Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. február 3, Három a testőr Minden poén jó, — írja Körmendi János, a színész nemrégen megjelent könyvé­ben, — csak amelyik nem sül el, az a rossz. Egy kicsit le­egyszerűsítő ez az ítélet, de fontos gondolat van a mé­lyén. Az, hogy a színházban soha nem a színpadon hang­zik el az igazi végszó, ha­nem a nézőtéren. — Ha a közönség tapsol. Ezért is sze­retem a jó hangulatú bemu­tatóikat, az ún. tapsrendet, amikor a függöny lehull, majd újra felmegy, s a kar­mester csak lesi: nem kell-e beindítani a finálét harmad­szor is, ki tudja hányadszor is. A meghajlások örömteli szertartása mindig magával ragad. (Szigorú rend van ám ebben is, mint az ügyelő el­ső hívásától az előadás folya­mán végig.) Ám ha a sok ütemes taps után, a gondo­san megszerkesztett rend * mögül előbukkan egy „civil” (sőt, tilos!) mosoly, vagy egy belülről indult, megállítha­tatlan gesztus, ami nem volt előre megbeszélve, (mint Holt István kedvesen elbo­csátó bíborosi áldása), úgy érzem ott a nézőtéren, hogy teljes a siker, jó este volt ez a mai, mindnyájunk örömé­re. Ebben az esetben pedig a legtöbb, amit elmondhatunk. Egy darab, ami semmi fon­tosat nem közöl velünk, „nincs üzenete a mai kor emberéhez” — hogy ezt a divatos terminust használ­jam — legalább lebilincselő és sikeres legyen. (És az se baj, ha percenként megsza­kítja a taps, mint most, ezt a bemutatót.) Fűlöp Kálmán és Wolf Péter zenés játéka Dumas is­mert regényéből készült. A vendég Horváth Jenő rende­zésében, igazán jó, ötlettől öt­letig ívelő gondosan „kihe­gyezett”, és karikírozott je­lenetek sorozata. Jó, hogy a regény egyetlen vékony szá­lát, a nyakék históriáját dol­gozták fel. Jó, hogy ezt sem bonyolították túl, sem az előzményeket, sem a továb­biakban várható újabb konf­liktusokat nem tekintették említésre érdemesnek. Van-e ki e regényt nem ismeri? — mondták, akár a régi görögök, akik darabjaik­ban sosem részletezték az istenek, és a hősök egymás­hoz való viszonyának ere­detét, hiszen mindenki tud­ta, betéve, a mitológiát. Athos, Porthos, Aramis és a gascogne-i D’Artagnan lovag gyermekkorunk óta jó is­merősök, s hogy most egy kissé „karcosabbak”, roman­tikus palástjuk cirkuszi flit- teres trikóra, s bandázsra cserélték, ez is jó. A három testőr közül Szi­geti András érzi leginkább, Aramis szerepében ezt a ki­csit elidegenített, sok iróniát (és öniróniát) feltételező stí­lust. (Györgyfalvay Péter sa­ját színészi alkatára ölti fel Athos jelmezét, ő ebben a játékmódban van otthon. Fá­bián József ott jó, ahol éne­kelni kell, s ez nem kevés, mert Wolf Péter zenéje he­lyenként igencsak „feladja a leckét” kis társulatunk job­bára prózai színészeinek. (Mindjárt az első zenei meg­szólalás, a „Kard ki kard!”- dal kemény oktávugrása kép­zett énekeseket is próbára te­het. (Vitai András D’Arta­gnan képében, mint a wes- ternhősök lép be a színre, szemébe húzott nagyszélű kalapjában, s aztán sokáig ül (súlyos jelenlét!), majd e jól kitalált expozíció után mindvégig sodró és lendüle­tes. Holl István bíborosa fi­nom eszközökkel felépített, mesteri alakítás. Megint a keze, azok a leheletkönnyű gesztusok, amik a Csongor és Tünde tudósát is úgy meg­emelték. S a ritmusérzék, amivel két mondat (szó) közt a szünetet is kiméri. Albert Éva Bonacieux-néja „kika- pósabb” egy kicsit, mint re­génybeli elődje, de jól csi­nálja, ő is a játék iróniájá­ra ügyel, s pontosan tudja, hol van az a bizonyos haj­szál, vagy borotvaél, amit Palotay István Trevielle test­őrkapitány szerepében több­ször is „szemrebbenés nél­kül” átlép, mert ő az a szí­nész, aki egy komédiában rosszul érzi magát, ha a kö­zönség egy pillanatra abba­hagyja a nevetést. Ifj. Tatár Endre „sportos” XIII. Lajosa (bocsánat, Lajos 13) találóan jellemzett figu­ra, lendületes, jókedvű ala­kítás. Hartmann Teréz eleve királynői jelenség, nem is illik hozzá, csak módjával ez a fajta komédiázás. Isko­lázott hangja, muzikalitása viszont nagyot emel az éne­kes jeleneteken. A Milady erősen megkur­tított, dramaturgiai szem­pontból szinte „jelentékte­lenre vett” figuráját, Szeli Ildikó játssza jó ritmusér­zékkel, jó hanggal és ötlete­sen. Sajnos Rockefort gróf­járól is csak annyi derül ki, hogy ő „a bíboros rossz szel­leme”, a dramaturgiai tét, mely a testőrök ellen vezér­li, meglehetősen motiválat­lan. Lakatos István kitalálja a figurát, játszik notesszel, nyakban lógó golyóstollal, sötét monoklival, ötvözi a vadnyugati filmek „rossz emberét” a korlátolt titkos- rendőrrel, s így teszi színes­sé, emlékezetessé mostohán megírt szerepét. Lengyel István (Bonacieux) úgy gyáva, és úgy rőfös, ahogy azt a regény olvasá­saikor is elképzeltük. Hor­váth István inkább megnye­rő jelenség, s kevésbé Bu­ckingham herceg; a zenés ré­szekben némi hangképzési bizonytalanságokkal küzd, akárcsak mások. Wolf Péter zenéje innen- onnan „visszaköszön”, főleg az Ez aztán szerelemből, s a (nem énekes!) színészek természetes hangfekvését se veszi mindig figyelembe. Et­től eltekintve jó hangulatú, sodró és helyenként egész frappánsan karikírozó mu­zsika. Tomasovszky Pál kis együttese igazi színházi ze­nekar, színes hangszerelés, jó hangzás és minden, ami hosszú távon is biztosíthatja a zenés darabok sikerét (amire mint ezen a bemuta­tón is kiderült) igen nagy az igény. A hangerőegyensúly­ra kell majd jobban ügyelni, mert ahol eleve harsányabb a hangszerelés, elnyomja olykor a színpadot. Mialkovszki Erzsébet jel­mezei szépek, színpompásak, „bedíszletezik” a színpadot, s az előző bemutatókhoz ké­pest különösen a színésznő­ket „öltöztetik jól”. Baráth András díszleteit szintén az ötletesség jellemzi, szellemes jelzések csupán, s engedik peregni a tulajdonképpen „üres térre” — a manézssze- rű kördobogóra tervezett elő­adást. Mester Attila Takarékos tiszayasyáriak 35 éve alakult meg Ti- szavasváriban a takarék- szövetkezet. A takarékszö­vetkezet jelenleg 112 mil­lió forint betétállomány- nyal rendelkezik, taglét­száma 6597. 1982-ben 550 ezer forint kölcsönt folyó­sított a tagok számúra. Három kirendeltsége mű­ködik: Tiszadadán, Tisza- dobon és Nagy cser készén. Az elmúlt esztendőt a ta­karékszövetkezet 913 ezer forint nyereséggel zárta. (császár) Hogyan éltek a századfordulón ? Rongyos lapóka —- Penyigéről „Életmód Penyigén a szá­zadfordulón” címmel a szat­mári községben tartottak fog­lalkozást nemrégiben a hon­ismeret barátai. A megyei- városi művelődési központ rádiófelvételt is készített; így a penyigei ballada, a szat­mári múlt és jelen esemé­nyeit mások is megláthatják. Nagy sikere volt a szakkör régiségeinek, amit a kiállító­teremben szemlélhettek meg a látogatók. Űttörő- és KISZ-es fiatalok mellett, a község idősebb lakói is be­kapcsolódtak a „műsorba”. Szilágyiék rongyos lapókája (állítólag tunyogmatolcsi népi étel) és a csöröge segített emlékezetessé tenni a talál­kozót. Sül a rongyos lapóka. (M. K. felvétele) Tavaszi hírnökök | egyvidékről, alföld­ről tavaszi hírek ér­keznek: hó helyett a hóvirág „színezi” fehérre a Bükk déli fekvésű, szél­től védett völgyeit. A leg­idősebb erdőt járók sem emlékeznek arra, hogy ezen a tájon ilyen korán, már január végén szirmot bontott volna a hóvirág. Kibomlott a barka a Garadna-patak parti kecs­kefüzeken és a mogyoró- bokrokon is, de „pattog­nak” a rügyek a sombok­rokon és más vadgyü­mölcsfák ágain. Az őzek, szarvasok nem az etetők körül csoportosulnak, ha­nem a Bükk-fennsík er­dők közé rejtett tisztásain tanyáznak, ahol most ta­lálnak táplálékot: csak a sózókat keresik fel rend­szeresen. Tavaszi legelő­ikre húzódtak a muflonok is, elhagyva téli tanyái­kat a sziklás hegyoldala­kon. A Kiskunság homoki er­dőiben virágzik a vadmo­gyoró, a mocsaras réteken virít a gólyahír. Megélén­kült az állatvilág itt is: fészkel a balkáni gerle, megszólalt a széncinege. A jelenségek közül a leg­példátlanabb, hogy a déli napon sütkéreznek a mo­csári békák, s előbújtak a teknősök is. Nemrég adtunk hírt arról, hogy a népfront kezdeménye­zésére megyénkben is meg­alakult a beszéd- és maga­tartáskultúra pallérozását se­gítő társadalmi bizottság, melynek tagjai nyelvészek, irodalomszakos tanárok, nép­művelők, társadalmi és álla­mi szervek tisztségviselői, politikusok. A bizottság elsőként a köz­életi beszéd finomításához, javításához kíván segítséget adni. „A közéleti beszéd re­torikája” címmel azokkal szerveznek beszélgetést, akik Frázis, üresjárat, zsargon Beszéljünk szebben! gyakran állnak a kisebb, vagy nagyobb nyilvánosság előtt és nem mindegy, ho­gyan fejezik ki mondaniva­lójukat. A felkészülés mód­jairól tartandó eszmecserén bizonyára foglalkoznak a közéleti beszéd gyenge pont­jaival, a frázisok, üresjára­tok, hivatali zsargon vissza­szorításával is. A helyes nyelvhasználatért sokat tehetnek az amatőr művészeti csoportok, irodal­mi szakkörök is. A beszéd művelésével foglalkozó bi­zottság ennek helyzetét, fej­lesztését is napirendre tűzte. tárgyalóteremből Munkahelyükön, a konzerv­gyárban ismerkedett meg Ba­logh Bertalan 42 éves nyíregy­házi és Balogh Ilona, 23 éves klslétai segédmunkás, és közöt­tük — bár Baloghnak négy gyer­meke van — szoros kapcsolat alakult ki. Baloghék megbeszélték, hogy augusztus 1-én a MAV-állomá- son találkoznak, s a lány ittas személyekkel fog megismerked­ni, és azok sérelmére bűncse­lekményt fognak elkövetni, hogy pénzt szerezzenek. Így is történt. E nap délután­ján Balogh Ilona egy ismeretlen idős férfivel ismerkedett meg, és közösülés ürügyével csalta be a Petőfi téri. bokrok közé. Közben le akarta csatolni a férfi karjá­ról az órát, és a zsebében is nyúlkált. A férfi észrevette, hogy a társa az értékeit akarja eltulajdonítani, ezért a bokrok közül gyorsan távozott. Balogh Hona a sikertelen kísérlet miatt érzett dühében a férfi hátát tel­jes erővel ütlegelte, s ez annyi­Pénzért ajánlott szerelmet ra feltűnt a járókelőknek, hogy megbotránkoztak magatartásán. Még ugyanezen a napon este nyolc tájban, Balogh Ilona le­szólította az állomáson R. Józse­fet, akinél látta, hogy sok pénz van. Ugyanúgy a bokrok közé csalta, mint az előző ismeretlen férfit. A bokrok között azonban ez­úttal Balogh Bertalan várta őket, s féltékenység! jelenetet színlelve leütötte R. Józsefet. Az ütés a szemén találta a férfit, nem látott egy darabig, s azalatt Baloghék kiszedték 1900 forintot tartalmazó pénztárcáját, s elisz- koltak. R. József bejelentést tett a rendőrségen a rablás miatt. Azt mondta, ha a nő nem fogja meg a karját, a piros inges, bajuszos férfi ütése elől el tudott volna menekülni. A rendőrség meg­kezdte a vizsgálatot, de egyelőre ennek nem volt eredménye. Augusztus 5-én azonban újabb, hasonló cselekmény történt eb­ben a térségben. Balogh Hona ezúttal Gy. Sándort csalta a Ti- szavasvári úton lévő felüljáró mögötti részen elterülő bokros, elhagyatott részre. Balogh Ber­talan bizonyos távolságról kö­vette őket, s a bokros részen is­mételten féltékenységi jelenetet rendezett, Gy. Sándort orrba, szemen ütötte, de olyan erővel, hogy Gy. Sándor hanyatt esett és súlyos, orcsonttöréses sérü­lést szenvedett. Baloghék ezután természetesen az ő pénztárcáját is elvitték, s abban 1400 forint volt. A nyo­mozás sikerre vezetett: Baloghé- kat másnap letartóztatták. Ba­logh Bertalan teljes egészében tagadta a bűnösségét, Balogh Ilona részben elismerte. Ezúttal azonban sikerült tanú­kat is felkutatni. Többen meg­figyelték például, hogy Balogh Ilona az állomáson szinte vadá­szik a vaskosabb pénztárcájú it­tas emberekre. Meglett a taxi­sofőr, akivel Baloghék a máso­dik eset után Sóstóra vitették magukat, hogy ott szórakozzék el a pénzt. És ezeken kívül akadt egy ta­nú, aki jól ismerte Gy. Sándort, ö tüzetesen megfigyelte az ese­ményeket, s mikor a Jerevánból Gy. Sándor összeölelkezve távo­zott Balogh Ilonával, kerékpáron követte őket. A színház előtt találta őket egy pádon össze­ölelkezve, s ekkor figyelmeztette Gy-t, menjen haza, de Balogh Ilona azt válaszolta, hogy a bá­csi is volt fiatal, s ők szeretni akarják egymást. Erre a tanú ismét figyelmeztette Gy.-t, hogy mást is raboltak már ki. Csak másnap tudta meg Gy.-től, hogy leütötték. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a rablások, a súlyos testi sértés, a lopás kísérlete és a garázdaság miatt a többszörösen büntetett előéletű Balogh Bertalant hét év és hat hónap, Balogh Ilonát pe­dig három év és hat hónap fegy- házra büntette, az előbbit hét, az utóbbit hat évre tiltva el a köz­ügyektől. Az ítélet jogerős. (ts) Januári számaikban az; üzemi újságok sok érdekes hírt közölnek. Témáik között helyet kapnak a pártmunka, a városfejlesztés, a mező- gazdasági termelés kérdései éppúgy, mint a vállalati ter­vek jóváhagyása vagy az ér­dekvédelem Az érdekesebb írásokból válogattunk. SZABOLCS-SZATMÁRI SZÖVETKEZETEK A szövetkezetek megyei lapja arról tudósít, hogy az ipari szövetkezetek ágazati pártvégrehajtó-bizottsága megvitatta a Nyíregyházi Fodrászszövetkezet jelenté­sét. A szövetkezet kollektívá­ja 1982-ben mintegy 29 mil­liós árbevételt könyvelhetett el. Ma a szövetkezetben az egy főre jutó éves bérszint meghaladja a 35 ezer forin­tot. Az elmúlt öt év alatt a szövetkezet 277 dolgozója vett részt továbbképző tan­folyamokon. A Magyar Fod­rász-Kozmetikus Egyesület szakmai napjain évente 100 dolgozójuk vesz részt. A szö­vetkezet nagy figyelmet for­dít a távlati fejlesztésre. A VI. ötéves tervben Nyíregy­házán négy, vidéken három új szalon kerül átadásra. A jövőben mind több üzletet adnak ki — 15 főig — gebin, illetve átalánydíjas elszámo­lásra. KEMÉV ÉPÍTŐK Fővállalkozói minőségben több mint negyedmilliárd fo­rint értékű munkát végez a vállalat az Alkaloida Vegyé­szeti Gyár megbízásából Ti- szavasváriban. A beruházási munkák során jó együttmű­ködés alakult ki a vállalat és a gyár között. A jó együtt­működés eredményeként a szennyvíztisztító telep bőví­tésénél a tervezett 40 millió forint helyett 45 millió fo­rint, a raktárépületnél 5 mil­lió helyett 6 millió forint ér­tékű munkát végeztek el. A tanlabor téliesített épületé­ben ötven-nyolcvan dolgozó kezdhette el megfelelő mun­kakörülmények között az új évet. ZÁHONYI KÖRZETI Átrakó A vasutas nagyüzem janu­ári üzemi lapjából a gépesí­tett rakodási főnökség KISZ- alapszeijyezetéről megtudjuk, hogy a mozgalmi év folya­mán 1336 társadalmi mun­kaórát teljesítettek. Társa­dalmi munkában segítettek Daku Károly KISZ-tagnak a lakásépítésben, 700 munka­órában. Jelentős segítséget nyújtottak árokásásnál, hul­ladékgyűjtésnél, a ZVSC- sportpálya korszerűsítésénél, valamint a kommunista szombatokon. Huszonnyolc széles kocsi átrakásához nyújtottak segítséget, ami mintegy 1736 tonna áru át­rakását jelenti. Ebből 1041 tonnát kimondottan az alap­szervezet tagjai raktak át. Rendszeres az alapszerveze­ten belüli műveltségi vetél­kedők megtartása. A KISZ- vezetőség alapszervezetei kö­zül szinte minden vetélkedőt ez az alapszervezet nyert meg. SZABOLCSI ÉPÍTŐK összegezték az újítómozga­lom eredményeit az építő­ipari vállalatnál. 1982-ben kedvező irányba fejlődött az újítómozgalom — írja a lap. A vállalathoz benyújtott újí­tási javaslatok száma 78 szá­zalékkal több, mint 1981-ben. Megnövekedett a javaslatte­vők száma is, ez 86 százalék­kal több, mint 1981. évben. Az elmúlt évben eredmények és eszmei díjak alapján 98 főnek összesen 354 ezer fo­rintot fizettek ki — 83 szá­zalékkal többet, mint 1981- ben. Gondot jelent, hogy a múlt évben meghirdetett „Egy brigád — több haszno­sított újítás” mozgalom nem hozta meg a várt eredményt. A 48 benevezett brigádból csak 5 adott be újítást.

Next

/
Thumbnails
Contents