Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. március 19. INDOKÍNA Csúcstalálkozó után legújabb kínai állás- foglalások ismét szer- tefoszlatták azokat a reményeket, hogy végre va- lathára megmozdul valami Peking és az indokínai szom­széd államok mindmáig fa­gyos viszonyában. Mert ta­gadhatatlanul reményeket keltett egy február végi vi­etnami kormánynyilatkozat, nem sokkal az indokínai nemzetek — Pol Pót bukása óta első ízben megtartott — csúcsértekezlete után. Hanoi bejelentette, hogy az idén újabb csapategysége­ket von ki Kambodzsából, s az ottani biztonsági helyzet függvényében további csa­patkivonásokat hajt végre évről évre. Indokínai meg­ítélés szerint szerves a kap­csolat a Kambodzsában ál­lomásozó vietnami csapat- kontingens egészének távo­zása és Peking Indokína-po- litikájának felülvizsgálata között. A vietnami gesztus szellemileg és logikailag is kapcsolódott a Vientianében megtartott indokínai csúcs­értekezletnek ahhoz az indít­ványához, hogy Vietnam, La­osz és Kambodzsa, valamint Kína kössön meg nem tá­madási egyezményt. Noha súlyos hiba lenne nem észrevenni akár a leg­csekélyebb hangsúlyeltoló­dást Kína világpolitikai szemléletében — vannak ilyenek —, éppígy megen­gedhetetlen a finom jelek felnagyítása, abszolutizálása. Banditizmus Angolában MEGRÁZÓ, drámai hí­rek ÉRKEZTEK a Jnéten Angolából.' Alto Úaltumbélö' város közelében hatvannégy csehszlovák állampolgárt el­rabolt az Unttá nevű ellen- forradalmi szervezet. Huszon­egy gyermek — köztük há­rom öt éven aluli — került a fegyveres banda fogságába. A férfiak: csehszlovák szakem­berek, mérnökök, egészség­ügyiek, akik húsz portugál társukkal együtt az Unita foglyai. Angolában a függetlenség kivívásának több mint hét éve alatt nem szűnt meg a dél-afrikai támogatást élvező Unita bandáinak garázdálko­dása. Két másik szalkadár szervezet már felszámolódott, de a pretoriai fajüldözők fon­tosnak tartották, hogy fokoz­zák Jonas Savimbi martaió- cainak támogatását. Jósé Eduardo dos Santos angolai elnök nem titkolja: a nem utolsósorban éppen határai­nak és területi integritásá­nak hatékony védelme indo­kolja a kétoldalú megállapo­dás értelmében a kubai csa­Az indokínai gesztusra adott elutasító kínai válasz sajnos egyértelműen arra int, hogy korai még a pekingi külpoli­tika lényegi módosulásáról beszélni. Olyannyira, hogy a kínai vezetés a Peking és Moszkva közötti kapcsolat­rendezés alapfeltételének is a Kambodzsa körüli ellenté­tek kínai elképzelés szerinti megoldását tekinti. Ebből viszont az követke­zik, hogy az Indokínai kon­ferencián elhatározott közös tervek külpolitikai háttere nem javult. Ez minden bi­zonnyal erősíteni fogja az együttműködés katonai-vé­delmi aspektusait, már ha a pekingi álláspont nem mó­dosul. Ismeretes, hogy a kül­ső nyomás és zavarkeltés miatt nemcsak Kambodzsá­ban, de Laoszban is állomá­soznak vietnami csapatok kormányközi megállapodás alapján. Az indokínai találkozónak volt néhány, csakis együtte­sen, összefüggésében vizsgál­ható vezérgondolata. Viet­nam, Laosz és Kambodzsa vezetői hitet tettek a külön­legesen szoros kapcsolatok ápolása mellett. Hangsúlyoz­ták a társadalmi rendszerek hasonlóságából fakadó célok közösségét, a megvalósítás­ban mutatkozó együttműkö­dés lehetőségeit. Egyidejűleg síkraszálltak egymás szuve­renitásának tiszteletben tar­tása mellett, s következetes feLlépést hirdettek meg a na­cionalizmus és a nagyhatal­mi sovinizmus megnyilvánu­lásai ellen. E hármas összefüggésrend­szer megemlítése annál fon­tosabb, mivel a csúcskonfe­rencia^ kapcsán megélénkült a nyugati sajtópropaganda az úgynevezett indokínai föde­ráció körül. Ez voltaképp. > á. _,YÍytnanjmal szemben .álló erők örökzöld témája. Pol Pót 1977. december 31-én a Vietnammal való diplomáciai szakítást, s a hadüzenet nél­küli háborút azzal indokolta, hogy Hanoi úgymond erő­szakkal tömöríteni akarja Kambodzsát egy indokínai szövetségbe. ietnamban akkor is, most is rámutattak, hogy utoljára 1951- ben, még az Indokínai Kom­munista Párt berkeiben volt szó egy ilyen szövetségről. Akkortájt is hangoztatták minden indokínai nép ön­rendelkezési jogát, az esetle­ges csatlakozás szándékának önállóságát. A párt három nemzeti egységre tagolódása, majd a genfi egyezmények­kel a független indokínai ál­lamok létrejötte után Viet­nam vezetői nem tértek visz- sza többé az indokínai föde­ráció kérdésére. Gy. S. AZ ENSZ AFGANISZTÁNRÓL Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának az Afganisztán körül kialakult helyzettel foglalkozó megbízottja Genf- ben április 11-én folytatja tárgyalásait az érdekelt fe­lekkel — jelentette be csü­törtökön New Yorkban a vi­lágszervezet szóvivője. Cor­dovez főtitkárhelyettes a svájci városban külön-külön tárgyal majd Afganisztán és Pakisztán külügyminiszte­rével és kapcsolatban fog áll­ni Irán képviselőjével is. A szóvivő azt is közölte, hogy Perez de Cuellar főtitkár Di­ego Cordovez társaságában március 26-án Moszkvába utazik. CSÄD LEVELE A BIZTONSÁGI TANÁCSHOZ Csád csütörtökön levélben kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen ül­jön össze a határai mentén kialakult helyzet kivizsgálá­sára. A levél azzal vádolja Líbiát, hogy „fenyegeti” Csád biztonságát. Tripoli az ilyen vádaskodásokat korábban is határozottan visszautasítot­ta és többször felszólította Hissené Habré kormányát, hogy mondjon le líbiai terü­letekre támasztott igényéről. A kérdés napirendre tűzésé­ről még nem született döntés. ENSZ-források szerint hétfő előtt nem várható a BT ösz- szehívása. ’ AZ ELNÖK n-lA SZAVAHIHETŐSÉGÉ’ “ A Becsben megjelenő na­pilap, a Neue Kronen Zei­tung kommentátora pénteki írásában olyan tűzoltókhoz hasonlította Reagan amerikai elnök tanácsadóit, akik nem tudván, hogy a lángok mely pontokon csapnak a magas­ba — mindent túlbiztosíta­nak. Az NSZK-beli választá­sok után az európaiak végre igazi amerikai kezdeménye­zéseket vártak a nukleáris leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatban. A Fehér Ház ura azonban továbbra is makacsul kitart az eredetileg tárgyalási alapnak rrveghirde- tett „nullamegoldás” mellett. A Reagannel kapcsolatos fő probléma a bécsi lap cikkíró­ja szerint az elnök szavahi­hetősége. Április 19—20.: ■ ■ Összeül az FKP Központi Bizottsága patkontingens ideiglenes ál- lomásoztatását Angolában. Az ellenforradalmi bandák garázdálkodása következté­ben a három angolai vasút­vonal közül csak egy műkö­dik biztonságosam Luanda súlyos gazdasági gondokkal bajlódik, a gazdaság fejlesz­tésére szánt keretekből a luandai kormány kénytelen védelmi célokra áldozni, ami hátráltatja az országépítő ter­vek megvalósítását A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK sokoldalú támogatásiban részesítik az antümperialista, szocialista orientációjú luan­dai kormányzatot, amely elis­merésre méltó lépéseket tett a gyarmati múlt örökségének felszámolására. Kétoldalú megállapodások értelmében több európai országból — így Csehszlovákiából is — dol­goznak szakértők Angolában. A mostani emberrablás ban- ditizmusa világszerte mélysé­ges felháborodást váltott ki. Joggal: az efféle erőszakos gaztettre nincs és nem is le­het semmiféle magyarázat. Gyapay Dénes A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága áp­rilis 19-re és 20-ra összehívta a központi bizottság ülését, amelyen elemzik majd a köz­ségtanácsi választások tanul­ságait. A KB ülése előtt va­lamennyi pártszervezetben megvitatják a választások eredményeit. A Politikai Bizottság nyi­latkozatot adott ki, s ebben hangsúlyozza: bár a jobbol­dalnak nem sikerült elérnie a várt nagyarányú előretö­rést, a baloldalnak le kell vonnia a választások tanul­ságait. A baloldali választók egy részének tartózkodása az első fordulóban azt jelezte, hogy elégedetlenség mutat­kozik a továbbra is nyomasz­tó problémák, így a munka­nélküliség és az alacsony bé­rek miatt. A baloldalnak ha­tékonyabban kell folytatni az 1981-ben megkezdett politi­kát az FKP és a szocialista párt kormányzati szerződése alapján, és teljesíteni kell az abban vállalt kötelezettsége­ikét. A Politikai Bizottság alá­húzza nyilatkozatában, nem igaz a jobboldalnak az az ál­lítása, hogy a választás „nagy vesztese” a kommunista párt. A most lezajlott községtaná­csi választások után a 9000 lakosúnál nagyobb városok közül 184-ben, a 30 000 lako­súnál nagyobb városok kö­zül pedig 57-ben kommunista polgármester irányítja .majd az ügyeket. (A szocialista párt e két kategóriában 194, illetve 61 polgármesteri tiszt­séggel rendelkezik.) Portugália: Kilenc éve lesz már ápri­lis 25-én, hogy Portugáliában új korszakot nyitott a kato­nák felkelése. Nem véletle­nül kapta az 1974-es fordulat a haladás jelképeként a pi­ros szegfűket díszítő jelző­nek. Most, majd évtizeddel utóbb azonban már nyoma sincs a reményeket ébresztő, színes „politikai virágoknak” Portugáliában. Pedig éppen a forradalom évfordulójára tűzték ki a rendkívüli vá­lasztásokat, mégis kevesen hisznek abban, hogy az or­szág mai helyzetében számot­tevő pozitív fordulatot hozna a várható kormányváltozás. Ahhoz túl nagy a válság. Lehangoló tények sorát lehet idézni: kilenc esztendő ádáz politikai harcai már 14 kor­mányt „fogyasztottak el”. A politikai hatalom képlete gyökeresen megváltozott. A jobbratolódás az 1974-ben gyökerezett reformok fokoza­tos visszafordítását eredmé­nyezte. 25 százalékos az inf­láció, 13 milliárd dollár a külföldi adósság, 2 milliárd feletti a költségvetés hiánya, a munkavállalók 12—13 szá­zalékának nincs állása. A portugálok, akik négy éve a gazdasági bajok miatt elégedetlenkedve fordultak a jobboldal felé a határozatlan szocialisták kormányzását megelégelve, most visszasír­ják a hetvenes évek végét. A magántőke gyámolítása a külföldi segítséggel együtt sem hozott fellendülést, a mezőgazdaság pedig egysze­rűen képtelen ellátni az or­szágot élelemmel. Nem csoda, hogy a jobb­oldali koalíció — hosszas ma­rakodás után — felbomlott, sőt alkotópártjain belül is súlyos bizalmi válság van. Az eddig kormányfőt adó szoci­áldemokraták szakítottak a kereszténydemokratákkal, s április 25-én ki-ki a saját Szakállára irrdui a VálasZtáso- 'ftóft. ‘Á szinte tfeljesríék nevez­hető politikai-gazdasági csőr dért az eddigi két kormány­pártnak bizonyosan súlyos szavazatveszteséggel kell fi­zetnie. Az adott párterőviszonyok közt ugyanakkor úgyszólván Mario Soares — ismét főszerep felé? elképzelhetetlennek látszik, hogy a választások nyomán egy csapásra szilárd kormány kerüljön az ország élére. En­nek fő oka az, hogy a szocia­Eanes elnök a rendkívüli vá­lasztások kiírásával a hosszú kormányzati válság lezárását akarja elérni. lista párt változatlanul elveti a kommunisták koalíciós ajánlatát, pedig a két mun­káspártnak — a legszeré­nyebb becslés szerint is — biztos mandátumtöbbsége lenne a parlamentben. Vi­szont a szocialistáknak egye­düli többségre elég csekély az esélyük. Április 25-e után tehát egyfajta „centrista kormány­zás”, vagyis a szocialisták és a szociáldemokraták szövet­sége tűnik legvalószínűbb­nek. Politikai nézetekben ma már nincs is nagy távolság a jobbra húzódó Soares-pártés a mostani válságban balfelé kacsingató egykori néppárt között. Normális időkben aligha, lenne ..életképes egy ilyen szövetség.. Ám 'Portugá­liában ma nincsenek [normá­lis MókfatS .á ;y§4t(9?fctííinul,fő­szerepre törekvő szocialista; pártvezért, Soarest ismerve, kézenfekvőnek látszik: in­kább jobbfelé keres szövetsé­gest, mintsem belemenjen a baloldali koalícióba. Avar Károly ‘-«NAVE EK DSKSi Baloldali tüntetők a „piros szegfűs” vívmányok mellett tüntetnek Lisszabonban. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Befejeződtek Moszkvában Tyihonov és Dzsallud megbeszélései Pénteken Moszkvában megtartotta befejező megbe­széléseit Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és Abdussza- lam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam for­radalmi vezetőségének tagja. Megbeszéléseiken a szovjet —líbiai politikai, kereskedel­mi-gazdasági, tudományos­műszaki és egyéb területe­ken megvalósuló együttmű­ködés kérdéseiről volt szó. Mindkét részről rámutattak, hogy az őszinte, és a kölcsönös megértés légkörében megtar­tott tárgyalások újabb fontos állomását jelentik a két or­szág együttműködésének és baráti kapcsolatainak erősí­tésében. Szovjet és líbiai részről egyaránt nagy figyelmet szenteltek a közel-keleti problémakörnek. Élesen el­ítélték Izraelnek Libanon és a Palesztinái nép ellen foly­tatott bűnös agresszióját, a Szíriái Arab Köztársaság el­len elkövetett szűnni nem akaró provokációkat. Mind­ezekért nem egyedül Izraelt, íhanem az Egyesült Államokat is felelősség terheli — hang­súlyozták. A líbiai vezető pénteken hazautazott Moszkvából.

Next

/
Thumbnails
Contents