Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
4 Kelet- Magyarország 1983. február 4. 25 éves a népi ellenérzés (Folytatás azl. oldalról) mi-gazdasági folyamatok kollektív ellenőrzésének erősítését. Társadalmunk a jövőben is azt várja a népi ellenőrzéstől, hogy a szocializmus építésének soron levő feladataiból kiindulva emelje az ellenőrzés színvonalát és tökéletesítse módszereit. Következetesen tárja fel a fejlődés, útjában álló akadályokat, a munkában jelentkező fogyatékosságokat, ellentmondásokat. Segítse a gazdálkodás hatékonyságának javítását, mozdítsa elő az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítását. Következetesen lépjen fel a bürokrácia, a felelőtlen ügyintézés ellen, járuljon hozzá a szocialista erkölcsi normák érvényesüléséhez, a jó tapasztalatok elterjesztéséhez. Meggyőződésünk, hogy a népi ellenőrzés a jövőben is eredményesen szolgálja hazánk szocialista fejlődését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében a további munkához jó egészséget, sok sikert kívánunk a népi ellenőrzésben részt vevő minden dolgozónak. ★ A megemlékezés második részében a munkásőrség központi énekkara adott műsort, majd az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. (Folytatás az 1. oldalról) A kormány tudomásul vette, hogy az 1983. évi népgazdasági terv céljainak megfelelően a Gazdasági Bizottság intézkedett a közületi gépjárművek idei üzemanyag-fogyasztásának ötszázalékos csökkentésére. Az üzemanyag^ megtakarítást az alapvető termelési, ellátási, szolgáltatási feladatok sérelme nélkül, elsősorban a szállítások jobb szervezésével, a korszerű közlekedéstechnikai módszerek alkalmazásával, a fajlagos üzemanyag-fogyasztás csökkentésével kell elérni. A Minisztertanács az Országos Közművelődési Tanács tájékoztatója alapján áttekintette az amatőr művészeti mozgalom helyzetét. Felhívta az érdekelt állami és társadalmi szervezeteket, intézményeket, adják meg a megfelelő támogatást ahhoz, hogy a mozgalom sajátos eszközeivel és lehetőségeivel hatékonyabban járuljon hozzá társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséhez, a kulturális értékek széles körű népszerűsítéséhez, az alkotókészség kibontakoztatásához. Képtávírón érkezett A népi ellenőrzés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából kitüntetési ünnepség volt Budapesten a Parlament kupolatermében. A képen: az ünnepség résztvevőinek egy csoportja. Kádár János fogadta Armand Hammert, a neves amerikai közéleti személyiséget, az Occidental Petroleum Corporation igazgató tanácsának elnökét. Németh Károly fogadta Janusz Obodowski lengyel miniszterelnök-helyettest. A találkozón jelen volt Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes. Losonczi Pál fogadta Alex Sceberras Trigonat máltai külügyminisztert. 4. Az utolsó magyar nábob Nem sokkal a háború után flanellruhás férfi és angol- kosztüimös hölgy szállt be Budaörsön — akkor még onnan indultak a légijáratok — a Prágába induló repülőgépbe. Szabályos útlevéllel indultak el Budapestről. Az egyik útlevél Steve Szemere San Salvador-4 állampolgár, a másik az amerikai hölgy nevére szólt. Két bőrönd volt egész poggyászuk; az egyikben női ruhák, a másikban három férfiöltöny és fehérnemű volt, no meg egy — díszmagyar. Ez volt minden, amellyel Szemere István — de genere Huba — az egykori mérhetetlen Szemere-vagyon örököse elhagyta Magyarországot. Tizenhét éves korában teljesen váratlanul szakadt rá a nagy örökség, amelyet a földbirtokos Szemere Miklós, a józsefvárosi idők „magános gavallérja” és Krúdy szerint a „játék” nagy tehetségű költője” hagyott rá. Hatalmas birtokok és telkek, bérházak, aranyak és ékszerek jelentették Európa egyik legnagyobb vagyonát. Amikor a végrendeletet kibontották, Szemere István egy svájci intézetben nevelkedett. Ott tudta meg, hogy a vagyon tetemes részét ő örökölte. Szemere István azonnal repülőgépet bérelt hiteibe, és Budapestre jött. Az elhunyt Szemere Miklós jogtanácsosa és vagyonának kezelője könnyezve ölelte keblére a fiatalembert. Nem is engedte el a házától, amíg az bele nem szeretett az ügyvéd szép fiatal lányába. A furfangos jogász mindent elkövetett, hogy az óriási vagyon ne csússzék ki kezei közül. Addig mesterkedett, amíg Szemere István feleségül nem vette lányát, pedig mindketten úgyszólván még gyerekek voltak. A kierőszakolt házasság azonban nem bizonyult szerencsésnek, noha a fiatalasz- szonyhak hamarosan kislánya született. A gyermek nem tudta lekötni a nyugtalan vérű Szemere Istvánt, akit — talán mondani sem kell — az arisztokrácia és az aranyifjúság egyszeriben kegyeibe fogadott. Éjszakáról éjszakára barátaival tivor- nyázott, dobálta a pénzt. Rengeteget ivott, főleg tömény szeszt, s részegen támadtak azután azok a hóbortjai, amelyekről hetekig beszéltek a pesti úgynevezett jó társaságokban. Egy ízben határ menti csehszlovák község vendéglőjében mulatott bátyjával. Még javában húzta a cigány, amikor két szlovák csendőr lépett be és figyelmeztette őket, hogy nyilvános helyen tilos az ilyenfajta mulatozás. DÉL-KOREA Szellemcsapat - ój felállásban Egy korábbi amerikai—dél-koreai hadgyakorlat egy jelenete. ún. „önvédelmi erőket” Kelet-Ázsia évenként ismétlődő politikai rituáléja a „Team spirit”, azaz a Csapatszellem néven februártól április közepéig tartó amerikai—dél-koreai közös . hadgyakorlat. Amolyan szokássá merevedett évi üzenet ez a Koreai-félsziget északi államának, a KNDK-nak, amely jelzi: sem Szöul, sem Washington álláspontja nem módosult ennek a feszültségzónának az alapkérdéseiben. Japán „békejobb" Mégsem állítható, hogy a „Team spirit” képletes üzenete évről évre változatlan. Idén a hadgyakorlatot — amely a legnagyobb a koreai háború befejezése óta — a regionális és a világpolitika jócskán módosult körülményei közepette tartják. A koreai megbékélés, a távlati rendezés szemszögéből kedvezőtlen változásók élére kívánkozik a japán kormányfő- csere. Keleten és Nyugaton egyaránt szaporodnak azok a vélemények, amelyek szerint Nakaszone miniszterelnök személyében a háború utáni japán politika egyik legszélsőségesebben antikommu- nista politikusa került hatalomra a szigetországban. Felmerülhet a kérdés, hol a kapcsolódás a japán kormányfő személye és a Koreaifélsziget helyzete között? Egyszerre jelképes és gyakorlati jelentőségű az a tény, hogy Japán új miniszterelnökének első útja — Washingtont is megelőzően — épp Szöulba vezetett. Nakaszone személyében ráadásul először 'látogatott japán kormányfő hivatalos minőségben Dél-Koreába. A tüntető gyorsaság figyelemre méltó egyetértéssel és megállapodással párosult vendég és vendéglátója, Csőn Tu Hvan között. A záróközlemény egyenesen új korszakról beszél Japán és Dél-Ko- rea kapcsolataiban, s hogy milyen értelemben, azt megvilágítja ez a megjegyzés: „Nakaszone nagyra értékelte Dél-Korea védelmi erőfeszítéseit”. Szöul és Tokió távolról sem mindig harmonikus viszonyának rendezése a jelek szerint tökéletesen egybeesik az Egyesült Államok regionális törekvéseivel. Washington hosszabb ideje próbál létrehozni egy valóságos, működőképes katonai háromszöget Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok között, de talán most első ízben látszik reálisnak ez, legalábbis ami a tervek felső szintű, személyi hátterét illeti. Csőn Tu Hvan, a dél-koreai rezsim vezetője, Nakaszone japán miniszterelnök és Ronald Reagan amerikai elnök különös hármast alkot: az óceénnyi földrajzi távolság ellenére szellemileg, politikai profiljukban igen közel állnak egymáshoz. A hármas katonai szövetség bizonyos pillérei máris léteznek: az Egyesült Államokat egyfelől biztonsági szerződés köti Japánhoz és „kölcsönös védelmi egyezmény” Dél-Koreához. Ehhez már csak Japán és Dél-Korea katonai szerződése hiányzik, s a szövetség nemzetközi jogi értelemben is realitássá válna. Az nagyon valószínű, hogy Nakaszone vezényletével de facto katonai szövetség alakulhat ki Japán és Dél-Korea között. A Szöulnak nyújtott példátlan nagyságrendű, négymilliárd dolláros japán hitel egy része is már katonai célokat elégít majd ki. Washington elképzelése az, hogy egy nagyobb keletázsiai konfliktus esetén a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatokat, a szöuli rezsim hadseregét és a japán egyetlen közös parancsnokság irányítása alatt fognák össze. Hosszabb távon az Egyesült Államok mindinkább Japánra akarja hárítani — találóbb szó híján — a csendőrfunkciókat a Délkí- nai-tenger, s így Korea térségében is. Északi kezdeményezések Mindez természetesen nem sok jóval kecsegteti Észak- Koreát a megosztott ország újraegyesítésére tett erőfeszítéseiben. A phenjanii vezetés ennek ellenére minden tőle telhetőt elkövet a Dél-Korea körüli akciók és tervek diplomáciai ellensúlyozására. Megfigyelők a túlnan bontakozó hármas szövetség ellen- súlyozására tett demonstrációként értelmezik a KNDK államfőjének közelmúltban tett kínai látogatását. Phenjan elutasította a legfelsőbb szintű találkozókra tett, tendenciózus szöuli javaslatot, mert a hivatalos álláspont szerint egy ilyen tárgyalás szóba sem jöhet a fasisztának minősített Csőn Tu Hvannal. De a Koreai NDK fenntartja az ország békés, demokratikus úton történő egyesítésére irányuló minden korábbi javaslatát. A közeledést elősegítendő sürgős hasznos lépésként Kim ír Szén elnök felvetette az 1953- ban létrejött fegyverszüneti egyezmény békeszerződéssé való változtatását. Győri Sándor — Magánhelyen lehet? — kérdezte Szemere István. — Ahhoz semmi közünk — válaszolták a csendőrök. — Hát akkor megveszem a kocsmát — jelentette ki Szemere István, és öt perc múlva már a valódi ár háromszorosáért ugyan, de az övé volt a vendéglő. A vendégeket kitessékelték, majd folytatták a mulatozást reggelig. Mielőtt azonban eltávoztak, Szemere felgyújtotta a kocsmát. Annak idején az egyik ismert pesti színésznőnek udvarolt. A délelőtti próbán berúgtak és pénzük elfogyott. — Nem baj — adta ki a jelszót akadozó nyelvvel Szemere — megyünk a bankba pénzért, de cigánnyal... Előkerítették a háború előtti évek leghíresebb cigányprímását és bandáját és elindult a -taxikaraván a bankhoz. A pénztárteremben Szemere felállította a cigányokat, és a legnagyobb déli forgalom idején a cigányok rázendítették. A bank vezér- igazgatója és igazgatója kezét töredelve kérlelte Szemerét, hogy hagyassa abba a zenélést, de az ittas Szemere kitartott ötlete mellett, amíg pénzét fel nem vette. Ilyen és hasonló botrányokkal tette ismertté nevét Szemere István, akinek költekezései lassan minden képzeletet felülmúltak. Ügyszólván havonta törte össze egy-egy vendéglő vagy lokál berendezését, amelynek árát azután szó nélkül kifizette. Közben feleségétől elköltözött, és még kevésbé fékezte léha életét. Uszálya sodródókból, az éjszakai élet kalandoraiból, és félvilági nők seregéből állott. A háború alatt bevonult légvédelmi tüzérnek. Az ütegállásba, ahol szolgált, naponta kocsiszámra hozatta az élelmiszert, hordószámra a bort. A háború alatt ismerkedett meg egy szép elvált pesti asszonnyal, hónapokig együtt jártak. Szemere vagyonokat költött a nőre. Végül az asszony rábeszélte, hogy vagyonának egy részét juttassa külföldre. Vállalkozott is rá, hogy kicsempészi az országból. Szemere gyanútlanul adta át ékszereit, rúdszámra az aranyakat, és zacskószámna a Napóleonérméket. A vállalkozó szellemű nő ki is csempészte az országból a több milliós értékeket, de aztán többé nem jelentkezett. Hogy mi történt vele és a milliókkal, nem sikerült megtudni. Szemere István közvetlen az ostrom előtt ismerkedett meg egy Amerikában született, magyar származású asz- szonnyal. A csinos és okos nő legfőbb vonzereje az volt, hogy szemrehányás nélkül tűrte Szemere mulatozásait, sőt együtt ivott vele. Az ostrom után Leányfalun béreltek villát, és úgy éltek tovább, mintha mi sem történt volna. A Nemzeti Kaszinó romépületében ütötte fel tanyáját akkoriban a Nemzeti Kiskávézó, Szemere itt találkozott az elmúlt rezsim lecsúszott nagyságaival. De pénze ekkor már nem volt. Aztán egy nap külföldről egy San Salvador-i útlevelet kapott. Csak nehezen emlékezett vissza arra, hogy az ostrom alatt egy részeg éjszakán valaki felajánlotta neki: akar-e San Salvador-i állampolgár lenni. Szemere valamit dadogott majd szó nélkül kifizette érte az összeget, amit az illető kért. Aztán el ás feledkezett az egészről. Hogy kivándorolhasson, háromszobányi bútorát és több tucatnyi festményét háromezer forintért elkótyavetyélte és néhány ezer forintot úgy szerzett, hogy a Pestlő- rincen lévő ötvenholdnyi házhelyei közül eladta, ami még megmaradt. Clipperje- gyet szerelmének bátyja küldött Amerikából. így végződött az utolsó magyar nábob hazai regénye. Bállá Ödön Vége
