Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-16 / 63. szám
1983. március 16. Kelet-Magyarország 3 Az Írógépipari Vállalat vásárosnaményi gyárának ez évi termelését 70 százalékban tőkés piacon értékesítik. Üj megrendelőnek az NSZK-beli Adler Triumpf-cégnek 46 billentyűs írógép gyártását kezdik meg a közeljövőben. (Elek Emil felvétele) Kulturális társulások Újrakezdés - reményekkel Fuccs után újrakezdés — reményekkel. Röviden így lehetne jellemezni a mátészalkai kulturális társulás sorsát. Nem találomra választottunk ki egyet a sok közül, amikor éppen a szálkái társulás rövid történetéről érdeklődtünk, hanem azért, mert kíváncsiak voltunk, miért szűnt meg egy jól előkészített, kidolgozott és eredményekkel kecsegtető vállalkozás, s hogyan próbálnak a kudarc után, most már sikerekkel kecsegtető utakat keresni. Személyes példa A kertészetnek kilencezer tonna alma termeléséről kell gondoskodni az idén a Balkányi Állami Gazdaságban. A szürettel egy időben és folyamatosan kell megszervezni a nagyobb arányú exportszállítást. A 300-as tehénállományt figyelembe véve tehenenként el kell érni a 4800 literes tejtermelést. Az idén a gazdaság 920 tonna baromfihúst állít elő. A fentiek részletek a termelési tervből. Taggyűlés vitatta és fogadta el a pártszervezet idei, a gazdaságpolitikai munkát, a pártélet fejlődését segítő tervét a gazdaságbaa Egy jó, a gazdaság sokrétű teendőjére épülő, a követelményekhez és a változó körülményekhez is igazodó munkaprogram eszköze lehet annak, hogy a pártmunka sajátos eszközeivel, kommunisták példamutatásával segítse a gazdasági célok megvalósítását. Figyelemre érdemes a pártmunka megújulását szolgáló néhány vonás. „Testre szabottabb” pártmegbízatásokkal segíti a pártszervezet a gazdasági munkát. Következetesebben követelik meg a párttagoktól a személyes példamutatást. S figyelmet érdemel, hogy a jövőben a pártfórum napirendjeit jobban az élet körülményeihez igazítják. Nagy gondot fordít a pártszervezet idei munkaprogramja a takarékosságra. Ezt különösen az abrakok fajlagos felhasználásánál ajánlják. A feladatok megoldását segíti sajátos, mozgalmi eszközeivel, színvonalasabb pártirányítással, a gazdasági teendőkre épült politikai tervvel a Balkányi Állami Gazdaság pártszervezete. A megnövekedett feladatokhoz, a változó körülményekhez igyekszik felkészíteni a párttagságot, (f. k.) Épül a műszergyár Jó ütemben halad az Ikla- di Műszergyár fehérgyarmati üzemének építése. Március elsejétől 40 leány és asszony ismerkedik a villanymotorok tekercselésével Vásárosna- ményban, a vegyesipari szövetkezetben. Április 1-től már 150-en, s az év második felétől kétszázan találnak munkaalkalmat a tekercselőben. Az üzem környezete is megszépül, most végzik a járulékos munkálatokat, hogy „kívül-belül” esztétikus környezet fogadja az új üzem munkásait. Munkáját szerető, magára adó, a művelődési ház látogatottságára kényes népművelő akkor is igyekszik színvonalas programokat kínálni a közönségnek, ha ez a mai anyagi feltételek mellett egyre nehezebb. Drágultak a szolgáltatások, kevesebb jut közművelődésre a központi alapból is, s ha a művelődési házaik költségvetését megnézzük, nem ritka, hogy szükséges összegnek csak a fele az állami dotáció, a másik felét Iáját bevételes rendezvényeikből kell ..kigazdál- kodniuik”. De hogyan, miből? Ezért sok a megalkuvás a minőség kárára, ilyenkor rendezik a bálokat, vagy olyan tanfolyamokat szerveznek, melyeknek esetleg nem is a művelődési házban volt a helyük. Ezrek — közös alapba Ebből a kényszerhelyzetből ígértek kiutat a kulturális társulások. Céljuk: az adott településen lévő intézmények, üzemek, tsz stb. egyesítik anyagi erőiket, s a pénz felhasználását rábízzák a művelődési ház szakképzett dolgozóira, a tanács jogi felügyelete mellett. Mátészalkán is így történt, 1979-ben. Ám mindjárt az elején kiderült, hogy a város üzemeinek összes kulturális alapja mindössze 300 ezer forint, s ha az egészet átutalnák a művelődési háznak, nagy megváltást még az sem hozna. (A szálkái művelődési központ költségvetése, 2 millió 250 ezer, s ennek csak a fele az állami támogatás.) Végül is a társulás 13 taggal és 186 ezer forinttal megalakult. Majdnem minden nagyüzem belépett, volt amelyik 2 és fél ezerrel, s volt amelyik ennek tízszeresével. Kulturális szolgáltatás Nem nagy összegről van szó, így a társulás inkább azt a célt vállalta fel, hogy az üzemek színvonalas kulturális szolgáltatásokat kapjanak a művelődési háztól, például gyári érdekeket is szolgáló munkásakadémiát, ismeretterjesztő előadásokat, szocialista brigádvezetőknek szóló tanfolyamot, dolgozók iskoláját. Szerepelt a szerződésben megyejáró kirándulás, ifjúmunkáskórus működtetése, munkásfilmklub, író-olvasó találkozó, színház- és mozibérlet vásárlása, stb. A szép tervekből azonban nem sok valósult meg, mert itt is elkövetkezett, ami a társulások történetében nem ritkaság: az. üzemek a tételes elszámoltatáshoz ragaszkodtak, nem azt nézték, mit kap a város a közös céllal megalakult társulástól, hanem azt, hogy például hány mozijegyet kapott vissza a pénzért X brigád. Olyan ez, — mondják a népművelők, mintha a sportcélokra átutalt összegekről is elszámoltatnák a focistákat; azért a pénzért hány gólt lőttetek, fiúk? S amíg ez a szemlélet nem változik, addig sok helyen nem látják érdemesnek a társulás megalakítását, vagy újjászervezését. . Arra volna szükség, hogy az üzemek mostam önzését a „mienk” tudata váltsa föl, s valóban a közösség javára ajánlják föl kulturális alapjaik egy részét. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az üzemi függetlenített népművelők erőfeszítése sem mindig hozza a várt eredményt, ahol pedig nem is alkalmaznak ilyen szakembert, hozzáértés híján nem megnyugtató helyre kerülnek a kultúra forintjai. Új megoldás Megyénkben a közelmúltban zajlott le egy vizsgálata társulások működéséről a pénzügyi és a kulturális ágazat együttműködésével. Ennek nyomán alakították ki véleményüket az illetékesék, s született meg a megyei tanács elnökének utasítása a művelődési ágazat anyagi erőinek koncentrálásáról. A jövő útja nem lehet más, — legalábbis jó ideig — minta kultúra több csatornás finanszírozása, s ehhez bizonyos szemléletváltásra van szükség az üzemek vezetőinek körében. Mátészalkán most új megoldással kísérleteznek: kétoldalú megállapodásokat kötnek az arra igényt tartó üzemekkel. Áttanulmányozva a terjedelmes, mindenre kiterjedő szerződéstervezetet, egyelőre biztosnak látszik az újítás sikere. A népművelők minden tőlük telhetőt megtettek, jó lenne, ha a tulajdonosi szemlélet az üzemek illetékeseiben is erősödne. A szálkái p>élda után pedig mindazoknak, akik a közeljövőben terveznek hasonlót, ajánljuk például a geszteré- diék, a tiszalökiek, a gáva- vencsellőiek és a tuzsériak tavaji tap>asztalatait. Ök a megmondhatói, hogy társulni érdemes. Baraksó Erzsébet — Apu, odanézz! Élnek. — Kik élnek, és minek? — Nem kik, hanem mik. Azok a madarak, ia fehér ka- lickában. — Biztos ki vannak tömve. — Nincsenek. Figyeld, hogy mozog a szemük. — Hát ha élnek, akkor mért ne mozogna? Menjünk. — Nézzük még. (Püff neki. Eddig körben szaladgáló villanyvonatok, bólogató plüssmacik miatt nem lehetett a gyereket elhúzni a kirakat elöl, is most itt vannak ezek a kedves tarka papagájok, „akiknek” mozog a szemük.) — Menjünk, neked tanulni kell, s nekem is dolgom van. — Kérdezzük meg a kirakatrendező bácsit, hogy ég-e a villany legész éjszaka a kirakatban. Madarak — Jó, kérdezzük. (Az egyik nagy ablak nyitva van, még éppen rendezik. A benne szorgoskodó férfi felvilágosít bennünket, hogy este 10-kor automata kapcsolja ki la kirakatvilágítást.) — Miért érdekelt? — Mert ha egész éjjel ég, akkor iiem tudnak aludni, és másnap fáradtak lesznek. Fizetést kapnak vajon? — Persze. Kendermagvalutában. Konvertibilis. (Űjabb gyerekek vonszolják gyanútlan szüleiket a madarakhoz, s végül felhangzik a mondat, amitől előre rettegtem. „Anyu, vegyük meg \az egyiket.” Gyorsan befogom a fiam fülét, ne hallja. Az ilyesmi ugyanis ragadós. De azért elmenőben én is visszanézek még egyszer a madarakra. Bogárfekete szemükkel mintha kacsintanának.) Mester Attila SOK HŰST ESZÜNK, de sokat is termelünk. A közelmúltban Váncsa Jenő MÉM-miniszter nyilatkozta a televízióban, hogy hústermelésben az egy lakosra jutó 140 kilogrammal Dánia és Hollandia után a világon a harmadikok vagyunk. De hol a helye hústermelésben Sza- bolcs-Szatmárnak? Száz kilogrammon felüli átlaggal a jó középmezőnybe tartozunk. A hústermelésnek ma három jelentős bázisa az állami gazdasági, a termelőszövetkezeti és a kisüzemi termelés. Legnagyobb tételt a termelőszövetkezetek adják, de az sem mellékes, hogy minden tíz kilogramm húsból 1,2 kilogrammot a kisgazdaságokban termelnek meg. Ugyanez vonatkozik a tejre is. Ha tehát a háztáji és kistermelés nem lenne, nagyon hiányozna. Mindezt átgondolva figyelemre méltó az a megyei NEB-vizsgálat, amely arra vonatkozott, hogy termelőszövetkezetek miként támogatják a háztáji állattenyésztést. A vizsgált öt gazdaságban (Apagy Hunyadi, Ib- rány Rákóczi, Nagycserkesz Kossuth, Tiszavasvá- ri Munka és Üjfehértó Lenin Tsz) jelentős az állattenyésztés, de a juhtar- tást kivéve, a háztáji állatállomány nem marad el a közöstől. Ezt számok bizonyítják; amíg a termelőszövetkezetben összesen 20 780 szarvasmarha, a háztájiban 1908-at tartanak. A sertések száma a közösben 7381 volt, a háztájiban viszont 10 015-öt számoltak. A közös és háztáji kapcsolata az állattenyésztésben megfelelő. Erre utal a szerződéses termeltetés, a közös útján történő értékesítés is. Hústermelésre az öt termelőszövetkezettel 551-en kötöttek szerződést 1982-ben, 405 szarvasmarha és 4776 hízott sertés leadására. Ennek ellenére megoldásra váró feladata termelésnövelés szorgalmazása, hiszen a korábbi évekhez viszonyítva a sertéshústermelés azonos szintű, a marhahústermelés, avagy a tehéntartás csökkenő tendenciát mutat. A termelőszövetkezetekben háztáji bizottságok működnek és ha az elvek azonosak is, a háztáji ágazat irányítása és ellátása eltérő. Háztáji agronómus például csak két helyen van, a szolgáltatások, a takarmányjuttatások üzemenként eltérők. Mindez nem baj, hiszen egykép- p>en szolgálják a jó ügyet, de a háztáji termelés tartalékait, lehetőségeit csak akkor lehet feltárni, hasznosítani, ha az irányítás és támogatás nem szükségszerűen minimális, hanem maximális. Az öt vizsgált termelőszövetkezet közül három helyen jelentősen csökkent a háztáji árbevétel, az előző évihez viszonyítva. Ez sem a termelőszövetkezetnek, sem a tagoknak nem kedvez. A csökkenés pénzértéke 5 millió forint, amely mint jövedelmi forrás, nem lebecsülendő. A HOST SZERETJÜK. A húsnak elfogadhatóan jó piaca van. A hústermelésre különösen a háztájiban, nem lehet ráfizetni. Igaz, mi magyarok drágán termelünk és sokszor azért, mert nem hasznosítjuk kellően adottságainkat. Nem tért ki a NEB-vizsgálat összefoglaló jelentése a takarmányozásra, a széna- és legelőhasznosítás mértékére, avagy a melléktermékek etetésére. Lehet, hogy p>ont ez adna magyarázatot az állomány csökkenésére, a hústermelés stagnálására vagy mérsékelt növekedésére. Egyébként a határozati javaslat utal arra, hogy a szövetkezeteknek törekedniük kell a jobb és a folyamatos szálas- és abraktakarmány- ellátásra... Sok húst termelünk — mondta Váncsa Jenő. Többet is termelhetnénk, olcsóbban is termelhetnénk és ezt itt Szabolcsban egy hasznos vizsgálat is igazolta. Seres Ernő A METRIPOND fehérgyarmati mechanikai mérleggyár 76 gépiforgáosoló-tanuló gyakorlati képzését oldja meg agyár korszerűen felszerelt tanműhelyében. Képünkön: Bede János szakoktató ellenőrzi Juhász Zoltán, első éves tanuló munkáját. (Császár Csaba felvétele)
