e az intézkedés. A szakigazgatási intézmények szervezeti korszerűsítése nem az egyetlen példa arra, hogy megpróbálunk igazodni a termelés, a gazdálkodás feltételeiben, a társadalmi körülményekben bekövetkezett változásokhoz. Az egészségügyben az elmúlt évek során az intézmények integrációjával lényegesen javítani lehetett az alapellátást, a minisztériumi irányítás továbbfejlesztése, megnövelve a vállalati önállóságot és kezdeményezőterepet, elmélyítette a főhatóságok elvi irányító szerepét, tervező- munkáját. NAPJAINKBAN EGYIK JELES TARTALÉKUNK a célnak jobban megfelelő szervezeti keretek kialakítása. Nem vigaszul mondjuk ezt arra, hogy a pénznek szűkében állunk. De miért ne? Olyan gazdagok sohasem leszünk, hogy munkát, energiát pocsékolhassunk el a hatástalan módszerek miatt. Arról pedig nem is beszélve, a nem anyagi természetű igények jobb kielégítése is megkívánja, hogy a társadalomban működő intézmények össze- hangoltabban, célszerűbben végezzék munkájukat. Ez pedig előírja, hogy ne röstellkedjünk időnként megvizsgálni az anyagi, szellemi erők elrendezését. Azt, vajon szorosan illeszkednek-e egymásba a mechanizmusok fogaskerekei, és nem lehetne-e jobb módszerekkel, s takarékosabban persze, de több emberhez eljuttatni javakat, kultúrát egyaránt? Nem lehetne-e jobban együttműködni másokkal, esetleg a szomszéd településsel, vagy több várossal, faluval élelmünk, ivóvizünk, környezetünk, vagy éppen kulturális színvonalunk védelmében? De bizony, ilyen megoldásokra mindenütt mód van ma már, csak meg kellene ragadni a lehetőséget. Hangsúlyozzuk: kellene, mert úgy tűnik, ma még könnyebb elérni két hatóság összevonását, mint mondjuk a falusi gyermek- és köz- étkeztetés olyannyira indokolt egységesítését, a falusi iskolák és kulturális létesítmények munkájának jobb összehangolását, a kereskedelmi egységek arányosabb elosztását, szóval mindazt, ami által javítható lenne az emberek élete. EZ SEM RIASZTHAT el a jobbító szándéktól, hiszen a társadalom érdekében végrehajtott átszervezésnek igazából nem lehetnek vesztesei. Ügy sem, hogy az egy helyütt feleslegessé vált szakemberekről minden módon és humánusan gondoskodnak és úgy sem, hogy az átszervezés előnyeit társadalmilag az érintettek is élvezik. De húzzuk alá, ez csupán társadalmilag fontos, szükséges szervezeti intézkedésekre áll és nem a látszatátszervezéseikre. Az utóbbiból azonban mind kevesebb lesz, ha az új feltételek nyomon követését nem kampánynak, divatnak fogjuk fel, hanem természetes és mindennapos feladatnak. Akkor még örömmel is csenghet a mondat: „Már megint egy átszervezés!” K. F. V ajon az NSZK gép- járművezetői és traktorosai közül akár csak néhányan is tudják-e, hogy hol van Nyírtelek? Aligha. Pedig ebben a nyírségi faluban, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat itteni gyáregységében készülnek a strapabíró alvázak. Tiszta és korszerű a műhely, az itt dolgozó brigád tagjai szinte univerzálisak a vasas szakmában. Tempósan vágják, szabják, majd illesztik a vasat, közben néha-néha ugratják brigádvezetőjüket, Eperjesi Jánost, akit nem rég választottak meg küldöttnek a brigádvezetők országos tanácskozására. Eperjesi János magas, szűkszavú fiatalember. Megszokott mozdulattal egy rongycsomóba törli kezét és szenvedéllyel beszél munkájáról, meg a brigádjáról. Van mit mondania. Érdekes ez a munka, jó és híres ez a brigád. Érdekes és cseppet sem egyhangú a munkájuk, s ezt azzal magyarázza, hogy a tervrajz, a séma ellenére gyakran kell rögtönözniük, nem várnak „fentről” megoldást. Egy NSZK-cégnek készítenek alváz részegységeket, s ehhez nemcsak modern technika, kézügyesség is kell. Ez itt Uj rendelő ♦ A város és a város- környék együttdolgozásának szép példája a kocsordi új orvosi rendelő és lakás. A fotós leleménye, hogy bár nem bontunk falat, az épületbe is látunk. (Gaál Béla felvétele) Kezd eményezte a KISZ K Nyírlugos és az flgrokoord A hajdani Gencsi-birtokot mintha átok sújtaná. Sokan még a névleges összegért sem bérelik a földet, az idősebbek nem bírnak a gyenge talajjal, haláluk után parlagon marad a kert. A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet az utóbbi években már így gyarapítja a gazdálkodási területét. 1960-ban 600 holdon kezdték a közös elképzeléseket megvalósítani. Azóta folyamatosan hozzácsatolják a parlagon hagyott földeket, s az így is kedvezőtlen termőhelyi adottság tovább romlik. Mára 6,9-re csökkent földjeik aranykoronaértékének átlaga. Évek óta veszteségesen gazdálkodnak. Nem a sült galamb E tények ismeretében rajzolódik ki a kép, ami Nyír- lugoson fogadott. Soha nem tapasztalt lehetőségnek jutottak birtokába a termelő- szövetkezetben. — Nemrégiben hallottunk a KISZ Központi Bizottsága kezdeményezéséről — kezdi a beszélgetést a tsz-elnök, Hatvani Gyula. — Kaptunk egy stencilezett papírt, részt akarunk-e venni egy országos hatáskörű gazdasági társaság munkájában, amelyet a kedvezőtlen körülmények közt gazdálkodó termelőszövetkezetek alakítanának. Ügy gondoltuk, talán egy ilyen gazdálkodási forma kirántaná a tsz szekerét a kátyúból. — Természetesen nem a sült galambra vártunk — teszi hozzá Gönczi György, a községi párt-vb tagja, ifjúsági felelős. — A lehetőséget látjuk a gazdasági társaságban, hogy olyan melléküzem- ág szervezésében, piackutatásban, nyereséges tevékenység létrehozásában nyújtanak segítséget nekünk, amit mi innen, Nyírlugosról nem tudunk megoldani. Az előzmény időben mesz- szebbre nyúlik. Még 1981- ben foglalkozott a Politikai Bizottság a kérdéssel: a tartósan veszteségesen gazdálkodó termelőszövetkezetek termékeire ugyanúgy szüksége van a hazai ellátásnak, mint ahogyan exportra is küldhetjük élelmiszeripari termékeinket. Tavaly a megyei pártbizottság is határonem hiánycikk. A brigád az utóbbi hat évben zsinórban nyerte el az Aranykoszorús címet. Fél tucat év telt el és az aranynál nem adták lejjebb. Most meg azért hajtanak, mert felterjesztették őket a Vállalat Kiváló Brigádja címre. kezett jó példával járni. A lakatos szakmája mellé megszerezte a hegesztő szakmát, sőt a minősített hegesztő képesítése is megvan. A marxista egyetemen két évig tanult, hogy jártasabb legyen napjaink politikájában. Hangsúlyozza, hogy a brigádban A lakatosokból, hegesztőkből álló brigádot Eperjesi János bő tíz éve vezeti. A brigádvezetők vállalati tanácskozásán még egy jubileumra emlékezett. Arra, hogy 25 éves a brigádmozgalom. Az évfordulón a nagy nyilvánosság előtt megjutalmazták, amiért egy évtizede sikerrel látja el komolyan vett feladatát. Azt mondja, nagyobb jutalomnak tekinti a pesti utat. Tudja: nemcsak a vállalatot, a szabolcsi vasasokat is képviseli az országos értekezleten. Faggatom: mitől ilyen sikeres ez a brigád. Csupán attól, hogy vezetője komolyan veszi a feladatait? „Mind a húszán komolyan vesszük feladatainkat.” Arról már halkabban szól, hogy az eltelt tíz évben mindig is igyemások is tanultak, igyekeztek többet adni. Szerencsésnek tartja a kollektíva összetételét. Négy párttag, egy munkásőr, egy szakszervezeti bizalmihelyettes, egy önkéntes rendőr is tartozik a brigádba. Ok az átlagosnál is jobban igyekeznek bizonyítani. A brigád védnökséget vállalt laz NSZK-ba irányuló exportmunka felett. Ez így túlságosan is prózai megfogalmazás. Másként megfogalmazzuk helyettük is és egyet értenek vele: úgy dolgoznak, mintha a sajátjukat adnák el a németeknek, mintha minden egyes darabon ott szerepelne a nevük, mintha a magyar vasasok becsülete múlna egy-egy feladat teljesítésén. Rajtuk aztán nem múlik. Ha valaki hibát követ el, hárman, négyen is a segítségére sietnek. Szeszélyes a német átvevő, néha módosítja a szállítási határidőt. Furcsamód mindig rövidebbre szabja. Néha egy-két héttel is. Nem mondanak nemet. Korábban jönnek, később mennek haza, azt mondják, hogy legyen szeszélyes az a német átvevő, ha valutával fizet. Eperjesi János a vállalat munkásbuszával Gá- vavencsellőről jár át Nyírtelekre. De bent marad túlórázni, ha például a nyírteleki óvodásokért kell összefogni. Mind a két községben jócskán áldoz szabad idejéből, ha közhasznú munkára verbuválnak jó kezű szakmunkásokat. Otthon, a lakásán van egy barkács- műhelye. Nem fusira. Csak kedvtelésre, barátok segítésére. H a szót kap az országos értekezleten, lesz mit mondania. Hogy szerinte a minőség a munkás minőségét is tükrözi. Hogy többet kellene törődni egymás magánéletével. Az igazán jó brigádok kapjanak több megyei és országos elismerést. Szerinte az sem ártana, ha a brigádok egymást is értékelnék. Persze őszintén ... Nábrádi Lajos zatot hozott erre. A KISZ Központi Bizottsága is részt kért a feladat megoldásából, és az előkészítés után 1983 februárjában alakították meg az Agrokoord ifjúsági szolgáltató közösség gazdasági társaságot. Az igazgató Léh- nert László, a KISZ KB munkatársa lett. Hűtőház — kihasználatlanul — Sokféle tervünk van, hogy az ország hat termelő- szövetkezete közreműködésével eredményesen működjön ez a gazdasági társaság — fejtegeti az igazgató. — A nyíri ugosin kívül a polgári — ez a gesztorgazdaság —, a csobaji, a kisteleki, a lengyeltóti és a csömödéri tsz- ek, valamint hetedik tagként az Alkotó Ifjúság Egyesülés kapcsolódott a gazdasági társaság munkájába. Ügy tervezzük, hogy olyan piaci információkhoz juttatjuk a tagokat, amelyek birtokában versenyképes termékeket küldenek akár a hazai, akár a külföldi vásárlóknak. — Azt a látszatot feltétlenül el akarjuk kerülni — kapcsolódik a beszélgetésbe a társaság kereskedelmi vezetője, Horváth Márta, aki az Országos Piackutató Intézetben volt ezelőtt marketingkutató —, hogy a kiskaput várják tőlünk a partnerek. Mi megpróbáljuk pótolni a hiányzó láncszemet a tsz-eknél, s a célunk az lenne, hogy az alaptevékenység nyereséges legyen a közös gazdaságokban. Egyelőre csak elképzelés van, hogy a nyírlugosi tsz milyen módon venne részt a gazdasági társaságban. Gondoltak tollfeldolgozásra, vagy valamilyen élelmiszeripari feldolgozó tevékenységre, hiszen nők is vállalnának még munkát. Hűtőházuk 55 vago- nos és egyelőre kihasználatlan, ezzel is bekapcsolódhatnának a társaság feladatainak megoldásába. Érdekek egyeztetése Noha még most kezdik az érdemi munkát, társadalmi összefogásban nincs hiány. A VITUKI, a Vízügyi Tudomá-: nyos Kutatóintézet felajánlotta, elkészítenék a vízrendezési tervet. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés pénzzel és szellemi kapacitással járulna hozzá a sikerhez. A társaság nem egy zárt közösség, hanem bármely gazdálkodó szerv — ha kölcsönösen előnyt látnak a kooperációban — bekapcsolódhat. — A társaság önmagában nem oldja meg a tsz gondjait — így Freund. Sándor, a nyírbátori városi-járási párt- bizottság titkára. — A helyi elképzeléseknek legalább olyan fontos a szerepe, mint a tevékeny részvételnek. Hiszen segíteni is csak azt lehet, aki maga is javítani igyekszik a helyzetét. A nyír- lugosiak aktív közreműködése mellett reméljük mi a gazdasági társaság hasznát. Tóth Kornélia Betonsíp Terménytároló a nyírbátori növényolajgyárban. (E. E. felv.)
