Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

983. március 19. Kelet-Magyarország 3 Magasabbra □ z öröm és a bánat, a csalódás és a beteljesedés édestestvérek. Talán nem késői még felidézni az eseményt, amiről ez tudom, közhely — igaz­ság eszembe jutott. A szovjet magasugrónő teljesít­ménye láttán gondoltam erre. Biztos, hogy aki végignéz­te a fedettpályás Európa-bajnokság versenyeit, az emlé­kezik néhány mozzanatra. Arra például, hogy amikor — ha jól rémlik, már a győzelem küszöbén — feltette a ke­zét, hiszen úgy érezte, átvitte a magasságot, amikor az ar­cán már ott tükröződött a boldogság, és nem tudta azt, amit mi nézők már tudtunk, hogy a léc végül is, nem ma­radt fenn. A másodperc tört része alatt zajlott le a drá­ma: az atlétanö megfordult, és látta, a léc leesett. A köznapi ember, ha az életben éri ekkora csalódás, sokszor összetörik, kedvét veszti, feladja a versenyt. A magasugró tudomásul vette pillanatnyi vereségét, de mi­vel tudta, győznie kell, mert csak a győzelem az elfogad­ható, összesedte magát, kilazította izmait, és újra ugrott. És győzött! Ez volt az a pont, amikor én, te, ő bizonyosan abba­hagytuk volna, hisz bolond ki akkor is ugrik, amikor övé már az érem. Csakhogy vannak emberek, akiknek ez sem elég, mert tudják, többre képesek és tudják, ha nem ad­tunk ki magunkból mindent, kopottabb lesz a medália fénye. Tehát ugrott tovább, egyedül, versenytárs nélkül, csupán azért, hogy még magasabbra jusson. Az Ikaroszok szenvedélye, magasabbra töréjse ez, aminek tudjuk nem a jviasszal összefogott madártolli “ kelléke, s aminek nem a zulj velejárója. Az kell csupán ehhez, h ink felméréséhez, s akaratun tásához. És még valami. Leg. kereink, akik nekünk szurkolnak, és akikért mi is szorít- ' hatunk, amikor ők gyürkőznek a nagy ugráshoz. Mindössze ennyiről van szó. Mindössze? Speidl Zoltán árny az egyetlen lehetséges nás a mindig szükségszerű pgy legyen képességünk erő­képességeink kibontakozta- en közönség, legyenek druk­Bizalom a holnapért „Háztáji asszonyok“ „Háztáji asszonyok”? Nos. föltehetően vannak szép számmal olyanok, akik csakis a tsz-tag férjnek, állami gaz­dasági munkásnak járó föl- decskével birkózgatnak, ám nem kevesen, akik emellett, vagy ezenkívül még a közös­ben is helj^írtak*“ nem ' V szólván a szűkebb otthon megannyi tennivalójának műszakjáról. Hányán is vannak? A Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának felmérése szerint az esztendő fordulóján 608 899 volt az aktívnak mondott szövetkezeti dolgozó — tag és alkalmazott —. s közülük 144 630 tsz-tag, továbbá 55 771 alkalmazott nő. Sum­mázva: egyharmadára tehető napjainkban a termelőszö­vetkezetekben munkát válla­ló nők aránya. Minden olyan gazdaságpo­litikai intézkedés, amely a tsz-ek munkaerejének irá­nyába hatott, lényegében ki­zárólag a férfiakat érintette, őket mozgatta meg, vitte el az iparba, szolgáltatások te­repébe... Vagyis a helyhez kötötíebbek többsége — nő. Ők azok: i akik kevéshé moz­díthatók .ki 'lak- és munka­helyükről.' s ez nem is lenne célszerű. Például a többgyer­mekes anya is dolgozik, még­pedig igen sokat a kertészet­ben, baromfiházakban, egye­bütt, ám arra aligha vállal­koznék, hogy odahagyja fa­luját, nem szólván az új munkahely, s az új lakás előteremtésének a társadal­mat is terhelő költségeiről. Tavaly 25 ezerrel gyarapo­dott a tsz-ek létszáma, álta­lában is elmondható, hogy a Nyugat-Európában már évek­kel ezelőtt taptasztalt moz­gáshoz hasonlatosan nálunk is megkétszereződött a falu­ba visszaáramlás hol indo­kolható, hol inkább megkér­dőjelezhető folyamata. így, vagy úgy, miközben apad a tipikusan női munkahelynek számító zöldségtermő terü­let, s nemkülönben gazdasá­gi okokból a baromfiágazat is válságban van, nos, mind­eközben az érettségit is nyújtó szakközépiskolák tel­ve falusi lányokkal. Akik, befejezvén tanulmá­nyaikat, elsősorban nem a fi­zikai teendők után érdeklőd­nek, hanem valami roppant nehezen eloszlatható beideg­ződés hatására az íróasztal jelenti számukra a státus- szimbólumot. Továbbá: a foglalkoztatás — kötelezettség a tsz szá­mára, tagját nem küldheti el, miként munkását az állami gazdaság. Mi tagadás, ebben is adódnak bőséggel konfliktu­sok. hiszen holmi idénymun­kát héffeJPégész évi, rend­szeres jövedelmet nyújtó tennivalót kívánnak a nők is, akiknek anyagi-erkölcsi megbecsülésében ugyancsak bőségesek a fehér foltok. Aminek nem mond ellent, hogy a TOT-tagoknak már a 27.4 százaléka nő. hogy e legfőbb érdekképviseleti fó­rum két alelnöke közül az egyik immár esztendeje nő. s akad néhány, ama egyhar­mados aránynak távolról sem megfelelő mértékben — tsz- elnöknő is, mégpedig pontosan 11 az országban. A magyarázat ezúttal is rész­ben korábbi beidegződöttsé- gekben, sőt nem ritkán elő­ítéletekben, másfelől a csak­ugyan tagadhatatlan sok irá­nyú elfoglaltságban rejtezik. Abban, hogy ama hármas műszak egyként terheli a baromfigondozót és a diplo­mást. ha történetesen nőnek született, s megmaradt a me- zőgázdaság kebelében. K. N. M ti SZAKI SZEMPONTBÓL IS SZÉP FELADAT TISZAVASVÁRIBAN AZ ALKALOIDA SZENNYVÍZTISZTÍTÓ BE­RENDEZÉSÉNEK BŐVÍTÉSE. A KEMÉV törekvései az eredményesebb munkára Múlt év őszén, az építő­ipar megyei helyzetéről írott cikkünkben a KEMÉV-et is elmarasztaltuk néhány do­logban — miközben eredmé­nyeit szintén elismertük. Te­hettük, mert tények mutatták a gazdálkodás bizonytalansá­gait, a majdnem veszteséges termelést. Igaz, év végére megemberelte magát a cég, de a 2,5 millió forintos nye­reség jóval alatta maradt a tervezett 21 milliónak, s mindez évi 690 milliós ter­melés mellett (ahogy monda­ni szokás) még hideg vízre sem elég, nemhogy kiegyen­súlyozott fejlődésre. ígéret és szerződés Néha összemosódnak az okok és az okozatok — egyik hat a másikra — azonban nem árt felsorolni néhány té­nyezőt, amelyek előidézték a mostani helyzetet. Talán a legfontosabb a túlzott opti­mizmus, a papíron kimuta­tott milliárdos évi megren­delés, miközben már 1978 után észre kellett volna ven­ni, hogy az ország egyensú­lyi helyzetének javítására hozott intézkedések a beru­házások visszaszorítását cé­lozzák, óhatatlanul csökken a megrendelések száma, s egy ígéret még nem egyenlő a szerződéssel. Bár az építőiparban orszá­gos . tendencia, s némiképp külső hatásból ered a lét­szám csökkenése, azonban ez a KEMÉV-nél szinte megál­líthatatlanul, az átlagot meg­haladó mértékben követke­zett be. S ezek után már szin­te egyenes következmény egyeseknél az elbizonytala­nodás, a kapkodás. Így meg­bomlott a vállalat felső, párt-, gazdasági és szakszer­vezeti vezetése közötti össz­hang, aminél a legrosszabb, hogy a viták sok esetben nem Mint aki a semmiből, a síkságból indult, ne­kiszaladt a csúcsnak, s a lendülettől nem tudott megállni, hanem a túloldalon, a lejtőn” találta magát. Fenn van már a hegységben, de levegő után kapkod, erőlködnie kell, hogy talpon ma­radjon — valahogy ez jut az ember eszébe, ha a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat történetét, s benne az utóbbi egy-két évet nézi. az összefogás reményében, a közös cselekvés irányában hatottak, hanem éppen szét­forgácsolták az erőket. Ám ezek után rögtön szö­gezzük le, hogy a KEMÉV építkezéseinél sem a határ­időkkel, sem a minőséggel nem volt túlzott gond, hogy olyan tevékenységet folytat, amire szüksége van a megyé­nek. Amikor a vállalat ve­zetőivel leültünk beszélgetni a „hogyan tovább?” kérdé­seit boncolgatván, .akkor már * azokról a döntésekről is szükséges szólni, amelyek a korábbi években születtek, s megalapozzák a mai kibonta­kozást. Gyenge évkezdet A vállalati értékelés sze­rint is a tavalyi gondok egy része a korábbi években kez­dődött, annak a hatása. Így 1981-ben több olyan, nagy ér­tékű beruházás átadása ma­radt az utolsó hónapokra, amelyek miatt gyengén in­dult az év kez'dete, a hiány- pótlási munkákat a rossz időjárás hátráltatta. Az idén már kegyes volt a vállalathoz a „természetfelelős”, január­ban majd kétszer annyit ter­meltek, mint egy évvel ko­rábban. Nem múlt el megrázkód­tatás nélkül a vállalat belső átszervezése sem. A korábbi, területi elv helyett az egyes szakmai műveleteknek, a technológiának megfelelő fő­üzemi rendszerre tértek át. Ennek nyomán például a szerkezetépítésben a termelé­kenység a duplájára nőtt, ke­vesebb emberrel tudták tel­jesíteni a feladatot. Mivel ja­varészt egyedi munkákat vé­gez a vállalat, így a megren­delések gyors változását is nehéz volt áthidalni. A fejlődés - s e iwm fel» tétlenül növekedést jelent — csakis a gazdaságossági szem­léletnek a korábbitól szigo­rúbb érvényesítése esetén le­hetséges. Bár korábban is ki­tűnt, hogy a vállalat fogé­kony az új iránt, azonban ta­lán a lehetségesnél hamarabb vártak eredményt egy-egy in­tézkedéstől. Az idén, s a kö­vetkező években kezdenek beérni a termelés megújítá­sára szolgáló törekvések. így felismerték, hogy azok tud­nak magasabb nyereséget el­érni, akik a saját ipari ter­melésüket maximálisan ki­használják. Az előregyártás segíti a jobb munkaszervezést, csök­kenti a beszerzési bizonyta­lanságot is. Az asztalos- és lakatosüzemnek nem egyenle­tes a belső leterhelése, ezt felismerve is lehet változtat­ni. Nem tűnik nagy lépés­nek, de hasznosnak bizonyul, hogy a TÜZÉP-telepek szá­mára mészQltással foglalkoz­nak. Bővítették a magánerős B ár a szívósság az ar­cára van írva, vala­hogy mégsem így kép­zeli el egy kívülálló az élet­mentőt, aki hosszú percekig tartotta fél kezében a nyolc­vankilós testet. Szilágyi Mi­hály az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet dolgozó­ja. Központifűtés-szerelő. Jó­nevű mester, aki munka után szívesen vállalkozik az enge­délyezett kisipari tevékenység végzésére is. Néhány nap óta a Minisztertanács Életmentő emlékérmének büszke tulaj­donosa. Mi is történt idén január 9-én az újfehértói Százados utcában? — Éppen ebéd előtt vol­tunk, váratlan vendég érke­zett. Mondom, van néhány percünk, ruccanjunk már át a szomszédos vendéglőbe. Csak egy kis étvágycsináló erejéig... — Be van az zárva — így a vendégem. Nosza, vendégma­rasztaló akadt odahaza is. Beszélgetünk, amikor zsi- valyt hallok a szomszédból. De akkorát, hogy önkénte­lenül kiszaladtam a tornác­ra. — Jaj a gyermekem! — jött a sikoly felénk. Azt sem tudtam, kinek a hangja, ki­nek a gyereke, csak rohan­tam a hang irányába. A szomszéd udvarában egy na­gyon rossz állapotú kút áll. Azt vették körül ijedten az ott állók. Engedjenek! — ki­áltottam, s magam sem ér­tem, honnan jött bátorsággal azonnal nekiindultam a mély­ségnek. Utóbb mesélték, hogy a kút nyolc betongyűrűnyi mélységű és majd három­méternyi víz volt benne. Épp akkor került felszínre a mélységből Fehértóiné. De hisz ez az én szomszédasz- szonyom — villant belém a felismerés. Hátamat a kút belsejének vetettem és azon igyekez­tem, nehogy még egyszer a mélybe süllyedjen. Már kép­telen vagyok visszaemlékez­ni, mi is járt eközben az eszembe. Azt tudom, hogy kikiabáltam a napvilágra, hozzanak kötelet. A kötélért elfutok szerint alig telt el öt perc, nekem vagy negyed­órányinak tűnt, mire vissza­érkezett a segítség. Nagyon elfáradtam. Fél kézzel tartottam az asszonyt, miközben arra is ügyelnem kellett, nehogy megcsússzak és mellé essem a mélybe. Lejjebb ereszked­tem, a kötelet ahogy bírtam a derekára erősítettem, ne­kem már alig jutott néhány centi belőle. Azután már a kutat körbevevő és aggódó emberektől függött minden. Felhúztak bennünket. Többre már nem emlékszem — so­rolja az emlékek mozaikda­rabjait még ma is izgatottan Szilágyi Mihály. Többre már nem is emlé­kezhet. Hiszen a végső kime­rültség határán aléltan esett össze a szabad levegőn. Or­voshoz vitték, aki elsősegély­ben részesítette az áldozatot és megmentőjét is. Néhány napig táppénzen volt odahaza. Mihelyt a munkahelyén kiderült az eset, azonnal levelet írtak a megyei tanács elnökének ... „Kedves elnök elvtárs! Mai rohanó világunkban szeren­csére egyre gyakrabban for­dul elő az önzetlen tenniaka- rás, a segítőkészség. Ennek tanújele volt munkatársunk Szilágyi Mihály cselekedete is. Kérjük, hogy a lehetősé­gekhez képest az életmentést elismerni szíveskedjék .. Tisza László, a megyei ta­nács elnöke a tanács nyír­egyházi székházában a kitün­tetés átadását követő per­cekben meleg szavakkal tol­mácsolta a Minisztertanács és a kormány elnökének, Lá­zár Györgynek elismerő" sza­vait is az újfehértói mun­kásembernek ... lakásépítéshez nyújtandó szolgáltatások körét is, a gép- kölcsönzéstől a betonvasak hajlításáig. A készletezés gondjait vi­szont azzal csökkentették, hogy a szakvállalattal, az ÉPTEK-kel közösen működ­tetik a központi telepük egy részét. A szigetelésben, lonosen a tetoszigetelesfeén, országosan elismertek lettek, a Dunától keletre szinte min­denütt van már megrendelé­sük. Mindez hozzájárult ah­hoz, hogy a saját termelés­től majd 200 millió forinttal magasabb árbevételt tervez­hessenek. Leányvállalatok létrejötte A legújabb változásokat két leányvállalat szervezése jelenti. A gépkölcsönzéssel a nagy értékű géppark sokkal •optimálisabb kihus^hálúsát valósíthatják meg. a szállo­dai és munkásellátási szol­gáltatással ugyancsak a költ­ségek csökkentését, a létesít­mények kihasználtságának javítását érhetik el. Két fővállalkozásban is részt vesz a vállalat. A ti- szavasvári Alkaloidának a szennyvíztisztítót bővíti, a Taurusnak Tuzséron korom­fogadót épít — a fővállalko­zásnak megfefelően a szerző­dött összegből adott határ­időn belül garantált teljesít­ményekkel kell átadni a mű­veket. Az idei terv a hatékonyság további növelését tűzi ki cé­lul. A 3,9 százalékos növe­kedés mellett még mindig ar­ra számítanak, hogy mintegy száz emberrel csökken a lét­szám. Egyedül ez a tényező az, amely „sötét lóként” sze­repel a KEMÉV-nél, ugyan­is hiába magasabbak az át­lagbérek a környezettől, ha kisebb teljesítménykövetel­ményű helyekre csábítják az embereket. Hitelképes gazdálkodás Ebben az évben a vállalat még nem számíthat látványos nyereségnövekedésre, ezáltal a' béreket sem tudják 1,4 szá­zaléknál jobban emelni, a fejlesztési lehetőségek is szű­kösek. Azonban az egyenes­be kerülő gazdálkodást jelzi, hogy már hitelképes lett a vállalat, a korábbi tartozá­sait is visszafizeti. Csak ez a tény milliós nagyságrendű megtakarítást hoz a kama­toknál. A közművesítésben, a vas­úti beruházásoknál, a közin­tézmények építésében a kö­vetkező években is jelentős részt vállal a KEMÉV. Most a vállalatnál minden intéz­kedés a bizalom megerősíté­sét, az egységes cselekvés ki­alakítását célozza. Csakis így maradhatnak méltóak a ko­rábban kivívott elismerések­hez, s alapozhatják meg \ a következő éveknek a rriajfjal is hatékonyabb, nyeresége­sebb gazdálkodását. )l t 3' .' * I Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents