Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

4 Kelet- Magyarország 1983. február 3. HADÁSZATI FEGYVEREK. A Szovjetunió genfi képvisele­tének épületében szerdán megnyílt a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről tavaly júniusban megkez­dett szovjet—amerikai tárgyalássorozat 3. ülésszaka. A kül­döttségeket szovjet részről Viktor Karpov nagykövet, az amerikai oldalon pedig Edward Rowny nagykövet vezeti. A szerdai nyitó ülés két és fél óra hosszat tartott. A zárt ajtók mögött lefolytatott tanácskozásról nem adtak ki köz­leményt. A képen: a két delegáció vezető (jobbra) Viktor Karpov és Edward Rowny. (Kelet-Magyarország telefotó) Napi külpolitikai kommentár Nyílt válasz egy nyílt levélre M ár az utazás előtt sejt­hető volt, hogy Bush amerikai alelnök alig­hanem üres táskával érkezik nyugat-európai kőrútjára. Az­óta e sejtés látványosan be­igazolódott. Bush Nyugat- Berlinben felolvasta Ronald Reagan nyílt levelét és — mivel az alelnök csak azt húzhatta elő útitáskájából, amit főnöke beletett Wa­shingtonban — a világsajtó egyöntetű megállapítása sze­rint bizony ez a táska való­ban üres volt. A Fehér Házat nyilván meglepte, hogy a nyílt levél voltaképpeni első számú cím­zettje, Jurij Andropov főtitkár azonnal és egyértelműen vála­szolt. A Pravda kérdéseire válaszolva Andropov hangsú­lyozta, hogy Reagan levelé­ben semmi új nincs. „Ugyan­arról a nullaváltozatról van szó — és ezt a világ vala­mennyi hírügynöksége azon­nal észrevette —, amely ele­ve elfogadhatatlan a Szov­jetunió számára”. Nemcsak a világsajtó látja így, hanem — más tekintélyes nyugati sze­mélyiségek mellett — Hel­mut Schmidt is. „Reagan csúcstalálkozó-javaslata fel­tételeivel együtt — semmi­lyen változást nem jelent a korábbi amerikai álláspont­hoz, nevezetesen a nullameg­oldás szorgalmazásához ké­pest” — mondta tegnap az NSZK exkancellárja. Beszéljünk magyarul. Az amerikai elnök levele megle­hetősen baljós jel. Genfben nyilvánvalóan döntő szakasz kezdődik a tervezett ameri­kai rakétatelepítés évében és az emberiség, amely tisztá­ban van a tét nagyságával, szinte lélegzetét visszafojtva figyel. Ilyen közegben, ilyen időpontban a Fehér Házból postára adott nyílt levél a csalódás moraját hullámoz- tatja végig a zaklatott-re- ménykedő világon. Végtele­nül fontos volt, hogy szovjet részről azonnal tisztázzák: a Bush által felolvasott levél üres papír, a nullaváltozat járhatatlan út. A z amerikai elnök végül is nem kevesebbet akar, mint azt, hogy Moszkva szerelje le vala­mennyi közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakétáját — „cserében” viszont Washing­ton és szövetségesei minden ilyet megtarthatnának. Az Andropov-nyilatkozat nem­csak egy levélre volt válasz, hanem az egész tarthatatlan alapállásra. A főtitkár vil­lámgyorsan és világosan em­lékeztetett arra a régi tétel­re, hogy mind az igazi embe­ri, mind az igazi nemzetközi kapcsolatokhoz egyedül és kizárólag a kölcsönösség aranyhídján át vezet út. Harmat Endre TELEX MEGEMLÉKEZÉS VOLGOGRÄDBAN A sztálingrádi csata 40. év­fordulója alkalmából ünne­pélyesen emlékeztek meg Volgográdban. A város köz­pontjában, az elesett hősök terén tömeggyűlést tartottak, majd a térről indult az a gépkocsikból és páncélozott szállítójánművekből álló osz­lop, amely a Mamajev Kur- gánra vonult. A páncélozott járműveken a Szovjetunió hős városainak földjét tar­talmazó urnák voltak; ezeket ünnepélyesen elhelyezték a sztálingrádi csata emlékét hirdető szoborcsoportnál. BRAZIL PARLAMENT A brazil parlament no­vemberben megválasztott 479 képviselője kedden letette a hivatali esküt. 19 évi katonai kormányzás után Brazíliá­ban tavaly tartottak először demokratikus választásokat. Joao Figueiredo elnök a vá­lasztások alkalmából meg­ígérte, hogy helyreállítja a polgári kormányzási formát. SALVADORI HARCOK Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint továbbra is heves harcok folynak a kor­mányerők és a gerillák kö­zött a hondurasi határhoz közel eső észak-keleti hegy­vidéken. Ismeretes, hogy eb­ben a körzetben, a gerillák fokozódó támadásai nyomán, a hadseregnek az Egyesült Államokban rendkívüli ki­képzésben részesült hatezer főnyi egységét vetették be a gerillák ellen. Salvadort ka­tonai források szerint jelen­leg a kormányerők egy har­mada vesz részt közvetlenül a hazafiak elleni harcokban. PHANTOMOK ANGLIÁNAK A Pentagon 51 millió dol­lár értékben 15 darab F—4-es mintájú Phantom harcigépet kíván eladni Nagy-Britanniá- nak. A washingtoni hadügy­minisztérium a tervezett fegyverüzletről jegyzékben tájékoztatta a kongresszust, amelynek jóváhagyásától függ a brit kérelem teljesítése. KÍNA—THAIFÖLD KATONAI KAPCSOLATOK Thaiföldi látogatáson tar­tózkodik Jang Tö-cse kínai vezérkari főnök. Vendéglá­tója, Arthit Kamlangek, a thaiföldi szárazföldi erők fő- parancsnoka az esemény alkalmából adott bangkoki díszvacsorán a két ország katonai kapcsolatainak erő­sítése irányába tett jelentős lépésnek minősítette a kínai vezérkari főnök látogatását. A sziget Elnökválasztásra készülőd­nek Cipruson, a Földközi- tenger kicsiny, ám stratégiai­lag annál fontosabb szigetén. Helyesebben szólva — s ki­fejezve rögtön az ország alapproblémáját, tragikus megosztottságát — csak a lakosság mintegy 80 százalé­kát kitevő görög népesség járul február 13-án az ur­nákhoz. A voksolás tétje: megerősítik-e tisztségében az eddigi államfőt, Szpirosz Kiprianut. Cipruson a helyzet 1974 óta szinte semmit sem vál­tozott. Akkor, a görög fa­siszta junta által bátorított jobboldali államcsínykísér­letre válaszul foglalta el tö­rök katonaság a sziget észa­ki részét, ahol 1975 elején egyoldalúan kikiáltották az úgynevezett „Ciprusi Török Szövetségi Államot”. Jelen­leg is a terület több mint egyharmada tartozik fenn­hatóságuk alá, bár a török népközösség csak a lakosság körülbelül 18 százalékát te­szi ki. Ciprus a nemzetközi jog szerint ma is egységes állam, tagja az ENSZ-nek, s a tö­rök miniállamot az anyaor­szágon kívül sehol nem is­merték el. Ám az egységnek csak a látszata maradt fent. 1981 közepén a parlamenti választásokat is külön ren­dezték, s az azóta eltelt idő sem hozott előrehaladást. A hosszú évszázadokra vissza­nyúló nemzeti, etnikai és val­lási konfliktusok, valamint Athén és Ankara háttérben meghúzódó ellentétei — nem is szólva a NATO érdekelt­ségéről, a támaszpontok kér­dését szem előtt tartó nyuga­ti rendezési javaslatokról — eleve megnehezítették a két népcsoport megegyezését. Az ENSZ égisze alatt évek óta folyó közösségközi tárgyalá­sok sem vezettek eredmény­re. A veszélyes holtpontról a közelmúltban két kísérlet igyekezett kimozdítani a ciprusi válság ügyét. Először a Görögországban hatalomra került szocialista kormányfő, Papandreu jelentette be, hogy „világméretű diplomá­ciai offenzívát” indít, s el­fogadta a Szovjetunió által már régen javasolt nemzet­közi konferencia gondolatát. A tárgyalások alapján ta­valy lassan körvonalazódni kezdett a megegyezés. A ki­szivárogtatott tervezet sze­rint a leendő független, szu­verén és el nem kötelezett Ciprus két, kiterjedt önkor­mányzattal rendelkező tar­térképe tományból állna, de a szö­vetségi nemzetgyűlés törvé­nyei egyaránt érvényesek lennének. A központi kor­mány kezében a kül- és ka­tonapolitika intézése marad­na. A tartományok külön képviselőházzal, rendőrség­gel és zászlóval rendelkezné­nek, megtartanák saját nem­zeti ünnepüket. A hivatalos nyelv a görög, török és az angol lenne. A tervezet — bár valószí­nűleg tartalmazza az elen­gedhetetlenül szükséges kompromisszum elemeit — mégsem vezetett frontáttö­réshez. A szigeten ma is ENSZ-erők állomásoznak, a fegyverszüneti vonalak -szin­te határrá merevedtek, nincs kilátás a területi engedmé­nyek, s a menekültek ügyé­ben sem. Ezért nagy jelentő­ségű, ki győz a mostani vá­lasztáson. Az elnök személye ugyanis messzemenően befo­lyásolhatja a további kibon­takozást. A legnagyobb párt, a kom­munista AKEL úgy döntött, hogy nem indít saját jelöl­tet, hanem Kiprianu mellett áll ki, támogatva a szuvere­nitásért, a demokratikus, el nem kötelezett Ciprusért foly­tatott tevékenységet. Hasonló célkitűzésekkel indul Lissza- ridesz, az Egységes Demok­ratikus Szövetség elnöke. Kiprianu fő vetélytársa rajta kívül Glavkosz Kleridesz, a jobboldali Demokratikus Tö­mörülés amerikabarátságá- ról ismert elnöke. Az ő el­képzelései jóval közelebb áll­nak a nyugati rendezési ter­vekhez, így valószínűleg új irányt hozna a sziget kül- és belpolitikájában egyaránt. A megfigyelők azonban egyet­értenek abban, hogy a vok­soláson Kiprianu indul a legnagyobb eséllyel. Szegő Gábor A szigeten változatlanul ENSZ-erők állomásoznak. Képün­kön: a világszervezet katonáinak őrségváltása. (Fotó: New­sweek — KS) 3. H rulettcsászár is a fia Az idősebbek még emlé­kezhetnek az 1931-ben nyílt fényes kávéházra a Körút és a Wesselényi utca sarkán. A tulajdonosa Bucsinszky La­jos volt, akinek kalandos pá­lyafutása nem nevezhető ép­pen dicsőségesnek. Bucsinszky Lajos az első világháborúban kantinos volt. Itt szerezte meg az induló­tőkét, amellyel később, több forduló után vagyonát meg­alapozta. A háború után a Szentkirályi utcában lévő Balaton Úri Klub bérlője lett. Annak idején legálisan több ilyen kártyaklub is mű­ködött Budapesten. A bankot — amely tudva­lévőén jobbára nyer — Bu­csinszky adt^ Később, pon­tosan 1922-ben egy olasz vál­lalkozóival bérbe vette a sió­foki játékkaszinót. Akkori­ban Siófok a mondén világ találkozóhelye volt. A játék- kaszinnó zsúfolt volt, Ömlői­tek oda a játékosok és per­sze a pénz is, amelynek egy része Bucsinszky zsebébe vándorolt. így Bucsinszky egyik évről a másikra dús­gazdag ember lett. Társát kifizette, majd egy siófoki panzió bérlőjével társult. Három gyermeke közül fia, Tivadar volt a kedvence. A jóképű, szőke, széles vállú fiatalember iskolái elvégzése után Prágában lett hentes­inas. Apjának az volt a ter­ve, hogy fia az ő segítségé­vel később Magyarországon hentesüzemet létesítsen. A fiú Prágában valóban meg­tanult mindent, ami a szak­mához tartozik, csak éppen semmi kedve nem volt ah­hoz, hogy hentes legyen, s Morley néven artistaként járta partnerével az európai városokat, és a Balkánt. Ké­sőbb megunta ezt a pályát is, és egy szép nap hazajött. Most már hajlandónak mu­tatkozott arra, hogy apja kí­vánságát teljesítse, belépett hát az egyik legnagyobb ma­gyar hentescéghez, ahol csakhamar üzletvezető lett. Eközben apja egyre-másra alapította a fővárosban a tit­kos kártyaklubokat, ugyan­akkor számos helyen bérelt pinkát, azaz adta a bankot, így a filmklubban és az Eöt­vös utcai filmotthonban. Ezek mellett a Wesselényi utcában titkos rulettklubot nyitott. Krupiék és felhajtok egész seregével dolgozott. A nagyobb kávéházakban, ven­déglőkben és mulatókban ott ültek emberei, akik a ven­dégeknek diszkréten súgták, hol játszhatnak sment, vagy rulettet. A fővárosban gomba mód­ra szaporodó titkos kártya­klubok és rulettbarlangok nagy része Bucsinszky Lajos érdekeltsége volt. Egyre nőtt' vagyona és ezzel egyenes arányban a klubjaiban ki­fosztott áldozatainak száma is. A B ucsinszky -kávéház már csak cégér volt. Klub­jaiban napirenden voltak a botrányok, Bucsinszky azon­ban nem sajnálta a pénzt, hogy a kínos szenzációkat el­simítsa. A lapok sorozatos támadá­sai következtében azonban 1935-ben a rendőrség kény­telen volt rendőri felügyelet alá helyezni. Az ügy akko­riban nagy port vert fel, hi­szen Bucsinszky Lajos este 10 óra után a saját kávéhá­zába sem mehetett be. Ott volt azonban Bucsinszky Ti­vadar, aki apja utasítására tovább vezette a kártya- és rulettklubokat. Bucsinszky Lajos ebben az időben került összeköttetés­be a szélsőjobboldallal. Fa­natikus Hitler-imádó volt, néhány évvel később úgy­szólván minden Hitler-gyű- lésre Németországba utazott, hogy tanúja legyen a Führer beszédeinek. Kávéházának falát Hitler-képek díszítet­ték. Amikor a belügyminisz­ter utasítására 1939-ben va­lamennyi nyilvános kártya­klubot bezárták, Bucsinszky Lajos egymásután nyitotta meg az újabb titkos kártya- és rulettklubokat. Tivadar most már végleg apja hűsé­ges segítőtársává vált. Teljhatalmú megbízottként vezette a kártyabarlangokat, emellett ő is szoros barátsá­got tartott fent a nyilasok­kal. Hovarcz Emilnek sze­mélyes jó barátja volt, annál is inkább, mert apja mecé­násként nagy összegeket adományozott a nyilaske­resztes pártnak. Közben Bu­csinszky Tivadar megnősült. Dúsgazdag főnöke, a hentes­mester ellenezte a házassá­got, mire a fiatalember meg­szöktette a lányt. Minden­áron be akart ülni a nagy vagyonba, azonban csalódott, mert a hentesmester az es­küvő után kitagadta lányát. Bucsinszky Tivadar, mi­után házassága révén nem jutott nagyobb összeghez, to­vábbra is apja mellett ma­radt. A második világháború alatt is működött két rulett- klubja, mindkettő a Délibáb utcában. A rendőrség annak idején sorozatos razziákat rendezett a titkos klubok fel­göngyölítésére, így sikerült ezt a két klubot is leleplez­ni. Bucsinszky Tivadart hat hónapra internálták, majd rendőri felügyelet alá he­lyezték. Amikor kiszabadult, még szorosabb összeköttetésbe ke­rült a nyilasokkal. Most már veszélyesnek tartotta a tit­kos kártyaklubok létesítését és anyja szikvízüzemét ve­zette. Naponta látogatója volt az Andrássy út 60-ban lévő Nyilasháznak. Újpesti rakparti lakása a nyilasok állandó találkozóhelyévé vált. A hatalomátvétel után Bu­csinszky Tivadar Hovarcz Emil személyi titkára lett. Bízott — legalábbis úgy vi­selkedett — a német győze­lemben, de azért nyitva hagyta magának az utat az ellenkező esetre is. Az ostromot Budapesten élte át, majd Bécsbe szö­kött. Apját a demokratikus rendőrség internálta. Néhány hónappal később az egykori rulettcsászár meghalt. Fia azonban hű maradt a „szak­mához”, Bécsben rulettklu­bot nyitott az Ungarnstras­sen, egy nyolcszobás lakás­ban. Nem nehéz kitalálni, hogy miből tellett neki mind­erre. Mint valamennyi nyi­lasvezető, ő sem érkezett üres kézzel az osztrák fővá­rosba. Amikor az osztrák ható­ságok felfigyeltek a te­vékenységére, Bucsinszky odébbállt, Buenos Airesbe ment. Argentínai életéről nem sokat tudunk, beszélik, hogy volt szakács, majd ká­véházat nyitott, állítólag a rulettel is újra próbálkozott, de ott ebből „császár” nem lehetett. Következik: Az utolsó ma­gyar nábob. Bállá Ödön

Next

/
Thumbnails
Contents