Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. március 15. Közgyűlés, vetélkedővel M átészalkán a sütőipari vállalat MHSZ lövészklubja szabad szombaton tartotta közgyűlését, a „Nekem szülőhazám..vetélkedősorozat klubdöntőjével együtt. A sütőüzemek dolgozói kitettek magukért: alig fértek el az érdeklődők a nagy klubteremben. Az újdonsült klubtitkár, Elek Tibor értékelte önkritiku­san a jövőre tízesztendős klub eddigi tevékenységét. Ja­vulniuk kell szervezésben, annak ellenére is, hogy ered­ményesen segítik a finomkötöttáru-gyár Ifjú Gárda-sza­kaszát és a II. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapat Üttörő Gárdá­ját. Növelni kell a taglétszámot! (Huszonnégy fővel in­dultak, ma negyvenhetén vannak.) Javítani kell a köz­ponti rendezvényeken való részvétel arányát is! Fehér Anikó KISZ-titkár elmondta, hogy közös akció- programot dolgoztak ki az MHSZ-szel. Virág Miklós, a vállalat főkönyvelője felhívta a figyelmet arra, hogy a „Kiváló Vállalat” cím a társadalmi szerveket is kötelezi. A vetélkedőre tizenegy csapat nevezett. (zs. b.) Diákszínjátszók vetélkedője Mánd és Nemesborzova lakóinak a száma együttesen sem éri el a félezret. A Iányok-asszonyok azonban itt is szívesen ismerkednek a szabás-varrás alapjaival. Van köztük tsz-tag és pedagógus, háztartásbeli és postamester, (molnár) Arany oklevél a Krúdy-csoportnak Gálaműsorral és ünnepé­lyes eredményhirdetéssel ér­tek véget vasárnap a megyei diáknapok. A különböző mű­vészeti ágakban versengő kö­zépiskolás amatőr csoportok és szólisták ebben az évben a Ki mit tud? területi döntőjé­re, és a sárospataki diákna­pokra való továbbjutásért, illetve meghívásért is vetél­kedtek, a szokásos művészeti szemle keretein belül. A színjátszó kategóriában 23 diákcsoport nevezett, s a nyíregyházi és mátészalkai selejtezők után 9 csoport ke­rült a szombati megyei dön­tőbe. Igazi meglepetést nem okozott ez a döntő, ám a di­ákszínjátszó mozgalom or­szágos színvonalát is ismer­ve, szégyenkezésre sincs sem­mi ok. Jól felkészült, a ren­dezvény rangjához méltó produkciókat láthattunk a művelődési központ kamara­termében, néhány egészen kiváló egyéni teljesítmény­nyel. A „pálmát” a nyíregy­házi Krúdy gimnázium vitte el, akik Csokonai Karnyóné- ját vitték színre, sok ötlettel, jó rendezésben. Ök kapták az egyetlen arany oklevelet. Kár hogy jelentősen túllépték az előírt műsoridőt, s ezért a Sá­rospatakra szerkesztett mű­sorba „nem fémek bele”. Sokkal inkább esélyes lehet a három ezüst minősítésű csoport közül a nagykállói Budai Nagy Antal óvónői szakközépiskolások jókedvű meseparódiája, és a nyíregy­házi Vásárhelyi szakközépis­kola Falusi randevú című műsora. A harmadik ezüst oklevelet a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázi­um nyerte, Mutatványosok című kis abszurd egyfelvo- násosával. M. A. Csali-suli A cím egy újszerű rendez­vénysorozatot rejt. A Csali­sulit Nyíregyházán, a 13-as számú Általános Iskolában szervezik nevelők, úttörők és szülők közösen a forradalmi ifjúsági napok alkalmából azért, hogy közelebb hozzák egymáshoz a családot és az iskolát. Nézzük a rendezvényeket: március 14-én délután há­romkor az Óz a csodák cso­dája című színes, amerikai filmmel indult a program, majd kiállítás nyílik a tanu­lók munkájából. Kedden dél­előtt tíztől irodalmi összeál­lítással kedveskednek a Mó­ricz Zsigmond Színház mű­vészei a gyermekeknek és családtagjaiknak. Délután akadályverseny lesz. Szer­dán, a nyílt napon délelőtt az órákon, s a délutáni szakköri foglalkozáson arra adnak le­hetőséget a szülőknek, hogy figyelemmel kísérhessék cse­metéjük egy napját az isko­lában. Csütörtökön délután kettő­től a Ludas Matyit vetítik, majd rendhagyó irodalom­órát tartanak a könyvtár­ban. Pénteken reggel 8Jkor egész napos nonstop műsor kezdődik. Ennek keretében tíztől a színházban megnézik a gyerekek a Kvantum Fan- tum csapdája cimű darabot, délután 4-től pedig suli disz­kót tartanak. Szombaton megemlékeznek a Magyar Tanácsköztársaság megala­kulásának 64. évfordulójá­ról. Ezt követően baráti ta­lálkozókra várják az iskolát és az úttörőcsapatot patro­náló üzemek, intézmények képviselőit, KISZ-eseit. Vé­gezetül a záróprogram: tö­megsport-délelőtt a kisdobo­sok, úttörők, szülők, s patro­nálok részvételével. A Budapest táncegyüttes vendégszereplése Lobogva, táncolva, dalolva Az elmúlt év novemberé­ben mutatta be új műsorát a Budapest táncegyüttes, a Bu­dai Vigadóban. Az együttes művészeti vezetője és kore­ográfusa, Kricskovics Antal állította össze a műsort, amit a nyíregyházi közönség 16-án 19 órától láthat, a művelődé­si központ színpadán. Krics­kovics Antal, aki korábban a „Fáklya” nemzetiségi együt­test vezette, erős „profilvál­tást” hajtott végre a Buda­pest táncegyüttesnél, folytat­va azt a hagyományt, mely a nemzetiségi együttest nép­táncmozgalmunk erős élvo­nalába emelte. A közép-kelet európai gondolat jellemzi ezt a hagyományt, a gyökerek keresése, a kötődéseké, ami oly meghatározó a Kárpáto­kon, Balkánon innen és túl, az itt élő, az ide települt kis népek életében. Az együttes műsorán a „fáklyásoktól” már ismert táncok, és új koreográfiák is szerepielnek. A Relációk I. és a II. immár trilógiává egé­szült ki, láthatjuk majd a Relációk III. című kompozí­ciót is, mely mintegy össze­foglal ása az előző kettőnek. A Dinárka és a Krétai lány­tánc a balkáni hagyományo­kat élesztgeti, az Agnus Dei és a Makar Csudra pedig bi­zonyára különleges táncszín­házi élményt nyújt majd. Mindkettő új tánc, az Agnus egzotikus hangzásvilágú in­diai népzenére, és Kodály Missa Brevisének egyik téte­lére készült, a Makar Csudra zenéjét Vujicsics Tihamér szerezte, és a néptáncos ber­kekben jól ismert Vavrinecz Béla fogja vezényelni a nyír­egyházi előadáson. (mester) Ásatások, kiállítások, tudományos ülés Rétközi Múzeum Mire készülnek megyénk múzeumai az idén? A szűkre szabott anyagi keretek között melyek lesznek 1983-ban a legnagyobb érdeklődésre szá­mot tartó rendezvények, ki­állítások? A Szabolcs-Szat- már megyei Múzeumi Igaz­gatóság frissen jóváhagyott munka tervéből kirajzolódik a tárgygyűjtő, őrző, feltáró te­vékenység fő iránya. A megyében munkálkodó régészek tovább gyarapítják a több tízezer darabos arche­ológiái gyűjteményt. Az új ti- szalöki védőgát építése miatt folytatódik Tiszalök—Köves­teleken az Árpád-kori teme­tő tavaly megkezdett feltá­rása. Ezen túl még a megye több pontján terveznek le­letpontosító ásatásokat. A népirajzosök elsősorban lak- berendezési tárgyakkal kí­vánják bővíteni a meglévő anyagot. A nyíregyházi Jósa András Múzeum az új- és legújabb- kori múzeológián belül a sza- bolcs-szatmari munkásmoz­galom és paraszti élet, vala­mint a nyíregyházi katona­ság, önkéntes tűzoltóság em­lékeinek gyűjtését tervezik. A képzőművészetet tekintve a megyénkből elszármazott alkotók képveivel, szobraival gazdagodik egy leendő sza­bolcsi galéria anyaga. Vaján folytatják a kuruc témájú képzőművészeti alkotások gyűjtését. A mohácsi csata előtti idők magyar hadviseletéről, népi kismesterségekről, Nyíregy­háza katonatörténetéről, va­A tárgyalóteremből A nyíregyházi vasútállomáson italozott tavaly októberben Zemlényi Jánosné huszonhat éves foglalkozás nélküli fiatal- asszony élettársával, a huszon­egy éves Lakatos Györggyel és annak öccsével Lakatos Miklós­sal, Sz. Józsefné és élettársa U. László társaságában. Ekkor ta­lálkoztak a későbbi sértettel, az erősen ittas C. Endrénével. Éjfél körül a társaság taxiba ült. hogy a restiben kezdett Italozást a Piac bárban folytassák. C. End- rénét nem akarták magukkal vinni, de az addig erőszakosko­dott, míg beengedték a gépko­csiba. A Piac bárban C-né odaké- rezkedett az asztalukhoz, majd beszélgetni kezdtek, sőt Lakatos Miklóssal még táncolt is. Zemlé- nyiné eközben azt találta ki. hogy vigyék el a lakásukra a nőt, és húzzák le a két arany­gyűrűt az ujjáról, majd kivett C-né táskájából háromszáz fo­rintot. A gyűrűk azonban na­gyon felcsigázták a fantáziáját, mert még azt is javasolta élet­társának, vigye ki a kertbe a sértettet, próbáljon meg közö­sülni vele, s közben szedje el az ékszereit. Lakatos azonban erre nem volt hajlandó. Hajnalban, miután a bár be­zárt, az egész társaság taxiba ült, és Lakatosék lakására vitet­te magát. Amikor a későbbi ko­csival érkező Lakatos testvérek is megjöttek, Zemlényiné elér­kezettnek látta az időt a cselek­vésre, elkezdte pocskondiázni C. Endrénét, felszólította, hogy ..le a gyűrűket kislány!”, majd kö­vetelte a nem létező hatezer fo­rint visszaadását, amit elvett tő­le C-né. Megfenyegette, hogy el­lenkező esetben megerőszakoltat- ja őt a cigányokkal. Miután ez setm használt, Zemlényiné bele­harapott a nő kezébe, s megpró­bálta lehúzni a gyűrűket, sőt tarkón is ütötte a sértettet, aki azonban még mindig ellenállt. Ekkor Lakatos Miklós hanyatt lökte, rátérdelt C. Endrénére, ki­feszítette az ujjait, és Zemlényi- nével közösen sikerült végre megszerezni a két aranygyűrűt. A történtek után Zemlényiné Lakatos Miklóssal együtt kive­zette a síró. kiabáló C-nét a la­kásból, elvitték a buszmegáUó- ba, és otthagyták. Lakatos Miklós öccsének adta oda a gyűrűket, aki édesanyjá­nak, ld. Lakatos Györgynének adta el azokat összesen ötszáz forintért. Lakatosné tudta, hogy fiának nincsen ilyen ékszere, sőt a dulakodás hangjait Is hallotta, mégis megvette tőle. C. Endrénét a járókelők vitet­ték kórházba, ahol megállapítot­ták, hogy sérülése nyolc napon belül gyógyuló. Délelőtt ismét együtt volt az egész társaság, a két Lakatos fiú, Zemlényiné, Sz. Józsefné és U. László, és az ellopott, illetve a gyűrűkért kapott pénzt gyorsan el is költötték. Ezek után, félve a következményektől nem mer­tek hazamenni, az éjszakát is Sz-né lakásán töltötték. Másnap azonban a rendőrség már ház­kutatást tartott Lakatoséknál, ahol a gyűrűket meg is találták A másodfokon eljáró megyei bíróság csoportosan, társtettes­ként elkövetett rablás miatt Zemlényi Jánosnét öt év fegy- házra. az ugyanebben elmarasz­talt Lakatos Miklóst három és fél év fegyházra Ítélte. Lakatos György büntetése, bűnsegély mi­att, két és fél év, börtönben le­töltendő szabadságvesztés. A vádlottakat (sorrendben) öt, négy, iUetve három évre eltiltot­ta a közügyektől. A bíróság íd. Lakatos Györgynét orgazdaság vétségében találta bűnösnek, de a büntetés kiszabását elhalasz­totta, őt két év próbára bocsá­totta. (p) 1 amint a XVI—XVIII. szá­zadi Kisvárdáról születnek majd feldolgozások, tanul­mányok a múzeumi szakem­berek tollából. Külön dolgo­zat lát napvilágot Szabolcs- Szatmár köztéri szobrairól és a Szabolcs községben talál­ható műemlékegyüttesről. Felfrissülnek a megyeszék­hely múzeumának állandó kiállításai, átrendezik a ré­gészeti bemutatót és a nyír­egyházi várostörténeti kiállí­tást. Nyírbátorban hasonló munkálatok előkészületei folynak. A gazdasági lehető­ségeiktől függően az októbe­ri meúzeumi hónapban meg­nyitják ideiglenes kiállítá­sokkal a kisvárdai Rétközi Múzeumot. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik a helyreállított ti- szaberceli Bessenyei-emlék- ház nyári átadása. Tavasszal újabb szobrokkal bővül Va­ján a szoborpark és az év folyamán tudományos ülésen emlékeznek meg a Beregi Múzeum alapításának husza­dik évfordulójáról. A 9 11 KEPERN YO Az 1848—49-es szabadság- harcot, s az azt közvetlenül megelőző eseményeket nemzeti kegyelettel ünnep­lő március 15-i emléknap előtt kezdte sugározni a té­vé a mártír költő, író Sár­közi György (1899—1945) azonos című regényéből, Nemeskürty István forga­tókönyve alapján készített, Mint oldott kéve című hét­részes tévéfilmet. Igencsak az emlékezés napjaihoz, heteihez illően. A terjedelmes regény — amelyre a tévésítés jóvol­tából bizonyára ismét rá­irányul az olvasók figyel­me — a főrangú Med- nyánszky család három fiúsarjának a sorsát kíséri végig a zaklatott időkben, cselekményének és ember- ábrázolasának középpont­jában Mednyánszky Cézár­nak, a szabadságharc tá­bori főpapjának életútjá- val. Már az első résziből ki­tűnt a széles körű epikai alapozás a kemény akaratú apa megváltoztathatatlan egzisztenciaépítési (állam­igazgatási, katonai, egyhá­zi méltóságok megszerzése) szándéka a három fia szá­mára. A papi pályát kez­detben csak erős hitbéli kételyekkel (s ráadásul vagy talán éppen ezért) vá­lasztott — inkább választ- tatott — Cézár vívódásait mutatta be jórészt az első rész. Nem hibátlanul, főleg azért, mert kevés drámai erővel, s kissé terjengősen, így is érzékelhettük azon­ban, hogy — bármennyire is elkoptatott is a jelző — rendkívül igényes tévéso­rozatnak leszünk tanúi, tartalmilag és gazdag kül­sőségeiben egyaránt. Ehhez Révész György rendezése, meg a kitűnő színészi gár­da is garanciát jelez. Le kell még írni a produkció előzetes dicséretéhez a közérthetőséget ebben a ne­mes történelmi (és irodal­mi) ismer etterj esztésben. A sorozat befejeztével termé­szetesen még visszatérünk az egészre. A Telepódium bohózatal­buma az átlagosnál jobb bemutatóval jelentkezett pénteken este. A hírneves, mondhatni hazai vidám­műfaj teremtő Vadnay László, az egykori pesti, pó- diumigaz'gató forgatóköny­vét Faragó Sándor és Ágoston György frissítette fel. Noha a habkönnyű szüzsén és a játékon így is rajta maradt az egykor maradt az egykor volt pol­gári kabaré minden jelleg­zetessége (a kitalálható fordulatokkal, avittas szó­viccekkel, anyós poénnal stb.), mégis jól szórakoz­hatunk. Nem utolsósor­ban a műfaj olyan „nagy­ágyúi”, mint Agárdi Gábor, Körmendi János, Verebéig Iván, Horváth Gyula, Ba­lázs Péter, Schubert Éva, s a szintén remek karakter- figurát formázó Moór Ma­rianna színészi munkájá­nak jóvoltából. A mai svájci filmművé­szetet reprezentálni hiva­tott sorozat legújabb da­rabja, A világ közepe leg­feljebb verbális naturaliz­musával ragadhatta meg a fiatalabb (és a fiatalos!) né­zőket. (Az egyébként kitű­nő mesterségbeli tudással készített film legnagyobb hibáinak a forgat ókönyv erőtlensége, semmitmondá- sa. a főszereplők között kölcsönösen ébredező, majd kibontakozott szerelem bá­jának hiánya (valahogyan tárgyszerűen keménynek hatott ez a kapcsolat), va­lamint a lassú tempót, a helyenkénti vontatottságot vélem. Merkovszky Pál RADIO MELLETT A gazdálkodás politikai kérdések sokaságát veti fel, sőt a gazdálkodás milyen­sége, minősége egyben a politikát is minősíti. Hozzáértő vagy a témá­ban erősen jártas rétegnek szánt műsorként hangzott el a múlt héten a Nem szent­írás! című adás, a Késő esti töprengések a gazdaságról elnevezést viselő sorozat részeként. Kiváló szakem­berek szólaltak meg már ebben a sorozatban, akik — csaknem valamennyien — a szakszerűség mellett arra is vigyáztak, hogy a tájé­kozottabb, de nem szak­mabeli hallgatók is követni tudják gondolatmenetüket, így tett most dr. László Andor is, aki másfél évti­zeden át volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A bankok szerepét, jelen­legi lehetőségeiket, a hazái pénzintézeteknek a külföl­di bankrendszerekkel való kapcsolatait, a magyar pénzügyi rendszer megújí­tásának gondolatait olyan világos okfejtéssel, magya- ráz'atokkal mondta el, hogy az ember úgy gondolta ak­kor, abban a pillanatban: mindent ért, s meg is tud jegyezni, olyan egyértelmű. Csupán később jön rá, hogy mindezt jó lenne újra vé­giggondolni, ám nem lehet, mert az adás elhangzott, s nem valószínű, hogy meg­ismétlik. Pedig jó lenne, rá­adásul egy korábbi nap­szakban. De ha ez nem le­hetséges, sem általában, sem némely kivételes eset­ben, akkor azzal tudnának a szerkesztők segíteni az érdeklődő hallgatókon, hogy az elhangzott műsor után a témához illő vagy arról szóló könyvet, folyó­iratbeli cikket, tanulmányt ajánlanának elolvasásra. Azt hiszem, Kopányi György Hazalátogató című hangjátékának hősét épp­úgy, mint bárki mást nem­csak a feltámadt honvágy és az ifjúkori élmények új- raélésének (újraéledésé­nek!) reménye viszi haza egy látogatásnyi időre, ha­nem egy kicsit (vagy nem is kicsit?) az, ifjúkori ter­vekkel, a megfutott pályá­val való szembenézés szán­déka is. Magyarán: az arra a kérdésre adandó válasz kényszere: elérte-e azt, amit akart, milyen áron, s megérte-e? Ezt meg lehet úgy is ten­ni, hogy ha mások tekinte­tében és szavaiban nézi valaki önmagát. De meg lehet oldani úgy is, ahogyan Kopányi György tette Szau- er nevű szereplőjével. Ski­zofrén módon, önmagával, saját másik jelenkori énjé­vel vitatkozik a felelevene­dett emlékképek nyomán, fiatalkori történetek akkori súlyán, értékén, s jelenlegi árfolyam.ukon. Ennek sem írói, sem színészi megvaló­sítása nem könnyű. Bánmennyire is „másik személyiségként” szemléli valaki a saját tetteit, ön­magából nem léphet ki, te­hát tökéletes tárgyilagosság nem valósulhat meg ezek­ben a belső monológokban. De talán erre nincs is szükség, mert lehet élni az önirónia, az öngúny esz­közével. A színésznek pedig — ha mindkét „én”-t egy­azon művész játssza — sa­ját hangját és megszólalta­tásának szinte minden ár­nyalatát, eszközét, mester­ségbeli fogását birtokolnia kell. Sinkovits Imre játé­kosan és mégis sok-sok gondolatot keltve, színesen varázsolta elénk Szauert és Szauert. Seregi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents