Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
1983. március 15. Kelet-Magyarország 3 Azon a napon □ zon a napon, mármint 1848. március 15-én olyan események történtek Pesten és Budán, amelyek nemzeti ünnepünkké avatták a dátumot. A magyar szabadságharc és a polgári forradalom kezdete. A tisztelgő utókor persze egyszerűsít, amikor egyetlen napban véli felfedezni a történelmi fordulópontot, eszmék, célok kristálytiszta megjelenését. Még a történészek által cáfolt mozzanatokhoz is ragaszkodunk, példának okáért, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről szavalta volna el a Nemzeti dalt, holott másként igaz. És az is bizonyos, hogy ennek a március tizenötödikének előzményei voltak,, valamint, hogy a célokat illetően korántsem értett egyet minden márciusi ifjú és kevésbé ifjú, ahogy az az elkövetkező hetekben, hónapokban kiderült És ahogy azt történelemből tanultuk is. Csakhogy erre a napra nem csupán azért emlékezünk, hogy történelmi ismereteinket felfrissítsük. Az sem árt persze. De talán fontosabb nála, hogy a szabadság, a haza, a hősök fogalmát — nemzedékek 1848—49 példájából tanulták meg. Ha kisdiákot biztatunk, mondjon nemzeti hősöket, beszéljen a hazaszeretetről, a szabadságról, bizonyosan említi az 1848-at. Mert e fogalmak azonosultak Petőfi Sándorral, Kossuth Lajossal, Jókai Mór regényalakjaival. Honvéd tábornokokkal és nemzetőrökkel. Azokkal, akik éltek és haltak a hazáért, a szabadságért. Példává és mércévé lettek. Lehet, hogy nem valljuk be, de mindannyiunkat megkísért a gondolat: tudnánk-e méltóvá válni hozzájuk? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a haza üdvéért? Kicsinyes önzéseinkkel birkózva, olykor kötelességeink alól kibúvót keresve, a magunk sorsáért sem mindig felelősséget vállalva, nemegyszer közömbösen szemlélve még a környezetünkben gondokkal küszködő- ket is. Igen, az ünnep erre is alkalmat ad, sőt, voltaképpen a megemlékezés erre kötelezi az utódokat. A dicső múlt figyelmeztet is: egyebek között mulasztásainkra. Képességünk el- fecsérlésére, megalkuvásainkra; arra, hogy a ránk háruló feladatokat milyen eredménnyel oldjuk meg, milyen erőfeszítéssel, elszántsággal. Más feladatok és más körülmények között persze. Mások a tennivalóink. Nem meghalni, mindössze dolgozni a hazáért. Ennyi a dolgunk. Kevés lenne? Nem kell hozzá meggyőződés, jobbító szándék, s olykor bátorság? Igazunkért kiállni, közügyét szolgálni, oly köny- nyű? Az előre vivő újat képviselni, az utánunk következő nemzedéket fölnevelni, az írott és íratlan erkölcsi normákat betartani és betartatni? Egyszóval ma sem könnyű lecke úgy élni, hogy majdani utódaink, ha nem is a hőst, de o tiszteletükre méltó embert fölidézhessék bennünk. Milyen világot hagyunk örökül, tovább építhető, gazdagítható városokat, falvakat, megőrzésre méltó kultúrát, az emberi létezést megengedő természetet — íme néhány a nekünk címzett kérdések közül. □ z ünnep, az emlékezés lényege bennünk zajlik. A kabáthajtókára kitűzött kokárda, a több-kevesebb figyelemmel végighallgatott ünnepi beszéd, a koszorúk virágai, az ünneplés szép kellékei. Ezektől még nem vagyunk részesei az ünnepnek, és puszta hivalkodás, ha eleinkkel büszkélkedünk, ha március örököseinek tituláljuk magunkat. Azok a márciusi ifjak szavak nélkül kérdeznek: megteszed-e, amit tenned kell, amit tehetsz. És kevéssé patetikus válaszunk lehet az elfogadható válasz. Mindennapi cselekedeteink összessége. M. D. Új védvonal a Határon Nem kis gondot okozott a korábbi esztendőkben a tiszai árhullámok levonulásának idején a mellékfolyó, a Báltér vízállása. A határ menti vízfolyás töltésének magassága ugyanis alacsonyabb a Tiszáénál s ennek eredményéről leginkább az uszkai és magosligeti lakók mesélhetnének... A Felső-T-isza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ezért hároméves programot dolgozott ki a Batár védvonalának korszerűsítésére. Mintegy 9 kilométernyi hosszban újítják fel, magasítják a védvonalat, a vízelvezetés megoldására pedig három zsilipet alakítanak ki a partszakaszok mentén. A saját beruházásban megvalósuló új védrendszer építését a tervidőszak végére fejezik be véglegesen. Helikopteres műtrágyázás a dombrádi határban A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet gesztorságában üzemeltetett helikopterrel az idén már több ezer hektár vetés műtrágyázását elvégezték. Képűnkön: a dombrádi Petőfi Termelőszövetkezet ezerhektárnyi kalászosának fejtrágyázásához készíti elő a helikoptert Hufnägel Gyula, Ocsovai Gábor és Tóth Antal. (Jávor László felvétele) Vita helyett mentegetőzés Mondjon véleményt! Nyikorognak a daruk, a hideg ellenére is fröccsen a malter, sisakos, bőrkesztyűs szakmunkások házgyári elemeket illesztenek egymáshoz. Teljes az üzem a nyíregyházi Család utcán, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Válla-, lat dolgozói modern lakásokat építenek. A szocialista brigádvezetők és a szakszervezeti bizalmiak azonban igazoltan hiányoznak a munkahelyükről, az ebédlőül szolgáló hosszú faházban gyűltek össze tanácskozásra. Két beszámoló meghallgatása után mondják el véleményűket, javaslataikat. Balogh Antal vezető főbizalmi amellett, hogy hasznosnak értékelte beszámolójában a múlt évi briigádmoz- gálmat, a gondokat sem hallgatta el. A múlt esztendőben a jók között is kitűnt Zsig- nár Mihály ácsbrigádja, így ennek a kollektívának fel- terjesztését javasolta a vállalat kiváló brigádja cím elnyerésére. Délre berúgott... Két brigád viszont a minimális követelményeknek sem tett eleget, így ezt a két brigádot kizártáik a versenymozgalomból. A bejelentést helyeslő fejbólintások fogadják. Egy harmadik brigádból csak egy dolgozót zártak ki a versenyből, mert két igazolatlan napja volt és társadalmi munkában, sem vett részt. Az érintett brigádvezető brigádtársa védelmére kelt és magyarázta, hogy egyik nap nem lehetett igazolatlan napja, hiszen négy órát dolgozott. — Aznap valóban dolgozott négy órái, de délre berúgott, elküldtem haza és megmondtam neki, hogy az egész napja odaveszett — válaszol Bíró László építésvezető, majd kertelés nélkül folytatja a többi rossz példát. Azt, hogy többször előfordult: egy-egy brigád mindössze 4—5 dolgozóval tudott kiállni, sok volt az italozás, az igazolatlan mulasztás. Baj- volt ez azért is, mert a kis létszámú brigád munkája is ugyanannyiba kerül a vállalatnak, a termelés viszont természetesen kisebb. Kubikosok aranya Persze általánosítani nem szabad, ezért sorolta az építésvezető néhány jól dolgozó brigád tagjai a szabadnapjukat is feláldozták, hogy hétfőig elkészüljenek az úgynevezett fogadó szintekkel. Név szerint dicsérte az egyik kubikosbrigádot, amelynek vezetője, Széplaki Márton hamarosan nyugdíjba vonul. Szép emlékekkel mehet pihenőre, mert brigádjának most ítélték oda az arany fokozatot. A vezető főbizalmi és az építésvezető provokálta a vitát, de nincs vita. Várjuk, hogy néhányan' önkritikusak lesznek, vagy szólnak a brigádmozgalom idei feladatairól, de legfeljebb mentegetőzésre futja az erőből. Az egyik brigádvezető például: „Mi is arány fokozatra neveztünk és csak ezüstöt kapunk. Miért? A Pista brigádja sem dolgozott többet mint mi, ők miért kapnak aranyat?” A tanácskozás elnöke hiába kiéri, nincs felszólaló. Amikor a szakszervezeti munka, pontosabban a bizalmiak munkája kerül napirendre, Balogh Antal a jó példák mellett megint csak A lois Pipál úrra, a másodrendű országutakat szegélyező sövényeket nyirbáló hivatal tisztviselőjelöltjére, a nemrég elhunyt Hieronymus Hustaschek, fuvarozási vállalkozó, végrendeletiig két teherkocsi-rakomány homokot hagyott. Jóllehet a megvesztegetés esete nyilvánvalóan nem forgott fenn (mert egy halott semmiképp sem tud megvesztegetni), Pipál mégis jelentette az esetet főnökének. — Kire testálta azt a homokot az örökhagyó — Pipál urra, mint magánemberre, vagy mint tisztviselő jelöltre ? — tudakolta a főnök. — A végrendeletben ez áll: „Pipál tisztviselő jelöltre”. — Akkor nem fogadhatja el a homokot, vagy legalábbis magáncélra nem használhatja. — Akkor a hivatalnak ajándékozom — mondta Pipál úr rövid szünet után. — Mi — válaszolta a főnök, mintegy a hivatal gyanánt — nem fogadhatjuk el, mivel semmiféle szolgálati ni, így hát részletes állásfoglalást fogalmazott, mellékelte Pipál főnökének okfejtését, magát illetéktelennek nyilváHomok a gépezetben ÍRTA: RUDOLF WERRLEIN előírás nem áll rendelkezésre az ajándékba kapott homok felhasználásának mikéntjéről. A főnök tehát a homok ügyében beadvánnyal fordult a fő-fő főnökhöz, részletesen ecsetelte az ügyet és döntést kért A fő-fő főnök átböngészte az összes rendeletet, végrehajtási utasítást, az „Utasítás a finomszemcsés folyami kavicshomok fel- használására kutyaólak toldaléképülettel való ellátásához” című, 350 oldalas hivatalos okmányt is. Ezután úgy érezte, képtelen döntést hoznítóttá, és az aktát továbbította az építés- és füldügyi minisztériumhoz. Az ottani illetékes építés- és földügyi tanács 872 000 márkáért építészeti, valamint jogi szakvéleményeket szerzett be, és már kétévi tanácskozás után a parlament elfogadta. „Az elhunyt személyek által állami alkalmazottra hagyományozott homok hovafordításáról szóló törvényt”. Ez kimondta, hogy az ilyen homok számára alapítványt kell életre hívni, amely a szociális gondozó hivatalok és egy kérdőívakció segítségével a homokot ingyenesen eljuttatja a rászoruló állampolgárokhoz. A végrehajtási utasítások (az alapítvány alapszabálya nélkül) időközben 30 közép- nagyságú kötet terjedelmét érték el. Nemrég jelent meg a „Toldalék a 627, 628., 629. paragrafusokban foglalt rendelkezés pótrendeletének kiegészítéséhez, mely az 512. és 513. paragrafus módosításáról szól, a nőtlen magánszemélyek által lerovandó homokadónak 1223 grammról 1220 grammra történő csökkentése tárgyában.” A z állami homokalapítvány még mérlegmestereket, homokszakértőket, igazgatási segédmunkaerőket és más tisztviselőket keres élethossziglani alkalmazásra, mert minduntalan meghalnak olyan emberek, akik homokot hagyományoznak hivatali személyekre. Fordította: Gellért György szép számmal sorol rosszakat is. Jó, hogy a III. főépítés-vezetőség 368 dolgozója közül 355 tagja a szakszervezetnek. Ebből a tágabb kollektívából a múlt évben öt család mehetett üdülni, hét dolgozónak támogatták a lakásépítését, s jó dolog.hogy a bizalmi beszámolókon'nem az egyéni gondok, hanem a közérdekű témák kerültek előtérbe. A múlt évben a vállalat bizalmi klubjának foglalkozásai iránt nem nagy volt az érdeklődés. Gondot jelez az is, hogy néhány bizalmi indokolatlannak tartotta a viszonylag sok kiszabott fegyelmi büntetést és kártérítést. Pedig szankciók nélkül nem lehet rendet tartani. Gyenge a bakancs Az egyik munkahelyen a dolgozók hazaszállítása nem úgy történt, miint ahogy azt ígérték. A szakszervezet közbenjárására megoldották ezt a gondot. Több bizalmi beszámolón kérték, hogy a dolgozók kapjanak bővebb és átfogóbb tájékoztatót a középvezetőktől. Ez a jövő feladata is. Wermesser István bizalmi hozzászólásában a védőruhák, a bakancsok gyenge minőségére hívta fel a figyelmet Oláh Sándor arról szólt, hogy töíhb dolgozó előtt kellene tudatosítani a szakszervezeti tagság kínálta lehetőségeket. Lukács Imre kérte, hogy a munkavédelmi szemléket ne jelentsék be előre, mert ebben az esetben a szemlézők nem kapnak hű képet. Tanulságos volt ez a két egybekapcsolt tanácskozás. Jó lenne, ha csak azért lett volna kevés a hozzászóló, mert a résztvevők nem szavakkal, hanem tettekkel akarnak enyhíteni a gondokon. Nábrádi Lajos Parázspénz A molnártanulókra nevelőüzemük, a Szabolcs-Szat- már megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sokat áldoz. Biztosítja részükre a munka- és védőruhát, és havonta a személyenkénti 500 forint társadalmi ösztöndíjat Ezenkívül a szakmunkástanulók eredményüktől függően, tanulmányi ösztöndijat is kapnak. (Így egy közepes tanuló havonta 900 forintot kap.) Munkanapokon az üzem adja a tanulóknak, 3 forint térítés ellenében-, az ebédet. Több olyan tanuló van, akinek a havi „jövedelme” eléri az 1300 forintot is. Ha ebből kifizeti a kollégiumi díjat és az étkezési költséget, még akkor is szép összeget takaríthat meg. A molnár szakmunkás- tanulók mindhárom osztályban a kollektívák döntései alapján osztálypénztárt nyitottak. Takarékoskodnak. Havonta meghatározott ösz- szeggel gyarapítják azt a pénzt, amelyből kirándulásokat szerveznek. Az így összeadott 100 forintokból jött össze annyi pénz a most végzős III. osztályosoknak, hogy fedezte a ballagási öltönyt, inget és nyakkendőt. A II. osztályosok az NDK-ba készülnek tanulmányútra, 12 napra. Maguk fedezik a költségét. Segíti az ilyen és hasonló törekvéseket a Gabonatröszt is. Nemrégiben kapott az intézet 22 ezer forintot ilyen célokra, 10 ezer forintot pedig külön az Ifjú Gárda egyenruhájának a megvásárlására. Dédelgetett terve az igazgatóságnak: ha a szülők és a tanulók is beleegyeznek a jövőben, az egész, társadalmi ösztöndíjat — ez 4—500 forint diákonként havonta — ifjúsági takarékbetétkönyvbe helyezik. így a végzősök a harmadik év végén ballagás után mintegy 15—16 ezer forintos parázspénzzel indulhatnak az életbe. Ügy tűnik: a kezdeményezés sikerrel jár. Több tanuló megtanul takarékoskodni. F. K. FÓLIÁRA NYOMTAT. A szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetkezet műanyagűzemében a nyomógép segítségével a fóliákra a megrendelő igénye szerint szöveget is nyomtatnak. (Elek Emil felvétele)