Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. február 12. Napi külpolitikai kommentár A bonni célegyenes E gymást követik a vezető nyugatnémet politiku­sok nyilatkozatai. Ért-, hető, hisz a március 6-ra ki­írt választások mezőnye az izgalmas célegyenesbe ér­kezett és a kampány sors­döntő témájává lépett elő a nemcsak az NSZK-t, hanem — velünk magyarokkal együtt — a világ minden országát húsbavágóan érintő euróra- kéta-kérdés. Ami magát a finist illeti, a célszalag feltűntével erő­södik a zihálás és — aho­gyan ilyenkor lenni szokott — a versenyzők magaszta- lása és szidalmazása. A vá­lasztókra csak úgy zúdulnak a közvélemény-kutatások nemegyszer manipulált ered­ményei. Jó példa erre annak a jobboldalhoz közelálló in­tézetnek a közleménye, amely szerint az FDP jelenleg „4,9 százaléknál tart”. Mivel öt százalék elérése esetén Genscher pártja bentmarad a parlamentben, ez pedig egy­szerűen a jelenlegi koalíció országlásának meghosszab­bodását jelenti, nem nehéz kitalálni, miért röppentették fel ezt a petárdát. Valójá­ban azonban senki nem tud­hatja, hogy akár a szabadde­mokraták, akár a zöldek be­jutnak-e a Bundestagba. Ha mindketten kiesnek, meges­het, hogy csak a két nagy párt, a CDU-CSU és az SPD között dől el a játózma. H a valóban lesznek vá­lasztások — ez majd­nem száz százalék, de február 16-án még az alkot­mánybíróságnak hozzá kell járulnia —, akkor biztos, hogy így vagy úgy, de új korszak kezdődik az NSZK életében. Olyan új korszak, ami kihathat egész konti­nensünk jövőjére. Elsősorban a rakétatelepítés miatt jo­gos ez a megállapítás. Kohl a reagani nullamegoldás híve, szabaddemokrata kül­ügyminisztere, Genscher is az, de nála árnyaltabban, Strauss érdekes módon (de éppen a realizmus talajáról) „elképzelhetetlennek” tartja ezt a megoldást, Vogel, az SPD jelöltje pedig washing­toni és moszkvai útja során egyaránt világossá tette: pártja számára nem a telepí­tés, hanem az eredményes tárgyalás a döntő. Bárki is szakítsa át végül Bonnban a célszalagot, egy biztos: a nyugatnémet választások ki­menetele jelentősen befolyá­solja majd, hogy a politikai szeizmográfok érzékeny mu­tatói a telepítés vagy a meg­egyezés irányába mozdulnak el. Harmat Endre Orvossztrájk Olaszországban Eredménytelenül végző­dött az olasz kórházi orvosok szervezete és az egészségügyi minisztérium újabb tárgyalá­sa és emiatt súlyosabbá vált a betegellátás gondja az olasz kórházakban. Az al­orvosok és ae asszisztensek szervezete a további sztrájk mellett döntött és hasonló a főorvosok állásfoglalása is. Renato Altissimo egészség­ügyi miniszter ismét kijelen­tette, hogy a kormány sem­miféle olyan béremeléshez nem fog hozzájárulni, amely meghaladná a szakszervezeti szövetséggel február 2-án kötött megállapodásit. Az orvosok ezt elfogadhatatlan­nak tartják, anyagi szem­pontból és a munkaidőre vonatkozóan egyaránt. Köve­telik továbbá, hogy az eddi­ginél nagyobb szerepet kap­janak a kórházak rendelke­zésére álló összeg elosztásá­ban. Az immár második hete tartó sztrájkok következté­ben egyes országrészekben drámaivá vált a helyzet. Mi­lánóban csütörtöktől egyet­len új beteget sem fogad­nak a város két legnagyobb kórházában. Rómában a kórházigazgatók hirdetmény­ben. közölték, hogy csak a fo­lyosóra helyezett alkalmi ágyakon tudják elhelyezni az újabb pácienseket. TELEX... MADRIDI TALÁLKOZÓ Az európai biztonság és együttműködés kérdései­vel foglalkozó madridi ta­lálkozó pénteki plenáris ülése csak néhány percig tartott. Az érdekelt kül­döttségek képviselői ugyanis — a madridi ta­lálkozó történetében szo­katlan módon — még a kezdés előtt megegyeztek abban, hogy mindkét ol­dalon eltekintenek a már feliratkozott felszólalások elmondásától. Ezt a meg­állapodást a plenáris ülés is jóváhagyta. Ezért a pénteki ülésen felszólalás­ra nem került sor, de el­fogadták a találkozó jövő heti munkaprogramját. KÖZÜTI SZERENCSÉTLENSÉG GÖRÖGORSZÁGBAN Tizenhét személy meg­halt és további nyolc megsérült pénteken haj­nalban, amikor Athéntól 120 kilométerrel észak­nyugatra egy Szaloniki és a görög főváros között menetrendszerűen közle­kedő autóbusz összeütkö­zött egy svéd kamionnal. A szerencsétlenség során az autóbusz utasai közül 16-an, valamint a kamion vezetője életüket vesztet­ték. A rendőrség feltétele­zi, hogy a svéd kamion­vezető a kormánynál el­bóbiskolt, kocsija áttért az út menetirány szerinti bal oldalára, és frontálisan összeütközött az autóbusz- szal. ARANYRABLÄS FLORIDÁBAN Két álarcos 408 kilo­gramm aranyat rabolt el péntekre virradóra a flo­ridai North Miamiban egy aranyműves üzletéből. A tulajdonost fegyverrel a páncélszekrény kinyitásá­ra kényszerítették, meg­kötözték, majd 7—9 millió dollár értékű aranyrúd­dal, aranylánccal és egyéb ékszerrel kereket oldottak. Bandák az Arany-háromszögben Csempészek káberúja A kábítószercsempészet ellen küzdő amerikai szerve­zet szakemberei nemritkán hajolnak idegesen a mete­orológiai jelentések fölé: el­sősorban Délkelet-Ázsia idő­járása érdekli őket A meg­figyelő állomások adataiból akarják kiolvasni, mire szá­míthatnak az Arany-három­szögből. A Burma, Thaiföld és Laosz határainak találko­zásánál fekvő területen nem csillogó nemesfémet termel­nek ki, az ott honos növényi kultúra értéke azonban egyenértékű az aranyéval. A mákról van szó, amely a legtöbb kábítószer alapanya­ga. Amennyiben az időjárás kedvező, s a termés jónak ígérkezik, az amerikai ható­ságoknak alaposabban fel kell készülniük, hogy meg­akadályozzák e lelket és tes­tet egyaránt romboló mérge­ző anyagok becsempészését. Idén kegyes az időjárás a titkos ültetvények birtokosai iránt: 700 tonna mákgubóra lehet számítani, száz tonná­val többre a tavalyinál. Az amerikai hatóságok mégsem idegesek, a hatalmas t^fmés és a várható busás haszon ugyanis szembeállította egy­mással a csempészbandák ve­zéreit. Eddig jórészt csak a csem­pészek, valamint az ellenük harcoló katonai és rendőri USNÍWR Scale of miles 6 Too Az Arany-háromszög térképe. (US News and port — KS) Wordl Re­alakulatok küzdelméről hal­lottunk. Most viszont a ki­sebb magánhadseregeknek is tekinthető fegyvereseket is zsoldban tartó csempészvezé- rek először egymás közt sze­retnék az „ügyeket” rendez­ni. A dzsungelek mélyén öl­döklő küzdelem bontakozott ki közöttük. Sok hagyomá­nyos csempészőt „bedugult”, mivel ezeket a bandák egy­más elöl lezárták. A rivazilás tavaly február­ban kezdődött. Ekkor a thai­földi hadsereg kiűzte Khuan Sat — a legnagyobb hatalmú csempészfőnököt — és há­romezer fegyveresét luxus hegyi „sasfészkéből”. Khuan Sa Burmába menekült, hatal­mi vákumot hagyva maga után. A kisebb bandavezérek elérkezettnek látták az időt, hogy nagyobb sápot húzza-, nak az amúgy is busásnak ígérkező haszonból. Khuan Sa természetesen nem nyugo­dott bele elűzetésébe, Bur­mába újabb zsoldosokat to­borzott és így megerősödve be-betört a thaiföldi terület­re. A történteket bizonyítja, hogy a thaiföldi és a burmai hadsereg az üldözés során gyakran egymás országainak területére lép, ami diplomá­ciai feszültséghez vezet így aligha tudják összehangolni tevékenységüket, amire pe­dig annál is inkább szükség lenne, mert az Arany-há­Gserdei ösvényeken viszik a burmai határvidéken. kábítószer nyersanyagát a Rideg Sándor, az Indul a bakterház, a Sámson, a Da- ruszegri vasárnapok, A ttik- rösszívű huszár írója sze­gényparaszti sorban született 1903. február 12-én. Részt vett a munkásmozgalomban, több ízben börtönbüntetést szen­vedett. Első elbeszélései a Nép­szavában jelentek meg. El­beszélései, később regényei is többnyire az uradalmi cse­lédség , a szegényparasztság sorsát ábrázolják. Hősei szem- beszállnak a nyomorító hata­lommal, fellázadnak; jelle­mük hajlí thatatlan, akár a népmesék hőseié. Aki szemé­lyesen bár csak egyszer is hallotta Rideg Sándort, tud­ja, hogy őmaga is éppen ilyen volt: kéményszavú, de emberséges. Szatíra és nép­meséi fantázia, groteszk és realitás olvad különös zama- tú egységgé életművében. Most lenne 80 éves. Az alábbi részlet talán leg­ismertebb regényéből való. A furfangos pásztorfiú, Re­gős Bendegúz álmát meséli el, aki éppen a szomszéd baktertől, Konc bácsitól tér haza. Múl a bakterház (RÉSZLET) Hazafelé menet elgondol­koztam a világ során. Tu­dom, én jól, az a baja a vi­lágnak, hogy nem a tehén­pásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter le­szek, mindent visszájára for­dítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végilag eltiltom. Aki vét a törvény ellen azt, fölpofoztatom a bakterral. Az ország vá- szontajrisznyájára lakatot té­tetek, nehpgy kilopják be­lője a pénzt. Konc bácsi mi- nisztertamácsos lesz a tudo­mánya miatt Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek mi­niszter, mert egyrészt az ép­pen nekem való hivatal, más­részt meg úgy se akarok so­káig ittmaradni ennél a bak- ternál. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bun- dás kutyának is akkora pam- puskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán kell élni a tehénpásztornak. Sok mindent gondoltam hazáig, és lefeküdtem az is- tóllóágyra aludni. Hogy történt, hogy nem, eccer csaik miniszter letem. A kezemben bunkósbot volt, a derekamon meg a csősz hatlövetű revolvere csüngött madzagon. Aztán, hogy mód­felett unatkoztam, kimentem a patak mellé lótetűt fogni. Éppen arra gondoltam, hogy a lótetű mennyire nem ha­sonlít rám, mikor a bakter el akart surranni mellettem kö­szönés nélkül. Mondom a bak témák: — Állj csak meg, te pu- ruttya jószág... Talán bi­zony veréb van a baktersap­ka alatt, hogy nem tucc kö­szönni? Ékre lekapta a sapkát. Mon­dom aztán neki: — Ugorj csak bele gyorsan a viz.be, oszt mosd meg a lábom, már vagy három hó­nap óta nem mostam. De a fájós bokámra vigyázz, mert ha meg találod nyomni, rög­tön lecsuk atlak. Nem mondom, megmosta a lábom rendesen, szinte észre se vettem. — Megtörülheted — mon­dom — az inged aljába is, csak a tisztább felit fordít­sad. Alig törli meg a lábom, aszongya a bakter: — Nem vóna-e Olyan jó a nagyságos kegyelmes úr, hogy biztosítaná egy rende­lettel a kis nyugdíjamat, sze­retném megkapni fönnaka- dás nélkül az állaimtul, har­mincévi szolgálat után. Ügy elefutott a méreg, hogy csuda. Mondom aztán a pi­masznak: — Minek nézed te a ma­gas kormányt tulajdonkép­pen? Hatökörnek, mi? Rög­tön nem tudom, mi lesz, ebadta kutya bakter! Hogy jut ilyesmi eszedbe, mi?! Már — mondom — töm­lőébe csukatom a zsiványt, de amint jobban megnézem a fizimiskáját, látom, hogy új ködmön van rajta. Mon­dom magamba: — ez a bi­tang, úgy látszik, tavaly is letagadta az egyenes adót, le ez, tisztára letagadta!... A madzagrul hamar leód- tam a revolvert, és ráfogtam a bakterra: — Föl a kezekkel ! Fizesd ki az adót vagy lüvök!.. . De a bakter, hogy így meg úgy, ő már kifizette, meg hogy elhozza nekem a nyug­tákat. Várjak nyugodtan, mert ő becsületes ember, meg így meg úgy . . — Korábban kelj föl —, ha engem akarsz elbolondí- tani! Ide a tojás árát hirte­len, mert leütlek, mint a kutyát. Nehogy azt hidd, hogy a íazéksapkád miatt elenge­dem a fizetséget! De ő egyre esküdözött, hogy nincs egy krajeára se, meg nem is tesz, mert ret­tentően kevés a fizetése, olyan szegény, hogy a csa- lággya minden szerdán kint kódul a piacon, a felesége meg man úgy zörög a szá­razságtól, mint a talicska... Erre kiforgattam az összes zsebeit. így tudódott ki, hogy a bakter hazudott. Az egyik pantallozsebben találtam egy vadonatúj hatost: A hajam is az ég felé állt, annyira meglepődtem. Tudtam, hogy nagy zsivány, de ilyesmire nem voltam elkészülve. — Ugye, hogy gazember vagy?! — mondom a bakter- nak. — Mégiscsak jól ismer­lek én téged! Most aszonygya nekem ez a bakter, hogy ő azon a pén­zen kukordcakását akart főz­ni, mert igen nagyon éhes, majd megvakul egy kis ku­koricakásáért. Három nap­ja színét se látta a kukorica- gölödinnynek, pedig él-hal érte. — Figyelmeztetlek — mon­dom a bakternak —, hogy a magas kormánnyal szemben ne kormnistálkodj, mert úgy váglak bagótartón, hogy le­nyeled a bagólevet... Az­tán, hogy kétszer-háromszor nyakcsigán tenyeröltem há­tulról, a bakter letérgyelt előttem, aszongya, hogy ő egy nyomorult féreg, szegény meg szerencsétlen ... — No, látod, hogy észretér- tél — mondom a bakternak —, így köliött vona kezde­ned rögtön. A hatost kivéte­lesen visszaadom, nehogy fölfordulj éhen, de a köd­mönt vesd le egykettőre, mert lefoglalom hátralékos adó miatt, Nincs olyan hi­deg, hogy lekopna képedről a szőr. Vesd csak hirtelen! A ködmönt mán sehogy se akarta levetni a bakter, aszongya, hogy ír nekem le­velet az árvízkára- miatt, így hát kénytelen vótem erő­szakkal levetkőztetni. A bak­ter persze még mindig al­kudozott velem, aszongya, szeretne belenyúlni a köd- mönzsebbe, benne felejtette a zsebóráját — Most mán le van fog­lalva — mondom—, meg az­tán minek vóna neked az óra? ... A magas kormány­nak mégiscsak jobban köU tudni, hogy hányat ütött az óra, mint neked ... Evvel elbocsátottam a bak­iért: — Vihet az ördög! — mondtam neki. Amint a halmi határ felé nézek, meglátom, hogy a Konc bácsi lélekszakadva ci­pel egy óriási keresztet, ép­pen akkora kereszt volt a vállán, mint annak idején Krisztus Urunknak, mikor a pogányok fölkísérték a kálváriára. A Konc bácsi odahozta elém a keresztet és azt mondta: — Kegyelmes miniszter úr! Itt van a becsület nagyke­resztje, az inácskakucsi ki­rály küldte nagyságodnak, hogy akassza a nyakába, és viselje minden alkalommai ... mtBt S a végállomás: tizenéves amerikai, kezében injekciós­tűvel. (Fotó: Newsweek — KS) romszög (ahol igen sok nem­zetiségi törzs él) számosán tá­mogatják az illegális magán- hadseregeket. A rendkívül elmaradott területen a lakosság szinte egyetlen bevételi forrása a csempészbandáktól — a se­gítség fejében — befolyó összeg. A támogatást megta­gadni egyébként is veszélyes dolog. A thaiföldi és burmai kormány a nagy távolság, a dzsungel adta nehézségek mi­att alig tudja ellenőrizni e te­rületet. A lakosság így jósze­rivel ki van szolgáltatva a csempészbandák önkényének. Az éjszaka csendjét gyakran veri fel fegyverropogás. Nem kevesebb, mint 800 millió dollár értékű „áruért” folyik az ádáz harc, s a szemben álló felek sem ismernek sem istent, sem embert (g. (ehér)

Next

/
Thumbnails
Contents