Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-03 / 28. szám
1983. február 3. Kelet-Magyaroragág Kapcsolás szellemi „direktbe ff G azdag vagy szegény ország-e hazánk az energiahordozókat tekintve? — hangzott a kérdés a televízió új sorozatának második adásában. A magyar bányaügy illetékese először kertelésnek tűnő, ám végül logikus érvekkel megtámogatott választ adott, miszerint ötszáz kilométer sugarú körben vizsgálódva nem állunk rossz helyen energia dolgában még akkor sem, ha az előttünk levő országok nagyságrenddel vezetnek is. „Gazdag-szegényen” okosan gazdálkodva nagyobb hasznát vehetjük a meglévő kincseknek, ha a kibányászott szenet, kőolajat, földgázt szellemi tartalékainkkal „feldúsítjuk”. Sokat emlegetjük, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben legfőbb tartalékunk az ember, értve ezalatt főleg a megújulásra kész agyakat, melyek a kor kihívásaihoz igazodva vezérlik munkára a karokat. Jól gazdálkodunk-e vajon a fejekben szunnyadó szellemi energiákkal? Előre bocsátjuk, meg sem kíséreljük az egyetlen és igaz választ, mert ez akkor is felelőtlenség lenne, ha birtokunkban lenne a bölcsek köve. Szabadjon e helyett néhány példát. Fiatal építész kesereg: náluk a munkahelyi vezetés minden kezdeményezést felkarolni látszik. A kiszesek ezen felbátorodva önzetlenül felmérték a megye összes megóvásra, megmentésre érdemes műmlékjellegű épületét: a város arculatát meghatározó középületeket, elaggott kastélyokat, lakóházakat. Filmeztek, fényképeztek, mértek, archiváltak hetekig. A vastag mappába kötött kartonok, vállalásuk eredménye évek óta egy fiókban heff ver, felhasználatlanul. Egy hasonlóan értelmes ügynek még egyszer aligha nyerhetők meg a fiata lók... Az újítási ötlet alá négy név került. Az aláírók kö zül pedig csak kettő volt, úgymond, az „ötletgazda". öreg rókák, tudják, hogy nem árt a művezetőt és az illetékes előadót is bevonni a dologba, így hát' ha biztosabban elfogad ják az újítást. Ebből többek között az is következik, hogy csak az olyan ötleteket vetik papírra, amiknél a negyedelt, ötödön várható jutalompénz még megéri a fáradságot. A sok apró, vállalati szinten jelentékeny korszerűsítő, újító elgondolás meg sem fogalmazódik. Csak ismerőseim elbeszéléséből hallottam, magam nem láttam a vasárnap délutáni televíziós adást, amelyben megszólaltatták az évekkel ezelőtt Penészlekről indult, csodagyerekként emlegetett fejszámolót. Mire vitte ilyen ritka adottsággal? A szédületes és világra szóló karrier elmaradt, helyette egyszerű belső ellenőrként él, dolgozik. Ezek után úgy tűnhet, olyan bővében vagyunk számtani tehetségeknek, hogy azt a munkakört is velük kell betölteni, amit esetenként egy zsebszámológéppel bárki el tud látni. E nnyi a valóságnál szándékoltan ko- morabb rögtönzött példatár. Talán kitűnik belőle, hogy a mindennapokban van mit finomítani a szellemi energiák „bányászati technológiáján”. A gazdasági „hegyi menet” előtt a tartalékra kapcsolás helyett célravezetőbb lenne a szellemi tartalék bekapcsolása. Reszler Gábor Fehérgyarmat: Változik a városközpont A kedvező idő lehetővé teszi, hogy Fehérgyarmaton a Kossuth téren március végére befejeződjön a régi épületek bontása A KEMÉV 23 OTP-lakást épít a régi épületek helyén. Az 1984-ben átadásra kerülő lakások alatt üzletek lesznek. Itt kap helyet az áfész tejboltja, valamint fodrász- és patyolatszalon is lesz. Az Ady Endre utcai oldalra 39 lakás épül. Ebből 15 tanácsi kiutalással talál gazdára, míg 24-et értékesítenek. A bontást meghirdették a városban; s kiki maga végezhette a munkát. Az áfész, de például a nagyszekeresi tsz is részt vett a bontásban. Diákok— febérbei 100 éves » szakmunkásképzés megyénkben. Képösszeállításunk a legfiatalabb szakmákból villant fel egy-egy pillanatot. A tiszavasvári szakmunkásképző intézetben Szabolcs és Hajdú megyére terjed a vegyianyaggyártó szakmunkásképzés. Az első éves tan diók Eszenyi Lajosné tanárnő segítségével a desztillálód gyakorolják. A Nyíregyházi Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Szakmunkásképző Intézet jól felszerelt tankonyhájában a szakács tanul ók főzéshez készülnek. A másodéves húsfeldolgozó tanulók laborgyakorlat közben a nyíregyházi élelmiszeripari szakmunkásképzőben. Elek Emil képriportja Panaszolja a boltvezető a jósavárosi kis ABC-ben egy esztendő alatt 100 műanyag bevásárlókosár tűnt el. Miután egy kosár ára 75 forint, az így keletkezett hiány, vagy mondjuk úgy, veszteség: 7500 forint. Egy boltban. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat jogásza mondja: más boltokból is lopják a kosarakat. Nem hiszem, hogy van ember, aki ki tudná számítani, hogy évente hány cserél gazdát az országban. Egy tény: milliós értékről van szó. A kosarak kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. Ezeket egy ipari szövetkezet gyártja, kimondottan az üzleteknek. Így aztán egyre világosabb, honnan kerülnek ezek a kismotorok csomagtartójára, a telkek szüreteire. Sajnos, ez az eredet aligha mondható becsületesnek. Egykor volt kérő, aki kosarat kapott. Vajon mit kap ma a vevő, aki kosarat lop? Egy biztos: 75 forintot a társadalmi tulajdonból, (bürget) JANUÁRI NÉZELŐDŐ Kéken terem a zöldség Leírtuk a januárt. Hó nélkül, fagy nélkül múlt el a hónap és az évszázaddal egyidős ember mondja: „ilyen telet még nem pipáltam”. 1983 januárja tehát meteorológiai csoda. Ha másért nem, ezért mindenképpen emlékeznek majd erre az évre. Természetesen az emberek többségét ez kevéssé foglalkoztatja. Dolguk van. Nem mindenki ér rá olyan meditálásra: hogy lám-lám süt a nap, meleg van, mi az oka? A Rétköz apró, de takaros falujában, Kéken is zajlik az élet. A munkanapokat gyűjtő termelőszövetkezeti tagok prizmákat bontanak, káposztát, sárgarépát válogatnak, rakodnak. Az egyik legnagyobb zöldségtermelő szövetkezet most a kéki Búzakalász. Molnár Ferenc elnökkel is erről beszélgetünk. Mondja: Babramunka? — Itt, ezen a tájon mindig is hagyománya volt a zöldségnek. A nagyüzemi táblákban fő növények: a káposzta, sárgarépa, gyökér és paszternák. És lehet, hogy másutt — mert munkaigényes a zöldségtermesztés — Őrzött táskát, lakáskulcsot Törzsvendégei: gyerekek Nem sejthette Salamon Lászlóné, Mária néni, hogy saját búcsúztatására hívják, hiszen a meghívón az állt: „termelési tanácskozás”. Ez elmaradt. Akkor kezdett gyanút fogni, amikor nem engedték be a nagy ebédlőbe. Amikor összejöttek a munkatársak, akkor szóltak, kinyitották előtte az ebédlő ajtaját és beinvitálták. Ott állt feldíszítve, szépen megterítve a nagy asztal, közepén egy hatalmas szegfűcsokorral. — Megható volt, könny szökött a szemembe — mondja a frissen nyugdíjazott Mária néni. Madják János, a brigádvezető mesélte, hogy az országos szocialista brigádvezetői tanácskozáson a tröszt vezérigazgatója felolvasta a Kelet- Magyarországnak azt a cikkét, amely a Fórum rovatban jelent meg és dicsérte a MÉH nyíregyházi 6-os felvevőhelyének vezetőjét. Iskolazárás után is ottmaradt sokszor, várta a gyerekeket, hogy átvegye tőlük az összegyűjtött hulladékokat. A vezérigazgató akkor azt mondta, eljön Nyíregyházára, hogy kezet szorítson azzal az asszonnyal. Elkésett. Nyugdíjba vonult Salamon Lászlóné. Aligha van Nyíregyháza belvárosában iskolás gyerek, aki ne ismerné Mária nénit. Harminckét esztendeig volt a gyerekek kedvence, kedvelt- je. Tőle kapták a pénzt az összegyűjtött papír-, vas-, fémkilókért. Nemegyszer fordult elő, hogy az ott felejtett lakáskulcsot, táskát Mária néni őrizgette, mig érte nem jöttek. Ki tudná összeszámolni, mennyi hulladékot, papírt, vasat, fémet gyűjtetett 32 év alatt kis barátaival. Amikor nem találkoztak Mária néni jóságos, mindig kellemes arcával, keresni kezdték. így tudták meg, hogy nyugdíjba vonult Szalai Já- nosné egy cserép virággal állított be lakására. Persze akkor, amikor nem volt otthon Mária néni. Egyik kispajtás egy szelet csokival kedveskedett, a másik apró ajándékkal. Csupán néhány hete nem jár be Mária néni a MÉH nyíregyházi, Színház utcai 6- os átvevőhélyére. Őrzi lakásában az ajándékba kapott indiai rézvázát és a gyönyörű tálat. Büszke a 25 éves szolgálat után kapott aranygyűrűre. Munkáját elismerték a Kiváló Dolgozó és a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésekkel. S őrzi az emberek, különösen a gyerekek szeretetét. 0 az első MÉH-dolgozó, aki a tröszt fennállása óta harminckét évi szolgálat után ment nyugdíjba. Ezért kapta meg a 35 évi törzsgárdatagság után járó 8 ezer forint jutalmat is. Kovács néni, a bérház sok mindent tudója említette a minap a szomszédoknak: Ma- nyika olyan jól érzi magát, amióta nyugdíjban van. Igaz. Egy valamit azonban nekem elárult. Nagyon hiányoznak neki a csillogó gyermekszemek. (farkas) visszaszorult ez az ágazat, nálunk erről szó sincs. A ZÖLDÉRT-tel van szerződésünk és a vállalattal közösen szárítással is foglalkozunk. — Jó, jó! De zöldséget mégiscsak nehezebb termelni, mint a gabonaféléket. Ott a gép és vegyszer mindent megold. Hagyomány ide vagy oda, mi ösztönzi a kékieket a babramunkára ? — A jó jövedelem. Most- már lehet róla beszélni, de valamikor sok ellenzője volt a részes művelésnek. Mi csináltuk. Neve is van a módszernek. Családi alapon szervezett részes művelés. Ki-ki mennyit bír, olyan területet fog fel a közösből és kapálja, felszedi a termést. A végén elszámolunk. A bevétel kétharmada a tsz-é, egyhar- mada a tagoké. Van vállalkozó. És dolgoznak szorgalmasan a családtagok is. Nagy általánosságban mindenütt igaz, hogy a háztáji termelés kötődik a nagyüzemhez. Többnyire a háztájiban is azt termesztik, azt a kultúrát művelik, ami a nagyüzemben is megy. Molnár Ferenc szavai is igazolják ezt. Zöldségből a termés mind a közösben, mind pedig a háztájiban kifogástalan volt- De nemcsak Kéken, másutt is. Ilyenkor következik a kereskedelem, illetve a termeltetők olyan reagálása, hogy bízva az előző évi hozamok ismétlődésében kisebb területre és mennyiségre szerződnek. — Nálunk nincs ilyen gond. Talán a káposztánál egyedül. Mint mondtam, jó a kapcsolatunk a Zöldérttel. — Tehát marad minden a régiben? — Ami a termeltetést, a területet és a hozamokat illeti. Szeretnénk viszont a szárítást megújítani, olcsóbbá tenni. Már vettünk két kazánt, kimustrált mozdonyokat kilós áron. Ha ezeket beüzemeljük, olcsóbb termeléssel nagyobb jövedelemre számíthatunk. Füstbe ment. Sertéstől a kendermagig — A háztájiban is zöldségféléket és kendermagot termesztenek. Mennyit? Erről pontos adatunk van, hiszen az értékesítést a tsz végzi. Tavaly a tagok 1470 tonna sárgarépát, 119 tonna petrezselymet, 310 tonna paszternákot, 195 tonna uborkát, 120 tonna káposztát és 22,7 tonna kendermagot adtak le. Volt még 300 hízott sertés és 40 hízott marha, összességében tízmillió forinton felül volt a kifizetés ... — És mivel fűtik a kazánokat? — Melléktermékkel, hulladékkal. Már mondtam, hogy a kendert csak a magjáért termesztjük. A kóróját eddig kupacba raktuk, elégettük. így ment füstbe a gyü- mölcsnyesedék, a fatuskó és egyéb. Most ezekkel fűtjük majd a szárítókat. Ami még témája volt a beszélgetésnek, arra vonatkozott, hogy nincs könnyű dolguk a termelőszövetkezeteknek, ha nyereséggel akarnak gazdálkodni. Rétközben meg pláne nehéz, de meg lehet élni. Kemény munkával ... Szóval elmúlt január. Csoda egy idő volt. Még olyat is láttunk, hogy egy asszony sárgarépát mezgerélt, más szóval tarlózott. Kupacba gyűjtötte a répát, vitte haza a jószágnak. Miért ne tette volna? Ha haszna van valaminek, azt nem szabad kihagyni. Seres Ernő
