Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

1983. március 15. Kelet-Magyarország 3 Azon a napon □ zon a napon, már­mint 1848. március 15-én olyan esemé­nyek történtek Pesten és Budán, amelyek nemzeti ünnepünkké avatták a dá­tumot. A magyar szabad­ságharc és a polgári for­radalom kezdete. A tisz­telgő utókor persze egy­szerűsít, amikor egyetlen napban véli felfedezni a történelmi fordulópontot, eszmék, célok kristálytisz­ta megjelenését. Még a történészek által cáfolt mozzanatokhoz is ragaszkodunk, példának okáért, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lép­csőjéről szavalta volna el a Nemzeti dalt, holott másként igaz. És az is bi­zonyos, hogy ennek a március tizenötödikének előzményei voltak,, vala­mint, hogy a célokat ille­tően korántsem értett egyet minden márciusi if­jú és kevésbé ifjú, ahogy az az elkövetkező hetek­ben, hónapokban kiderült És ahogy azt történelem­ből tanultuk is. Csakhogy erre a napra nem csupán azért emlékezünk, hogy történelmi ismereteinket felfrissítsük. Az sem árt persze. De talán fontosabb nála, hogy a szabadság, a haza, a hő­sök fogalmát — nemzedé­kek 1848—49 példájából tanulták meg. Ha kisdiá­kot biztatunk, mondjon nemzeti hősöket, beszéljen a hazaszeretetről, a sza­badságról, bizonyosan em­líti az 1848-at. Mert e fo­galmak azonosultak Petőfi Sándorral, Kossuth Lajos­sal, Jókai Mór regényalak­jaival. Honvéd táborno­kokkal és nemzetőrökkel. Azokkal, akik éltek és haltak a hazáért, a sza­badságért. Példává és mércévé let­tek. Lehet, hogy nem vall­juk be, de mindannyiun­kat megkísért a gondolat: tudnánk-e méltóvá válni hozzájuk? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a haza üdvéért? Kicsinyes önzéseinkkel birkózva, olykor kötelességeink alól kibúvót keresve, a magunk sorsáért sem mindig fele­lősséget vállalva, nemegy­szer közömbösen szemlél­ve még a környezetünk­ben gondokkal küszködő- ket is. Igen, az ünnep erre is alkalmat ad, sőt, volta­képpen a megemlékezés erre kötelezi az utódokat. A dicső múlt figyelmeztet is: egyebek között mulasz­tásainkra. Képességünk el- fecsérlésére, megalku­vásainkra; arra, hogy a ránk háruló feladatokat milyen eredménnyel old­juk meg, milyen erőfeszí­téssel, elszántsággal. Más feladatok és más körülmények között per­sze. Mások a tennivaló­ink. Nem meghalni, mind­össze dolgozni a hazáért. Ennyi a dolgunk. Kevés lenne? Nem kell hozzá meggyőződés, jobbító szán­dék, s olykor bátorság? Igazunkért kiállni, köz­ügyét szolgálni, oly köny- nyű? Az előre vivő újat képviselni, az utánunk kö­vetkező nemzedéket föl­nevelni, az írott és íratlan erkölcsi normákat betar­tani és betartatni? Egyszóval ma sem könnyű lecke úgy élni, hogy majdani utódaink, ha nem is a hőst, de o tisztele­tükre méltó embert fölidéz­hessék bennünk. Milyen világot hagyunk örökül, tovább építhető, gazdagít­ható városokat, falvakat, megőrzésre méltó kultú­rát, az emberi létezést megengedő természetet — íme néhány a nekünk címzett kérdések közül. □ z ünnep, az emléke­zés lényege bennünk zajlik. A kabáthaj­tókára kitűzött kokárda, a több-kevesebb figyelem­mel végighallgatott ünne­pi beszéd, a koszorúk vi­rágai, az ünneplés szép kellékei. Ezektől még nem vagyunk részesei az ün­nepnek, és puszta hival­kodás, ha eleinkkel büsz­kélkedünk, ha március örököseinek tituláljuk ma­gunkat. Azok a márciusi ifjak szavak nélkül kér­deznek: megteszed-e, amit tenned kell, amit tehetsz. És kevéssé patetikus vála­szunk lehet az elfogadható válasz. Mindennapi csele­kedeteink összessége. M. D. Új védvonal a Határon Nem kis gondot okozott a korábbi esztendőkben a ti­szai árhullámok levonulásá­nak idején a mellékfolyó, a Báltér vízállása. A határ menti vízfolyás töltésének magassága ugyanis alacso­nyabb a Tiszáénál s ennek eredményéről leginkább az uszkai és magosligeti lakók mesélhetnének... A Felső-T-isza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság ezért há­roméves programot dolgozott ki a Batár védvonalának korszerűsítésére. Mintegy 9 kilométernyi hosszban újít­ják fel, magasítják a védvo­nalat, a vízelvezetés megol­dására pedig három zsilipet alakítanak ki a partszaka­szok mentén. A saját beru­házásban megvalósuló új védrendszer építését a terv­időszak végére fejezik be véglegesen. Helikopteres műtrágyázás a dombrádi határban A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet gesz­torságában üzemeltetett he­likopterrel az idén már több ezer hektár vetés műtrá­gyázását elvégezték. Képűn­kön: a dombrádi Petőfi Termelőszövetkezet ezer­hektárnyi kalászosának fej­trágyázásához készíti elő a helikoptert Hufnägel Gyula, Ocsovai Gábor és Tóth An­tal. (Jávor László felvétele) Vita helyett mentegetőzés Mondjon véleményt! Nyikorognak a daruk, a hideg ellenére is fröccsen a malter, sisakos, bőrkesztyűs szakmunkások házgyári eleme­ket illesztenek egymáshoz. Teljes az üzem a nyíregyházi Család utcán, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Válla-, lat dolgozói modern lakásokat építenek. A szocialista bri­gádvezetők és a szakszervezeti bizalmiak azonban igazol­tan hiányoznak a munkahelyükről, az ebédlőül szolgáló hosszú faházban gyűltek össze tanácskozásra. Két beszámo­ló meghallgatása után mondják el véleményűket, javasla­taikat. Balogh Antal vezető főbi­zalmi amellett, hogy hasz­nosnak értékelte beszámoló­jában a múlt évi briigádmoz- gálmat, a gondokat sem hall­gatta el. A múlt esztendőben a jók között is kitűnt Zsig- nár Mihály ácsbrigádja, így ennek a kollektívának fel- terjesztését javasolta a vál­lalat kiváló brigádja cím el­nyerésére. Délre berúgott... Két brigád viszont a mi­nimális követelményeknek sem tett eleget, így ezt a két brigádot kizártáik a verseny­mozgalomból. A bejelentést helyeslő fejbólintások fogad­ják. Egy harmadik brigád­ból csak egy dolgozót zártak ki a versenyből, mert két igazolatlan napja volt és tár­sadalmi munkában, sem vett részt. Az érintett brigádvezető brigádtársa védelmére kelt és magyarázta, hogy egyik nap nem lehetett igazolatlan napja, hiszen négy órát dol­gozott. — Aznap valóban dolgozott négy órái, de délre berúgott, elküldtem haza és megmond­tam neki, hogy az egész nap­ja odaveszett — válaszol Bíró László építésvezető, majd kertelés nélkül folytatja a többi rossz példát. Azt, hogy többször előfordult: egy-egy brigád mindössze 4—5 dol­gozóval tudott kiállni, sok volt az italozás, az igazolat­lan mulasztás. Baj- volt ez azért is, mert a kis létszámú brigád munkája is ugyan­annyiba kerül a vállalatnak, a termelés viszont természe­tesen kisebb. Kubikosok aranya Persze általánosítani nem szabad, ezért sorolta az épí­tésvezető néhány jól dolgozó brigád tagjai a szabadnap­jukat is feláldozták, hogy hétfőig elkészüljenek az úgynevezett fogadó szintek­kel. Név szerint dicsérte az egyik kubikosbrigádot, amelynek vezetője, Széplaki Márton hamarosan nyugdíj­ba vonul. Szép emlékekkel mehet pihenőre, mert bri­gádjának most ítélték oda az arany fokozatot. A vezető főbizalmi és az építésvezető provokálta a vi­tát, de nincs vita. Várjuk, hogy néhányan' önkritikusak lesznek, vagy szólnak a bri­gádmozgalom idei feladatai­ról, de legfeljebb mentege­tőzésre futja az erőből. Az egyik brigádvezető például: „Mi is arány fokozatra ne­veztünk és csak ezüstöt ka­punk. Miért? A Pista brigád­ja sem dolgozott többet mint mi, ők miért kapnak ara­nyat?” A tanácskozás elnöke hiába kiéri, nincs felszólaló. Amikor a szakszervezeti munka, pontosabban a bizal­miak munkája kerül napi­rendre, Balogh Antal a jó példák mellett megint csak A lois Pipál úrra, a má­sodrendű országutakat szegélyező sövényeket nyirbáló hivatal tisztviselő­jelöltjére, a nemrég elhunyt Hieronymus Hustaschek, fu­varozási vállalkozó, végren­deletiig két teherkocsi-rako­mány homokot hagyott. Jól­lehet a megvesztegetés esete nyilvánvalóan nem forgott fenn (mert egy halott sem­miképp sem tud megveszte­getni), Pipál mégis jelentette az esetet főnökének. — Kire testálta azt a ho­mokot az örökhagyó — Pipál urra, mint magánemberre, vagy mint tisztviselő jelöltre ? — tudakolta a főnök. — A végrendeletben ez áll: „Pipál tisztviselő jelöltre”. — Akkor nem fogadhatja el a homokot, vagy legalább­is magáncélra nem használ­hatja. — Akkor a hivatalnak ajándékozom — mondta Pi­pál úr rövid szünet után. — Mi — válaszolta a fő­nök, mintegy a hivatal gya­nánt — nem fogadhatjuk el, mivel semmiféle szolgálati ni, így hát részletes állásfog­lalást fogalmazott, mellékelte Pipál főnökének okfejtését, magát illetéktelennek nyilvá­Homok a gépezetben ÍRTA: RUDOLF WERRLEIN előírás nem áll rendelkezésre az ajándékba kapott homok felhasználásának mikéntjé­ről. A főnök tehát a homok ügyében beadvánnyal fordult a fő-fő főnökhöz, részletesen ecsetelte az ügyet és döntést kért A fő-fő főnök átbön­gészte az összes rendeletet, végrehajtási utasítást, az „Utasítás a finomszemcsés folyami kavicshomok fel- használására kutyaólak tol­daléképülettel való ellátásá­hoz” című, 350 oldalas hiva­talos okmányt is. Ezután úgy érezte, képtelen döntést hoz­nítóttá, és az aktát továbbí­totta az építés- és füldügyi minisztériumhoz. Az ottani illetékes építés- és földügyi tanács 872 000 márkáért építészeti, valamint jogi szakvéleményeket szer­zett be, és már kétévi ta­nácskozás után a parlament elfogadta. „Az elhunyt sze­mélyek által állami alkalma­zottra hagyományozott ho­mok hovafordításáról szóló törvényt”. Ez kimondta, hogy az ilyen homok számára ala­pítványt kell életre hívni, amely a szociális gondozó hi­vatalok és egy kérdőívakció segítségével a homokot in­gyenesen eljuttatja a rászo­ruló állampolgárokhoz. A végrehajtási utasítások (az alapítvány alapszabálya nélkül) időközben 30 közép- nagyságú kötet terjedelmét érték el. Nemrég jelent meg a „Toldalék a 627, 628., 629. paragrafusokban foglalt ren­delkezés pótrendeletének ki­egészítéséhez, mely az 512. és 513. paragrafus módosításáról szól, a nőtlen magánszemé­lyek által lerovandó homok­adónak 1223 grammról 1220 grammra történő csökkentése tárgyában.” A z állami homokalapít­vány még mérlegmeste­reket, homokszakértő­ket, igazgatási segédmunka­erőket és más tisztviselőket keres élethossziglani alkal­mazásra, mert minduntalan meghalnak olyan emberek, akik homokot hagyományoz­nak hivatali személyekre. Fordította: Gellért György szép számmal sorol rossza­kat is. Jó, hogy a III. főépí­tés-vezetőség 368 dolgozója közül 355 tagja a szakszerve­zetnek. Ebből a tágabb kol­lektívából a múlt évben öt család mehetett üdülni, hét dolgozónak támogatták a la­kásépítését, s jó dolog.hogy a bizalmi beszámolókon'nem az egyéni gondok, hanem a közérdekű témák kerültek előtérbe. A múlt évben a vállalat bizalmi klubjának foglalko­zásai iránt nem nagy volt az érdeklődés. Gondot jelez az is, hogy néhány bizalmi in­dokolatlannak tartotta a vi­szonylag sok kiszabott fe­gyelmi büntetést és kártérí­tést. Pedig szankciók nélkül nem lehet rendet tartani. Gyenge a bakancs Az egyik munkahelyen a dolgozók hazaszállítása nem úgy történt, miint ahogy azt ígérték. A szakszervezet közbenjárására megoldották ezt a gondot. Több bizalmi beszámolón kérték, hogy a dolgozók kapjanak bővebb és átfogóbb tájékoztatót a kö­zépvezetőktől. Ez a jövő fel­adata is. Wermesser István bizalmi hozzászólásában a védőruhák, a bakancsok gyenge minősé­gére hívta fel a figyelmet Oláh Sándor arról szólt, hogy töíhb dolgozó előtt kellene tudatosítani a szakszervezeti tagság kínálta lehetőségeket. Lukács Imre kérte, hogy a munkavédelmi szemléket ne jelentsék be előre, mert eb­ben az esetben a szemlézők nem kapnak hű képet. Tanulságos volt ez a két egybekapcsolt tanácskozás. Jó lenne, ha csak azért lett volna kevés a hozzászóló, mert a résztvevők nem sza­vakkal, hanem tettekkel akarnak enyhíteni a gondo­kon. Nábrádi Lajos Parázspénz A molnártanulókra neve­lőüzemük, a Szabolcs-Szat- már megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat sokat áldoz. Biztosítja ré­szükre a munka- és védőru­hát, és havonta a szemé­lyenkénti 500 forint társa­dalmi ösztöndíjat Ezenkí­vül a szakmunkástanulók eredményüktől függően, ta­nulmányi ösztöndijat is kapnak. (Így egy közepes tanuló havonta 900 forintot kap.) Munkanapokon az üzem adja a tanulóknak, 3 forint térítés ellenében-, az ebédet. Több olyan tanuló van, akinek a havi „jöve­delme” eléri az 1300 forin­tot is. Ha ebből kifizeti a kollégiumi díjat és az ét­kezési költséget, még ak­kor is szép összeget taka­ríthat meg. A molnár szakmunkás- tanulók mindhárom osztály­ban a kollektívák döntései alapján osztálypénztárt nyi­tottak. Takarékoskodnak. Havonta meghatározott ösz- szeggel gyarapítják azt a pénzt, amelyből kirándulá­sokat szerveznek. Az így összeadott 100 forintokból jött össze annyi pénz a most végzős III. osztályo­soknak, hogy fedezte a bal­lagási öltönyt, inget és nyakkendőt. A II. osztályo­sok az NDK-ba készülnek tanulmányútra, 12 napra. Maguk fedezik a költségét. Segíti az ilyen és hasonló törekvéseket a Gabonatröszt is. Nemrégiben kapott az intézet 22 ezer forintot ilyen célokra, 10 ezer forin­tot pedig külön az Ifjú Gárda egyenruhájának a megvásárlására. Dédelgetett terve az igaz­gatóságnak: ha a szülők és a tanulók is beleegyeznek a jövőben, az egész, társadal­mi ösztöndíjat — ez 4—500 forint diákonként havonta — ifjúsági takarékbetét­könyvbe helyezik. így a végzősök a harmadik év vé­gén ballagás után mintegy 15—16 ezer forintos parázs­pénzzel indulhatnak az életbe. Ügy tűnik: a kezde­ményezés sikerrel jár. Több tanuló megtanul takarékos­kodni. F. K. FÓLIÁRA NYOMTAT. A szabolcsbákai Búzakalász Terme­lőszövetkezet műanyagűzemében a nyomógép segítségével a fóliákra a megrendelő igénye szerint szöveget is nyom­tatnak. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents