Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1883. március 19. EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Rétközi diákok A szünetbeli tréfát ma­gával ragadva kacagva sza­lad el a szél. Ari Jóska há­lás hallgatóságot kapott: félkörbe rendeződött szak­munkástanuló társad arcárt kiült a mosoly. Sziporkázó, ezerszínű nevetés, önfeledt, visszafogott, komolykodó, huncutkás. Olyan, ahogyan az ember életének csak bi­zonyos szakaszában képes vidulni: valahol félúton a tíz és a húsz között. Ha egy óriási körzőt Ti- szatelek felett beszúrnánk a Tiszába, és szárát nap­nyugatra nyitnánk egészen ''■ércéiig, majd így karcol­nánk vele ívet a rétközi tá- jn, három községet is érin- i< nénk, ahol gimnázium vagy szakmunkásképző van. Romantikus elbeszélések őrzik azoknak az időknek az emlékét, amikor a Rét­közben élők igyekvő, jóeszű gyermekei telente korcso­lyát kötve az emberbíróvá keményedett vizeken igye­keztek Sárospatakra tudá­sért. Ma már az aprócska te­lepülések fiai, lányai szinte karnyújtásnyira rátalálnak a szellemet formáló műhe­lyekre: Ibrányban, Deme- cserben gimnáziumra, Ti- szabercelen szakmunkás- képző intézetre. A középfo­kú oktatási intézményeket életre hívó akarat jogosult­ságát a több évtizedes gya­korlat, a megyeszékhely vi­szonylagos közelsége sem cáfolta meg. Sőt, a képzeletbeli kör­zőnk kiinduló pontjában, a tiszaberceli szakmunkás- képzőben három évre ott­hont találnak Szabolcs- Szatmár távolabbi pontjain és Hajdú-Biharban lakó fi­atalok is. Dísznövénykerté­szek és zöldségtermesztő il­letve gyümölcstermesztő kertészek lesznek az itt ta­nulókból. A fényképészke­dés alatti iínénii ;viöáíjisá(g' még bennük vibrál, amikor az igazgatói szobában le­ülünk beszélgetni. Nevetés­sel útik el a feleletet, mi­kor megkérdezem, van-e vetélkedés, diákos „villon­gás” az eltérő szakosok kö­zött? A kezében pingpong- ütőt szorongató dísznövé­nyes Ari József mondja ki végül a nemet, hogy azután nyíregyházi osztálytársa, Balogh János rögtön hozzá- tehesse: — Bár a dísznövényes szak sokkal kedveltebb. A virágokkal, nemesített nö­vényekkel foglalatoskodni szemet gyönyörködtető. A kézügyesség és a fantázia is elengedhetetlen. Virágok­ból, levelekből hozzáértés­sel csodálatos asztaldíszek készíthetők. Magam is túl vagyok az első kötészeti fel­adaton. A karácsonyi asz­taldíszek hamar vevőre ta­láltak. A szakma dicséretének koránt sincs vége. A máso­dikos Homonyik Zsuzsa mindig szerette a virágokat. Most, hogy a szobanövé­nyek ápolásával, betegsége­ik megelőzésével mind job­ban tisztában van, szülei nagyszállási otthonában egyre több a cserepes dísz­növény. Az ebesi Kányási Olga gondolatai a végzés körül forognak. Vagy virág­kertészetbe megy vagy vi­rágboltba. Féléves tovább­képzéssel az utóbbira is mód nyílik. Babuczay Apol­lónia a fővárosba tér visz- sza, ha végez. Édesapja szintén kertész, sőt már a nagyapja is az volt. Jól fel­szerelt korszerű meleghá­zakban nevelik eladásra a növényeket. A szakmunkás- képzőben tanultak mellé otthon . sok . gyakorlati fo­gást'elleshet ; ' ' A szakmunkásképző kö­zel százhatvan tanulója napról napra éli megszokott életét. Mindenki a diákott­honban lakik. Reggel hat­kor ébresztő, torna, szilen- Cium, tanórák. Az elméleti és gyakorlati foglalkozások hetes váltással követik egy­mást. Délután egy-két órás szabad idő, utána tanulás, vacsora ... Kéthetenként kötelező hazautazás. A közelben lakók szinte minden hét végén hazautaz­nak. Ki busszal, ki a diáko- san csak „ne siess !”-nek becézett kisvonattal veszi az útirányt előbb főleg Nyíregyházának. A távo­labb lakók csak a kötelező utazáskor indulnak bátyúk­kal terhelten az állomás fe­lé. Mit csinálnak azok, akik a diákotthoniban maradnak szombat, vasárnap? — Rendszerint unatkoz­nak. Ha jó az idő, az isko­la melletti sportpályán a fi­úk fociznak, néha a lányok is lemerészkednek. A tél unalmas, lassan múlik el — mondja Fejes Júlia harma­dikos zöldségtermesztő. — Majdnem kész a teázónak nevezett klubszobánk. A kiszesek a társadalmi mun­kával keresett harmincezer forintot ajánlották fel az átalakításhoz, bebútorozás­hoz. Szakkörök is otthonra találhatnak benne, de han­gulatos társalgó, klubszoba is lehetne. Rajtunk áll... Papp Mária a diáktanács titkára szintén az idén vé­gez zöldségtermesztő sza­kon. Nagyecseden akar el­helyezkedni a szakmájá­ban. — Néha a diákotthonban túlzottnak érezzük a szi­gort. Nagyon behatárolt, mit lehet, mit nem. Túloz­nék. ha azt mondanám, nincs beleszólásunk a diák­otthon ügyeibe. A diákta­nács dolgozta ki például a hálók közötti pontverseny rendjét. A legjobb szobák között két kis tv, tisztasági és tanulmányi zászló ván­dorol. Mi szorgalmaztuk a szabad szilenciumot is azoknak, akiknek négyes az átlaguk. De más dolgokban is kikérhetnék még a véle­ményünket, s akkor több kellemes emléket hagyna bennünk az itt töltött há­rom év. Mozdítunk körzőnkön. Hegye rövid ív után meg­pihen. Ütünk második állo­mása Ibrány. A hatvanas évek legelején fogant a gondolat, hogy középiskola kell a faluban és a környé­ken lakó gyerekeknek. Az általános iskola falai között kezdett növekedni a gim­názium előbb csak két osz­tállyal, ám óriási létszám­mal. Még magántanulók is voltak. 1964-re elkészült az önálló épület. Most 172 ta­nuló koptatja a padokat, évfolyamonként két osz­tályban. Sok a bejáró. Főleg Nagyhalásziból, Tiszatelek- ről, Bujról. A közlekedés szempontjából ők vannak előnyben. Nehezebb az Ib- ránytól délre fekvő telepü­lésekről iskolába igyekvők helyzete: k is vonat, ^várako­zás, átszállás, autóbuszra. Tízegynéhányan a menet­rendek útvesztői miatt kép­telenek vállalni a reggeli, esti utazást. Az iskolaépü­letben kialakított szálláson laknak, csak a hét végén mennek haza. Mindezekkel együtt a rétközi kistelepü­lésekről még mindig köny- nyebfo eljutni az ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázi­umba, mint a viszonylag közeli Nyíregyháza valame­lyik középiskolájába. Minden évben szép Szá­mú továbbtanuló akad a végzősök között. Tavaly felvételt nyertek a miskolci egyetem jogi karára, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre, a nyíregyházi tanárképző főiskolára. A pedagóguspályát választók négy-öt év múlva friss dip­lomával visszatérnek a Rét­közbe, szülőfalujukban vagy a szomszédságában kezdik hivatásukat. Az ag- rárvégzettségűek is a me­gyében vállalnak munkát. • Tovább nő a körzőnkkel húzott ív Láthatatlan nyo­mot hagy a vetésektől zöld hátú földeken, parányi víz­állásokon, lusta folyású csa­tornákon. A négy égtáj fe­lől összefutó utak találko­zása Demecser. A felnőtt­kor küszöbén gimnáziuma, húszéves. A közel kétszáz diák fele itt is bejáró, de az ábrányiakéhoz hasonló gon­dokait itt hiába keresnénk: sűrű a vasútforgalom, rend­szeresek a buszjáratok. A néhány kilométerre levő Gégényből, Kékről, Szé­kelyből többen biciklivel érik el a tanítás kezdetét. Az ötnapos munkarend itt is más ütemet követelt. Tanár, diák egyaránt félt a rövidebb időre összezsúfo­lódó tanóráktól, szerencsé­re alaptalanul. Kevesebb az igazolatlan mulasztás, javult a fegyelem és a ta­nulmányi átlag. Dicsérik a fakultációt, amely a to­vábbtanulóknak elmélye­dést jelent a választott tár­gyakban, a gyengébbeknek gyakorlati tudást, ami meg­könnyíti az elhelyezkedést. A demecseri szövőgyárban, a kólaüzemben vagy Nyír­egyháza és Kisvárda üze­meiben találnak munkát. Hét közben kevesebb a szabad idő, a péntek dél­után is tanulószobán talál­ja a gimnazistákat. A kul­turális események megszer­vezésében is új utakat kell találni. A gimnáziumban filmklub működik és kevés­nek bizonyult a nyíregyhá­zi színháztól vásárolt 120 bérlet. Próbálkozásra példa az iskolai farsang. Délután egyszerre többféle műsor, rendezvény volt. ki-ki tet­szése szerint vett részt a keresztrejtvény-bajnok­ságban. a vidám angol nyel­vű országismertetőn, a sportvetélkedőn. A negyedikes Gombkötő Zsuzsanna KISZ-titkár sze­rint is hasonló, sokszínű programmal lehet megmoz­gatni a diákokat. A hosz- szabb hétvége a továbbta­nulóknak különösen hasz­nos: a pihenés mellett ké­szülhetnek a felvételi tár­gyakból. A helybeli Molnár Zsuzsának ez az első tan­éve. Tervvel jelentkezett a gimnáziumba: szeretne to­vábbtanulni Szegeden az egyetem gyógyszerésztudo­mányi karán. — Tanulószobás vagyok. Jónak tartom a közös tanu­lást, és így többet is lehet­nek együtt az osztálytársak. Jobban megismerhetjük egymást, barátságok szö­vődhetnek. A mozgalmi munkát is könnyebb szer­vezni, összetartunk. Vajas András már csak néhány hónapig polgára a Váry Emil Gimnáziumnak. Negyedikes, tanárképző fő­iskolára jelentkezik. — Pátroháról járok be. A kisvárdai gimnázium köze­lebb lenne, de a körzetesí­tés miatt ide kerültem. Vé­gig jól éreztem magam, ilyennek képzeltem el egy középiskolát és a diákosko- dást. Elég szigorúak a ta­nárok, követelnek tőlünk, ami egyáltalán nem baj. Azt hiszem megkaptam mindent, amit a gimnázium nyújthat. A kisgimnáziumok kora lejárt, a nagyvárosokban lüktető alma matereké a jövő — vélhetik egyesek. A felkeresett rétköz! ember­formáló műhelyek léte nem ezt bizonyítja. Az egy-két évtizede letett alapokon a korszerű követelményekre f igyelve teszik dolgukat. £la a tájegységet lakók fontos­nak érzik, hogy szemük előtt növekedjenek az új nemzedék tagjai, hogy a közösség jó szándékú szem­mel tartása egyengesse a jellemet, ha hivatásukat szerető tanúikból" alakul célértő testület,'a'vidéki kö­zépiskolákra, e parányi em­berkohókra nem kicsiny feladat vár. Kimondva, ki­mondatlanul beleszólnak, milyenek lesznek a rétiközi holnapok. Reszler Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents