Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Patay István Adalékok a nyírmadai szabadsághős c. portréhoz Megbízható adalékot sze­retnék szolgáltatni a Kelet- Magyarország március 12-i számában megjelent _ „A nyírmadai szabadsághős” c. portréhoz, (a szerző Tidren- czel Sándor szerk.), mellyel még inkább igazolást nyer­hetne a nyírmadai születésű Patay Istvánnak az 1848-as szabadságharcban betöltött pozitív szerepe, és ennek a szerepnek még Kossuth La­jos általi elismerése és mél­tánylása is. A nyírmadai iskolatörté­net megírása során a refor­mátus egyház iratanyagában találtam Budai György Deb­recenben élő szakíró tollából egy újságcikket, melyben le­írta, hogy kutatásai során Kossuth Lajosnak egy 1878. május 17-én kelt eredeti le­velére lelt, melyet olaszor­szági emigrációjából írt özv. Patay Istvánnénak, szül.: Kállai Teréznek abból az al­kalomból, hogy tudomást szerzett szabadsághős férjé­nek 1878. május 5-én bekö­vetkezett haláláról. A levélnek csak azt a rész­letét ismertetem, mely Patay Karámba terelték akácbokor pulik a kóbor nyáj homokot. Istvánnak, mint igaz haza­finak és a szabadságharc hő­sének, érdemeit méltatja: „Asszonyom! Hazánk Nagyságod elhunyt férjében egyik legkisebb fiát, jogai­nak, szabadságainak egyik legelszántabb bajnokát vesz­tette el, aki hadban, bőré­ben sziklaként állotta helyét ingathatatlanul egész életén át, rendületlenül az idők, s emberek változékonyságának hullámzó habjai között. Nagyságod özvegyi bánatát a nemzet részvéte veszi kö­rül. Az ön férje jellemben szi­lárd, mind szilárdabb ember nem lehet, az ősmagyar pol­gári erény tipikus alakja, ki e hanyatló kort ősökre em­lékeztette, kiknek köszön­hetjük, hogy él a magyar, áll Buda még, mert lelkestől magyarok, idegen istenek ol­tárainál nem imádkoztak és honszerelmük izmos karjai­val nemcsak a röppenő perc hazáját ölelő nemzedék hű ségére bízott, elidegeníthe­tetlen szent öröksége. Patay István olyan ember volt, ki halálával űrt hagyott hátra maga után, az ő el­Orzik tüskés fogaikkal. Távolabb égre vénültek bojtártörzsű jegenyék. hunytával egy olyan férfi­val lett szegényebb a Ma­gyar Haza, aki joggal mond­hatta, mint többet senki kö­zöttünk még élők között, hogy szívébe volt vésve a költő intő szózata: „Hazád­nak rendületlenül légy híve ó magyar,” s ez religiojának soha meg nem szegett dog­mája volt Engedje meg Nagyságod, hogy hontalan magányom messze távolából én is telje­sítsem a fájdalmas végbúcsú kötelességét annak irányá­ban, kihe^ engem az együtt átküzdött, nagy idők dicső­ségének, szerencsétlenségei­nek emlékei: a zászló, mely­nek igaz szívvel hűséget es­küvén, a jelen keservei, a jövő reménye és öreg keb­lemben örök ifjan élő önzet­len honszeretet közös hitval­lása szorosabb kapcsokkal kapcsoltak, mint másokat Legyen szabad és marad­jon a magyar az idők végé- iglen, a föld, melyben a ma­gyar bajnok hazafi tetemei nyugosznak és legyen áldott emlékezete.” Lengyel Zoltán • • Örökségem Jusson nékem itt öt sebű élet. örököltem: máig évekődö gond-gyomot, szekerező bánatot, bátyám csont-istállóban döbörgö, mások terhét cipelő, kicsi piros csikaját. örököltem: énekemhez dallamot, ének-ingatlanhoz a jogot, emberarcú citerát, bátyám piros csikaját. A tavaszi napsütésben már szívesen álldogálnak a nyug­díjasok a Kossuth téren, be­szélgetnek, vitatkoznak er- ről-arról. Az elmúlt napok­ban néhányszor arra jártam, s többektől megkérdeztem, hogy a tér parkjának köze­pén álló szobor kit és mit ábrázol, mióta áll itt, mi látható a túlsó oldalán? Ab­ban minden válasz megegye­zett, hogy a szobor már ré­gen áll itt, hogy Kossuthot ábrázolja, de a részletesebb kérdésekre már meglehető­sen vegyes válaszokat kap­tam ismerőseimtől. A szobor, a körötte levő kis park, fás-bokros környe­zetével manapság kissé el­különül a tér egészétől: zár­tabb, intimebb környezetet fog egybe. A tér keleti része, a széles út másik oldalán, a r. k. templom körül alkot egy másik egységet. Ez a megosztottság azonban csak újabb keletű: összefügg a század eleji általános város- rendezési tervekkel és a Kossuth-szobor felállításá­nak gondolatával, előkészü­leteivel. Megtudhatjuk Urbán Te­réz hasznos könyvecskéjé­ből, amelyik városunk utca­neveivel foglalkozik, hogy ennek a térnek, amelyik im­máron legalább két és fél évszázada a város közép­pontja, központja, milyen nevei voltak. Régebben: Belső piac , Főpiac, Beltér, majd a múlt század végétől: Városház tér. Kifejezik e ne­vek a tér történetét, szerepét a múlt század végéig. Akkor­ra lett városházánk nagyjá­ból olyan, amilyennek most láthatjuk. Szemben, most a templom mögött, áll akkor már a tör­vényszék, még egyemeletes, saroksisakos székháza. Ak­kor alakult ki a tér déli sze­gélye: máig is a r. k. pa­rochia az egyetlen emeletes épület ezen az oldalon, a két utca között. Akkorra készült el a Korona impozáns épü­lete oly szépen, ahogy ma újra láthatjuk. 1902—4 kö­zött építik az új r. k. temp­lomot, amelyik két tornyával, összefogott tömegével termé­szetes egyszerűséggel zárja le a tér túlsó oldalát, s köz­vetlen környékéről kiszorí­totta az addig ott terpeszke­dő piacot. Egyelőre csak a tér köze­pére, de hamarosan, 1910-től fokozatosan átkerül a napi és heti piac a Zöldség térre, a mai Krúdy mozi környé­kére és a Vay Ádám (Dózsa György) utca elejére. És ahogy a Korona épületét két utca öleli át, majd 1912 ta­vaszára a takarékpénztár új épületét is közrefoghatja két utca, s így kialakul a tér nyugati karéja. Ugyanakkor - ra épül fel a templom mel­letti emeletes ház, a mai Autóker: 1911-ben Lefkovics bútorüzletével, amelyik egé­szen 1944-ig ott működött, az emeleten pedig a kereske­delmi takarékpénztár irodái. Lényegében már csak két jelentősebb ház hiányzik. A Felszabadulás útja sarkán állt a város legrégibb emele­A Kossuth tér 1911-ben tes háza, amelyik azonban — kedves öreganyóka mód­jára — meglehetősen töpö­rödött házikó: Hirschler bá­csi fűszeres boltjába néhány lépcsőn lefelé kellett menni. A képen is látható, hogy szintén emeletes szomszédjá­nak legfeljebb a derekáig ért 1911-ben. A harmincas évek közepén került helyére az Ungár-sarok, a mai Cent­rum Áruház. — És termé­szetesen hiányzott még ak­kor az alig 10 éve épült me­gyei könyvtár, amelyiknek helyén jelentéktelen, barakk­szerű bolthelyiségek szerény­kedtek. 1910-re elkészült a Szesz- tay—Palóczy-féle városren­dezési terv, az év őszén ha­tározatot hoznak, hogy a te­ret Kossuthról nevezik el, hiszen várható a szobor fel­állítása, idekerülése. Kossuth neve népszerű a városban. Az eszméit hirde­tő párt, az ellenzék képvise­lője hat cikluson keresztül Vidliczkay József, s most e század elején is 48-as képvi­selője van a megyének: Meskó László, egykori barát­ja Irányi Dánielnek, Kossuth munkatársának. (Utal is erre a Dózsa György úti emlék­tábla.) 1882-ben Kossuth 80 éves: a megye díszirattal üdvözli a nagy hazafit, aki szép le­vélben válaszolt. Ezt a kéz­iratot ezüst tokba foglalva a múzeum kincsei közé so­rolták. 1888-ban Nyíregyhá­za díszpolgárrá választja őt, a következő évben engedé­lyét kérik egy nevére gyűj­tendő alapítványhoz. Erre Kossuth hosszú levélben ad szabadkozó, de végeredmény­ben beleegyező választ, ame­lyik a Kossuth gimnázium becses emléke: elindítója an­nak a Kossuth-pályázatnak, amelyik az érettségi előtt ál­ló, legjobb történeti dolgoza- zatot író végzős diák pálya­munkáját jutalmazta. Századunk elején, 1902- ben hoz egyöntetű határoza­tot a városi és megyei köz­gyűlés, hogy méltó szobrot kell emelni Kossuth emléké­re. Maga a mozgalom ekkor vált határozattá. Előbb is történtek ugyanis már fel­ajánlások a felállítandó szo­borra (pl. a Kaszinó már 1894-ben.) Az említett határozatok tíz év alatt szándékoztak a költségeket előteremteni. Kb. egyharmadát költségvetés­ből: a megye évi 500, a város évi 1Ó00 korona biztosításá­val; egyharmadát helyi gyűj­tésből, a harmadik harmadot pedig országos gyűjtésből, közületek felajánlásaiból kí­vánták fedezni. Így tervez­tek 45 ezer korona költség­gel: erre írták ki a pályáza­tot. Hogy a születés 110. évfor­dulójára, 1912 szeptemberére minden készen lehessen, 1910 őszén kiírják a pályázatot, öthónapos határidővel. Kije­lölik a helyét, hogy t. i. a városháza főbejárata és a templom kapuját összekötő vonalra kerüljön a szobor tengelye, a városháza előtti út másik oldalára, összeál­lítják a szoborbizottságot is: elnöke az alispán, Mikecz Dezső, alelnöke a polgár- mester, Májerszky Béla. Ez az elnökség majd a pálya- műveket elbíráló bizottság­nak, de abban majd részt vesz két-két szobrász, ilL építész is: Bezerédj Gyula, Róna József, ill. Lechner Je­nő és Sebestyén Artur. Az 1911. február 28-i ha­táridőig 32 tervező (csoport) 33 pályaművet nyújtott be. Az új technika segít a kö­zönség tájékoztatásában: az Apolló mozi ügyes vezetője diapozitíveket készíttet a pá­lyaművekről és március kö­zepén már vetíti is előadásai során. — Az összehívott bi­zottság kétnapi latolgatás után végül 7:1 arányban hozza meg döntését. A népes pályázat néhányát már ala­csony színvonala miatt ve­tették el; nehezebb volt a döntés a szép, de nagyszabá­sú, s így túl költséges tervek elvetésekor. Az így összeszűkült me­zőnyből került ki győztesen Bethlen Gyula és építész kollégáinak pályaműve, ame­lyik bizonyos monumentali­tást is ígér, s a várható költ­ségek is elviselhetők. A dön- déskor korrigálási határoza­tot is hoztak a fő alakkal és a környező építészeti megol­dással kapcsolatban, ame­lyek végrehajtásra is kerül­tek. És elfogadták a művész tervét, hogy t. i. „homlokza­tával a városháza felé for­dulva” állítandó fel a kom­pozíció. Ettől függetlenül folytak hirlapi viták, még 1912 nya­rán is, amikor már folytak a betonalapozási munkák, hogy mégis jobb lenne a takarék- palota elé, a sarokra helyez­ni a szobrot, vagy éppenség­gel a tér másik oldalán, hát­tal a paróchia épületének lenne alkalmasabb a szobor felállítása. A nyertes Betlen mellett díjazták néhány további pá­lyázatot is: Kallós Ede, Kis- faludy-Stróbl és még öt mű­vész pályadíjban, jutalom­ban részesült. Ez a korszak országosan is a Kossuth- szobrok felállításának ideje. Bodor Sándornak 25 évvel ezelőtt megjelent tanulmá­nya, a Kossuth gimnázium jubileumi emlékkönyvében képet nyújt erről a „mozga­lomról”. (Ott egyébként — sorkiesés miatt — hibásan szerepel a nyíregyházi szobor alkotójának neve.) Maga Betlen még fiatal ember, 32 éves. Amikor a megbizáshoz jut, addig, külföldi tanul­mányútjai után, inkább csak kisplasztikával aratott sikert. Vessünk még egy pillan­tást a képre: az 1911-ben már rendezett, de még kopár térségre s akkor a mai teret, rajta a Kossuth-szoborral, sokkal barátságosabbnak és otthoniasabbnak találhatjuk: ahogy már megszoktuk és megszerettük. A következő számban már magáról a szoborról lesz szó. Margócsy József Az 1480-as években épült nyírbátori csa­ládi — ma református — templom a XV— XVI. század fordulóján viruló magyar épí­tészet egyik legjellegzetesebb fejezetét nyi­totta meg, s a hazai késő gótikának kiemel­kedő alkotása lett. Ma is gyönyörködtet re­mek mívű hálóboltozata, ablakainak magas­ba törő csúcsíves, monumentalitása. Báthori István (1435—1493) erdélyi vajdát 1493-ban helyezték örök nyugalomra a csa­ládi sírhelynek is szánt és Szent György tiszteletére épült családi templomban. Nagy­szabású vörös márvány síremléke szobor­mását hadvezéri köntösben mutatja. A síremlék fedőlapja az elhunytat egy­szerre kettős testhelyzetben ábrázolja: fekve brokátszövettel letakart fekhelyen, mind a négy sarkán bojtos dupla párnán nyugszik, de egyúttal áll is a vitézségét jelképező oroszlánon. A kor divatjának megfelelően tetőtől talpig lovagi vérezet van rajta. Fejét a saladé sisak fedi. Ennek az arc elé lehajt- ható-vértjét a sisakharang két oldalán elhe­lyezett csap körül elforgatva, feltolva talál­juk. Így előtűnik az energikus arc. A mell­vas több részből van összerakva, s ezek íves oldalakkal kialakítva húzódnak fel a nyak felé. A lovag karját zárt karvért borítja, csúcsba ugró könyökvérttel megtoldva. Csúcsban végződik az ízelt ujjú vaskesztyűk szára is. A mellvas alatti ugyancsak csúcs­ban végződő, erezett „csatakötény” közeit sodronyvért tölti ki. A lábszárakon erezett díszű, alul s felül csúcsba futó, tagolt láb­szárvért, lent pedig elöl hosszú csúcsban, hátul, a sűrűn lemezeit sarkán lovagi sar­kantyúban végződő vassaru. Báthori jobbjában vállhoz támasztott tor­nalándzsát, baljában kétélű, egyenes pengé­jű kardot tart. A lándzsát tartó jobb, és a kardot emelő bal kar alatt a hónaljnyílás védtelen. Ezt az ellenséges fegyverek ellen a hónaljak előtt levő domborított, rozettás díszű hónaljvért védi. A kard alatt az elhunyt mellett fekszik pajzsa is. Ennek felületét a Báthori család címere díszíti. S azt a sárkányrend övezi. Ugyancsak a sárkányrendre vall a lovag nyakában a sárkánytagokból összerótt lánc az ovális medalionnal: a rend díszlánca. Nyakukra csavarodó (farkú szárnyas sár­kánykígyók fordulnak szembe rajta egymás­sal. A nyak körül összesen tizenegy sárkány- páros lánctag számolható meg, a mell köze­pén szembeforduló két sárkányalak nem gyémántmetszésű ékköves betétet, hanem egy kis pajzsban Báthorl-címert fog össze. Alatta két babszemnyi lánctagon függ egy domború ovális medalion, amely Máriát karján a gyermek Jézussal ábrázolja. Mi is volt ez a sárkányrend, amelynek díszlánca Báthori István síremlékén egye­dülálló a Báthori-kőemlékek között? Erede­te az 1326-ban Károly Róbert királytól ala­pított Szent György-rendre nyúlik vissza. Ezt élesztette újjá 1408-ban Zsigmond király az általa alapított sárkány rendben. A Zsig- mond-féle sárkányrend már rendjelszerű kitüntetés volt. Jelvénye a gyűrű alakban görbült farkát nyaka körül csavaró négylábú, rendszerint tüzet okádó sárkánykígyó alakja. A reá vagy mellé tett kereszt a nagyobb lovagi rangot jelezte, s a jelvényre a sárkányrend jelmon­datát is rávésték O QVAM MISERICORS EST DEVS IVSTVS ET PIVS. Szalontai Barnabás BUDAHÁZI ISTVÁN VERSEI: V. Mihály emlékének Örök piros szót szóló, gyorstűzű máglya! Emlék-oszlopod lövik: szalon-tüzérek, rím-pattantyúsok. Bátyám! Sáncot emelek törpék lövedékei elé, emléked sáncolom, zászlód lobogtatom. Pihenj, nyugodj a földhullám alatt. Itt mindig születik a népért tűzzé váló, s a halálra korán érett, — öcséd. Nyírség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents