Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
983. március 19. Kelet-Magyarország 3 Magasabbra □ z öröm és a bánat, a csalódás és a beteljesedés édestestvérek. Talán nem késői még felidézni az eseményt, amiről ez tudom, közhely — igazság eszembe jutott. A szovjet magasugrónő teljesítménye láttán gondoltam erre. Biztos, hogy aki végignézte a fedettpályás Európa-bajnokság versenyeit, az emlékezik néhány mozzanatra. Arra például, hogy amikor — ha jól rémlik, már a győzelem küszöbén — feltette a kezét, hiszen úgy érezte, átvitte a magasságot, amikor az arcán már ott tükröződött a boldogság, és nem tudta azt, amit mi nézők már tudtunk, hogy a léc végül is, nem maradt fenn. A másodperc tört része alatt zajlott le a dráma: az atlétanö megfordult, és látta, a léc leesett. A köznapi ember, ha az életben éri ekkora csalódás, sokszor összetörik, kedvét veszti, feladja a versenyt. A magasugró tudomásul vette pillanatnyi vereségét, de mivel tudta, győznie kell, mert csak a győzelem az elfogadható, összesedte magát, kilazította izmait, és újra ugrott. És győzött! Ez volt az a pont, amikor én, te, ő bizonyosan abbahagytuk volna, hisz bolond ki akkor is ugrik, amikor övé már az érem. Csakhogy vannak emberek, akiknek ez sem elég, mert tudják, többre képesek és tudják, ha nem adtunk ki magunkból mindent, kopottabb lesz a medália fénye. Tehát ugrott tovább, egyedül, versenytárs nélkül, csupán azért, hogy még magasabbra jusson. Az Ikaroszok szenvedélye, magasabbra töréjse ez, aminek tudjuk nem a jviasszal összefogott madártolli “ kelléke, s aminek nem a zulj velejárója. Az kell csupán ehhez, h ink felméréséhez, s akaratun tásához. És még valami. Leg. kereink, akik nekünk szurkolnak, és akikért mi is szorít- ' hatunk, amikor ők gyürkőznek a nagy ugráshoz. Mindössze ennyiről van szó. Mindössze? Speidl Zoltán árny az egyetlen lehetséges nás a mindig szükségszerű pgy legyen képességünk erőképességeink kibontakozta- en közönség, legyenek drukBizalom a holnapért „Háztáji asszonyok“ „Háztáji asszonyok”? Nos. föltehetően vannak szép számmal olyanok, akik csakis a tsz-tag férjnek, állami gazdasági munkásnak járó föl- decskével birkózgatnak, ám nem kevesen, akik emellett, vagy ezenkívül még a közösben is helj^írtak*“ nem ' V szólván a szűkebb otthon megannyi tennivalójának műszakjáról. Hányán is vannak? A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felmérése szerint az esztendő fordulóján 608 899 volt az aktívnak mondott szövetkezeti dolgozó — tag és alkalmazott —. s közülük 144 630 tsz-tag, továbbá 55 771 alkalmazott nő. Summázva: egyharmadára tehető napjainkban a termelőszövetkezetekben munkát vállaló nők aránya. Minden olyan gazdaságpolitikai intézkedés, amely a tsz-ek munkaerejének irányába hatott, lényegében kizárólag a férfiakat érintette, őket mozgatta meg, vitte el az iparba, szolgáltatások terepébe... Vagyis a helyhez kötötíebbek többsége — nő. Ők azok: i akik kevéshé mozdíthatók .ki 'lak- és munkahelyükről.' s ez nem is lenne célszerű. Például a többgyermekes anya is dolgozik, mégpedig igen sokat a kertészetben, baromfiházakban, egyebütt, ám arra aligha vállalkoznék, hogy odahagyja faluját, nem szólván az új munkahely, s az új lakás előteremtésének a társadalmat is terhelő költségeiről. Tavaly 25 ezerrel gyarapodott a tsz-ek létszáma, általában is elmondható, hogy a Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt taptasztalt mozgáshoz hasonlatosan nálunk is megkétszereződött a faluba visszaáramlás hol indokolható, hol inkább megkérdőjelezhető folyamata. így, vagy úgy, miközben apad a tipikusan női munkahelynek számító zöldségtermő terület, s nemkülönben gazdasági okokból a baromfiágazat is válságban van, nos, mindeközben az érettségit is nyújtó szakközépiskolák telve falusi lányokkal. Akik, befejezvén tanulmányaikat, elsősorban nem a fizikai teendők után érdeklődnek, hanem valami roppant nehezen eloszlatható beidegződés hatására az íróasztal jelenti számukra a státus- szimbólumot. Továbbá: a foglalkoztatás — kötelezettség a tsz számára, tagját nem küldheti el, miként munkását az állami gazdaság. Mi tagadás, ebben is adódnak bőséggel konfliktusok. hiszen holmi idénymunkát héffeJPégész évi, rendszeres jövedelmet nyújtó tennivalót kívánnak a nők is, akiknek anyagi-erkölcsi megbecsülésében ugyancsak bőségesek a fehér foltok. Aminek nem mond ellent, hogy a TOT-tagoknak már a 27.4 százaléka nő. hogy e legfőbb érdekképviseleti fórum két alelnöke közül az egyik immár esztendeje nő. s akad néhány, ama egyharmados aránynak távolról sem megfelelő mértékben — tsz- elnöknő is, mégpedig pontosan 11 az országban. A magyarázat ezúttal is részben korábbi beidegződöttsé- gekben, sőt nem ritkán előítéletekben, másfelől a csakugyan tagadhatatlan sok irányú elfoglaltságban rejtezik. Abban, hogy ama hármas műszak egyként terheli a baromfigondozót és a diplomást. ha történetesen nőnek született, s megmaradt a me- zőgázdaság kebelében. K. N. M ti SZAKI SZEMPONTBÓL IS SZÉP FELADAT TISZAVASVÁRIBAN AZ ALKALOIDA SZENNYVÍZTISZTÍTÓ BERENDEZÉSÉNEK BŐVÍTÉSE. A KEMÉV törekvései az eredményesebb munkára Múlt év őszén, az építőipar megyei helyzetéről írott cikkünkben a KEMÉV-et is elmarasztaltuk néhány dologban — miközben eredményeit szintén elismertük. Tehettük, mert tények mutatták a gazdálkodás bizonytalanságait, a majdnem veszteséges termelést. Igaz, év végére megemberelte magát a cég, de a 2,5 millió forintos nyereség jóval alatta maradt a tervezett 21 milliónak, s mindez évi 690 milliós termelés mellett (ahogy mondani szokás) még hideg vízre sem elég, nemhogy kiegyensúlyozott fejlődésre. ígéret és szerződés Néha összemosódnak az okok és az okozatok — egyik hat a másikra — azonban nem árt felsorolni néhány tényezőt, amelyek előidézték a mostani helyzetet. Talán a legfontosabb a túlzott optimizmus, a papíron kimutatott milliárdos évi megrendelés, miközben már 1978 után észre kellett volna venni, hogy az ország egyensúlyi helyzetének javítására hozott intézkedések a beruházások visszaszorítását célozzák, óhatatlanul csökken a megrendelések száma, s egy ígéret még nem egyenlő a szerződéssel. Bár az építőiparban országos . tendencia, s némiképp külső hatásból ered a létszám csökkenése, azonban ez a KEMÉV-nél szinte megállíthatatlanul, az átlagot meghaladó mértékben következett be. S ezek után már szinte egyenes következmény egyeseknél az elbizonytalanodás, a kapkodás. Így megbomlott a vállalat felső, párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetése közötti összhang, aminél a legrosszabb, hogy a viták sok esetben nem Mint aki a semmiből, a síkságból indult, nekiszaladt a csúcsnak, s a lendülettől nem tudott megállni, hanem a túloldalon, a lejtőn” találta magát. Fenn van már a hegységben, de levegő után kapkod, erőlködnie kell, hogy talpon maradjon — valahogy ez jut az ember eszébe, ha a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat történetét, s benne az utóbbi egy-két évet nézi. az összefogás reményében, a közös cselekvés irányában hatottak, hanem éppen szétforgácsolták az erőket. Ám ezek után rögtön szögezzük le, hogy a KEMÉV építkezéseinél sem a határidőkkel, sem a minőséggel nem volt túlzott gond, hogy olyan tevékenységet folytat, amire szüksége van a megyének. Amikor a vállalat vezetőivel leültünk beszélgetni a „hogyan tovább?” kérdéseit boncolgatván, .akkor már * azokról a döntésekről is szükséges szólni, amelyek a korábbi években születtek, s megalapozzák a mai kibontakozást. Gyenge évkezdet A vállalati értékelés szerint is a tavalyi gondok egy része a korábbi években kezdődött, annak a hatása. Így 1981-ben több olyan, nagy értékű beruházás átadása maradt az utolsó hónapokra, amelyek miatt gyengén indult az év kez'dete, a hiány- pótlási munkákat a rossz időjárás hátráltatta. Az idén már kegyes volt a vállalathoz a „természetfelelős”, januárban majd kétszer annyit termeltek, mint egy évvel korábban. Nem múlt el megrázkódtatás nélkül a vállalat belső átszervezése sem. A korábbi, területi elv helyett az egyes szakmai műveleteknek, a technológiának megfelelő főüzemi rendszerre tértek át. Ennek nyomán például a szerkezetépítésben a termelékenység a duplájára nőtt, kevesebb emberrel tudták teljesíteni a feladatot. Mivel javarészt egyedi munkákat végez a vállalat, így a megrendelések gyors változását is nehéz volt áthidalni. A fejlődés - s e iwm fel» tétlenül növekedést jelent — csakis a gazdaságossági szemléletnek a korábbitól szigorúbb érvényesítése esetén lehetséges. Bár korábban is kitűnt, hogy a vállalat fogékony az új iránt, azonban talán a lehetségesnél hamarabb vártak eredményt egy-egy intézkedéstől. Az idén, s a következő években kezdenek beérni a termelés megújítására szolgáló törekvések. így felismerték, hogy azok tudnak magasabb nyereséget elérni, akik a saját ipari termelésüket maximálisan kihasználják. Az előregyártás segíti a jobb munkaszervezést, csökkenti a beszerzési bizonytalanságot is. Az asztalos- és lakatosüzemnek nem egyenletes a belső leterhelése, ezt felismerve is lehet változtatni. Nem tűnik nagy lépésnek, de hasznosnak bizonyul, hogy a TÜZÉP-telepek számára mészQltással foglalkoznak. Bővítették a magánerős B ár a szívósság az arcára van írva, valahogy mégsem így képzeli el egy kívülálló az életmentőt, aki hosszú percekig tartotta fél kezében a nyolcvankilós testet. Szilágyi Mihály az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet dolgozója. Központifűtés-szerelő. Jónevű mester, aki munka után szívesen vállalkozik az engedélyezett kisipari tevékenység végzésére is. Néhány nap óta a Minisztertanács Életmentő emlékérmének büszke tulajdonosa. Mi is történt idén január 9-én az újfehértói Százados utcában? — Éppen ebéd előtt voltunk, váratlan vendég érkezett. Mondom, van néhány percünk, ruccanjunk már át a szomszédos vendéglőbe. Csak egy kis étvágycsináló erejéig... — Be van az zárva — így a vendégem. Nosza, vendégmarasztaló akadt odahaza is. Beszélgetünk, amikor zsi- valyt hallok a szomszédból. De akkorát, hogy önkéntelenül kiszaladtam a tornácra. — Jaj a gyermekem! — jött a sikoly felénk. Azt sem tudtam, kinek a hangja, kinek a gyereke, csak rohantam a hang irányába. A szomszéd udvarában egy nagyon rossz állapotú kút áll. Azt vették körül ijedten az ott állók. Engedjenek! — kiáltottam, s magam sem értem, honnan jött bátorsággal azonnal nekiindultam a mélységnek. Utóbb mesélték, hogy a kút nyolc betongyűrűnyi mélységű és majd háromméternyi víz volt benne. Épp akkor került felszínre a mélységből Fehértóiné. De hisz ez az én szomszédasz- szonyom — villant belém a felismerés. Hátamat a kút belsejének vetettem és azon igyekeztem, nehogy még egyszer a mélybe süllyedjen. Már képtelen vagyok visszaemlékezni, mi is járt eközben az eszembe. Azt tudom, hogy kikiabáltam a napvilágra, hozzanak kötelet. A kötélért elfutok szerint alig telt el öt perc, nekem vagy negyedórányinak tűnt, mire visszaérkezett a segítség. Nagyon elfáradtam. Fél kézzel tartottam az asszonyt, miközben arra is ügyelnem kellett, nehogy megcsússzak és mellé essem a mélybe. Lejjebb ereszkedtem, a kötelet ahogy bírtam a derekára erősítettem, nekem már alig jutott néhány centi belőle. Azután már a kutat körbevevő és aggódó emberektől függött minden. Felhúztak bennünket. Többre már nem emlékszem — sorolja az emlékek mozaikdarabjait még ma is izgatottan Szilágyi Mihály. Többre már nem is emlékezhet. Hiszen a végső kimerültség határán aléltan esett össze a szabad levegőn. Orvoshoz vitték, aki elsősegélyben részesítette az áldozatot és megmentőjét is. Néhány napig táppénzen volt odahaza. Mihelyt a munkahelyén kiderült az eset, azonnal levelet írtak a megyei tanács elnökének ... „Kedves elnök elvtárs! Mai rohanó világunkban szerencsére egyre gyakrabban fordul elő az önzetlen tenniaka- rás, a segítőkészség. Ennek tanújele volt munkatársunk Szilágyi Mihály cselekedete is. Kérjük, hogy a lehetőségekhez képest az életmentést elismerni szíveskedjék .. Tisza László, a megyei tanács elnöke a tanács nyíregyházi székházában a kitüntetés átadását követő percekben meleg szavakkal tolmácsolta a Minisztertanács és a kormány elnökének, Lázár Györgynek elismerő" szavait is az újfehértói munkásembernek ... lakásépítéshez nyújtandó szolgáltatások körét is, a gép- kölcsönzéstől a betonvasak hajlításáig. A készletezés gondjait viszont azzal csökkentették, hogy a szakvállalattal, az ÉPTEK-kel közösen működtetik a központi telepük egy részét. A szigetelésben, lonosen a tetoszigetelesfeén, országosan elismertek lettek, a Dunától keletre szinte mindenütt van már megrendelésük. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a saját termeléstől majd 200 millió forinttal magasabb árbevételt tervezhessenek. Leányvállalatok létrejötte A legújabb változásokat két leányvállalat szervezése jelenti. A gépkölcsönzéssel a nagy értékű géppark sokkal •optimálisabb kihus^hálúsát valósíthatják meg. a szállodai és munkásellátási szolgáltatással ugyancsak a költségek csökkentését, a létesítmények kihasználtságának javítását érhetik el. Két fővállalkozásban is részt vesz a vállalat. A ti- szavasvári Alkaloidának a szennyvíztisztítót bővíti, a Taurusnak Tuzséron koromfogadót épít — a fővállalkozásnak megfefelően a szerződött összegből adott határidőn belül garantált teljesítményekkel kell átadni a műveket. Az idei terv a hatékonyság további növelését tűzi ki célul. A 3,9 százalékos növekedés mellett még mindig arra számítanak, hogy mintegy száz emberrel csökken a létszám. Egyedül ez a tényező az, amely „sötét lóként” szerepel a KEMÉV-nél, ugyanis hiába magasabbak az átlagbérek a környezettől, ha kisebb teljesítménykövetelményű helyekre csábítják az embereket. Hitelképes gazdálkodás Ebben az évben a vállalat még nem számíthat látványos nyereségnövekedésre, ezáltal a' béreket sem tudják 1,4 százaléknál jobban emelni, a fejlesztési lehetőségek is szűkösek. Azonban az egyenesbe kerülő gazdálkodást jelzi, hogy már hitelképes lett a vállalat, a korábbi tartozásait is visszafizeti. Csak ez a tény milliós nagyságrendű megtakarítást hoz a kamatoknál. A közművesítésben, a vasúti beruházásoknál, a közintézmények építésében a következő években is jelentős részt vállal a KEMÉV. Most a vállalatnál minden intézkedés a bizalom megerősítését, az egységes cselekvés kialakítását célozza. Csakis így maradhatnak méltóak a korábban kivívott elismerésekhez, s alapozhatják meg \ a következő éveknek a rriajfjal is hatékonyabb, nyereségesebb gazdálkodását. )l t 3' .' * I Lányi Botond