Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. február 12. Hogyan is szólítsam? HÉTVÉGI INTERJÚ Dajka S. Bertalannal, a megyei NEB elnökével ön négy hónap fogházra ítéltetett, igaz büntetésének végrehajtását — tekintette! atnra, hogy eddig még nem került összeütközésbe a törvénnyel —, egy évre felfüggesztette a bíróság. Megtört és magábaszáUó ember benyomását keltette, amikor az ítélet meghallgatására felállt, és bízom abban, hogy hihetünk a megbánást tanúsító szavaknak. ön fiatal ember, még a harmincadik évét sem töltötte be. Figyelembe véve az önről tudottakat, gondolom: jövedelme nem az egeket verdesi, de mindezt mérlegelve sem találok mentséget arra, hogy az áruházban bőrdzsekit lopott, s amikor az eladók felfedezték, ahelyett, hogy visszaadta volna a ruhadarabot, elfutott Esete sok szempontból meggondolkoz- taitó, annál inkább is, mert nemcsak önről van most szó, még akkor sem, ha a kiinduló példát ön szolgáltatta. Nemrég ugyanis egyik nagy nyíregyházi áruházunk vezetője mondta el. hogy szaporodnak a lopások, s az elkövetők között pedig egyre többen vannak végzettségüket tekintve értelmiségiek. Luxuscikkeket lopnak általában, márkás italt kávét, drágább ruhadarabot, ha bár akadt már olyan is, akit álsónad- rág-lópáson csíptek. Egy biztos tehát: senkinek sem kenyérre volt szüksége. Ha mosolyogni lehetne ezeken az ügyeken, akkor azt mondanám, hogy már-már komikus hallgatni a rajtakapottak védekezését — köztük az önét —, mely úgy szól: maguk sem tudják miént tették amit tettek, nem tudják, miként történhetett ami történt. Mintha csupa önkívületben lévő ember nyúlna az áruházak, boltok polcain lévő értékek után. Nevetni való azonban a legjobb akarattal siem fedezhető fel ezen Ügyekben, annál inkább egyfajta skizofrénia jelei. Ment mi másnak nevezhető az, ha egy állampolgár, akinek feladata erkölcsi. anyagi értékek védelme (egyébként jó családapa és hűséges hitvesek otthon), pillanatok ala/tt vetkőzi le, amit tanult és amit talán fennen is hirdet. Ha jól emlékszem, Nagy Lajos egyik novellájának munkás szereplője magasztosult hőssé, pedig ez az ember is lopott. Igaz kenyeret, s nem italt Éhes volt, márpedig enni kell, mert élni muszáj, s aki éhes, az gondolkozni, etikai normákat idézgetni, törvényes következményekkel számolni ritkán tud, nem is tudhat, mert a táplálkozás szükségessége minden egyebet elnyom. Meggyőződésem azonban, hogy ön, s Önök többiek, nem éheznek, A lopás alól felmentést adni ma és itt általában nem lehet, kivételt csak az elmekóntan körébe vágó esetek képeznek. S különösen nincs mentség, ha azt azok teszik, akiket egyebek közt a példamutatásra is köteleznek tanulmányaik, s a társadalomban betöltött helyük. S ez az a pont, ahol az ön tettétől — önt ez természetesen nem menti — el kell vonatkoztatnunk. Mert — és ez köztudott — nemcsak pitiáner tol- vajlások rontják az értelmiség bizonyos részének hitelét, hanem az intellektuálisnak nevezhető bűnözés számos alfaja, a mérleghamisítástól a jogtalan haszonszerzésig. A mérleghamisítás révén például érdemtelenül lehet elismeréshez jutni, a jogitalan haszonszerzéssel viszont (ami mögött a pozícióval való visszaélés is meghúzódhat), nyaralóhoz. Meg kell mondanom: rendkívül súlyosnak érzem ezeket a tetteket, legyen szó dzsekilopásról vagy nyaralóépítésről, ha nem is tartoznak egy súlycsoportba. Ment ismert, hogy az előítéletek mindig teljes körre általánosítanak, a teljes kör hitelét rontják, noha a körhöz tartozóik abszolút kisebbsége marasztalható csak el a társadalomellenes tettekben. És pontosan ez az, ami miatt nem szabad beérni csak a bírósági elmarasztalással, hogy akiben az előítélet ütne gyökeret az is tudja: aki írott és íratlan törvényeink, erkölcsi szabályaink ellen vét, az nemcsak a bíróság előtt felel tettéért. A Az önök negyedszázados jubileumáról most megyeszerte megemlékeznek. A népi ellenőrzés pedig igazán nem szokott az (ünnepléshez, hiszen az eltelt 25 év során inkább a gondokkal teli hétköznapokon hallatott magáról. Egyetértünk ebben? — Természetesen igen. Hozzátenném: a mostani megemlékezésen sem önmagun.kát ünnepeltük. Csupán megálltunk egy pillanatra, hogy elismeréssel szóljunk annak a kétezer embernek a munkájáról, aki megyénkben őrizetlenül vállalja ezt a nem kis tehenrel járó feladatot. A Hazánkban számos ellenőrzési szervezet működik. Van állami, szövetkezeti, társadalmi és vállalati ellenőrzés is. Mi a népi ellenőrzés helye ebben ja mechanizmusban? — A mi szervezetünk munkája sajátos. Állami ellenőrző szerv vagyunk, egyúttal azonban mélységesen népi jelleggel működünk. Apparátusunk is olyan kicsi, hogy eleve a tömegek részvétedére építünk. A mi jogosítványunk nem ad lehetőséget arra, hegy a vizsgálati megállapítást követően magunk alkalmazzunk szankciókat —' magyarul büntessünk —, hanem javasoljuk az eljárást a szabálysértési, a fegyelmire jogosult hatóságoknak, illetve az ügyészségnek. Aiz AKF-mek, a szakszervezetnek is vannak társadalmi ellenőrei, akik például súlycsonkítás, árdrágítás és más ügyekben vizsgálódnak. Mi azonban azt vizsgáljuk e területeken is, hogy milyen összességében, a lakosság ellátása, mennyiben felel meg a kereskedelem tevékenysége életszínvonalbeli céljainknak és az illetékeseknek megtesszük a javaslatokat. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a fogyasztói érdekvédelem konkrét állapotát is megnézzük. És végül még egy különbség; a népi ellenőr nem csupán feltár, de a tevékenységében tapasztaltakat saját munkahelyén is hasznosítja. £ Dajka elvtárs négy éve a megyei NEB w elnöke. Ismerve a negyedszázad munkáját is, mit tart a megyei NEB első számú eredményének? „...Ikksr mondunk igazat, ha beismerjük, hogy ezt a munkát nem is lehet megfelelően megbecsülni. Nekünk Igen szerények a lehetőségeink az elismerésre... Ezért is hadd ragadjam meg az alkalmat és kérjem, írja le: megérdemlik a megye közvéleménye tiszteletét” ségre vonás mértékét. Ebben az esetben az idő nem nekünk dolgozik, ezt nyugodt lelkiismerettel állíthatom. Mit lehetne ez ellen tenni? Ilyen esetekben megkifogásoljuk az illetékes szervek döntését és nem ritkán a mi javaslatunknak megfelelően módosulnak korábbi határozatok. Tudniillik, nem sokat ér a má realizálása javaslatunk, ha nem tudjuk végrehajtatni. 0 Ha én a népi ellenőrzéshez akarok fordulni, hogyan tehetném? Egyáltalán miként indítanak vizsgálatot? — Azt, hogy a népi ellenőrzés- mindig a legfontosabb társadalmi, gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Erre példa, hogy a megalakulás után elsősorban a különböző visszaélésék vizsgálata vélt a napirenden. A mezőgazdaság átszervezését követően a téeszek megszilárdítását tekintette fő feladatának. Foglalkozott például a gépi ellátással, az ültetvények helyzetével, a járulékos beruházásokkal, a termelés növelésének lehetőségeivel, majd a vállalatszerű gazdálkodás segítésével. A hetvenes években a termelés és a fogyasztás, az ár és minőség, s természetesen a lakosság kulturális, szociális ellátásának vizsgálata került munkánk középpontjába. Ezek az embereket közvetlenül érintő kérdések. Napjainkban pedig az export, az energiagazdálkodás, a tömegétkeztetés, az általános iskolai tanteremépítés van napirenden. Ezek a vizsgálatok a gyakorlatban is segítették a megyei vezetés döntéseinek előkészítését. Gondolom mindez kézenfekvő, hiszen az ellenőrzés nem önmagáért való. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy tevékenységünlk része a megye tervszerű fejlődésének, eddig megtett útjának. Egyszerűbb vagy bonyolultabb a munkájuk a gazdálkodás mechanizmusa megváltozásával, • vállalati önállóság növekedése után, a kisvállalkozások korszakában a korábbi időszakénál? — Bizonyos értelemben bonyolultabb. Elég, ha csak arra gondolok, hogy a számítógépes technika elterjedt, a vállalati gazdálkodás is bonyolulttá lett, önállóságuk növelésével megnőtt a kockázatvállalás lehetősége. Hogy ez a kockázat ésszerű-e vagy kalandorság, a kérdés eldöntése sokszor nekünk is feladja a leckét. Ehhez is fel kell nőnie a népi ellenőrzésnek. Emiatt is van, hogy állandóan frissítjük az állományt a feladatoknak megfelelően. És a legjobb szakembereket kérjük ki az illetékes vállalatoktól. Nincs-e néha olyan feltárják a hibákat, érzése, hogy Önök amelyek később összezsugorodnak, vagy hónapokig, évekig elhúzódnak az ügyek, s közben elvész a lényeg? — De igen. Sajnos előfordul, hogy például egy gazdasági bírság intézése 2—3 évet is igénybe vesz. Ez azt jelenti, hogy az adott egységnél a huzavona gátolja az ottani munkát Másrészt olyan is van, amire rákérde- , zeit Az ügyek elhúzódása tompítja a feleiős— Ezt több részre kiéli bontanunk. Először is vannak a központból, a párt- és a kormány vezetés számára igényelt vizsgálati itémák. Vannak aztán megyeiek és helyiek, amelyeket az itteni szervek igényelnek tőlünk. És végül: vizsgálatot indítunk még közérdekű bejelentések és magánpanaszok alapján. Az arány ezek között (ha százalékban akarjuk kifejezni) egyharmad-egyhar- mad-egyhairmad. A vizsgálatok száma a megalakulást követően évente kétszáz körül alakult, jelenleg száz. Kérdezheti, hogy ma miért kevesebb? Elvünk, hogy kevesebbet, de alaposabban vizsgáljunk. S ez nyilván ösz- szefüggésben vian az országos és megyei témák komplex megközelítésével, amelyben egy vizsgálat többel is felér, hiszen például olyan témában, mint mondjuk az energia- gazd álkod ás, igen sok helyen és minden nép- gazdasági ágban megnézzük az állapotokat. Tehát a közvélemény-kutatáshoz, a reprezentatív statisztikai felméréshez hasonlóan úgynevezett mintát veszünk, melyből igen jól lehet következtetni az általános helyzetképre. ák Nőtt vagy csökkent a lakossági bejelentések száma az utóbbi években? — Csökkent. A És ennek az az oka, hogy önök mással w vannak elfoglalva? — Semmiképpen. Azt is mondhatnám, hogy a lakosság ügyeivel foglalkozó szervek jobban dolgoznak, mint korábban. Komolyabban veszik például a határidőket. Ennek ellenére tisztában vagyunk azzal, hagy ez csak általában van így és nem minden szervnél, intézménynél és főleg nem minden ügyintézőnél. Ismétlem, nem vagyunk mással elfoglalva. Mi a közérdekű bejelentéseket, minden egyes beadványt mindig is nagyon fontos kérdésként kezeljük és komolyan vizsgáljuk. Még akkor is, ha azok névtelenül érkeznek is hozzánk. A Ha már itt tartunk: milyen a névtelen w bejelentések aránya? — A bejelentések mintegy harmada névtelen, ez az arány a 25 év alatt alig változott. Azt is el kell mondani, hogy a névtelen bejelentések kilencven százalékánál valós vagy részben valós a panasz. Csupán tíz százalékánál vagyunk tanúi az alaptalan, nem egy esetben rágaüjmazó magatartásnak. & Mi jellemzi ezeket a bejelentéseket, mit jeleznek? — A társadalmi tulajdonnal, a hatalommal való visszaélést, a vezetés hiányosságait. Az utóbbi időiben pediig egyre inkábba fogyasztók megkárosítását a kereskedelem, de nem ritkán az ipar részéről. £ Ez utóbbi új. Éppen ezért érdekes. Miről van szó? — Például az ipar árkalkulációjáról. Pontosabban arról, hogy némely vállalat, szövetkezet nem a jó munkája, hanem az árak emelése révén akar meggazdagodni, tisztességtelen haszonhoz jutni. Itt említeném meg a vendéglátást, amely az osztályba sorolásnál próbál manipulálni, másodosztályú éttermet akar elsőbe, harmadrendűt másodikba sorolni és így tovább... Mi ez, ha nem árdrágítás? G Ilyen esetben hogyan jár el a NEB? — Jelezzük a vállalatnak és felügyeleti szervének a kifogásokat, s ha úgy ítéljük meg, büntető eljárást is kezdeményezünk. Nem elégszünk meg azzal, hogy valamit megállapítunk, s még azzal sem, hogy mát válaszol kifogásainkra a vállalat, intézmény. Egy éven belül utóvizsgálatunk visszatér az eredményre. S bizottsági ülésen is beszámoltatjuk az illető vállalat vezetőjét korábbi javaslatunk sorsáról. S ha azt látjuk, hogy a korábbi hibák megmaradtak, ez esetben következetesebben élünk törvényadita jogunkkal. Mintha az utóbbi hallatna magáról Mi ennek az oka? időben kevesebbet az önök szervezete. — Azt hiszem, így nem jó a kérdés. Jelentősebb vizsgálataink a közvélemény elé kerülnék a Kelet-Magyar ország útján is. De azzal a lehetőséggel is élünk, hogy kisebb munkahelyi közösségekkel megbeszéljük a vizsgálati tapasztalatokat. Ha arra gondol, hogy lehetne-e több ügyet a nyilvánosság elé tárni, akkor azt mondom, hogy igen. Hiszen közös érdek, hogy esetekből másutt is okuljanak. £ Hogyan fogadják a népi ellenőröket? — Vegyes a kép. Ahol rendben vannak a dolgók, ott a fogadtatás jó. Olyan vezetővel is találkozunk, aiki külön kéri, hogy — mivel belső ellenőrzési apparátusa nem tudja felszínre hozni a hibákat —a tervezett területeken kívül is vizsgálódjunk. Ahol viszont már előre tudják, hogy baj van és annak személyi konzekvenciája várható, Ott bizony nem fogadnak minket kitörő lelkesedéssel. De hát ezt nem is várjuk. Olvastam egy jelentésben, hogy a megyében 127 népi ellenőr már negyed- százada dolgozik. Kellőképpen megbecsülik ezt a társadalmi munkát? — Azt hiszem, akkor mondunk igazat, ha beismerjük, hogy ezt a munkát nem is lehet megfelelően megbecsülni. Nekünk igen sze- irények a lehetőségeink az elismerésre. Egy- egy tárgyjutalom, egy meleg mondat, vagy kézfogás is sokat jelent a számiunkra. Ezért is hadd ragadjam meg az alkalmat és kérjem, írja le: megérdemlik a megye közvéleménye tiszteletét. Már érintette, hogy számítógépes korszakban élünk. Ezzel kapcsolatos a kérdésem: ennek megfelelő a népi ellenőrök szakmai, politikai felkészültsége, emberismerete? — Olyan, amely magas színvonalú munkára képesíti őket. Nincs nálam statisztika, de például a megyei vizsgálatokban közreműködő népi ellenőrök minden szakmában otthon vannak. Legutóbb növekedett a köz- gazdasági és jogi képzettségűek száma, aránya is. Annyit még róluk, hogy ötven százalékuk párttag, sok a fiatal és .nyolc országgyűlési képviselő egyúttal népi ellenőr is. Sok mindenről beszéltünk, de természetesen közel sem mindenről, ami pedig fontos lenne. Az írás terjedelme azonban véges, így befejezésül azt kérdezném: elégedett-e az eddigi munkával, vannak-e gondjaik, és miben összegezné a következő évek tennivalóit? — Nem én mondom, mások Is megfogalmazták: a hátunk mögött lévő negyedszázad népi ellenőrzési munkája megfelelt az elvárásoknak. De ez nem jeleníti, hogy már semmi gond nincs, hogy szervezetünk nem lehet hatékonyabb, eredményesebb. Főként a testületi munka színvonalát szükséges növelni, hogy minden esetben megalapozóttabbak, konkrétabbak, kiskapukat nyitva nem hagyok legyenek döntéseink. Mindezt akkor érjük ei, ha tovább erősítjük a hálózatot, ha például jobban- igénybe vesszük a népi ellenőri szakcsoportokat, fiatalítunk. Igen fontosnak tartom, hogy több munkást vonjunk be tevékenységünkbe, hiszen ha nem is a közgazdász szintjén ismerik a helyzetet, die közvetlenül és mélyebben. Aztán fontosnak tartam, hogy erősítsük a közvéleményben az ellenőrzés szükségességét. És végül: a társszerveikkel jobban összehangolva dolgozzunk, így kiiktathatjuk a párhuzamosságokat, amelyek jelenleg fölöslegesen kötnek le ellenőrzési energiáikat. G Köszönöm a beszélgetést. ,•j :f-v- , ' Kopka János
