Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

2 Kelei-Magyarország 1983. február 11. 1&U7 OQOOOQ Forradalmi-katonai hagyományokról Hol harcoltak az első vi­lágháború alatt a nyíregyhá­zi huszárok? Merre küzdöt­tek megyénkben a Tanács- köztársaság idején a legen­dás vöröshuszárok? Kik rej­tették el és hogyan 1919 ta­vaszán a megszállók elől a vitrinben kiállított kara­bélyt? Állomásoztak-e Sza­bolcsban a szerveződő Ma­gyar Néphadsereg első alaku­latai? A talányokra meg­tudhatják a választ azok, akik február 12-én szomba­ton ellátogatnak a nyíregyhá­zi Jósa András Múzeumba. Tavaly ősszel nyitották meg a Szabolcs-Szatmár me­gye forradalmi-katonai ha­gyományai című kiállítást, amit most Bene János törté- nész-múzeológus mutat be az érdeklődő középiskolások­nak. A vitrinekben a külön­böző időszakok és hadseregek öltözékei is láthatók, azon kívül sok érdekes fegyver, szép kitüntetés, számos egyéb értékes dokumentum, plakát. A tárlatvezetés után az is azonnal lemérhető, mennyit sikerült megjegyezni az elmondottakból, mert rögtön­zött vetélkedőt rendeznek a Egy míves huszárkard a múlt századból. (Cs. Cs. felv.) múzeumi matinén. A szellemi erőpróba győztesei értékes ki­adványokkal távozhatnak ha­za szombaton a megyeszék­hely múzeumából. A juhász, aki énekel A múlt évben jelentős si­kereket aratott a népzenei rendezvényeken Dobos Sán­dor szamossályi juhász. Ci- terájának és furulyájának hangja az ország különböző helyein csendült fel. A fehér- gyarmati járásban, a vásá- rosnaményi járás falusi va­sárnapjain sorra aratta a tapsokat. Volt Fonyódon, s Békés miegyében is helytállt a népzenei versenyen. Ö is ott volt Budapesten, részt vett a megalakítandó cite- rások baráti körének előké­szítésében. Magáról a következőket mondta: — Korábban Túristvándi- ban laktunk, s ott játszot­tam az ismert Kistúr együt­tesben. Amikor Szamossályi- ba költöztünk, elhatároztam, hogy gyerekekből alakítok citerásegyüttest. Lelkes, ál­dozatkész gyermeket és szü­lőket találtam. A művelődési ház befogadott bennünket. Fiam, Attila szólista az együttesben, leányom kö­csögdudán játszik. Én a ci- terát és a furulyát egyaránt nagyon szeretem. Júniusban érettségiztem a fehérgyar­mati Zalka Máté Gimná­ziumban. Természetesen to­vábbra is juhász maradok, ez a foglalkozásom. Reméljük, Dobosékat és a csoportot a jövőben is gyak­ran halljuk majd, megye- szerte. A megyei művelődési köz­pontban február 11-én este héttől isimét lesz nosztalgia diszkó a klubkávéházban. Szombaton 9 árától az úttö­rőházban az úttörőzenekarok megyei fesztiválját bonyo­lítják le. Tíz zenekar fúvós és vonós kategóriában méri össze tudását. A legjobb két együttes tovább jut az or­szágos fesztiválra. Szomba­ton délután háromtól gyer- mekfarsang illetve játék- koktél csalogatja a legkiseb­beket. 17 órakor a III. kerü­leti művelődési házban tánc­fesztivál kezdődik a volt tánciskolások részére. Vasárnap tíztől színes me­se- és rajzfilmeket vetítenek az MVMK-ban. Hétfőn este hattól egy időben kezdődik a csillagászati-űrkutatási szabadegyetemi tagozat előadása az első magyar űr­repülés történetéről vala­mint a Korok, művészetek, stílusok sorozat következő foglalkozása arról, milyenek voltak a hétköznapok Ho­mérosz korában? A heti műsorajánlat vé­gére még két, zenei cseme­ge: 16-án 18 és 20 órai kez­dettel a hangversenyterem­ben Szűcs Judit énekel, köz­reműködik a Fregoli együt­tes. 17-én, csütörtökön este héttől a klubpresszóban Sza­bó Sándor jazzgitárom ad hangversenyt. Színháznaptár Négy darab szerepel a Mó­ricz Zsigmond Színház mű­során egy héten át. Pénte­ken a Blaha-bérletben a Dumas regényéből Wolf Pé­ter, Fülöp Kálmán átdolgo­zása alapján készült Három a testőr című zenés játékot láthatja a közönség. Szom­baton délután háromra a leg­fiatalabb nézőket várják a színházba. A gyerekek is­mét szórakozhatnak a Kvan­tum Fantum kalandjain. Utá­na legközelebb kedden gör­dül föl a függöny Shaw: Pygmalion jának előadása előtt, a Molier-bérletben. Szerdán a Kazinczy-bérlet tulajdonosai láthatják Bul­gakov művét, a Fehér kará­csonyt. Csütörtökön délután fél négytor kezdődik a Há­rom a testőr a Váci-bérlet­ben, este fél nyolckor a Szig­ligeti-bérletben a Pygmalion kerül színre. A Nyíregyházi Fotóklub kiállítása Hatévesek lettünk — ad­ja tudtul a Nyíregyházi Fo- tóklub ma nyíló kiállítására szóló meghívó. 11-én, dél­után 4 órától nézheti meg a közönség a visszatekintő be­mutatót Nyíregyházán, a Le­nin téri kiállítóteremben. A fotóklub 1976 szeptem­berében alakult. Azóta tag­jai több hazai és nemzetkö­zi kiállításon szerepeltek képeikkel nyertek díjakat. Ez az első olyan kiállítás, amely gyűjteményes anyagá­val érzékeltetheti a klubta­gok technikai, látásmódbeli fejlődését, egyéni arculatuk formálódásának folyama­tát, és ezáltal bepil­lantást enged a tárlat a me­gye fotóközéletében egyre jelentősebbé váló közösség műhelymunkájába. A ma nyíló kiállítás február 28-ig lesz nyitva. Márciustól a me­gye többi közművelődési in­tézményében, üzemében is bemutatásra kerül. A Filharmónia bérleti hangversenye Szerdán este hangzott el az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatának negye­dik hangversenye a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar felléptével. Közreműködött Bálint Mária hegedűművész. Vezényelt Kováts Zoltán. A kiadott műsorfüzettől eltérően megváltozott a műsor első és utolsó száma. Első számként Beethoven ni. Leonóra nyitánya hangzott el. Beethoven egyetlen operájának, a Fidelionak eredetileg a Leonó­ra nevet szerette volna adni. Ezért az első három nyitányt Leonórának nevezte el. Van még egy negyedik is, mellyel a Fi- delió operaelőadásokat szokták megnyitni. A III-ik, vagy nagy Leonóra nyitányban a szerző ragaszkodott a szimfónia formá­hoz s megismételte az expozí­ciót, így szabályos szinfonikus szonáta formát hozott létre. A nyitány nem a dráma cselekmé­nyét, hanem a történések ér­zelmi, indulati rugóit ismerteti meg a haUgatóval. Kifejezi a harc elszántságát, a fájdalom mélységét és a szabadulás bol­dogságát. \ Második számként Paganini: D-dúr hegedűversenyét hallot­tuk Bálint Mária előadásában. Paganini D-dúr hegedűversenye mint sztereotip hegedűkoncert darab Bálint Mária számára is sikert hozott. Ebben a műben el­sősorban mesterségbeli tudásá­nak erényei domborodtak ki. Szép dallamformálásoknak és virtuóz igényű megoldásoknak lehettünk tanúi. Kifogástalan műsorismeret, biztos technikai felkészültség és muzikalitás jel­lemezte a művésznő játékát. Utolsó szám volt Mozart: Esz- dúr szimfóniája. A kitűnő zene­szerző három legtökéletesebb szimfóniáját 1788 nyarán irta. Ezek közül az első az Esz-dúr szimfónia. Egyedül ebben a szimfóniában irt elő a zeneszer­ző oboák helyett klarinétokat, ami a zenekar lágy hangzását segítette elő. A mű derűs han­gulata. életöröme a zeneszerző életének keserű valóságából semmit sem árul el. Maga az Esz-dúr hangnem is az erő és férfias energia kifejezési for­máját jelentette Mozartnál. Pe­dig gyenge fizikumát ekkor már megtámadta a betegség, anyagi gondok szorongatták, ellenségei ahol csak lehetett, elgáncsolták. A fafúvósok szólamait nagy gonddal és műértéssel dolgozta ki. Az utolsó tétel egy nagysza­bású és fényes ünnep, melyet a humor és vidámság hat át. Kováts Zoltán karmester a szakma minden csínját-binját jól ismerő, vérbeli muzsikus, aki ezúttal is igen alapos karmes­teri munkát végzett. Egyszerű, csak a lényeges mozzanatokat kiemelő vezénylése mellett is biztosan eligazodtak a zenekari muzsikusok. Bravúrosan diri­gálta végig a nyitányt és a szim­fóniát, abszolút fölénnyel kéz­ben tartva az együttest. A zené­szek érezhetően Igazi odaadással, igyekezettel játszottak s a hang­versenyt meghitt légkör és na­gyon jó előadó—közönség kap csolat jeUemezte. Vikár Sándor FORMÁLÓDÓ PENÉSZLEK Öregek napköziben Penészlek főutcáján torná- cos, modern környezetbeillő épület ékeskedik: az öregek frissen épített napközi ottho­na. Február másodikén, reg­gel hivatalosak és meghívot­tak gyülekeztek a házban ün­nepi pillanatra, az avatásra készültek. A beszéd rövid volt, az öröm hihetőleg hosz- szú lesz. Legyen igaza a né­nikének, aki belépve igy szólt: — Áldás, békesség! Az öregek ünneplőben gyü­lekeznek. Fejkendő a nőkön, fényesre suvickolt csizma a méterről az egyik tanyáról érkezett. A gyerekeket szállí­tó busz hozta és hozza, akár­csak a másik öt, tanyán élő öreget. — A lányomnál lakom a Szabó-tagban. Korábban Bél- teken éltem, erdőkerülő vol­tam a Dessewffy grófnál. örül, hogy itt lehet és örül, hogy kipanaszkodhatja ma­gát. Mert öreg és gyenge. De milyen legyen az ember ki- lencvenesztendősen ? — Még tavaly nyáron is dolgozgattam, gyűjtöttem ... Most jöttem ide, nem tu­Az első délelőtt a búbos kemencénél férfiakon. Fehér üstökök, frissen nyírt bajszok, ünnep­re fésült ősz hajkoronák. Az asztalokon szendvics, a leve­gőben a beszélgetések halk mormolása. A penészleki tanács elnö­kével Nyers Jánossal és Le- hóczky Ferenc vb-titkárral nézelődünk. Ez a társalgó forgó fotelekkel, asztalokkal és búbos kemencével. A fa­lak fehérek, az asztalokon színes kézimunkák. A belé­pőnek jobbra egy pihenőszo­ba, balra az ebédlő található. És fürdőszobák káddal, zuha­nyozóval, mosógéppel, cent­rifugával, s egy orvosi szo­ba a legszükségesebb kellé­kekkel, gyógyszerekkel. Aki tervezte az épületet, a megye első ilyen célra épített házát, nemcsak szakmai tudását, de az öregek iránti szeretetét is papírra vetette. Írjuk ide a nevét is: Kulcsár Attiláné, a NYlRTERV mérnöke. — Kétmillió-hétszázezerbe került az otthon — mondják a tanács vezetői —, és nálunk nem lesz gond, hogy kikkel töltsük meg a helyiségeket. A hatvan éven felüliek száma 359, közülük hetvenen van­nak olyanok, akiknek eltar­tásra kötelezhető hozzátarto­zójuk nincs. Klenik Ferencné, az otthon vezetője örömteli arccal gon­dokat is említ. Azt, hogy nem futotta rádióra, nem jutott te­levízióra. Ezen a gondon csak a kívülről jövő segítség enyhíthet. Pécsi János bácsi öt kilo­dom, hogy jutott a doktor úr eszébe, hogy beíratott. — Tűnődik: — Szépnek látom ezt ... — mondja, a botjá­ért nyúl és elmegy a többiek közé. Molnár Miklós a népfront községi elnöke: — Szeretnénk lépni. Sze­retnénk, ha eloszlana az a régi, rólunk alkotott kép ... Aztán Birtok József névéi, a Pécsi bácsi a korelnök Nyírbátori Városi Tanács szo­ciálpolitikai előadójával be­szélgetünk. — Mint mindennek, ennek is voltak ellenzői. Terjedt a hír, hogy fizetni kell ezért, hogy a vagyonkája bánja, aki idejön. Volt akit azzal akar­tak elrettenteni, hogy kér­dezték: „Nem jó neked a lányodnál ?” Mi mondtuk nekik: „Tessék nézni, mi van a papíron? Rajta van, hogy fizetni kell?” Nincs. Mára már megnyugodtak a kedélyek. Az asztal sarkán özvegy Bulátkó Mihályné és öz­vegy Dusnoki Imréné között jut egy kevés hely ülni, be­szélgetni. Bulátkó Mihályné rámnéz, s nyilván nem vélet­lenül mondja: — Nekem még kevés az ősz hajam... de nem kívá­nom, hogy annyit próbáljon, mint én. A sors, amiről mesél, min­dennapi. Nehéz, mint az itte­ni mindennapok. Tizenegy gyereke volt, kilenc ma is él, szerte az országban. A férje huszonkét évig volt nyomo­rék. Az előtérben a fogason né­hány fekete kabát, a sarok­ban egy, a használattól fé­nyesre kopott görcsös bot. Mintha valaki az öregségét, elesettségét hagyta volna kint... Speidl Zoltán Lábon őrzött hagyományok Tanfolyam népténcoktatóknak Nemcsak irattárakban, könyvekben, hangszalagokon és filmeken őrzik megyénk népzenei és néptáncos hagyomá­nyait, hanem élőben is fennmaradnak és továbbfejlődnek a dalosok ajtón, a táncosok lábán. Egyebek között ezt a hagyományápolást is oktatják intézményesen szervezett ke­retek között, az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Há­zának néptáncoktatói tanfolyamán. Két éven át havonta egy alkalommal, nyolcórás elméleti és gyakorlati képzésen vesz részt megyénk 35 már műkö­dő, vagy később munkába álló néptáncoktatója. A felké­szítés célja olyan oktatókat képezni, akik a néptáncot, mint csoportos személyiség- és közösségformáló tevékenységet szervezni és irányítani tudják, vállalják a néptáncmozga- lom fejlesztését. A résztvevők tíz nagyobb témát dolgoznak fel a képzés ideje alatt, többek között elsajátítják a korszerű köziműve­lődési ismereteket, megismerkednek a magyar tánctörténet­tel, mozdulatelemzéssel foglalkoznak, megtanulják a csopor­tok vezetéséhez szükséges pedagógiai tudnivalókat. Jelentős részt kap a képzésben Szabolcs-Szatmár országo­san is jegyzett táncainak ismertetése — a táncfolklorisztikai alapok között — s nemcsak motívumokat, hanem teljes koreografált táncokat is megtanulhatnak. A tanfolyam ja­nuár végén kezdődött, s két év után C kategóriás néptánc­oktatóként végeznek hallgatói. tárgyalóteremből Megverték Az eset résztvevői közül Samu Vilmos 26 éves nyírmadai lakos kétszer is büntetve volt termé­szet elleni fajtalanság, aztán garázdaság miatt. A fiatalkorú S. János és a 23 éves, ugyancsak helybeli lako6 Balogh Miklós még nem. Az S. Jánosról készült környezettanulmány viszont hangsúlyozza: a fiúra nagy ha­tással volt az idősebbek jelen­léte. Július 24-én Samu találkozott két társával és a presszóban it­tak. Záróra után hármasban in­dultak hazafelé, s a Hunyadi ut­cában utolérték Kohonószki Andrást és Gyetkó Lászlót, akik szintén hazafelé tartottak. S. János követelni kezdte Ko- honószkiékon a náluk lévő sört, ők előbb tiltakoztak, de amikor Samuék erélyesebben léptek föl, — átadták a náluk lévő üvege­ket. Samuék gyorsan megitták a söröket, aztán — föltehetően há­lából a szives kínálásért, — üt­legelni kezdték Kohonószkiékat. Közben Samu elkapta a Koho­nószki karját, és lehúzta róla a 600 forint értékű kvarcórát. Másnap Samuék mind a hár­man visszautaztak miskolci mun­kahelyükre, végül Samut és Baloghot ott vették őrizetbe. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Samu Vilmost garázdaság és kifosztás miatt egy év és nyolc hónap börtönre büntette és há­rom évre eltiltotta a közügyek- töl, továbbá az alkoholizmusa miatt kötelezte, hogy kényszer- gyógyításnak vesse alá magát. Két társának ügye már a járás- bíróságon jogerős lett. S. Já­nost a bíróság nyólc hónap sza­badságvesztésre büntette, ennek végrehajtását azonban három év próbaidőre feltételesen fel­függesztette, míg Baloghot, egy év börtönre büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet így minden részében jogerős, (ts)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents