Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. március 19. ^ HÉTVÉGI MELLÉKLET (XÖXÖ?i/ ■Ce^íj Tisztelt Szülők! A kényes témára való tekintettel nem említem az Öiiök és a fiuk nevét a nyilvánosság előtt. Bizonyára aláírták már az ellenőrző könyvben az Önök részére címzett beírást, amely igazgatói megrovásról tudósít. Bizonyára meglepődtek. Nem tudom, érdeklődtek-e az iskola igazgatójánál, miért került sor a két 13 éves fiú megbüntetésére? Dióhéjban elmondom. Már csak azért is, mert tanulságos az eset, közügy, a fiatalok nevelésének bizonyos fehér foltjára hívja fel a figyelmet. Szem- és fültanúja voltam, amikor a két megszeppent fiút az igencsak gondterhelt, izgatott, s az iskola hírét féltő-óvó igazgató igyekezett faggatni, szóra bírni. Így kerültek elő a zsebek rej tekéből, a padok mélyéről vadonatúj, rágógumik, * Rulccsáf. egérfogó; iánoiáeu'n'ie’o Vese” tek, s ki .... ei A két fiú azon az emlékezetes dél- utánontiskolá iUtán; elcsaVargott. -Betértek a Nyírfa Áruházba, jártak az írószer- és papírboltban. Innen is, onnan is „megfújtak” valamit, s végül a vasboltban lebuktak. Elkapták őket, telefonáltak az urh-nak. A rend őrei pillanatok alatt ott voltak, s intézkedtek. Az igazgató próbálta a gyerekeket rádöbbenteni, mit tettek. A fiúk a világ kincséért sem ejtették volna ki a szájukon ezt a szót: loptunk. Csak nehezen sikerült a két gyereket rávezetni a lopás tényére és fogalmára. Lecke a lopásról és annak elítéléséről. Hogy milyen hatása lesz, aligha lehet még most felmérni. Tisztelt szülők! Remélem, elgondolkoznak a történteken. Az iskola, a tantestület sokat tesz a felnövekvő nemzedék tisztességre, becsületre való nevelése érdekében. Csakhogy a gyerekek kötelességtudó állampolgárokká való neveléséért nemcsak az iskola, nemcsak a társadalom, hanem a család is felelős: az édesapa és az édesanya. A szülői ház! A két fiú faggatásából kitűnt — s ez nem egyedi! —, hogy a mai gyerekek egy része nem érti, nem fogja fel sem értelmileg, sem érzelmileg a lopást, mint bűnt, vétket. Gondolom, azért, mert nem döbbentik rá őket arra, hogy mekkora szégyen, bűn, elítélendő, megvetendő cselekedet olyan dolgot eltulajdonítani, amiért nem dolgoztak meg, amiért nem fizettek. Kitűnt, még tetszett is a fiúknak, hogy sikerült „átverniük” egyikmásik kereskedőt, pult mellett ácsorgó közömbös eladót, és az orruk előtt, éberségüket kijátszva elcsenni egy lakatot, ceruzát, ecsetet, vagy mást Nem adták el, gyűjtötték! Hogy hol? Erre is fény derült, amikor az igazgató elrendelte a padok kipucolását. Tisztelt szülők! Legkönnyebb lenne most pálcát törni és elmarasztalni önöket. Felelősek. Tudom, a szülők akkor nyugodtak, ha a gyerekük az iskolában van. Nem érheti őket baj, vigyáznak és felügyelnek rájuk. De csak addig, amíg ki nem lépnek az iskola kapuján. Utána kik felelősek a gyerekekért? Kik vigyázzák útjukat, kiktől várjanak figyelmeztető szót? Kik foglalkoznak velük szabad idejükben? Önök vajon hány ízben kérték számon fiuktól, mit csinált iskola után, hol csavargóit, merre járt, mivel töltötte szabad idejét? S ha láttak nála egy-egy új holmit, tollat, ecsetet, játékot vagy mást, vajon gondoltak-e arra, honnan volt a gyereknek pénze rá? Ez az eset azért is közügyet érintő, mert sokszor még ma is egymásra mutogat szülő és iskola, ha a gyerek nevelési felelősét keresik. Ennek legtöbbször a gyerek az áldozata. Illenék megtanulnunk: a felnövekvő nemzedékért az iskola, a család és a társadalom együtt felelős. Ebben megkülönböztetett szerepe van a családnak. Remélem, a jövőben Önök is több figyelemmel és gondoskodással kísérik gyermekük életútját. HÉTVÉGI INTERJÚ dr. Kovács András ügyésszel a munkaerkölcsről A Meglehetősen sokszor halljuk mostaná- w ban, hogy fegyelmezettebben kell dolgoznunk, mert csak így boldogulhatunk. Mi akadályozhatja ezt, mi az oka, hogy csak igen lassan haladunk előre? — A jelenlegi gazdasági helyzetben elengedhetetlen a fegyelmezett, pontos munkavégzés. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a gazdálkodó szervek nem élnek eléggé a fegyelmezés eszközével. A munkahelyi lazaságokat bocsánatos bűnnek tekintik. Emiatt a fegyelmi büntetések többsége túl enyhe; nem szolgálja kellően sem a megelőzést, sem a dolgozók nevelését. Furcsa módon ugyanakkor az állami és állampolgári fegyelem szilárdítását célzó vizsgálataink szerint a-munkáltatók egyharmadánál még mindig nem megnyugtató a fegyelmi eljárások -törvéiívéssége. Ez megmutatkozik egyrészt az elnagyolt eljárásokban, á megalapozatlan ’^büntetésekben egyaránt. Természetesen a fegyelmezetlen munkavégzés nem csak abban jelentkezik, hogy a munkavállaló hanyagul dolgozik. Ennek tekintendő a szerződések megkötésekor a monopolhelyzettel való visszaélés, amellyel felmérhetetlen károkat lehet okozni a társadalomnak, de legalább ilyen gond a rosszul értelmezett tulajdonosi szemlélet, vagy a csoportérdeknek a társadalmi érdekek elé helyezése. Valamennyi jelenséggel a fegyelmezetlen, gondatlan munkát szeretnék eltakarni. A Ha élcelődve is, de gyakran halljuk: v munkából nem lehet meggazdagodni. Sajnos, ezt támasztják alá olyan konkrét példák is, amikor valaki, ha nem is munka nélkül, de ügyeskedése révén kerül kedvezőbb anyagi helyzetbe. Hogyan lehetne elejét venni ezeknek, egyáltalán gátat lehet-e állítani a kapzsiság elé? — Meggyőződésem, hogy igen. Az úgynevezett ügyeskedők csak átmenetileg érnek el sikereket. Amennyiben az ellenőrzés — különösen a belső ellenőrzés — hivatása magaslatán állna, úgy hamarabb fény derülne az ilyen cselekményre. Ha a jövedelem mögött nincs munkavégzés, akkor azt el kell vonni, és alkalmazni kell a különböző szankciókat. Persze, ha a jobb anyagi helyzetet, a nagyobb jövedelmet különmunkával érik el az emberek, úgy az nem kifogásolható. A jelenlegi szabályozás tág teret enged a különmunkának, az ezáltal szerzett külön- jövedelemnek. A Erre most épp elég példa akad. hiszen ^ egyre többször találkozunk maszekboltokkal, -vendéglőkkel, -taxikkal, teherfuvarozókkal, egyre több gazdasági munkaközösségről, kisvállalkozásról hallunk. Ezzel egyszerre megjelent a közvéleményben egy baljós sejtés is, hogy ezek a vállalkozások a munka nélkül szerzett jövedelmek színterévé válnak. önnek mi a véleménye erről? — A jogszabályalkotók szándéka nem a munka nélküli jövedelemszerzés lehetőségének a szélesítése volt. Gazdasági megfontolásokból indultak ki a különböző kisvállalkozások jogi szabályozásakor. E kérdéskörben jelenleg ügyészi tapasztalatom még nincs. Az az érzésem azonban, hogy ilyen véleménye azoknak lehet, akik valamilyen oknál fogva nem vehetnek részt az új típusú gazdasági formákban. A törvényes működést a különböző hatóságok — így az ügyészség is — a megfelelő időben ellenőrizni fogják. Egyébként valószínű: lesz, aki ideig-óráig kijátssza még az ellenőrzést is, hosszú távon azonban — meggyőződésem — csak becsületes munkával lehet érvényesülni. Társadalmi rendünk alapja a munka, ez természetesen érvényes a kisvállalkozásokra, a magánvállalkozókra is. A Mindenki komolyan veszi, hogy minden v munkaképes állampolgárnak joga és kötelessége képessége szerint dolgozni? — Sajnos nem. Vannak, akik vállalnak ugyan munkát, de a rájuk bízott feladatokat hanyagul, lustán, felelőtlenül végzik. Ezekről beszéltünk eddig. Vannak sajnos olyanok is, akik egyáltalán nem vállalnak munkát. A őket nevezi a törvény közveszélyes w munkakerülőknek? — Nem egészen. A beteg, munkaképtelen személy azzal, hogy nem dolgozik, még nem lesz munkakerülő. Következésképpen munkakerülő életmódot csak munkaképes egyén folytathat. A jelenlegi jogi szabályozás szerint munkakerülő életmódot az a munkaképes személy folytat, aki megélhetését biztosító munkát annak ellenére nem vállal, hogy nem rendelkezik a létfenntartását biztosító anyagi javakkal, rendszerint ismeretlen vagy tiltott forrásból tartja fenn magát. Rendel......a munka szocialista emberré formáló erejét jobban fel kellene használni a személyiség nevelésében. Tudom, hogy ez nagyon összetett feladat. & család, az iskola, a munkahelyek, a különböző társadalmi szervek egyidiben, egy irányban kell, begy tevékenykedjenek kezhet valaki olyan legális jövedelemmel, amely biztosítja a megélhetését és ezért nem dolgozik. Ilyen jövedelem lehet például a megtakarított munkabér, szerzői vagy újítói díj, örökség, a legális úton elért nyeremény. A Melyek a munkakerülő életmód kiala- ^ kulását előidéző okok? — A közelmúltban valamennyi ügyészi szakterület bevonásával átfogóan elemeztük a munkakerülő életmód kialakítását előidéző, illetve elősegítő okokat. Az általunk megvizsgált iratokban az elkövetők védekezése található, amelyekből közvetve lehet következtetést levonni. A vizsgálataink szerint sokan azért „lettek” munkakerülők, mert a korábbinál könnyebb, nagyobb jövedelmet biztosító munkahely reményében megszüntették a munkaviszonyukat, és még nem találták meg az „igazit”. Mások azért nem vállaltak munkát, mert nincs annyi pénzük, hogy munkavállalás céljából elutazzanak. Ismét mások azért nem létesítettek munka- viszonyt, mert nem szeretnek dolgozni, vagy a munkaviszonnyal járó kötöttség gátolná őket a rendszeres alkoholfogyasztásban. A legsúlyosabb oknak mégis azt kell minősíteni: azért nem vállal az illető állandó munkát, hogy a bírói ítélettel megállapított tartásdíjat ne lehessen tőle levonni, vagy egyéb kötelezettség alól mentesüljön. Mint okot, meg lehet említeni továbbá az iskolázatlanságot, a hiányos szülői nevelést, a közvetlen környezet destruktív hatását is. A Milyen intézkedéseket tesz a rendőrség w a közveszélyes munkakerülés megelőzésére? — Első helyen említeném a szabálysértési eljárások lefolytatását, de a megelőzést szolgálja az az intézkedés is, amikor rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítik azokat, akik nem végeznek munkát. Ennél szigorúbb intézkedés a rendőrhatósági felügyelet alá helyezés. A szoros ellenőrzés hatására a többség munkaviszonyt létesített, egy részük azonban csak alkalmi munkát vállalt. A Sok munkakerülő helyett az állam fi- w zet tartásdíjat. Milyen terheket jelent ez a nagyközösségnek és van-e reális esély a pénz behajtására? — Társadalmunk egyik nagy gesztusa az, hogy a behajthatatlan gyermektartásdíjakat — a feltételek fennállása esetén — ideiglenesen megelőlegezi az állam a jogosult részére. A megyében levő bíróságok 1981-ben és 1982 első felében 70 ügyben rendelték el a tartásdíjak állam általi folyósítását. Megemlítem, hogy csakis azért, mert munkakerülés miatt behajthatatlan a tartásdíj, nem rendelhető el az állami megelőlegezés. Ennek még számos egyidőben fennálló feltétele van, többek között a jogosult oldaláról is. Az állam által ezen a címen folyósított gyermektartásdíjak havi összege — az említett ügyeket figyelembe véve — pontosan 64 799 forint volt. A bíróság természetesen hivatalból intézkedik a végrehajtás iránt. Ezáltal megvan a reális esély az előlegezett összeg visszatérítésére. JA A munkaviszony megszűnése esetén ” visszavonják-e a vállalatok az üzemi belépőt, vagy egyéb munkaadói igazolványt, bejegyzik-e a megszűnést a személyazonosságiba, vagy ha nem tudják bejegyezni, értesítik-e a rendőrséget? — Vizsgálatunkat összesen 21 gazdálkodó szervre terjesztettük ki. Általános megállapításunk az volt: a vállalatok, intézmények többsége mindent megtesz azért, hogy a belépőt, az igazolványt visszavonja, illetve, hogy a személyi igazolványba bejegyezze a munkaviszony megszűnését. Esetenként — a cél érdekében elkövetett — kisebb túlkapásokat is tapasztaltunk. Volt olyan vállalat, ahol azt a gyakorlatot alakították ki: addig nem adták ki a munkakönyvét, amíg a dolgozó be nem mutatta a személyi igazolványát. Végső soron a vizsgált vállalatok az esetek 90 százalékában bejegyezték a személyi igazolványba a munkaviszony megszűnését. — A problémát a fennmaradó tíz százalék jelenti. Példaként említem, hogy a fehér- gyarmati járásban levő vállalatok egyáltalán nem keresték meg ebből a célból a rendőrséget. Pedig ha a személyi igazolvány valós adatokat tartalmaz, úgy könnyebb kiszűrni a munkakerülőket, hatékonyabban lehet a megelőzés iránt intézkedni. Sajnos, az utóbbi időben több büntető ügyben is adat merült fel arra, hogy a személyi igazolványba fiktív, nem létező munkahelyeket jegyeztek be a munkáltatók, s ezzel a bűnözőknek adtak bújkálási lehetőséget. Megyei szinten 150— 200-ra tehető évente azoknak a száma, akiknek a személyi igazolványa — a valóságtól eltérően — állandó munkaviszonyban állást tanúsít. Képzeljük csak el, hogy milyen nehézséget, mennyi munkát okoz a rendőrségnek, a különböző szerveknek az, amíg ezeket felderítik. Pedig egyszerű átirattal a vállalatok megoldhatnák a nehézségeket. A Hogyan biztosítják megélhetésüket az ^ állandó munkaviszonnyal nem rendelkezők? — Erre megpróbáltunk választ kapni a vizsgálataink során. Előfordul, hogy a munkaviszonnyal nem rendelkezők is napi egykét óra, illetve hetente egy-két nap alkalmi munkát végeznek. Az ebből származó munkabérrel saját és családjuk létfenntartását igyekeznek biztosítani. Hozzájárul az ilyen személyek megélhetéséhez az is, hogy kisebb- nagyobb kölcsönöket vesznek fel. Nagymértékben igénybe veszik a család, a lakókörnyezet segítségét. Sok esetben az idős szülőktől igénylik és követelik eltartásukat, holott lehet, hogy ők is eltartásra szorulnak, megélhetésüket is szociális juttatás biztosítja. A Alkalmas-e & büntetőjogi szabályozás ^ r. munkakerülőkkel szembeni hatékony fellépésre? — A büntetőeljárás lefolytatása, a különböző szankciók alkalmazása csak egyik eszköze a munkakerülőkkel szembeni fellépésnek. Meggyőződésem, hogy nem is a legfontosabb eszköze. A jelenlegi szabályozás szerint büntetőjogilag csak az vonható felelősségre, aki a munkakerülést közveszélyesen folytatja és szabálysértési eljárás folyt két éven belül ellene. Ennek bizonyítása pedig a nyomozóhatóságra hárul. Sajnos, a bizonyítás nagyon nehéz. Ennek oka egyrészt az, hogy egyes esetekben a jövedelem, az alkalmi munkavégzés ellenőrizhetetlen. Másrészt a szülők — a csavargó gyermeküket megsajnálva — gyakran tesznek olyan tanúvallomást, hogy biztosítják a nem dolgozó gyermek eltartását. Egyébként is a magánszféra, a család, a háztáji gazdálkodás számos alkalommal elrejti a munkakerülőt. Szocialista elveinkből is az következik, hogy a munkakerülőkkel szembeni hatékony fellépés eszközének nem elsősorban a büntetést tekintjük, hanem sokkal inkább a nevelést, a társadalom egészének ráhatását. A Milyen társadalmi szintű intézkedéssel w lehet az alkotó emberi munkát vonzóbbá tenni? — Ügy teljes egy ügyészi vizsgálat, ha feltárja a tényeket, a hiányosságok, problémák okait, de egyidejűleg r^egkísérli a megoldást. Ezt a követelményt szem előtt tartva a Legfőbb Ügyészséghez felterjesztett összefoglaló jelentésben igyekeztünk javaslatokat tenni egyrészt a hatályos jogszabályok módosítására, pontosítására, másrészt rávilágítottunk néhány társadalmi, a jogi kereteken kívül eső intézkedések szükségességére. — Itt első helyen az alkoholizmusról szólnék. Ördögi körbe jutunk, ha azt elemezzük, hogy vajon az alkoholistákból lesznek a munkakerülők, vagy a munkakerülők válnak előbb-utóbb az alkohol rabjaivá. Egy biztos: kölcsönhatás áll fenn a két fogalom között. És mivel mindkettőnek a száma növekszik, a társadalom reagálása nem maradhat el. — Véleményem szerint a munka szocialista emberré formáló erejét jobban fel kellene használni a személyiség nevelésében. Tudom, hogy ez nagyon összetett feladat. A család, az iskola, a munkahelyek, a különböző társadalmi szervek egy időben, egy irányban kell, hogy tevékenykedjenek. Ennek kiindulópontja lehet annak felismerése, hogy napjainkban mindenféle munkavégzést a szó igazi értelmében munkavégzésnek tekintünk, ezáltal bizonyos mértékben csökkent a társadalmilag hasznos munka tekintélye. És hogy ezt felismertük és keressük a megoldást, azt többek között az országos, több szakterületre kiterjedő ügyészi vizsgálat is bizonyítja. > * Köszönöm az interjút. Balogh József
