Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. február 12.

Kelet-Magyarország

3

••

Üresjárat

Ok pénzt fizettek termelőszövetkezeteink az elmúlt évben a teherautók üresjáratáért. A rendelet célja az üresjáratok bírságolásával az volt, hogy a fu- varoztatókat érdekeltté tegyék az oda-vissza szállítások megszervezésében. Bár nincs pontos kimutatás, de volt eredmény. Rendre születtek az olyan megállapodások, kooperációk, hogy termelőszövetkezetek — ha gépért, alkatrészért küldték a gépkocsit Budapestre, Szolnokra, Győrbe — ipari terméket szállítottak. Ez mint szolgáltatás (az üresjárat bírsága helyett) még pluszbevételt is hozott a klasszába.

Az üresjáratok száma tehát csökkent és ezt 1983- iban is, mint jó gyakorlatot, nem árt továbbfejleszteni. Sőt szükség lenne általában a száUítások alaposabb megszervezésére ás. Elgondolkodtató például, hogy ipari almával megrakott teherautók keresztezik egymás útját. Szalmáiból példának okáért Nyíregyházára és Vajára fuvaroztatják az almát, a Nyírségből viszont a mátészalkai léüzembe tartanak a járművek. Erre a keresztbe-kasba szállításra magyarázat, hogy ki-ki odaszállít, ahová a szerződése szól, avagy melyik rendszernek, a Nyírkert-nek vagy a Szat- márkert-nek a tagja.

A magyarázat elfogadható lenne, de a léalma ára egy és ugyanaz, bárhol veszik át. Drágul viszont az önköltsége az árunak a szükségesnél hosszabb utakkal, a feleslegesen fogyasztott gázolaj árával, a ritkább ko- csifordulóklkal. Nem ártana ezen elgondolkodni, mert ha az üresjáratok mérséklése milliókat hozott, úgy a szállítási utak rövidítése is nagy megtakarításokat eredményezne.

is. e.)

GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK, BALESETET SZENVEDTEK ÉS SZERZETT KORBAN SZENVEDŐK — ŐK ALKOTJÁK A HATVANEZRES TÁBORT MEGYÉNKBEN, AKIK CSÖKKENT MUNKAKÉPESSÉGŰEK. SZAMUKRA MA ÉS HOLNAP LÉTKÉRDÉS

A megoldatlan rehabilitáció

Á kibontakozás felé

(3.) — Az ön szerzett tapasztalatai reálisak — mondja Mónus Albertné, a megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai cső- port vezető je —, s a tényeket a kormányzat is tudja. Nem véletlen, hogy éppen a napokban tájékoztattak: megkezdődik az egész rehabilitációs rendszer felülvizsgálata, korszerűsítése.

— Ügy kell megítélni a mostani helyzetet^ hogy azt az esetlegességek jellemzik — fejtegeti Barczi Aranka a megyei tanács munkaügyi osztályán —, s én úgy gondolom, ezen csak egy segítene radikálisan. Az nevezetesen, ha lenne egy megyei rehabilitációs központ. Itt orvos, munkaügyi szakértő, pedagógus, pszichológus tudna dönteni, ki mire képes, az ott összesített munkahelyek melyikére alkalmas valaki.

Koordinálható lenne mind az egészségügyi, mint az oktatási és szociális rehabilitáKötelesség

— Remélem, hogy felismerik — ezt Rusin József mondja a megyei munkaerő-szolgálati és szervezőiroda vezetője —; a vállalatok nem szívességet tesznek azzal, ha munkát biztosítanak a csökkent munkaképességűeknek. Ma is van egy rendelkezés, hogy azokat a munkahelyeket, melyeket be lehet tölteni ilyenekkel, azonnal fel kell szabadítani. De ki teszi ezt meg? Köztudott, hogy van létszámgazdálkodás, s mi legyen akkor a nem csökkent munkaképességűvel? Egyértelmű rendelet, szabályozás kell. Amikor munkaerő-gazNSZK-megrendelésre készítenek selyemballon női ruhákat a Nyírség Ruházati Szövetkezet tiszavasvári telepén. (Gaál Béla felvétele.)

dálkodásról beszélünk, akkor ennek szerves része a csökkent képességű, rokkant emberek foglalkoztatása is.

A Vöröskereszt megyei vezetőségétől megtudtam:

rendszeresen szerveznek nyaranta táborokat rokkant gyermekeknek. Segíteni akarják beilleszkedésüket, önbizalmat, hitet kölcsönözni nekik. De vajon mi történik velük a hétköznapokon? Megoldatlan a szakmai képzésük kevés az olyan iskola, ahol szakszerűen foglalkoznak velük. Minden jó szándékú törekvés ellenére is nagy hátránnyal jelentkeznek felnőtt korukban.

Érdekeltség

— Nem vitatom, hogy a csökkent munkaképességűekkel történő foglalkozás többletmunkát jelent — mondja a Szabolcs Cipőgyárban Bajkó Jánosné munkaügyi csoportvezető —, de azt sem szabad elfeledni, hogy haszonnal is jár. A legtöbb: megelégedett emberek válnak olyanokból, akik sérültek. A másik, a vállalat számos preferenciában részesül. Azt hiszem, hogy ahol ezt a kérdést elhanyagolják, ott a szemlélettel van baj.

Nem kétséges, sokszor a munkát kereső rokkant sem egyértelműen viselkedik. Van olyan példa, hogy nyolc felajánlott helyből egyet sem talált jónak. Az is kétségtelen, sokan nem is érdekeltek abban, hogy munkába álljanak. Érdemes lenne megvizsgálni a rokkantnyugdíjak, az elérhető bérek összefüggéseit is.

— Sokat töprengtünk azon

— magyarázza Barczi Aranka a megyei tanácson —, hogy jó-e, ha a csökkent munkaképességűek számára külön szövetkezet, részleg alakul. A tapasztalat országosan az, ezek csak hatalmas dotációval tudnak létezni, s ami még rosszabb: lelkileg kedvezőtlen hatásúak. A gyárakban, üzemekben kell az érdekeltséget növelni. Ez kettős haszon. Köznek, egyénnek egyformán jó.

— Én nem is gondolok arra, hogy van-e haszna — bizonygatja Balogh Gábor, a TISZAFA igazgatója —. A létesítendő üzemben olyan gazdasági körülményeket alakítunk ki, hogy szóba se jöhessen; ez nekünk jó vagy nem. Azt hiszem, bármilyen gazdasági helyzet is van most, a csökkent munkaképességűek- ről szólván nem foghatunk erre semmit.

Nem

kampányfeladat

Bármelyik oldalról közelít-' jük is a témát, azonnal kiderül, itt nem kampányról van

Hóromezer-nyolcszóz új előfizetővel számolnak

Bővítik a nyíregyházi telefonközpontot

Elkészült a posta nyíregyházi száliítóüzemének új, központi telepe a Lujza utcában. 33 millió forintért épült, s hamarosan megkezdődhet az elavult, szűk, belvárosi üzemből az átköltözés is.

A megnovekedett postai forgalom igényeinek zavartalan ellátása terén jelentős lépés az új létesítmény birtokbavétele. Az új központi telepen ugyanis hatvan szállítójármű szervizelésére, időszakos javítására is

berendezkedtek: gépkocsitárodó, kocsimosó, raktár, szociális létesítmény és iroda is épült.

Nem véletlen, hogy új helyre költözteti a szállítóüzemét Nyíregyházán a posta. Az 1- es posta udvarán már nem volt hely a fejlesztésre, de nem is lett volna célszerű tovább növelni a zsúfoltságot, s még jobban zavarni a belváros amúgy is megnövekedett forgalmát, a környéken lakók nyugalmát. Zavarólag hatott már az üzem az amúgy

is túlzsúfolt Crossbar telefon főközpont működésére is.

Mindez most megszűnik. A kiköltözést követően, még ebben az évben megkezdődhet a főközpont bővítése is — erre a célra is felhasználják a megüresedő helyet. A főközpont bővítése a jövő év végére fejeződik be. A jelenleg nyilvántartott 3800 új előfizetői igényt várhatóan 1985 elején tudja majd a posta kielégíteni Nyíregyházán.

(tá)

szó. A rokkantak éve, 1981, legfeljebb arra volt jó, hogy fokozottan felhívja a figyelmet, katalizáljon egy folyamatot. A mai feladat: hosz- szú évekre egységes értelmezést, szabályozást kialakítani. Hogy a feladat mennyire ösz- szetett és sürgető, annak igazolására néhány szám és megállapítás abból a megyei tanulmányból, mely a kérdéssel foglalkozik.

„A megyében a 20 év alattiak 8—10 százaléka igényel hosszabb-rövidebb ideig orvosi-pedagógiai foglalkoztatási és szociális segítséget.” „Az iskolások négy százaléka hall rosszul, speciális rehabilitációra szorul kb. 230, ebből süket: 170.” „Az összes hallásfogyatékos Szabolcs- Szatmár megyében 2690 gyermek, fiatalkorú.”

A megyében 237 fiatal látásfogyatékos. Az értelmi fogyatékosok száma 2436. Mozgásszervi gondja van 2018- nak, elme- és idegzavarral küzd 8208, belgyógyászati jellegű betegsége van 1010-nek. A károsult fiatalok száma megközelíti a megyében 20 ezret.

A Vakok Szövetségének nyilvántartása szerint felnőtt vak és csökkentlátó a megyében 3500. A hallássérült: 1998, a mozgássérültek száma pontosan nem ismert, de a mozgás-, légzőszervi, szív és idegrendszeri károsodás miatt rokkantnyugdíjasok száma megközelítően húszezer.

Értelemmel,

szívvel

A számok megdöbbentőek, alig maradhat valaki közömbös ismeretükben. Végiggondolva ezeket, azonnal kiderül: nincsen olyan terület, ahol ne lehetne tenni érdekükben. Az egészségügy, az oktatás, a munkaügy, a társadalmi és tömegszervezetek, az egyes vállalatok, intézmények, s az eddig meglehetősen közömbös tsz-ek is megnézhetik : milyen részt kell vállalniok a több tíz ezer felnövő és felnőtt embertársért. Világos, nagy okossággal, nagy értelemmel. De nem szív nélkül.

Bürget Lajos

Vége

S

egítség! Dicsérnek — kiáltott fel gondolatban Stohanek, miután osztályértekezleten a diri felsorolta érdemeit: mondotta

volt a vállalati nagyfőnök. Stohanek kollégának köszönhető, hogy a kákán nincs többé csomó. Ellenben — és ez a legnagyobb hétköznapi igazság — Smidt és Stok az exportra szánt szalmaszálakat úgy rakták keresztbe, hogy a meó kiselejtezte.

Smidt és Stok ekkor még csak enyhén utálta Stohane- ket. A „stréber köztünk jár” — tájékoztatták a közvéleményt egy névtelen faliújságcikkben. Erre Stohanek szerényen azzal válaszolt, hogy kidolgozta az energiahordozók statikus vibrációját, miszerint bizonyította; nem elég az íróasztal mellett aludni, álmodni is illik.

Miről álmodott Stohanek? Mindenekelőtt megálmodta az elméleti fizika új kutatási témáját; az „öntsünk tiszta vizet a pohárba csordultig” periódikusság következményét. Ez élénk vitát kavart. Mindenekelőtt azt kellett eldönteni, mekkora legyen az a pohár, amelybe a desztillálA közelmúltban két új széndioxid védögázas hegesztőberendezést helyeztek üzembe az ibrányi Rákóczi Termelő- szövetkezet lakatosüzemében. Az egyik új géppel Kovács Károly szakmunkás dolgozik. (Elek Emil felvétele)

r~ — >

KÉRKEDŐK

D

smerősöm panaszolja, hogy középiskolás fia osztályában egyáltalán nem divat a tanulás. Sikk nem készülni, illetve éppen csak annyiban, hogy átbicegjenek a vizsgán. Utálják a matekot, a fizikát, nem szeretik a tankönyveket ésatöbbi... A mama kétségbeesve kérte szüleitől alaposan „elütött” fiát azzal, hogy ő más, jóval nehezebb időszakban örült neki, hogy g tudás közelébe kerülhetett, s tanult éjjel és nappal, hogy ember lehessen. A gyerekre sokáig falrahányt borsóként hatott az intelem. Most már bánja az elvesztegetett éveket. Sajnos későn, mert vészesen közeledik az érettségi időszaka.

Az asszony inkább önmagától kérdezte mi lehet az oka, hogy náluk ennyire fejtetőre fordult az iskola világa Tudja, szárnas hatást játszik közre ebben. És ekkor ez következett: nem jó, ha a milliók álltai nézett és szentnek hitt televízió népszerű műsorának vezetője is azzal dicsekszik, hogy ő soha nem szerette •a matematikát, fizikát, s fogalma sincs a természettudományokról. Siettünk, elköszöntem. A folytatás azonban csütörtökön a rádió Jó reggelt! műsorában következett, ahol a nyájas kedélyes riporter azzal vezette be a későbbiekben magvas mondanivalóját: „A’ tankönyvek soha nem tartoztak kedvenc olvasmányaim közé...”

Nocsak! — állt meg a kezemben a kávéscsésze a meglepetéstől. Nem állítom, hogy a gyerekek

imént említett káros divatja az idézett mondatokban gyökerezik. De érzem, semmiképp nem hagyhatók figyelmen kívül ezek a jópofáskodá- sok. Nálunk, Magyarországon évszázadokig nem volt igazán becsülete a természettudományoknak, azok művelőinek, s kóros örökség levét ma is isz- szuk. Egyik ok ez abban, hogy miközben tízszeres a túljelentkezés a felsőfokú intézmények egyes humán tagozatára, alig- alig, vagy csak pótfelvételi árán képesek betölteni helyeiket a műszaki egyetemek, főiskolák, és hosszú évek óta e miatt is kénytelenek lejjebb engedni a követelmények mércéjét.

I 3 nül helytelennek, mi több antipedagágidnak az efféle megjegyzéseket. A tömegkommunikációs műsorok szerkesztőinek, különösképpen a televízió és rádió úgynevezett személyiségeinek tízszer és százszor is meg kell gondolniuk: mikor és miben lehet kedélyes csevegők, s hol a határ, amitől kezdve nagyon is szükséges vigyázniuk, hogy ne váljanak mértéket adóvá akárcsak félszavas kérkedő megjegyzéseik.

1983-ban élünk, az atomkorban, az űrkorszakban, a tudományos-technikai forradalom kellős közepén.

Ezt elfelejteni a legkevésbé sem szabad. Különösen nem az „írástudóknak”, akiknek a felelősségük a társadalom jelenéért, jövőjéért óriási.

K. J.

______________________/

tan tiszta vizet öntik. Smidt és Stok azt mondta: „ez marhaság”. Viszont az újítást a vállalat elfogadta azzal a kitétellel, hogy a szóban forgó pohár nem lehet nagyobb

egy gyüszűnél. Ez éppen eleg ahhoz, hogy a „tiszta víz partot mos” elv alapján kitűnjék: vannak még hibák.

Milyen hibákat mutatott ki a gyűszűnyi tiszta víz? Mindenekelőtt azt, hogy a víz nem tiszta. Másrészt a csepp- ben is benne van a tenger és tengersok az emberi gyarlóság. Smidt például hazavitte a vállalati komputert és háztáji kacsaúsztatónak használja. Stok — a kis szerény — a vállalat aranytartalékát, a munka intenzitását tört aranyként értékesítette. bi- zsutériában. (A nemesfémeknek most jó az ára.) Kimutatta még■ a gyűszűnyi

tiszta víz, hogy azért a diri sem egészen tiszta. Smidt és Stok azért jár a vállalatnál olyan nagymellénnyel, mert a diri kacsái szintén a komputerben úsznak, másrészt Stok a tört aranyért kapott pénz egy részén kolbászból fon kerítést, a szeretett főnök ví- kend vityilója köré ...

Ezek után újabb osztályértekezlet következett és Sto- haneket végképp megdicsérték. Mondta a főfőnök „az öntsünk tiszta vizet a pohárba csordultig” — elv kitűnő. Csupán az űrmértéket nem sikerült kellően kiválasztani. A gyűszű is túl nagy. Kár, hiszen a kísérlet jogos jutalmazására már a célprémium is kitüzettetett. Viszont a víz is energia és aki ennyi vizet pazarol, mint Stohanek, az egyelőre nem méltó a prémiumra.

Stohanek most bolyong. Az űrmérték miatt űr és zűr támadt körülötte. Szóval bolyong az árva és gondolatai sugározzák az ismert morzejeleket, SOS. Mondja is néha: Segítség! Megdicsértek!

S. E