Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-30 / 75. szám

4 Kelet-Magyararezág 1983. március 30. Jugoszlávia elnöke hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) kiegyensúlyozott fejlődését. A felek egyetértettek abban, hogy magyar és jugoszláv részről egyaránt őszinte szán­dék van az együttműködés elmélyítésére és bővítésére. Rámutattak arra, hogy e kö­zös törekvések valóra váltá­sához és kamatoztatásához számos területen további kedvező lehetőségek kínál­koznak. A két elnök tartalmas esz­mecserét folytatott a nemzet­közi helyzet legfontosabb kérdéseiről is. A háború és a béke, a biztonság és az eny­hülés, a békés egymás mel­lett élés, valamint több más, a világpolitika szempontjá­ból döntő fontosságú kérdés­ben közösek a két ország ér­dekei, így azonosak, vagy ha­sonlók az e témákkal kapcso­latos álláspontok is. Este a Parlament vadász­termében Losonczi Pál és fe­lesége díszvacsorát adott Pe- tar Sztambolics és felesége tiszteletére. A díszvacsorán Losonczi Pál és Petar Sztam­bolics pohárköszöntőt mon­dott. Losonczi Pál pohárköszöntője Losonczi Pál elöljáróban köszöntötte Petar Sztambo- licsot, s valamennyi jugo­szláv vendégünket és kife­jezte meggyőződését, hogy az államelnök látogatása hoz­zájárul országaink együttmű­ködésének elmélyítéséhez, jószomszédi kapcsolataink bővítéséhez, népeink hagyo­mányos barátságának továb­bi erősödéséhez. Ezután így folytatta: jelenlegi nemzetközi helyzet feszült és veszélyekkel terhes. Ennek oka, hogy a reakciós imperialista körök nem tud­nak belenyugodni a Világ­ban végbemenő, érdekeiket sértő változásokba, a haladó erők gyarapodásába, abba, hogy a népek függetlenség­ben és szabadságban akarnak élni. A haladás és béke erői­vel szemben álló körök ka­tonai eszközökkel szeretnék rákényszeríteni akaratukat a világra. Ezért nagy jelentő­séget tulajdonítunk annak, hogy az államok realista kö­— Népeink óhaját kifejez­ve a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége szilárd alapokat teremtett együttműködésünkhöz. Párt- jaink kormányaink viszonya c ... , , . .. . a kölcsönös bizaiotn, a meg Petar bztambolics pona rkoszontoie becsülés és a tiszteiét alap- ' * rei, a békeszerető erők egyre határozottabban lépnek fel a békét fenyegető veszélyekkel szemben. A szocialista országok ki­emelkedő szerepet vállalnak a béke megóvásában és a nemzetközi biztonság erősí­tésében, az enyhülés és a le­szerelés előmozdításában. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés tagjaként becsülettel teljesíti szövetsé­gi kötelezettségeit, s aktívan síkraszáll a Varsói Szerző­dés legutóbbi prágai nyilat­kozatában foglalt reális ja­vaslatok valóra váltásáért. Mi e bonyolult helyzetben is — a békés egymás mel­lett élés és a kölcsönös elő­nyök alapján — a kapcsola­tok fejlesztésére törekszünk minden erre kész országgal. Meggyőződésünk, hogy bár­mennyire bonyolult és ne­hézségekkel terhes is a nem­zetközi élet, a béke és a ha­ladás erői hatalmasabbak, mint a háborús körök, és megvan a reális lehetősége annak, hogy elhárítsuk a bé­két fenyegető veszélyeket — mondotta végezetül Losonczi Pál, majd vendégeinek egész­ségére, az egységes szocialis­ta Jugoszlávia népeinek felvirágzására, országaink együttműködésére, népeink barátságára, a szocializmus­ra és a békére emelte poha­rát. ján kedvezően alakul, a ma­gyar—jugoszláv kapcsolatok az élet minden területén eredményesen fejlődnek. Meggyőződésem, hogy — a Kádár János és Joszip Broz Tito elvtársak találkozóin el­fogadott elvek és megállapo­dások szellemében — közös érdekünk az együttműködés már meglevő alapjainak erő­sítése. örülünk annak, hogy a magyar—jugoszláv magas szintű politikai kontaktusok az önök látogatásával újabb állomáshoz ‘ érkeztek. Célja­ink azonossága, népeink ba­rátsága, a közvetlen szom­szédság olyan tényezők, ame­lyek jó feltételeket teremte­nek országaink sokoldalú és kölcsönösen előnyös együtt­működéséhez. Rendszeresek vezető képviselőink találko­zói, amelyeken közös célja­inkat és érdekeinket szolgáló megállapodások születnek. Eredményesnek tartjuk együttműködésünket Jugo­szlávia köztársaságaival és tartományaival, s, a közvet­len határ menti kapcsolatok is megfelelnek népeink ér­dekelnek. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy baráti kapcsola­taink ápolásában, a két or­szág együttműködésének erő­sítésében jelentős szerepet tölt be a Jugoszláviában élő magyar és a Magyarországon élő szert), horvát, szlovén nemzetiség, s egyre inkább hidat alkot népeink között. Mindent elkövetünk, hogy ez a jövőben is így legyen. örvendetes, hogy gazdasági kapcsolataink is jól fejlőd­nek. A nehezebbé vált világ- gazdasági feltételek között kedvezőnek tartjuk, hogy si­került megőrizni gazdasági együttműködésünk eredmé­nyeit. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítéssel elérhetők a magunk elé tűzött célok. Elismeréssel említhetném azt is, hogy országaink kulturá­lis, oktatási és műszaki-tudo­mányos együttműködése ered­ményesen fejlődik. Készek vagyunk e területeken is to­vább gazdagítani kapcsola­tainkat. Az Elnöki Tanács elnöke ezután arról szólt, hogy Ma­gyarország és Jugoszlávia ba­ráti viszonya, szoros együtt­működése fontos hozzájáru­lás az európai béke és bizton­ság erősítéséhez. A világpoli­tikai és a világgazdasági helyzet azt 'kívánja, hogy az élet minden területén szün­telenül erősítsük a két béke­szerető ország és nép együtt­működését, és ezzel szolgál­juk népeink alapvető érde­keit. — Ügy ítéljük meg, hogy a Petar Sztambolics válaszá­ban megköszönte a bensősé­ges fogadtatást, a vendégsze­retetet, s nyílt, konstruktív légkörűnek minősítette talál­kozóját Losonczi Pállal, il­letve a kétoldalú tárgyaláso­kat. Kiemelte: — Jugoszláviá­ban rokonszenvved figyeljük a baráti magyar népnek a szocialista építésben elért ki­magasló eredményeit, továb­bi sikereket kívánunk ezen az úton. Ez a találkozó — miként az eddigiek is — a két ország népeinek érdekeit, a jószomszédi viszony fej­lesztését szolgálja. Azoknak az elveknek az érvényesülé­sét szolgálja, amelyek nélkül nem lehet olyan nyílt, jó, szilárd és jövőbe mutató kapcsolatokról beszélni, mint amilyennek a jugoszláv—ma­gyar együttműködés minősít­hető. A továbbiakban hangoz­tatta : elégedettek lehetünk gazdasági kapcsolatainkkal, különösen azok magasabb formáival. — Ügy gondolom, lehetőség van arra, hogy kap­csolatainkat e téren javítsuk és sokoldalúbbá tegyük. Az együttműködés más formái­ban — a tudományban, mű­velődésben, technikában, ok­tatásban és kultúrában — el­ért jelentős eredmények né­peink és vívmányaink széles körű kölcsönös megismerésé­ről tesznek tanúbizonyságot, arról a közeli kapcsolatról, amely a két ország között ki­alakult. — Közeledésünkhöz és si­keres együttműködésünkhöz nagymértékben hozzájárul­nak a Magyarországon élő jugoszláv nemzetiségek és a Jugoszláviában élő magyar nemzetiség. Hiszem ezért, hogy együttes és tartós az el­határozásunk, hogy mindenki a maga részéről biztosítsa a feltételeket sokoldalú fejlő­désükhöz, mert ez kapcsola­taink minőségét is jelzi. — Országaink osztoznak abban a meggyőződésben, hogy szükség van a bizalom és a kölcsönös megértés erő­sítésére a világon, mint a béke, a biztonság és az egyen­rangú együttműködés előfel­tételére —- állapította meg a továbbiakban. — Ennek még nagyobb jelentősége van, amikor kontinensünkről, Eu­rópáról van szó, ahol a világ legnagyobb fegyvertára, a tö­megpusztító eszközök soka­sága található. Ezért ma még nagyobb szükség van a hel­sinki szellem életrekeltésére irányuló készségre és aka­ratra. Ezek a célok — a tény­leges leszerelés és megegye­zés — az el nem kötelezett Jugoszláviát együttműködés­re ösztönzik minden ország­gal, különösen az olyan szom­szédokkal mint a baráti Ma­gyar Népköztársaság. A mai világ az összetűzé­sek, a kiélezett ellentétek vi­lága. Az ellentétes és kibé­kíthetetlen érdekek állandó­an újabb, még mélyebb problémákat és válságokat szülnek, a fegyverkezési ver­senyt ösztönzik, veszélyezte­tik a világbékét és a hala­dást. Ugyanakkor a világ, amelyben élünk, egyre in­kább az egymástól való köl­csönös függés világa, amely­nek jövője együttműködés és megértés nélkül bizonyta­lan. Jugoszlávia az el nem kö­telezett politikához fűződő lényegbeli hovatartozását — más el nem kötelezett orszá­gokkal együtt — arra a meg­győződésre alapozza, hogy csak a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok mély­reható, demokratikus meg­változtatásával lehet megfe­lelő feltételeket teremteni az országok békés, szabad és zavartalan fejlődéséhez. Mindezeket a törekvéseket az el nem kötelezett országok a közelmúltban Űj-Delhiben megtartott csúcstalálkozóju­kon további tevékenységük irányvonalainak világos meg­határozásával fejezték ki, hozzájárulva a feszültség csökkentéséhez, a béke meg­valósításához, az országok függetlenségéhez, a leszere­léshez és a gazdasági előre­haladáshoz. Politikájuk alapvető céljaiból és elveiből kiindulva az el nem kötele­zett országok egységesen hangsúlyozták a békés egy­más mellett élés, az országok közötti egyenrangú együttmű­ködés fontosságát. Ezértezen a tanácskozáson is olyan fel­hívás született, amelyben mindenkit a problémák meg­oldásában való nyílt és konst­ruktív párbeszédre szólítanak fel. Petar Sztambolics végeze­tül hangsúlyozta: — Megbe­széléseinken ismét megerősí­tettük közös óhajunkat, hogy tovább szilárdítsuk baráti kapcsolatainkat, fejlesszük kölcsönös együttműködésün­ket, kétoldalú és nemzetközi téren egyaránt. Meggyőződé­sem: ez a találkozó is újabb ösztönzést ad kölcsönös tö­rekvéseink megvalósításához és hozzájárul majd ahhoz, hogy hosszú távon mind eredményesebben tevékeny­kedhessünk baráti, szomszé­dos szocialista országaink ér­dekeiért — mondotta, s Losonczi Pál, a magyar ven­déglátók egészségére, a ma­gyar nép sokoldalú fejlődésé­re, a két ország barátságára és együttműködésére emelte poharát. Erősítik a kistelepülések lakosságmegtartó képességét (Folytatás az 1. oldalról) A tanács megállapította: a lakosság mindennapi közér­zetét jelentősen befolyásolja az áruellátás. Az említett te­lepüléseken 63 vegyes- és 38 élelmiszer szakbolt található, ezzel gyakorlatilag e telepü­lések élelmiszer-ellátása meg­oldott, jóllehet, a választék­kal jelentős gondok vannak még. Nem éri el az alapellá­tás minimumát az iparcikk­árusítás, valamint az ipari és az egyéb személyi szolgálta­tás. Ami a lakosság kulturá­lis ellátását illeti: fejlődés ta­pasztalható az oktatás tárgyi feltételeinek változásában. Két éve a településeken már 1891 gyermek járt óvodába: 68 településnek művelődési otthona van (bár ezek álta­lában korszerűtlenek, elavul­tak), 75-nek van könyvtára, 67-nek mozija és 46 telepü­lésnek klubja. Az egészség- ügyi alapellátás 2—6 kilomé­teren belül mindenütt elér­hető, de az orvosi rendelők felszereltsége változó képet mutat. A csecsemőhalálozás 21,6 ezrelékre csökkent, az ezer lakosra vonatkoztatott halálozási arány jobb, mint az országos átlag. Tíz telepü­lésen van öregek napközi ott­hona, háromszáztizenhárom fő részesül rendszeres szociális segélyben. Az anyagi jellegű tényezők mellett nem hanyagolható el az itteni faluközösségek álla­pota. A munkások megjele­nése ezeken a kistelepülése­ken pozitívnak mondható, életvitelük oldja a falu és a család zártságát, politikai és közösségi tudatuk kedvezően hat a környezetre. Fontos, hogy az értelmiség vállaljon jelentősebb szerepet e kiste­lepülések életmódjának for­málásából. A megyei tanács megálla­pította: a jövőben is szükség lesz ezekre a kistelepülések­re, ezért fokozni kell lakos­ságmegtartó képességüket. Anyagi és politikai támogatá­sukat gazdasági okok is in­dokolják, hiszen a városba áramlás igen költséges (egy városi ember letelepítése kb. egymillió forintba kerül). Ezen túl az itt élő népesség (a tanyai településekkel együtt több mint 60 ezer ember) ra­gaszkodik a szűkebb pátriá­hoz. Mind többen térnek vissza az egykori szülőfaluba, a lakosság vállalja a terhe­ket, de nagyobb beleszólást is kér saját dolgaiba. A vitában elsőként Csorna Tiborné arról szólt, hogy ma már csak nagyobb áldozat árán lehet jövedelmező mel­léküzemágakat létesíteni, amiben segíteni kell a közös gazdaságokat. Fontos, hogy a közösségi élet erősödéséhez megfelelő alkalmas helyiség legyen mindenütt. Sürgette az öregek napközi otthonának létesítését. Benke László a társközség és a székhely köz­ség viszonyának gondjairól szólt; felemlítette, hogy a jobb szakemberek sokszor ugródeszkának tekintik a kis­települést. Ö is sürgette a kisvállalkozások, a bedolgo­zói rendszer elterjesztését e településeken. Bánóczi Gyula, a megyei pártbizottság titkára arról szólt, hogy a megye általá­nos fejlődése során a kistele­pülések is előbbre léptek. Mindenekelőtt a termelőszö­vetkezetek megalakulása, egyesítése tett jó hatást, ezen túl az iparosítás is lehetővé tette, hogy ne az ország más részére ingázzanak innen az emberek, hanem a közeli nagyközségbe, városba. El­mondta: ahol jó a székhely község tanácsi apparátusának munkája, ott nincs gond az ügyintézéssel a kisebb tele­pülésen sem. Szóit arról, hogy erősíteni szükséges a jó falu- közösség pozitív szokásait, hasznosítani a kistelepülések lakosságának vitalitását. Jó lehetőség rejlik a háztáji gazdaságok még intenzívebb termelésében, abban, ha munkaigényes termelést ho­nosítanak meg. Vargáné Kiss Katalin fel­vetette: a fiatalok 60 száza­léka három műszakba jár el dolgozni a faluból, ezért gond a településhez való kötődé­sük. Petneházán és Laskodon megvizsgálták, milyen lehető­ség van az általános iskolát végzőknek munkaalkalomra. Sikerült megoldást találni: a tsz keretében melléküzem­ként szeptemberben fonoda nyílik. Mester Endre elmondta, hogy mind többen jönnek vissza a kistelepülések tsz- eibe és a közös gazdaság sok­irányú segítséget nyújt a háztáji gazdaság fellendítésé­re. Gál Miklós, Mátészalka megyei tanácstagja elmondta, hogy a kistelepülések kéthar­mada Szatmárban található. Figyelmeztetett arra, hogy milyen veszélyeket rejt ma­gában ezeken a helyeken az iszákosság elterjedése, amit a települések zártságának felol­dásával meg lehetne előzni. Makrai László, a TESZÖV megyei titkára elmondta: me­gyei szinten 3 és fél ezer nő foglalkoztatását kell mielőbb megoldani, s ezek jelentős része a kistelepüléseken ta­lálható. A tsz-ek fontos sze­repet vállalnak az új munka- alkalmak teremtéséből és számottevő segítséget nyújta­nak a jövőben e települése­ken élők helyzetének javítá-- sára. Indokoltnak tartotta, hogy a jövőben érezhetőbben képviseljék majd ezt a 60 ezer embert a különböző tes­tületekben. Tisza Bálintné arról szá­molt be, miként sikerült az áruellátást javítani a fehér- gyarmati járás apróbb tele­pülésein. Sürgette, hogy mi­nél több helyen vezessék be az előrendelést a tartós fo­gyasztási cikkeknél, s hogy gyorsítsák meg a kereskedők szakképzését. Márton András, a társadalmi munka fontos­ságáról, s arról szólt, hogy rugalmasabban, kedvezőbb feltételekkel kell házhelyeket alakítani a kisebb falvakban. Széles Lajos elmondta: igen sok történt azért, hogy nap­jainkra mérséklődött az el­vándorlás. A fehérgyarmati járásban 23 kisközség rendel­kezik vezetékes vízzel,, vi­szonylag elfogadható az út­hálózat. 17 ezer lelken aluli településen van helyben óvo­da, viszont 14 ezer emberre jut még ma is egy fogorvos. A helyi erőforrások jobb fel­tárására hívta fel a figyelmet, s arra: javítani szükséges a közlekedést, a székhely köz­ség és a társközség között. Losonczi Béla a szamossze- giek, a szamoskériek vélemé­nyét tolmácsolta: sürgős az alapellátás javítása, a zsúfolt közlekedés enyhítése. A la­kosság a jó kezdeményezése­ket támogatja pénzbeni hoz­zájárulással és társadalmi munkával. Gyúró Imre válaszolt a fel­vetett kérdésekre, majd Tisza László, a megyei tanács elnö­ke foglalta össze a napirend vitáját. A megyei tanács az előterjesztést, a szóbeli ki­egészítést egyhangúlag elfo­gadta. /-----------------------------------------------------------­A sebészet csodái A szovjet műszívkutatás Borisz Vasziljevics Pet- rovszkij akadémikusnak, a Moszkvai Sebészeti Kutató- központ vezetőjének nevét az egész világ ismeri. A lá­togatás után a tudós sajtó- értekezleten számolt be azokról a kutatásokról, amelyeket gárdája folytat. A hiperbarikus — a lég­nyomás növelésén alapuló — eljárásokon kívül, ame­lyekkel a látogatás során ismerkedhettünk meg —, a szívsebészettel, a mikrose- bészettel, a szervátülteté­sekkel és bizonyos tekin­tetben a mestereséges szer­vekkel kapcsolatos felada­tokra terjed ki a kutatás. Ami a szívsebészetet ille­ti, a világhírű tudós kifej­tette: gyakran és jó ered­ménnyel végeznek már bil­lentyű- és balkamra-pót- lásokat és más, korábban ritka szívműtéteket, s van már szovjet műszív is. A műszív kifejlesztésével kapcsolatos munkát a szov­jet tudósok azért tekintik különösen fontosnak, mivel megítélésük szerint a szív­V ___________________ átültetés túlságosan is sok etikai problémát vet fel. Ügy tekintik, hogy az ember még az úgynevezett agy­halál bekövetkezte után is élőnek tekintendő mindad­dig, amíg a szíve dobog. Ezért inkább a műszív ki­dolgozásán munkálkodnak, és ebben szorosan együtt­működnek amerikai kollé­gáikkal. A szervátültetésekről szólva az akadémikus el­mondta: ma már tudják pótolni — részben mester­séges elemekkel — a táp­lálkozási és emésztőrend­szer egyes részeit. A vese- átültetés mindennapos gya­korlat, s ezzel kapcsolat­ban érdekes statisztikát említett: a leggyakrabban az édesanyák adnak vesét beteg gyermekeiknek, apák csak ritkán vállalkoznak erre, házastársak, testvérek még kevésbé. A laikus számára a leg­érdekesebbek a mikrosebé- szet eredményei. A sikere­sen operáltak közül két be­teggel ismerkedhettek meg a központba látogató újság­■\ írók. Az egyik — egy fia­talasszony — évekkel ez­előtt vesztette el egyik uj- jának utolsó két percét. Az intézetben jóval később döntöttek úgy, hogy meg­próbálják átültetni ide egyik lábujját, hogy a fia­tal beteg visszatérhessen munkájához. A műtét több hónappal,ezelőtt zajlott le. Az asszony ma már moz­gatni tudja új ujját, de még hosszas rehabilitációra van szükség ahhoz, hogy jól tudja használni. S az or­vostudomány csodája: az intézetben dolgozik egy olyan sebészorvos is, aki­nek egyik ujja így került vissza a helyére, és ma már tökéletesen működik. A visszaültetés egyik alap­vető feltétele, hogy az el­vesztett testrészt hűtve tá­rolják, ebben az esetben egy ujj végső esetben még 30 óra elteltével is sikere­sen visszaültethető. A laikus számára sem kétséges: az elvesztett vég­tagok visszaültetése, az erő­sen roncsolt végtagok, test­felületek megmentése s a szívsebészet új eredményei­nek jelentőségét nehéz len­ne túlbecsülni. Erre gon­dolunk, amikor búcsút ve­szünk az intézettől. Az aj­tóban járóbetegek csoport­jával találkozunk: hiper­barikus kezelésre sietnek. Horváth Júlia Vége

Next

/
Thumbnails
Contents