Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
1983. február 4. Kelet-Magyarország 3 Nem biliárdparti! em valószínű, hogy csupán KlSZ-problé- mát érintet érzékeny ponton az a hozzászóló, aki az ifjúsági megyebizottság legutóbbi, a politikai képzést tárgyaló ülésén ezt mondta: „Nagyon fontos feladat a képzés hatékonyságának a fokozása.” Miután olyan sok mindennel kapcsolatban koptatjuk mostanság a hatékonyság kifejezést, a felszólaló magyarul is nevén nevezte a gondot Azt, hogy bizony gyakorta előfordul: túlságosan hígra sikerül egy-egy tanfolyam programja, ahol a tanulás, a képzés már csupán másodlagos dolog, a hangsúly a kikapcsolódáson van. Tetézi ezt a dilemmát, ha a tanfolyam előtt kiszemelt, különben jónevű előadók váratlanul lemondják a foglalkozást, mert közbejött valami. Ilyenkor aztán nem mindig sikerül kiváló „beugrót” találni, aki menthetné a menthetőt. Mi a következménye mindennek? Egyhangú időtöltés, lötyögés, kispályás foci, vagy lemeze- zés. önmagában persze valamennyi pótfoglalkozás nemes és hasznos is lehet, csakhogy akik kényszerből művelik, azok mindenekelőtt agytornára érkeztek a tanfolyamra, nem pedig biliárdpartira. Ha nem is így mondta, de ezekre célzott az a felszólaló az ifjúsági testület ülésén, és szarvait általános helyeslés fogadta. Hiszen köztudott, hogy bárminemű képző, továbbképző tanfolyamra — melynek anyagi kihatása sem mellékes — egyre nehezebb a résztvevőket beiskolázni. Mihden valamire való munkahelyen nagy kincs az idő, s bizony nehezen lehet módot teremteni rá, hogy bárki is napokra kiessen a termelésből. Persze, adódnak helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen, amit bizonyára megértenek a gazdasági vezetők is. De — elnézést a kis túlzásért —, aligha térül meg a munkahelynek bármilyen formában is egy rosszul előkészített, alacsony színvonalú továbbképzésen tartani olyan kulcsfontosságú dolgozót, aki semmivel sem gazdagszik a távolléte alatt, csupán a munkahelye lesz szegényebb az ő kiesett munkájával. Kellenek az alkalmak a képzésre, a továbbképzésre. Csak arra kell vigyázni, nehogy a képzés köntösébe bujtassanak bárhol is alkalmat — a közpénzes kikapcsolódásra Ez igazán drága multság volna! A. S. Gyógyító gondoskodás □ z orvosok munkáján túl lehet gyógyító hatású az emberek figyelmessége, segítőkészsége, önzetlen szeretete is. — így kezdődik az a levél, melyet a vásárosnaményi kórházból kaptunk, a ládagyár két szocialista brigádjának példamutató gondoskodásáról. Föltűnt az orvosoknak és az egészségügyi dolgozóknak — folytatódik a beszámoló —, hogy a kórházba került M. Ferike négy és fél éves állami gondozott kisfiút naponta keresik érdeklődő, aggódó látogatók, s veszik körül szinte szülői szeretettel, izgulnak gyógyulásáért. Kiderült, hogy ők a ládagyári Egyetértés Szocialista Brigád tagjai, akik azt vállalták, hogy a kisfiút a kórházi ápolás után, a következő években is segítik. „Fiává” fogadta a brigád Ferikét, aki hálával, meleg barátsággal viszonozza a szerető gondoskodást. Hasonló a másik eset is, P. János bácsié, akinek betegsége részben háborús sérüléshez vezethető vissza. Makacs, elhúzódó betegsége szinte ágyhoz kötötte, a szokványos kórházi ágy és szék viszont alkalmatlannak bizonyult pihenéséhez, gyógyulásához — érthető, hogy a beteg elkeseredése nőttön-nőtt. Ekkor jelentkezett a ládagyári Marx brigád. Segítőkészségük, önzetlenségük eredménye az a speciális fekvő-ülő szék, melyben János bácsinak elviselhetőbbé válik a betegség, de a betegségtudattal járó lelki megterhelés is. Ezzel javulásának egyik döntő feltételéhez járult hozzá a brigád. — Eggyel kevesebb a szomorú arc, magára hagyott, a családi melegséget nélkülöző gyermekek száma — olvassuk a megható hangú levélben Ferikéről. Majd pedig János bácsiról: — Nagyon nehezen hall, de könnybe lábadt szemmel figyelte az előkészületi munkálatokat és vette tudomásul: az emberek segítőkészsége kiapadhatatlan. A kórház vezetői és dolgozói lapunk segítségét kérték, hogy nyilvánosan köszönetét mondhassanak a két brigádnak. Ennek szívesen helyet adunk, s csak annyit teszünk hozzá: köszönet illeti a többieket is, azokat a kollektívákat, melyeknek tagjai a magányosokat, a betegeket, s az idős embereket támogatva önzetlenségből és emberségből jelesre vizsgáztak. B. E. Az álíatforgalmi és húsipari vállalat nyíregyházi húsüzemében műszakonként 1,2—1,3 tonna olaszfelvágottat töltenek. (Császár Csaba felvétele) Száztíz csiga egy gyufásdobozban „Felkínálok egy jó ötletet... ff Gajdos Pálról, a géppel csigatésztát gyártó kölesei pedagógusról már írtunk lapunkban 1981. december 16-án „Csigakészítés géppel” című képes riportunkban. Időközben sok minden történt a géppel, s alkotójával. Január 18-án este, 10 óra körül az egész ország láthatta a képernyőn, amint „gyártót kerestek” gépére. Kölesei lakásán készséggel adott tájékoztatást mindarról, ami előző cikkünk óta történt: A gépet akarták — 1982 március végén a tv „Felkínálom” című műsorában mutathattam be saját készítésű gépem; óriási volt az érdeklődés — mondja. — Kaptam vagy 500 telefonhívást, meg vagy ezer levelet. Valamennyien a gépet akarták. A tv adását követően eljöttek Budapestről az Alkotó ifjúság képviselői is, és megkötöttük a szerződést, így a szabadalmaztatás, forgalmazás érdekképviselet — egyértelműen — az Alkotó ifjúságé. A hasznon 6:4 arányban osztozunk. A gép prototípusát időközben elkészítették. A költség 100 ezer forint körül alakult. (A házi készítésű motolla — a villanymotorral együtt — kb. 6 ezer forint volt.) A próbaüzemelésre 1982 szeptember közepén került sor. — Zalaegerszegen, ahol a kísérletet támogató országos szövetkezeti vendéglátó szervezetnek csiga- tészta-készítő üzeme van. Húsz asszony helyett Végül is a VOSZK nem tartott igényt a gépre. Most — a kisebb hibákat kiküszö bölve — gyártót keresnek. A Gajdos Pál birtokában lévő levelek, telefonüzenetek alapján — itthon — ezer darabra lenne igény. — A jelenlegi (házi készítésű) gépem 24 óra alatt 30 kg gépi csigatésztát készít — magyarázza. — A prototípus ugyanezt tudja. Ennyit körülbelül 20 asszony tud termelni. Közben vendég érkezik. Mint megtudjuk, márciusban nősül Fülesden Varga Lajos. A 100 személyes lakodalmi vígasság az ifjúsági klubban lesz, de a vacsorára háznál kerül sor, s a levesbevalót már most „megrendelik”. Találmányát gondozza Gajdos Pál most türelmes. Korábbi betegségéből lábra- kapott, ám letelt egyéves táppénze, s leszázalékolják. Ez nem jó hír, de annyiban kedvező, hogy nyugdíjasként minden energiájával „találmányát” gondozhatja. S úgy tűnik, apró csigái (a minisztérium szerint „gépi csiga”, melyekből 110 darab fér egy gyufásdobozba), között jól érzi magát, örül, hogy leve- heti a csigakészítés időt rabló, fáradságos munkájának gondját a háziasszonyok válláról. Joggal reméljük, hogy akad gyártó; s olcsó áron, könnyen hozzáférhetővé válik a termék a vevők számára. Molnár Károly Felelősség a vetőmagért A múlt év utolsó napján két nagy múltú mezőgazdasági intézmény szűnt meg, hogy január elsején egyesülve új néven és megújulva folytassa tevékenységét. Közülük az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet vizsgáztatta a jelölteket, és adott engedélyt az új növényfajták elszaporí- tására. Az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag-felügyelőség pedig képletesen szólva a szántóföldön vigyázta a rendet, hogy megfelelően törté- nik-e a vetőmag és szaporítóanyag-termelés, -felújítás. Az utód, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet nyíregyházi területi központjának vezetője Ilosvay Péter mondta: — Huszonhat OMFI-tele- pen kisparcellákon minősítették eddig a növényfajtákat, ebből kilenc megszűnt, többet összevontak. Megyénkben Gyulatanyán működik hasonló, így aztán vele egyesült a volt vetőmagfelügyelőség. A kisparcellás kísérletek egyébként nem adtak hű képet a vizsgált anyag tulajdonságairól, mondhatjuk úgy is, hogy néha irreális eredmények születtek. Azonkívül torz volt az a szemlélet, hogy a hozammutatókat helyezték előtérbe a minősítések során a belső minőség kellő feltárása helyett. így aztán többre becsültek egy búzafajtát, ha tíz tonnát termett hektáronként, mint ha kimagasló fehérjetartalommal igen jó sütőipari tulajdonságokat mutatott. — Ezek szerint megváltozik a vizsgálat módja? ■ — Nem szakítunk a kis- parcellákkal, de nagyobb teret engedünk a nagyüzemi táblákon, nagyüzemi körülmények között végzett minősítésnek, amitől feltétlenül hívebb eredményeket várunk. Munkatársaim a nagyüzemi szántóföldi szemlek mellett gyakori látogatók lesznek a gyulatanyai telepen, összehasonlítani a két helyen látottakat. — Megszűnt a fémzárolás monopóliuma. Ki garantálja ezután a vetőmag minőségét? A felelősséget ezután is magunkénak tudjuk, bár nem mi nyomjuk rá a zsák zsinegére a garanciát jelképező fémdarabot. Hatalmas aprólékos munkával járt ez és rengeteg kilométerrel a lábunkban a szemlék idején. Mezőgazdaságunk természetesen ezután sem nélkülözheti a nagy termések biológiai alapját, a kiváló genetikai tulajdonságokat hordozó vetőmagot. Az elmúlt évek során a vetőmagszaporító gazdaságok egy része felnőtt ahhoz, hogy ezt a munkát felelősséggel elvégezze, nem beszélve a termelési rendszerekről, ezentúl kérhetik a fémzárolási engedélyt a MÉM-től. A mi felelősségünk azon a ponton maradt meg, hogy miénk az ellenőrzés feladata. Szúrópróbaszerűen megnézünk egy-egy minősítési lépcsőt és gondoskodni fogunk arról, hogy megvonják a saját minősítési jogot attól aki nem érdemes a bizalomH a nyáron rendezték volna Gyulaházán a falugyűlést, alighanem a futballpályára hívták volna össze a falu lakosságát, mert amikor elterjedt a hír, hogy ott lesz Farkas Bertalan alezredes, az első magyar űrhajós, a falu apra- ja-nagyja látni akarta. Nem mintha tavaly vagy azelőtt érdektelenség mutatkozott volna, akkor is elmentek legalább háromszázan, de azért ez a mostani másnak indult. Még akkor is megpróbáltak néhányan az előtérből beljebb jutni, amikor Bárdi Béla, a falu fiatal tanácselnöke már javában mondta elismerő szavait az országos elismerést kivívott honismereti szakkörről, Szabó lmré- né tanárnő munkájáról, aki Gyulaháza kulturális életének fellendítésében végzett munkájáért Váci Mihály-dí- jat is kapott. Jöttek sorban a gondok is, hogy nincs javulás a kereskedelem, a vendéglátás színvonalában, hogy nemcsak a felvásárlás akadozik, felvásárlóhely sincs, hogy a tápellátást sem tudja megoldani az áfész, vagy épp annak okát próbálta kutatni: miért adják vissza egymás hogy sikerül feltölteni a létszámot. A tanács gazdálkodása sem maradhatott ki, bár a fejlesztési alap háromnegyedét erre az évre tartalékolták, hogy az idei 845 ezerrel megután a kisiparosok jogosítványukat, hogy aztán a szomszéd faluba járhassanak el gyulaháziak szakembert szerezni. Nincs fodrász. Elégedetlenek az emberek a TITÁSZ munkájával, mert hiába korszerűsítették a köz- világítást, hiába építettek két trafót is, a hálózat korszerűsítése sem várhat soká magára. Az eredmények szülte gondok közé sorolhatta, hogy bővítik a varrodát, százan is dolgozhatnának ott, de a lakók több mint háromnegyede ingázik, s nem biztos, pótolva talán sikerül a legégetőbb gondot megoldani: az ötvenszemélyes óvodát 25 hellyel bővíteni és hozzáépíteni egy háromszáz adagos konyhát, amelyik az iskola napköziseinek is meleg ételt ad. Hiába mondta el a tanácselnök, hogy a Dembinszki és a Sallai út javítására negyed- milliót fordítottak, s nem volt többre lehetőség, a legtöbb felszólaló az utak állapotát kifogásolta. Az Arany János utca lakói közül ketten is szót kértek, mert nemcsak az utcát tartják járhatatlannak, a hangosbemondó hangja sem jut el odáig, így csak szóbeszédekből értesülhetnek a falu dolgairól. Simon Zoltán arra kért választ az áfész képviselőjétől: miért nem vásárolhatnak Gyulaházán is tartós fogyasztási cikkeket, miért kell az útiköltségen kívül százasokat fizetni hazafuvarozásért is. Nem azt kérte, hogy építsenek oda áruházat, csak legalább előrendelésre szállítsa ki a szövetkezet az értékesebb dolgokat. A válasz nem nyugtathatta meg, mert egy állítólagos rendelet (aligha alkotott ilyet a belkereskedelem) megköti a szövetkezet kezét. Lesz-e állatorvos, nem lehetne-e a segélykérő telefont a falu közepére helyezni, miért nem jelzi a Kis- várda—Baktalórántháza közötti úton egy tábla, hogy merre van Gyulaháza, nem lehetne-e a Nyírkárász és Petneháza között elhaladó gázvezetéket „megcsapolni” és Gyulaházának is vezetékes gázt adni — hangzottak egymásután a kérdések, aztán a javaslatok is, mert a felszólalók nemcsak segítséget kértek a Bem, a Hajnal, a Dózsa György utcák kátyúzásához, a járdák kiépítéséhez, hanem segítséget, társadalmi munkát is ajánlottak. Bár a falugyűlés már közel két órája tartott, talán még lett volna kérdés, talán még hangzott volna el javaslat, de a legtöbben szerették volna hallani Farkas Bertalan hangját, Berci élmény- beszámolóját. A tanácselnök válaszai után éppen ezért volt hatalmas a döbbenet, amikor a falugyűlést levezető elnök bejelentette: az előre tervezett műsor elmarad, Farkas Bertalant néhány perce azért hívták ki, hogy telefonon tragikus hírt közöljenek vele: délelőtt meghalt tizennyolc éves öccse. Farkas Bertalan gyászában az egész Gyulaháza osztozott. Balogh József. — Megvannak-e az eszközeik és a felkészült szakemberek ehhez az üzemeknek? — Kialakult köre van a megyében a szaporító gazdaságoknak, és a szakemberek is értik a dolgukat. Egy vetőmagvizsgáló laborra és megfelelően képzett asszisztensre azonban feltétlenül szükség van mindenütt. A nagy szaporítóknak különösen megérné, ilyen például a gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezet, amely ezer tonnán felül ad el vetőbúzát a Vetőmag Vállalatnak. — De ha közvetlenül is értékesíthetné, a vállalat árrése nála maradna. — A Vetőmag Vállalat éppúgy jogot kapott a fémzároláshoz és megvan a helyzeti előnye laborjaival, kereskedelmi kapcsolataival. Inkább az összefogás lesz hasznosabb, mint a külön úton járás. — Volt-e változás a szervezetben? — Felső szinten igen. A két intézmény együttes létszáma kétszázzal csökkent, nálunk viszont maradt a régi létszám. A laborvizsgálatot továbbra is debreceni területi központunk végzi. A gyümölcstelepítések ellenőrzése pedig mindkét megyében a mi feladatunk volt és maradt. f, , , ; . Esik Sándor
