Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

1983. február 10. Kelet-Magyarország 3 r ^ Villany az iskalákban V ám egy mozgalom, amelyről alig szól­tunk eddig. Pe­dig a kicsinyek, az isko­lások a megmondhatói, menyit köszönhetnek a villanyszerelőknek. Igazán most tudom, miután el­olvastam a Tiszántúli Áramszolgáltató Válla­lat nyíregyházi üzemigaz­gatósága hivatalos érté­kelését, hogy szocialista’ brigádjaik, több száz vil­lanyszerelő milyen áldo­zatos munkát végzett az általános iskalákban. A „Korszerű világítás az iskolákban” országos mozgalomhoz a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács V. B. felhívása alaján csatlakoztak a szabolcsiak is. A napokban értékelték a vállalásokat. Nincs szé­gyenkezni valójuk. Sokat tettek azért, hogy sok-sok tanteremben korszerű, jó világítás mellett tanulja­nak a kisdiákok, hogy ne romoljon a látásuk. A TI- TÁSZ mán doki kirendel - ségének Petőfi Sándor szocialista brigádja pél­dául a tomycspálcái ál­talános iskola 19 tanter­mében végezte el a vilá­gítótestek felújítását tár­sadalmi munkában. Ennek az értéke 50 ezer forint volt Hasonló elismerés­sel kell szólni a vállalat kisvárdai villanyszerelői­ről is. A Kelen József, a Várd Emil és a Császy LásZló nevét viselő kol­lektívák az ana/rcsi általá­nos iskolát villamosítot­ták. Itt 50 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek a munkások. Örömmel fogadták az újatob iskolák, amikor megtudták, hogy a brigá­dok ügy döntöttek: az idén is segítenek a tan­termek, korszerű világí­tásának megoldásában. Száz és száz csillogó sze­mű gyerek, kisdiák, ta­nító és tanár várják és előre is köszönik e segít­séget. Idén a bak tál óránth ázi kirendeltség Kandó Kál­mán nevét viselő szocia­lista brigádja 80 ezer fo­rint értékben végez társa­dalmi munkát a Mező Im­re gimnáziumban. Kor­szerűsítik a tantermek világítását. A vállalat nyíregyházi szakszolgálati üzemének Ifjúsági komp­lex, a Bláthy Ottó és a szerelési osztály Zalka Máté szocialista brigád­jai a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban 160 ezer forint értékű társa­dalmi munkával javít­ják a világítást, míg az erőmű Zipemowski szo­cialista brigádja a város 8-as számú általános is­kolájában végzi el a villa­mosítást Ezzel csaknem 110 ezer forintot takarít­hat meg az oktatási in­tézmény. N ;mes, hasznos csele­kedetek. Szép hoz­zájárulás a gyer­mekek egészségének, lá­tásának védelméhez, a za­vartalan, sikeres tanítás­hoz. Követendő a brigá­dok következetessége is. Harmincnyolc szerződést kötöttek a kollektívák óvodákkal, napközi ott­honokkal és iisfcolákal. (í. k.) ______________________ Új csempegyár tervei Építhetünk cserépkályhát Eldőlt: marad a nyíregy­házi csempegyár. Igaz, nem a régi helyén, viszont sokall­ta korszerűbb formában és berendezésekkel, mint eddig. Ez a gyár nem csupán Szabolcs-Szatmár megye, ha­nem az egész Tiszántúl szá­mára gyártotta a cserép­kályhának valót. Most a ha­gyományos fűtés újra előtér­be került, termékei kereset­tek. Ezért a megyei kommu­nális és szolgáltató vállalat — mely a gyáracskát üze­melteti — pályázatot nyúj­tott be, s az információk sze­rint sikerrel. Ez pedig azt jelenti, hogy 1984-ben a régi gyárat — melynek helyén autóbusz-pályaudvar épül — lebontják, s ezzel egyidejűleg az új üzem meg is kezdheti munkáját. Az új csempegyár — ha­sonlóan a korábbihoz — mintegy háromnegyedmillió csempeegységet gyárt majd évenként, a Tó utcában, a Szabolcs megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat telepének a helyén épül. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága már határozattal rendelkezett a terület átadásáról, termé­szetszerűleg úgy, hogy a Szavicsav se károsodjék. Az ötvennyolcmillióba kerülő beruházás generálkivitelezője a KEMÉV lesz, a terveket a Nyírségi Tervező Iroda és a Szilikátipari Tervező Válla­lat készíti, míg az építés (terv szerint) a SZÁÉV-re vár. Ha — mint a megyei tanácson mondták — az érin­tett vállalatok együttműkö­dése jó lesz, két éven belül már dolgozhat a megújult gyár. A Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységé­nek dolgozói szovjet megrendelésre hétezer kétrészes női kosztümöt varrnak. Képünkön: Tóth Tamásné meós, a szalagról lekerült ruhákat minősíti. (Császár Csaba felv.) EGYMILLIÓ-HÉTSZÁZEZER FORINT ELSZÁMOLTATÁSÁNAK IN­DULT A RIPORT. HOGY MAS. TÖBB LETT BELŐLE, ANNAK EGY OKA VAN: LÉPTEN-NYOMON KIDERÜLT, TÁRSADALMUNK KOMOLY GONDJA A megoldatlan rehabilitáció Ellentmondások erdeje 1. A rokkantak évében me­gyénkben is rendkívüli tár­sadalmi fellelkesültség mu­tatkozott a segítésre. A kü­lönféle akciókon kívül pénz- befizetések is kezdődtek a Magyar Vöröskereszt számlá­jára, ami később „Rokkantak támogatása lebonyolítási számla 802—4054—1111" cí­men futott. A társadalmi bi­zottság által elosztott ösz- szeg után fennmaradt 1,7 mil­lió azzal a céllal, hogy válla­latok pályázzák ezt meg. A cél: munkahelyek teremtése csökkent munkaképességű emberek számára. Számuk: több tíz ezer Egy tanulmánynak beillő felmérés — készítője dr. Ju­hász Lajos kandidátus, főor­vos — így nyilatkozik: „A vi­lágon ma mintegy 450 millió rokkant él. Az NDK-ban 8, Lengyelországban 14, az USA-ban 14,1 százalékra te­szik a lakosságtól segítséget igénylők arányát. Hazánkban is nyugodtan 10 százaléknak vehetjük a lakosság azon ré­szét, amelyik fogyatékos, rokkant és törődést, se­gítséget igényel. így ez a szám megyénkben hatvan­ezer körül lehet, körülbelül 30 százalékuk fiatal korú." Aligha szorul magyarázat­ra, hogy mit jelent ezek is­meretében a rehabilitáció, vagyis a csökkent munkaké­pességűnek állapotától függő munkába helyezése, elvesz­tett fizikai képességeinek viszaállítása a megmaradt képességek és lehetőségek hasznosítása. A megyei ta­nács egészségügyi osztályán Mónus Albertné, a szociálpo­litikai csoport vezetője mondja: — Pontos számukat nem ismerjük. Csak becslé­sekre hagyatkozhatunk, hi­szen a megyében megrokkan- takon kívül sokan más váro­sokban, megyékben veszítik el munkaképességüket, s úgy jönnek haza. — Egy biztos, hogy a kor­mányzat több jó rendelke­zést hozott, de a végrehajtá­si utasítások csak most ké­szülnek. Nagyon kell egy egy­séges, félre nem érthető és korszerű rehabilitációs rend­szer, mert minden kedvező eredmény és törekvés ellené­re sok a tisztázatlanság. Az már biztos, hogy az egész­ségügyi szakigazgatási szerv lesz a koordináló, mely a többi területet — munkaügy, ipar, művelődés — összeköti. Nem kétséges, a további fel­adatok közül az is első: a gyógyultat munkába állítani. Négy vállalkozó A tanács munkaügyi osz­tályán Barczi Aranka főelő­adó mondja: — Amikor pályáztattuk a vállalatokat, az volt a kiin­dulási pont: itt olyan pénzről van szó, melyet munkabrigá­dok, iskolások, egyének fizet­tek be, vöröskeresztes alap­szervezetek gyűjtései, kom­munista műszakok eredmé­nyeként folytak be. Tehát csak oda adhatjuk, ahol ga­rancia van jó felhasználá­sukra, ahol a vállalat is mel­lé teszi saját pénzeit. így részesült belőle az Irodagép Vállalat Vásárosnaményban, a TISZAFA Tiszalökön, a Nyírségi Nyomda és a Sza­bolcs Cipőgyár. A feltételek között szerepelt, hogy a megadott határidőre meg­szabott számú új munkahely alakuljon. A kiosztott pénzből a négy vállala; 103 új munkahelyet ígért. A határidők 1982. de­cember 31-től 1984-ig terjed­tek. Az érintett vállalatok sa­ját erőből kétmilliónyi ősz- szeget ígértek. — Szigorú feltételeink vol­tak, ami abból következett — így Barczi Aranka —, hogy sajnos voltak rossz példáink a múltból, akadtak, akik nem a megfelelő célra fordították a pénzt. Hadd jegyezzem itt meg: a csökkent munkaké­pességűek számáról nekünk sincs fogalmunk, becsléseink vannak. Az általunk ösztö­nözve született munkahelye­ket tudjuk ellenőrizni, kü­lönben csak találgatásokra vagyunk utalva. Ha valaki hozzánk fordul, akkor segí­tünk, közvetítéssel csak a nagyközségek, illetve a váro­sok foglalkoznak. Kinek kötelező? Nyíregyháza, munkaerő­szolgálati szervezőiroda, Rusin József vezető. „Igen, a megyei tanács elnökének rendelkezése szerint a csök­kent munkaképességűekre vonatkozik a kötelező közve­títés. Az iroda — ha tudja, hol van ilyen munkahely — közvetít is, de a vállalat már nem köteles elhelyezni a ki­közvetítettet. így aztán fából vaskarika az egész. — Nézze — mutatja a kar­tonokat — egyetlen munka­hely sem jelöli meg, hogy hány és milyen munkahelyen tud, illetve akar csökkent munkaképességűt alkalmazni. Pedig van olyan előírás, hogy azokat a helyeket, melyeket ilyen munkaerővel lehet be­tölteni, ilyenekkel kell betöl­teni. A legjobb esetben meg­jelölnek olyat, hogy portás, telefonos, őr. Ha megjelölik. Az én — hangsúlyozom — magánértesülésem szerint ma Szabolcs-Szatmárban legfel­jebb 2500 csökkent munka- képességűi alkalmaznak. Ha ez a helyzet Nyíregyhá­zán, vajon milyen egy nagy­községben. Marázi Gábor el­nököt keresem a tiszalöki ta­nácsnál. — A vállalatok a járásnak jelzik, hogy hány és milyen munkahelyet tudnak biztosí­tani csökkent munkaképe­Kisvárda: Elkészült az új tanácsháza seknek. Nekünk erről fogal­munk sincs. Ha valaki jelent­kezik, megpróbáljuk olyan intézményhez elhelyezni, ami felett mi diszponálunk. Ha ilyen nincs, akkor veszem a telefont, s talán megy baráti alapon. Gondolom, ezt ön sem tartja megoldásnak. Kiszolgáltatottan Valóban nem tartom an­nak. Az elnök is meggyőz: sokkal egyszerűbb lenne, ha a járás kimaradna. Mégis, "a helyi tanács közelebb van. Cseppet sem megnyugtató, hogy egy-egy vállalat saját érdekeinek megfelelően so­rolja fel, mit tart csökkent munkaképességűekkel betölt­hető helynek. Vajon ki tud ezzel vitatkozni, ha nem az iparág szakértője? Kérdés: miért nem születik országo­san egységes nomenklatúra, ami felsorolná szakmánként az ilyen helyeket? Furcsa az is, hogy rokkant ember, megyei hivatal, köz­vetítő és tanács egyaránt ki­szolgáltatott helyzetben van, s lényegében egy-egy gyár, üzem vezetőinek jó indulata dönti el, tesz-e valamit, s mit. — Higgye el — mondta Rusin József — az is nevet­séges, hogy idejön a rokkant, a papírján ez áll orvosi vé­leményként: könnyű fizikai munkára alkalmas. Honnan tudhatjuk mi, hogy mi volt a baj, mi neki a könnyű? Túl sok általános, semmitmondó szabály között vergődünk. (Következik: Frontáttörés?) Bürget Lajos A Szamos menti Állami Tan­gazdaság mátészalkai köz­ponti telepén, Tóth Árpád a húsüzemben használatos szállítókocsikhoz esztergál kerekeket. (Cs. Cs.) Becsület E gy hónapja várják Kisvárdán, hogy munkát kapjanak az Elekterfém Szö­vetkezet bedolgozói. Koráb­ban — panaszuk nyomán — mi is foglalkoztunk kál­váriájukkal, de január 14-én megjelent cikkünkben biz­tatónak tűnt minden. Ak­kor bedolgozást ajánlottak, a feltételeket is megbeszél­ték. A munkakönyvé nyolc embernek azóta is Nyíregy­házán van, s munkát vár — azóta is — Kisvárdán. Nekünk is, s az új feltéte­leket vállalóknak is azt ígérte a szövetkezet elnök- helyettese, hogy szükség van a munkájukra. Megle­het, hogy a szövetkezetben újra elbújnak a jog mögött, amikor ismételten nem tart­ják szavukat. Mert nem az a megoldás, hogy a kisvárdal lányok, asszonyok más fó­rumokhoz Írjanak levelet, amikor dolgozni szeretné­nek. (lb) Kisvárdán a városi tanács új épülete elkészült. A szak- igazgatási szervek átköltözése február 10-én kezdődik és február 22-én fejeződik be. Az ügyintézés ennek ellené­re folyamatos lesz, de a vb kéri az ügyfeleket, hogy~eb- ben az időszakban csak a halaszthatatlan esetben ke­ressék fel a szakigazgatási szerveket — a költözés után ugyanis sokkal gyorsabban tudják majd elintézni mind­azokat az ügyeket, amelyek­hez különböző dokumentu­mok szükségesek. B evallom nem szeretem a címnek adott szót. Gyer­mekszótárainkban van apuka? Nincs. Édesapa van, apa van, a kicsiknek apuci van, de a kedves apukát azt gondolom a pedagógusok elszemélytelenítő fantáziája találta ki a gyerekek számára. Valami olyanféle pótléknak, ahogy a napközi parancsszavait az otthon pótlására. Mindezek előre bocsátásával leírom: láttam éle­tem legkedvesebb „apukáját". Vasárnap este volt. Februárhoz illetlenül az egyik első, szánkókkal vidám, korcsolyák alá jeget adó téli nap. Mondjam, ne mondjam? Szánalmasan kevéske hó esett, töredékéhez sem elég a gyermeki várásnak, ha­nem a várás, amíg gyerek az ember ilyen kicsinysé­gekkel nem törődik. Ahány gyereket valaha is látott Mátészalkán az autóparkolót határoló bérházsor, any- nyi gyereket láttunk szánkózni, csúszni, egy ember csi­nálta dombról, papírdobozokban „doboznyi" ezen a téren. Kevéske hó volt szombaton, kevesebb vasárnap. A maradék jegekre szorult a rengeteg gyerek. Eleinte csupa gyerek. Már-már egymással verekedtek a kor­csolyaélekkel, szánkótalpakkal koptatott pályákért, ami­kor jött egy „apuka". Előbb szánkózni tanította a gye­rekét. Aztán szánkózni, lecsúszni sikankózni tanította a más gyerekét is. Hitem szeHnt nem is apuka volt, édesapa inkább. Édesapa és okos felnőtt, mert amikor elfogyott a szánkó talpa alól a jég, összegyűjtötte a gyerekeket a téren, és elkezdtek havat szórni a pályák­ra, építgetni kezdték a hétfő délelőttet... Egy felnőtt. Sok gyerek. A hóhordás legalább olyan öröm volt, mint a szánkózás maga. Más dolog, hogy a jó szándékot valamiképpen mindig megbecsüli a világ. Es­te tízkor még nagyfiúk csúszkáltak a maguk építette pályán. Biztosan nézte őket egy csillag, az aztán szólt a felnőtteknek, és reggelre húszcentis hóval lett tele a pálya. A gyerekek ellepték a teret, de boldogabbak voltak, mint bármikor lehettek volna, mert hó ide, hó oda, ők tudták, hogf) ezt a pályát ők építették. Ehhez az öröm­höz egy felnőtt volt elég. Kora délelőtt negyvenegy gyereket számoltam meg azon a mátészalkai grunddá nőtt autóparkolóban. Bartha Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents