Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. február 10. MMhahg Találkoztak a venezuelai elnökkel Átrepülték az iceánt Felmérés A Kelet-Magyarország feb­ruár 6-i számában a „Heti bosszúságunk” rovatban „Nő” cím alatt megjelent írásra a 'következőket vála­szolom. \ Zrínyi Ilona utca 8—10. szám alatti épülettömbön be­lül az azonos típusú lakások méretei egyezőék, így az adatfelvétellel megbízott dol­gozóink nem tartották szük­ségesnek azokat egyenként megmérni. Ahol a bérlők ezt külön kérték, ott az egy­forma típusú lakásokat is megmérték. A mérés ered­ményeképpen az előre kitöl­tött lapokon egy esetben sem kellett változtatni. A 46, il­letve az 57 négyzetméteres lakások méreteit helyesen állapították meg. A lakbér szempontjából figyelembe veendő alapterület azért változott, mert a beépített szekrények területét eredeti­leg nem vették számításba. Ezt a tényt munkatársaink a helyszínen közölték is a bér­lőkkel. A felmérést végző dolgozó­inkkal szemben nem volt olyan kegyetlen a sors, mint amilyet a cikk feltételez. Nem hagyták el ugyanis út­közben a „felmérő micsodá­jukat”, melyet egy hitelesí­tett, 10 m-es FISCO mérősza­lag reprezentált, hanem az­zal a lakásokat típusonként megmérték. A felmérés min­den részletét tartalmazó „Adatfelvételi lap” eredeti példányát a bérlőknél hagy­ták, így ki-ki ellenőrizhette a méretek helyességét. Tóth János igazgató Megjegyzésünk: A válasz lényegében korrekt, de gon­dunk, hogy nem azt írja le, amit a felmérők tettek, vagy nem tettek, hanem azt, amit tenniük kellett volna. A Nő című glossza konkrét pana­szok alapján született, ahol a lakók kérésére sem mértek, s erről nagyon egyszerűen meggyőződhettek volna a vállalatnál is, hiszen volt, aki emiatt alá sem írta az adat- felvételi lapot. Aimi a beépített szekrénye­ket illeti: mivel ezek a la­kásból foglalnak el helyet, az alapterület pedig faltól falig számít, így már eredetileg benne szerepeltek az alapte­rületben. Arról viszont nem szól a válasz, hogy mii lesz az olyan lakások bérével, amelyeknél most derült ki, hogy kisebb az alapterület, mint amennyiért évekig fizet­tek ... Nyíregyházi siker Dél-Amerikálu Február elsejére virradó éjszaka Nyíregyháza ötven- egynéhány lakásában szó­lalt meg a csengő. Egy-egy kis világutazó érkezett ha­za, lebarnulva és hámló or­ral, az európai tél kellős kö­zepén, de élményekkel és si­kerekkel megrakodva, Ve­nezuelából. Szabó Dénes karnaggyal, a nyíregyházi 4-es számú általános iskola tanárával beszélgettünk a tengerentúli vendégszerep­lésről. — Számos újságíró kere­sett meg, hogy nyilatkozzam a Kodály-módszerről. A lé­nyegét természetesen nem értették. Általában nagyon keveset tudnak róla. Egy új­ságíró a 45 előtti és utáni kó­rusmozgalmunkról kérdezett, gondolom politikai célzattal. Nem tudtam „izgalmas" té­mát szolgáltatni neki. Mert igaz, hogy Kodállyal, Bár­dossal vagy éppen a Sopron­kőhidán kivégzett Vándor Sándorral 45 előtt kezdődött el valami új a kórusmozga­lomban, de igazában most bontakozik ki, és ez az Simon Bolivár, a venezu­elai szabadsághős bicentená- riumának tiszteletére több hónapig tartó kulturális ren­dezvénysorozatot szerveztek, ennek első jelentősebb moz­zanata volt ez a gyermek- és ifjúsági kórusok nemzetközi fesztiválja — mondta Szabó Dénes. Tizenöt külföldi és hat hazai kórus lépett fel Cara- casban és Maracaióban. A mi kórusunk három önálló kon­certet adott, énekelt a meg­nyitó és a záróünnepségen az összes jelenlévő együttessel rendezett közös műsorban — a megnyitót az ottani televí­zió is közvetítette —, ezenkí­vül még nyolcszor álltunk do­bogóra, színházban, szabad­téren, sportcsarnokban és templomban. Egy napig a La- goven Olajtársaság vendégei voltunk, ahol munkásklub­ban léptünk fel, szervezett klubprogram keretében, rend­kívül nagy érdeklődés mel­lett. — Természetesen nálunk sem esik meg mindennap, hogy egy üzemi klub „heti tervében” külföldi kórus sze­repel. — Ezt a fesztivált tulaj­donképpen azért rendezték ilyen nagyvonalúan a vene­zuelaiak, hogy föllendítsék saját gyermekkórus-mozgal­mukat. Meglehetősen költsé­ges módját választották en­nek. Valamiféle végered­ményt mutattak meg, ahe­lyett, hogy az alapoknál kez­denék. — A Kodály-módszer? Tavasz a télben Volt már melegebb január is Nem vált be a jóslat, hogy a szokatlanul meleg decem­bert zimankós január köve­ti: a tavaszira® időjárás foly­tatódott az elmúlt hónapban is. A rendkívül enyhe janu­árról Gyüre László, aiz Or­szágos Meteorológiai Intézet nyíregyházi főállomásának vezetője készített „leltárt”: — Valóban rendkívül eny­he, a márciushoz hasonló időjárású január hónapot hagytunk magunk mögött. Az ország nagy részén az évszá­zad legenyhébb januárja volt. Megyénkben és általá­ban az ország északkeleti ré­szén azonban csak az év­század második leggyen­gébb januárja volt, mert a borultabb és ködösebb idő­járás akadályozta a nap be­sugárzását. — Az enyhe időjárást az óceáni eredetű enyhe légtö­meg tartás uralomra jutása okozta, A havi középhőmér- séklet plusz 1,9 fok volt. Ez 5,3 fokkal haladta meg a mínusz 3,4 fokos sokéves ja­nuári átlagot. Január máso­dik felében már szinte ta- vaszias idő volt, 29-én mér­tük a 11,7 fokos havi rekoir- dof. Az évszázadban ennél melegebbet 1921. január • 14- én méritek Nyíregyházán, ek­kor 13,6 fok volt. A januári legalacsonyabb hőmérséklet mindössze mí­nusz 5,2 fok volt 20-án. Havi átlagban csak az 1936-os ja­nuár múlta felül az ez évit. Akkor 3,6 fok volt a havi át laghőmérséklet. Jellemző még az enyheségre, hogy sokévi átlagban január hónapban 14 téli nap volt. Most mind­össze egy nap fordult elő, 9-én A gyerekek által várt hó csak fehruárban érkezett meg. A csapadék a megye- székhelyen mindössze 5 mil­liméterrel maradt el a 33 milliméteres átlagtól. Azon­ban a napsütéses órák száma még fele sem volt az átlag­nak. A borús, ködös idő mi­att— szemben a 65 órás átlag­gal — mindössze 28 órán át sütött a nap Nyíregyházán. A fesztivál plakátja ének-zenei általános iskolák­nak is köszönhető. — Egyébként milyen volt a nyíregyházi gyermekkórus ottani „sajtója”? — Sok újság foglalkozott velünk — már csak azért is, mert háromszor találkoztunk Venezuela elnökével és fele­ségével —, de azért is, mert mindenütt valóban nagy si­kerünk volt. Igazi szakértői bírálat ottlétünk alatt egy sem jelent meg. A napilapok főleg a kuriózumokat emel­ték ki, például azt, hogy szé­pen érthetően ejtjük a dalok spanyol szövegét, vagy hogy tökéletesen énekeljük a him­nuszukat. (Könnyű volt; na­ponta hatszor hallottuk a rá­dióban, s a helyére tettünk minden hangot és hangsúlyt.) Elemző kritikák — gondo­lom — majd ezután követ­keznek, de azokat mi már aligha fogjuk olvasni. — Hová sorolható a nyír­egyházi gyerekek teljesítmé­nye a kórus vezetőjének vé­leménye szerint? — Az ott szereplő csoportok között feltétlenül a legjobbak közé. Ez több éves munka eredménye. Iskolánk minden pedagógusának évek óta tar­tó munkája akkumulálódott, tapasztalatok és módszerek összegeződtek, hogy megszü­lethetett ez a felejthetetlen sikerű venezuelai koncertso­rozat. Mester Attila Huszár István nyíregyházi festőművész két új kiállításra készül. A közeljövőben Sárospatakon illetve a sátoraljaúj­helyi új művelődési ház avatásán mutatkozik be Borsod megyében. Huszár István legújabb alkotásait Ratkó József versei ihletik, (elek) Mi az a bérlőközösség? Pillaitás a lépcsíházra Meglátni — megszeretni: minden bizonnyal érvényes ez a mondás a lakóépületek portájára is. Már az első pillanatban levonhatja az idegen a megfelelő követ­keztetést, milyen»- emberek élnek ott. Végigjárva a nyíregyházi soklakásos há­zakat, a lépcsőházakról ve­gyes kép alakult ki a szem­lélőben. Van, ahol a szemét is ott díszeleg, van, ahol „csak” piszkos, elhanyagolt a terület, hónapok óta törött az ablak. Tasi András, az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat illetékes osztályve­zetője mégsem látja ilyen le­li angolénak az összbenyo­mást. — Durván ötszáz lépcső­ház. s ehhez 150 házfelügye­lő tartozik, közülük is mint­egy húsz hely nincs betölt­ve. Legalább nyegyedéven- ként egyszer ellenőrizzük va- lamenyi házfelügyelő mun­káját, az ellenőr az ő jelen­létében írja be a naplóba, mit, milyen tisztának ítélt. Ha nem vagyunk megeléged­ve, fegyelmit adunk a vét­kes házfelügyelőnek. Igaz, a lépcsőházakra nincs kiírva, milyen típusú házról van szó, csak azt lát­ni, hogy rendben tartják-e vagy sem. Az IKSZV osztály­vezetője mégis ezt tartja döntőnek: a tanácsi bér- és szövetkezeti lakásokban ház­felügyelő takarít, az OTP-s, a társasházakban nincs kit felelősségre vonni. — Talán változtat a jelen­legi helyzeten, hogy 1983 második félévétől, egyelőre kísérleti jelleggel bérlőkö­zösséget alakítunk — mond­ja Kulcsár Attila, a városi tanács vb műszaki osztály- vezetője. A legegyszerűbbet próbáljuk bevezetni, ahol a társadalmi ellenőrzésre bízzuk: valóban olyan tisz­ta-e minden, mint kellene. A társadalmi munkában el­látott felügyelet nemcsak a házfelügyelő, hanem a lakók ellenőrzésére is irányul. (t. k.) A napokban kezdte meg a járási rendőrkapitányság kol­lektívája a személyi igazolványok kiosztását. A Fehérgyar­mati I. számú Általános Iskolában ünnepélyes körülmé­nyek között köszöntötte a tizenéveseket Tóth Miklós rendőr hadnagy. A képen: Szűcs Zoltán veszi át első sze­mélyi igazolványát, (molnár) tárgyalóteremből Nem dolgozik a fiatalko­rú nyíregyházi L. Julianna, hanem rendszeresen csava­rog és a nyilvános szórako­zóhelyeket látogatja. No­vember 2-án is megivott két deci konyakot, mielőtt a kö­vetkező eset történt vele. Délután öt óra tájt ment a Bocskai utcán a Titel ut­ca felé két társával, a gye­rekkarú T. Máriával és öt­éves testvérével. Itt talál­koztak az L. Juliannánál há­rom évvel fiatalabb M. Va­lériával. L. Julianna azzal állította meg M. Valériát, Letépte a nyakláncot... hogy ne foglalkozzon egy közös ismerősükkel, egy salakmotorossal, mert az ne­ki tetszik. De nemcsak erről esett szó, hanem L. Julianna az M. Valéria nyakához ka­pott és kiszakította onnan az ezüst nyakláncot egy me­dállal. leszakította az óráját, sőt a gyűrűjét is leakarta húzni. M. Valéria kérte visz- sza a holmijait, ráadásul T. Mária is arra kérte L. Juli­annát. adja vissza a láncot és az órát, ő azonban erre nem volt hajlandó. M. Valéria sírására felfi­gyelt két járókelő, értesítet­ték a rendőröket, ők pedig lefoglalták L. Juliannánál a láncot, az órát, és az időköz­ben hozzá került gyűrűt is. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság L. Juliannát hat hó­nap fiatalkorúak fogházá­ban letöltendő szabadság- vesztésre büntette, s a bün­tetés kiszabásánál figyelem­be vette, hogy a debilitás enyhe fokán áll. Az ítélet jogerős. /----------------------------------\ A NEVES BÁBAASSZONY Egy bábaasszonyról és a tiszalöki szülőotthonról ol­vashatunk riportot a Ma­gyar Nemzet január 11-i szá­mában. Weisz Ignácné mesz- szi földön híres bábaasszony volt. ö segített világra egy­kor mindenkit Balkányban. Ratkó József költő mesélte róla, hogy amikor 1944-ben deportálták, előtte végig ro­hanta a falut, s így búcsúzott leendő pácienseitől: „ne szüljetek asszonyok, míg vissza nem jövök!” Mikor aztán hazatért felhagyott ta­nult mesterségével, minden­féle tisztséget betöltött, mivel a házi szülések visszaszorítá­sára létrejöttek a mindenki számára elérhető szülőottho­nok. Szabolcsban szám sze­rint hat, ezek egyike Tiszalö- kön van a nagyközség szívé­ben. 1980 végéig kereken ti­zenkétezer újszülött látta meg itt a napvilágot, hozzá­vetőlegesen harmincnégyezer beteget ápoltak, s napi két-, majd háromórás nőgyógyá­szati szakrendelés forgalma pedig meghaladta a száztíz- ezret. JUBILEUM Egy és egynegyedszáza­da, hogy Nyíregyházára be­futott a vasút. A nyírségiek kinyitották a bukszájukat: harmincezer forintot szavaz­tak meg vasútépítésre, s úgy­nevezett járulékos költsége­ket is vállaltak. Ingyen adták a pályaudvar építéséhez a követ, s a területet is — ol­vastuk a Magyar Hírlap ja­nuár 28-i számában. A riport áttekinti a felszabadulás előt­ti és utáni helyzetet, ismer­tet néhány vasúttörténeti adalékot, majd felsorolja a jelenlegi gondokat. Megem­líti, hogy nem épült meg az új világítási rendszer, a ko­csimosó vágány. A konténer- pályaudvar csak két hétig dolgozott, mert elromlott a daru, s azóta sem tudták megcsinálni. A pályaudvar nélkülözi az aluljárórend­szert és az emelt peront, és ez így lesz még egy darabig. Kár! Ugyanis az állomáson naponta 70 ezren is megfor­dulnak. EVŐESZKÖZÖK FEHÉRGYARMATRÓL . A Népszabadság január 5-1 számában olvashatunk tudó­sítást a Mekofém Ipari Szö­vetkezet fehérgyarmati be­ruházásáról. A szövetkezet új üzemében évente mintegy nyolcvanmillió forint érték­ben gyártanak majd külön­féle tálaló- és evőeszközöket. A Mekofémmel úgy tervezik, az új üzemben megközelítő­leg kétszáz embert foglalkoz­tatnak. A leendő dolgozók első csoportja már a betanu­láson is túljutott. Most már csak be kell fejezni az épüle­tet, fölszerelni a gépeket, föl­venni az embereket és in­dulhat a termelés. A próba- gyártás előreláthatóan au­gusztusban indul, s az elkép­zelések szerint még ebben az évben harminc-negyvenmil­lió forint értékben szállíta­nak a boltokba az új evőesz­közökből. EURÓPAI SZÍNVONAL, MINŐSÉG Az Erdőgazdaság és Faipar idei egyes számából tudhat­juk meg, hogy befejeződött a beruházás az Érdért Vállalat vásárosnaményi faforgács- lap gyáregységében. Korsze­rű nagyüzemi munkakörül­mények, európai színvonal jellemzi ma már a gyáregy­séget. Nemcsak a minőség javult egyértelműen, hanem növekedett a gyártható mé­retválaszték skálája is. Mert 7 mm-től 19 mm-ig bármi­lyen vastagságú lapot elő tudnak állítani. Ma még fő­leg fenyő és lágy lombos fa­ipari hulladékot használnak, de a közeljövőben akác és egyéb kemény lombos fafélék feldolgozására is vállakoz­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents