Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. február 9. Kelet-Magyarország 3 MEGHALT EGY NAP- PALIÖR. A munkahelyén (talált borOsüvegből jó­korát húzott, későhb ki­derült, Gramoxone (a leg­erősebb gyomirtó szereik egyikie) volt benne. Ez az eset nem tipikus példája az üzemi balesetieknek, de jellegzetesen gondatlan- ságira vall. Sok üzemi baleset tör­ténik Szabol cs-Szatmór megye termelőszövetkeze­teiben. Míg 1981-ben 1795 balesetet regisztrált a sta­tisztika, addig tavaly már 1822-őt (Az fontos, hogy ezek regisztrált adatok, mert nem minden szövet­kezetben vezetik szabály­szerűen a nyilvántartást. Ennek legfőbb hátránya, hogy nem tárják fel a balesetek okait és elma­rad a kivizsgálás is.) Nőtt a táppénzes napok számla is, ellenben szerencsére csökkentek a halálos és csonkiul ássál járó esetek. Viszont még így is tizen­egyen haltak meg tavaly üzemi balesetek követ­keztében a szabolcsi ter­melőszövetkezetekben dol­gozók közül. A BALESETEK NÖVE­KEDÉSÉNEK egyik oka, hogy évről évre emelkedik a termelés technikai szín­vonala, ezzel együtt nő a veszélyforrás. Egyre több kiegészítő tevékenységet folytató üzemet létesíte­nek a szövetkezetek, ugyanakkor nem minden esetben tudnak megfelelő vezetőket állítani az üze­mek élére. A növekedés oka az is, hogy 1980-tól kezdődően a fizetéssel megegyező táppénzt kap­nak az üzemi balesetet szenvedett dolgozók. így az esetleges otthoni sé­rüléseket is üzemi bal­esetként próbálják el­könyvelhetni. Legtöbb baleset esésből, csúszásból ered. Ezek a mezőgazdasági termelés körülményeihez kapcso­lódnak. A ládákat egy­másra pakolják, elég csak egyet hibásan odatenni, már kész a baj. Megcsúsz­ni siem nehéz, különösen vizes, sáros talajon, gu­micsizmában. Igen gyak­ran nem vizsgálják ki a személyi sérüléssel nem járó balesetet. Pedig egy felborult pótkocsi, vagy más jármű, egyéb tárgy komoly baleset forrása lehet. A vizsgálat éppen a következő, hasonló bal­eset megelőzését szolgál­ja. Nem lehet elmenni szó nélkül az italozás mellett sem, annak ellenére, hogy a korábbi évekhez viszo­nyítva némileg csökkent az alkohol, mint balese­tet előidéző okok forrása. Topábbra is első számú közellenség és nemcsak ősszel, amikor forr a „murci”, hanem az év minden szakában történ­nék alkoholos befolyá­soltság alatti balesetek. Az italozás visszaszorí­tására nem egy intézke­dést bevezettek, köztük legelterjedtebb az alko­holszondás ellenőrzés, ám mindig nem lehet minden embert szarud áztatni. Az egyéni felelősségérzet döntő ebben az esetben csakúgy, mint a bevezető­ben említettnél. GONDATLANSÄG, tech­nológiai utasítások be nem tartása, italozás, köny- nyelműség mind, mind baleseti veszélyforrások előidézője lehet. Sokszor hallani, legfőbb érték az ember, mégsem vigyázunk eléggé magunkra, ember­társainkra. Leginkább az értékeli a saját egészsé­gét, akit már ért valami­lyen baleset. Viszont ta­nulni kell a már megtör­tént esetekből. Sipos Béla A mátészalkai Szatmár Bútorgyár 200 garnitúra Borneó típusú szekrénysort készít cseh­szlovák és belföldi megrendelésre. Képünkön: Stahl József né és Szolnok Gyuláné csoma­goláshoz készíti elő a szekrénysorokat. (Császár Csaba felvétele) 9 VÍZÜGYI igazgatóság nyíregyházi ifjúsági klubjában KELLEMES KÖRNYEZET FOGADJA A KRÜDY GYULA KISZ-ALAP- SZERVEZET TAGJAIT. ERKEZNEK A FIATALOK: MÉRNÖKÖK, KÖZGAZDÁSZOK, TECHNIKUSOK, MATEMATIKUSOK. ÉRTÉKEL A KISZ-ALAPSZERVEZET Lakástámogatás - pályamivekért Több lehetőség Kasellák Pál KISZ-titkár frappáns, tömör, mindössze hatoldalas értékelését figye­lemmel kísérik. Őszintén, kritikusan és igényeket tá­masztva elemzi az 1982-es mozgalmi évet, az akcióprog­ram megvalósulását, a hibá­kat, a teendőkre is van re­ceptje. „örvendetes — jegy­zi meg — hogy tavaly min­denki teljesítette az egyéni vállalását Korábban ezzel voltak problémák, de követ­kezetesen számonkértük, így mindenki érezte a felelőssé­get” Fellendülő FMKT Lényeges kérdésekkel fog­lalkozott a beszámoló. Első­sorban a fiatal mérnökök, közgazdászok tanácsa, a fiatal értelmiséget „megmozgató” FMKT munkája került bonc­kés alá. Három esztendeje szervezték újjá, s fellendü­lőben van. Jelenleg 50—60 ta­got számlál, amelynek több, mint kétharmada KISZ-es. Ezt a szellemi erőhöz képest kevésnek tartják, bár ered­ményeik így is számottevő­ek. ök tervezték a nagykál- lói tanács részére a szenny­vízelvezető hálózatot. Nyír- mada—Pusztadobos térségé­ben az ivóvízhálózat terve­inek a felülvizsgálatát látták el. Kidolgoztak számítógépes programot, a vállalatnak me­liorációs munkát végeztek, összesen 570 ezer forintot kerestek az igazgatóságnak, illetve maguknak. Ugyanis 175 ezer forint ebből a válla­lati KISZ-bizottságot illeti meg. A többit a fiatalok la­kástámogatási alapjára fizet­ték be. Szóba kerül azonban, hogy szélesíteni kell a ská­lát. Tervezik: kiterjesztik munkájukat a környezetvéde­lemre, a vízminőség védel­mére is. Hullámvölgyben van vi­szont az Alkotó ifjúság pá­lyázat szekere az igazgató­ságnál. Bár a megadott té­mák jók, fontosak, mégis ke­vés az érdeklődő. Míg a ko­rábbi években 10—12 pálya­mű érkezett be, most alig 4— 6. Nem megfelelő az érdekelt­ség, olykor nevetséges összeg jutna egy-egy csoportnak, amely készíti e munkákat. Ezen feltétlenül javítani szükséges. alakult a törzsgárdája is, 12 fiatallal. Stumf János ma­tematikus, a vitakör vezetője, s a KISZ-bizottság közösen gondoskodik róla, hogy érde­kes, időszerű kérdések kerül­jenek vitára. y Kritikus és reális a beszá­moló, amikor szóvá teszi: nem a KISZ-alapszervezet hibája, hogy tavaly egy fi­atalt sem vettek fel párttag­nak. Sorban állnak a kiváló­ak, van aki már 4 esztende­je. Főképp azért, mert al­kalmazottak, nem fizikai munkakörben dolgoznak. Itt elsősorban a műszaki értel­miségi fiatalok közül kellene új párttagokat felvenni. „Mi két fiatalt: egy közgazdászt és egy mérnököt ajánlot­tunk.” Ezt követően Varga István a 3-as pártalapszervezet if­júsági felelőse ismertette a pártvezetőség minősítését. El­mondta, hogy a pártvezetőség közvetlen felelősséget érez a fiatalok munkájáért. Rend­szeresen értékelte az elmúlt évben a KISZ-szervezet munkáját, s a pártvezetőség minden olyan ülésére meg­hívta a KISZ-titkárt, ame­lyen az ifjúsággal kapcsola­tos kérdéseket tárgyaltak. Ez az alapszervezet elvé­gezte a pártszervezettől ka­pott feladatokat. Utána Ur- bán Lajos a vállalati KISZ- bizottság titkára mondta el a bizottság véleményét. Csu­pán egyetlen gondolatot emelünk itt ki ebből. „Saj­nálatos, hogy éppen a Krúdy alapszervezet tagsága nem látogatja kellő arányban az értelmiségi klubot — holott éppen körükben a legtöbb az értelmiségi fiatal.” Vitára ösztönzött a beszá­moló, a két minősítés. Sóly­mos Károly mérnök: „Csu­pán néhány munka eredmé­nyezte az 570 ezer forintot, amit az FMKT keresett. Na­gyobbak a lehetőségek, meg lehetne duplázni ezt az ősz- szeget, ha szélesebb skálán, több témában, s főleg többen dolgoznának.” Jeczkó Pál főmérnök az együttműködés hatékonysá­gának javításáról szólt. Kér­te a KISZ-bizottságot és az alapszervezetet, hogy a pá­lyakezdő fiatalokat jobban segítsék. Elismerte: valóban „leült” az Alkotó ifjúság pá­lyázat, s különösen a szak­munkás-kategóriában szük­séges többet tenni. Szellemi tartalékok Bácskái Mária azt kérte, hogy a politikai vitaköri fog­lalkozások jobban alkalmaz­kodjanak a résztvevők idejé­hez, igényéhez. Iván György a fiatalok országosan is fi­gyelemre méltó pályaműve­ire hívta fel a figyelmet, utalva a jelentős szellemi tartalékok hasznosítására. Vészeli András fiatal mérnök így szólt: „Frissítésre van szükség a KISZ-ben is. Fi­atalítanunk kell, újabb gene­rációkat behozni.” Megválasztották az új ve­zetőséget is. A titkár Balogh Árpád lett. Farkas Kálmán Előítélet — tréfa közben H a országúton átlépjük Szaboles-Szaitmár határát, fel kell gyújtaná a gépkocsi reflektorát, olyan sötét van. A nem szó szerinti idézet kontárs írónk egyik leg­utóbbi könyvéből való. Tréfálkozó, utazás alatti beszélgetés leírásánál örökíti meg ily módon a megyénkről az ország tudatálban kialakult, megcsontosodott „sötét” 'képet. Md más, ha nem előítélet. A valóságot nem ismerők szajkózzák egymásnak olyan meggyőzően, hogy él sem gon­dolkoznak azon: hogyan lehet, hogy a haza bal oldalán még mindig ilyen elmaradott állapotok uralkodnak? Aki végül mégis elvetődik az ország eme csücskébe, nem győz betelni a látvánnyal: azzal a sok újjal, amit az utóbbi évtizedek, dolgos hétköznapjai hagytak itt, és a mítosszá nőtt sötét­ségnek keresve is csak elvétve jutnak a nyomára. A való­ságtól elmaradt balítéletekkel persze nemcsak egy megyé- nyi országdarabot lehet leminősíteni, hanem kisebb közös­ségeket, társadalmi rétegeket nemre, foglalkozásra, életkor­ra való tekintet nélkül, vagy éppen albból adódóan. Vegyünk csak néhányat sorba: a fiatalok többsége, mint tudjuk forrófejű, hebehurgya, akiktől nehezen várható el, hogy évek múltán vállukra veszik az ország valamennyi gondját, baját. A butikosok, kisvállalkozók, lángossütők egytől egyig „ügyeskedők”, hogy az elragadtaltottságban ki­mondott jelzőket most ne sorjázzuk. A munkahelyi folyosói pletykákat hallgatva olykor egy-egy kollégáról olyan bizo­nyítvány áll össze, hogy magunk is kezdünk csodálkozni: miként lehetséges, hogy eddig elkerülte X és Z a ható­ság figyelmét? Az elfogultság táplálta rosszindulatú minősí­tések ugyanakkor együtt járnak mások érdemtelen körül- tömjénezésével, és ahol eluralkodik, ott a kiegyensúlyozott munkahelyi légkörről szóló jelentést a jó érzésű dolgozók joggal hihetik velős, kabaréba szánt tréfánál?. Visszakanyarodva a megyénkről alaptalanul még ma is továbbélő előítélethez: akire, amire egyszer rácsöppent a balítélet fekete festékjéből, az csak hosszú kitartó munká­val, nagy erőfeszítéssel tud azon halványítani. Ám elég egy kicsiny elbizonytalanodás, egy gyengébb produkció, és újra felsötétlik az előítélet ejtette pecsét. N | inas kiút ? A szilárd önbecsülés, mások munkájának, teljesítményének részrehajlás nélküli megítélése le­het az előítéletek elleni legjobb „oldószer”. Az el­fogulatlanság, amit — az egyik bölcselkedő szerint — „az érett férfi életének tapasztalata útján szerzett, és aminél fogva a világot más szemmel nézi, mint az ifjú és a gyerek.” R. G. MEDDIG TART A KÍSÉRLETT Igenre váró újítás Bejegyzés a TITÁSZ nyír­egyházi kirendeltség, Dózsa György szocialista brigádja naplójában: „Újításaink kö­zül az átalakított OTR-állo­tolták. Ez hasonló biztonság­gal látja el villamos energiá­val a lakosságot és a közüle­tiket Ráadásul a kis teljesítmé­más már 3 hónapja üzemel, nyű transzformátorokból ren­Ezzel az újításunkkal a hi­ánycikknek számító nagyobb teljesítményű transzformáto­rokat kívánjuk kiváltani a raktáron meglévő kis teljesít­ményűekkel.” Ezek a sorok a kívülállók­nak így nem sokat monda­nak. Az újítás háttere azon­ban mutatja: az OTR átala­kításával százezrek megtaka­rítása válik lehetővé. Egy-egy ilyen transzfor­mátorállomás a lakosság és a közületek villamosenergia­ellátását teszi lehetővé. Gép­pel együtt 200 ezer forintba kerül. Ilyenből, s az ehhez hasonlókból Nyíregyházán csaknem 250 darab üzemel. A legnagyobb gond az, ha egy elromlik, szinte lehetet­len pótolni, mert az egész villamosiparban hiányzó (cikk. Lényegében ez a szükség szülte a Dózsa György szoci­alista brigád újítását, amely­nek lényege: a transzformá­torállomást úgy alakították át, hogy egy nagy teljesít­ményű gépet (ami nincs) két kisebb teljesítményűvel pó­geteg van raktáron. Ezeket a túlterhelés veszélye miatt kellett és szükséges a jövőben is lecserélni. Kikerültek a „forgalomból”, nem üzemel­nek, noha egynek az értéke 40—50 ezer forint. Mi legyen a sorsuk? Ha ez az újítás nem születik meg, a kis tel­jesítményű trafók továbbra is ott hevernek a raktárak­ban, s végül a MÉH-telepre jutnak. A brigád újítása valóban „mentőöv”. Általában hiány­cikk is pótolható, és nem szükséges újabb beruházásra fordítani a pénzt. De nincs is miből. A szocialista brigád tagjai nagy fegyelemmel és figyelemmel és pluszmunká­val készítették el az első kí­sérleti transzformátorállo­mást és gondosan felszerel­ték Oroson, a Csap utcában. A szocialista brigádnaplóba tett bejegyzés óta újabb há­rom hónap telt el, vagyis már fél esztendeje üzemel, üzem­biztos, bevált. Vajon meddig tart kísérleti jellege, üzeme­lése? F. K. Politizáló fiatalok Tavaly 4 fiatal kapott ki­tüntetést A KISZ-tagok 80 százaléka szocialista brigád­ban dolgozik. Politizáló vita­kör működik, amelynek ki­□ mikor meglátta a fe­lettes szerv hetedik figyelmeztető levelét a HERDÁL Vállalat igazgatója, kis agyvérzések kezdték fel­borítani lelki nyugalmát. Ki- mennydörgött az előszobába Helénkének, a csinos és főleg rendkívül drága titkárnőnek: — Kéretem valamennyit! ‘ Jöttek is mindahányon. A négy helyettes, a nyolc főosz­tályvezető, a gazdasági hiva­tal irányítója, a vállalati szó­vivő, a piackutató, a rekla­mációkat gépbe tápláló exlu- zív alosztály főosztályvezető­je. — Megparancsolom, hogy valamennyien keressék fel a szakrendelést, hozassák rend­be a fogaikat, mert holnap­tól kezdve ahhoz fogunk ver­ni minden garast. Itt a felső szerv újabb írása, hogy már megint baj van a repivel. Én ezt nem tűröm tovább, hol­naptól minden szinten szinte minden repít minimum a fe­lére kell csökkenteni. Kávé már most sincs, se tonik, vé­geztem. Lett is nagy pánik a HER- DÁL-nál. Ez képtelenség — mondta az egyik főosztályve­zető —, konyak nélkül ho­gyan tudjuk majd eladni az árut? Mire a másik: — Már eddig sem tudtunk kijönni ríték még sohasem rogyado­zott az asztalon. Amikor az igazgató éppen mennydörög­ni próbált, Sóher Róbert, a géhás eléje tárta a számlát: ötvenöt százalékkal olcsób­ban vettek mindent, mint ta­%ARÁZStMt abból az alamizsnából, amit most felére levesz. Már lá­tom, hogy sorra leállnak a gépeink, mert a szállító nem küld anyagot. A nagy sopánkodásnak a géhás — a gazdasági hivatal­főnök — igyekezett véget vetni: — Semmi baj, elvtárskáim! Kijövünk majd a feliből is, csak hallgassanak rám. Elérkezett aztán a Haja­don Lányok Hete, amit ha­gyományosan minden évben megrendeznek, tekintettel a sok női dolgozóra. Ilyen te­valy. „Közvetlen beszerzés, nagy tétel, engedmény.” Az más, mondta a főnök és el­járta a nyitótáncot... Nem sokkal később az első átszervezés 10. évfordulóját ülték meg a testvérvállalatok képviselőinek jelenlétében. Amikor az igazgató meglát­ta a kaviáros szendvicseket, majd kiesett a metszett po­hár a kezéből, amit köszöntő- beszédéhez szánt díszletnek. „Nyugi, főnök, ez még keve­sebbe van, mint a múltkori. Kiárusításon vettünk min­dent.” Sóher sódere hatott, a főnök ezután felhajtotta a Vilmos körtepálinkát... — Mondd, Sóherkém, mi­féle varázspálcád van neked? — kérdezte egy ízben a piac­kutató. — Titok, de neked eláru­lom. Üzleti érzék dolga az egész. Nekünk temérdek ős­termelővel van kapcsolatunk, ugyebár. Az ember kiválaszt néhány nagyobbat közülük, s azt mondja: a maguké min­dig jöhet, garantált felárral. Nálunk, mint forgalmazó cég­nél ez ugyebár költség és nem egyéb. Ugyanakkor ezek a szállítók mint „selejteset” nekünk aláron, vagyis hogy félárnál is olcsóbban adják el a tojást, a csirkét, a bort, a primőrt, már ami kell a repi- pótlásra. Végül is a kettő ki­egyenlíti egymást, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Nézd, öregem, nehéz időket élünk, de élni csak kell valahogy. A piackutató még most is ámul ezen a varázslaton. A. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents