Kelet-Magyarország, 1983. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. február 1. Benne lakik? Vegye meg! Tavaszt jeleznek a mackók lagyebb lehetőségek tanácsi bérlakások megvásárlására minden változott az utóbbi időben a lakásgaz - területén. Emelkedtek a lakbérek, változtak a Iá- feltételei, hogy csak a legfontosabbakat említ- egyre több kérdést kapunk olvasóinktól az új jog- rend el kezeseiről. Most — a megyei tanács vb osztályának segítségével — azoknak válaszolunk, szeretnék tadni: hol és milyen körülmények között meg a tanácsi bérlakást? A január elsején hatályba lépett módosító rendelkezések lényege az, hogy az eladható lakások köre bővült, így nemcsak 12, illetve ennél kevesebb lakásos lakóépületet vásárolhatnak meg a lakók, hanem a több lakást tartalmazó épületeket is. A bérlők is kezdeményezhetik A vásárlást a bérlők is kezdeményezhetik. Miután az állami lakások megvásárlásának szabályozásakor az volt a cél, hogy az értékesítést a lakásgazdálkodási érdekek alá rendeljék, a jogalkotó meghatározta azokat a feltételeket, amelyek miatt nem adható el egy-egy épület Nem vásárolhatók meg például azok az ingatlanok, amelyek állami szervek használatában állnak, illetve állami szervek elhelyezésére előreláthatólag tíz éven belül felhasználnak, s azok sem, amelyeket valamelyik állami szerv szolgálati lakásként használ. Nem adhatók el azok a lakások sem, amelyeket tíz éven belül közérdekű célokra használnak fel, vagy lebontják, amelyek természetbeni kártalanítás céljára szükségesek, amelyek üzem, vagy intézmény zárt területén vannak és az ingatlan-nyilvántartásban nem különíthetők el, amelyek bérlakás céljára épültek, s átadásuk óta tíz év még nem telt el, de azok sem, amelyeket állami szerv épített, vagy magánszemélytől vásárolt és a létesítéstől, illetve a vásárlástól öt év még nem telt el. Nem adhatók el természetesen a műemlékek, vagy műemlék jellegű épületek sem. Az elidegenítés helyi feltételeit a település sajátosságainak megfelelően rendezték a helyi tanácsok. A vásárlás lehetőségét elsősorban a vegyes tulajdonú, a külterületi, vagy a gazdaságtalan fenntartású épületeknél hagyták meg. Nyíregyházán például kizárták az elidegeníthető ingatlanok köréből a háromszintesnél magasabb épületben lévő lakásokat, és az olyan épületben lévő lakásokat is, amelyek földszintjén — garázs kivételével — nem lakás céljára szolgáló helyiségek, például boltok vannak. A felújított lakóépületeket is csak a felújítás után öt évvel lehet értékesíteni. Újat nem Mindez természetesen csak lehetőség és nem azt jelenti, hogy minden háromszintesnél alacsonyabb épületet meg kell vásárolni, sőt a jogszabály szerint az állami lakást csak akkor adhatják el, ha a lakók bérlőinek legalább kétharmada kéri ezt. Ha viszont a bérlők hetvenöt százaléka kéri az elidegenítést, akkor a tanács, illetve Nyíregyházán az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat csak rendkívül indokolt esetben tagadhatja meg az elidegenítést. A lakást egyébként csak olyan magánszemély vásárolhatja meg, aki lakástulajdont szerezhet, vagy a tulajdonszerzési korlátozás alól felmentést kap. Természetesen előnyben részesül a bentlakó, tehát a bérlő, a bérlőtárs, a bérlő leszármazottja, vagy örökbe fogadott gyermeke és a bérlő élettársa. Nem mellékes az sem, hogy mennyiért vásárolhatják meg a bérlők az állami lakást. A rendelkezések szerint ha az ingatlant a bentlakó, vagy az előbb már említett családtagok vásárolják meg, akkor a forgalmi érték teljes öszegének harminc százaléka az öröklakás vételára. Egylakásos ingatlannál az érték ötven százaléka, a nem lakás céljára szolgáló házingatlannál hatvan százaléka lesz a vételár. Kedvezményes Ha az öröklakást kívülálló lakottan vásárolja meg, akkor a forgalmi érték negyven százaléka, az egylakásos házingatlan 60 százaléka, a nem lakás céljára szolgáló házingatlannál 70 százaléka a vételár. Ez fizethető egy összegben, ilyenkor a vételár 10 százalékát meghaladó összeg 25 százalékának megfelelő árengedmény illeti meg a vevőt. Részletfizetés esetén a szerződés megkötésekor 10 százalékot kell kifizetni, az ezen felüli fizetés teljesítése esetén a többletfizetés után 25 százalék árengedmény illeti meg a vevőt. A vételár többi részét 25, kivételes esetben 30 év alatt évi 3 százalékos kamattal kell kifizetni. Kívülállóknak a törlesztés 15 év. A havi törlesztés összege azonban nem lehet kevesebb, mint a bérlemény megvétele időpontjában érvényes havi lakbérösszeg. Pihen a vadaspark Télen elnéptelenedik a sóstói vadaspark. Látogatók a hétvégeken is elvétve érkeznek, mégsem kihalt a táj. Hiszen a park vadjai — az őzektől a mackókig — itt vészelik át a hideg hónapokat. — Jól bírják a telet az állatok — kalauzol körbe a karámok, ketrecek között Hagy- mási Gyula, a vadaspark lakóinak gondozója. — Igaz, az enyhe idő könnyebbé teszi számukra az áttelelést. Egyedül a fiatal tengerimalacoknak van szükségük fűtött helyre. Láthatóan jól érzik itt magukat az állatok. A tágas karámokon belül természetes környezetükben: erdőben élhetnek, s mindennap terített asztal várja őket. A ragadozók étrendjéből sosem hiányzik a friss hús, a többiek különböző takarmánynövényeket kapnak. Az őzek épp most váltottak bundát. A vaddisznók hamarosan — február végén — fialnak: három koca hozza világra csikós malacait. Tavasszal megszaporodik a muflonok és a gímszarvasok családja is. Igaz, még január végét írjuk, de egyre érezhetőbb, hogy közeledik a tavasz. Ezt jelzik a medvék is: mostanában egyre többet jönnek ki kuckójukból a szabadba. Á Toldi utcában Jinden megváltozott. A kertes családi házak helyét egyforma tízemeletes bérházak váltották fel. Eltűnt a régi virágos kis utca. De mégis maradt három ház. A második Sipkay György tanító háza volt. Milyen érdekes a véletlen, hogy még létezik Sipkay Barna író szülőháza, amelyet édesapja építtetett. A kis családi ház négy ablakos szeme furcsán bámul (sz. t.) Az Ibrányi Áfész bujt vegyesiparcikk boltjában havonta 5— 660 ezer forintért vásárolnak. Ez azt eredményezte, hogy a múlt évben 6 millió 400 ezer forint értékű árut adtak el a kis községben. (Császár Csaba felvétele) rám, farkasszemet nézünk és eltűnik a jelen, előttem áll a fehér arcú 10 éves Sipkay Barna... ... Jöjjön, menjünk a folyóhoz — és udvariasan nyújtja felém kezét. Együtt nézzük a vizet. Az utca gyerekei már rakják a tábortüzet és kihoznak egy nagy mosófazekat, ezt használják dobnak. Majd felcsendül egy kellemes gyerekhang, Tóth Jóska hangja: „Maros vize folyik csendesen...” Mi nem megyünk oda a fiúkhoz, csak a kapualjból nézzük őket. Egyszer csak kinyílik az Erényiék vaskapuja is, a gyerekek kijönnek az utcára, hiszen ők is látni akarnak valamit. Ott van Erényi Éva, a szép sötét hajú kislány. Barna odalép Évához és invitálja, nézze meg a folyóban ficánkoló kicsi halakat. Igen, itt kezdődött a gyermekkori szerelem, amely házassággal végződött. Barna csendes, udvarias kisfiú volt. Soha nem ment az utcára játszani a többiekkel, csak Eré- nydékhez vezetett az útja ... Most nézem a házat, a megmaradt családi házat, önkéntelenül is felötlik bennem: tizenöt évvel ezelőtt halt meg Sipkay Barna, a József Attila-díjas író, aki becsületességével, szerénységével példát mutatott a mindennapi élethez. Írásaiban az igazi emberségre tanított, és tanit mindenkit. A nyírségi csönd volt a bölcsője, ehhez hűséget eskü- döt, soha nem hagyta el Nyíregyházát, itt tért örök nyugalomra. Több kötete látott napvilágot, ő mégis hűséges gyermeke volt szülővárosának. Vajon mi is ilyen hűségesek vagyunk emlékéhez? A régi épületen egy tábla sincs, hogy itt született az író. Az alma mater is elfeledkezett róla. A híres Kossuth gimnázium falán nincs feltüntetve, egykor itt tanult Sipkay Barna, a József Attila-díjas író. Legyünk hozzá hűségesek, és összefogással, állítsunk emléket városunk szerény Írójának! Somogyi Jolán A tárgyalóteremből Az italokra „szakosodott“ tolvaj Megrögzött tolvaj állt a bíróság előtt néhány napja Pásztor László 34 éves papi lakos személyében. Az eddig hétszer büntetett Pásztor legutóbbi szabadulása után egy rövid ideig dolgozott, de mivel nem volt kedve a gyermektartást fizetni, otthagyta munkahelyét, s lopásból tartotta el magát. Egyik nyíregyházi boltban egy kétdecis barackpálinkát rakott szatyorjába. a kosárba pedig egy üveg sör került, mert úgy gondolta, hogy ha ezt kifizeti, észre sem veszik nála a pálinkát. Egy hét múlva a Búza téri ABC-ből próbált meg kicsempészni egy kétliteres Egri leánykát, aztán Hajdúszoboszlón lopott két félliteres likőrt. Debrecenben egy csomag Omnia kávé és egy üveg Lánchíd konyak, a másik boltban egy Mokka kávé, egy harmadikban egy üveg whisky és egy üveg vodka, Budapesten pedig egy félliter barackpálinka bújt meg a szatyorjában, amiért nem akart fizetni. Hiába csípték el rendre Debrecenben, mégis ez vált kedvenc helyévé, ahol kísérletet tett egy 420 forint értékű whisky, egy másik boltban két csomag Rio kávé, egy harmadikban egy üveg pálinka, egy negyedikben két üveg Lánchíd, egy ötödikben egy üveg vodka ellopására, Óbudán pedig már két deci pálinkával is megelégedett volna, de ekkor is rajtavesztett. A tizennégy alkalommal elkövetett kísérletek során 2377 forint értékű árut lopott volna el, ha a boltok dolgozói észre nem veszik. Pásztor Lászlót a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Dré- gelyvári Imre tanácsa mint többszörös visszaesőt egy év két hónapi szabadságvesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a közügyektől. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet jogerős. Ügy vélem, hogy Palotai Borist nem kell különösebben bemutatnom lapunk olvasóinak. Csak annyit, hogy a méltán népszerű, igen termékeny írónő munkáiban az emberi kapcsolatok és konfliktusok vannak előtérben, a háttér, jobban mondva a társadalmi közeg behatóbb ábrázolása alighanem másodlagos nála. Realitásérzéke, jó megfigyelőképessége, könnyedén gördülékeny előadásmódja igen olvasmányossá és élvezetessé teszi a műveit. S ha még hozzáveszem a mai vagy a mában is továbbélő valós problematikák iránti különleges fogékonyságát, akkor el kell ismernem', hogy bizony mégis kirajzolódik a regényeiből, novelláiból — igaz, nagy vonalakban csupán — a konkrét társadalmi háttér is. írónőnk több munkáját tévéfeldolgozásban is élvezhettük már. Most pénteken pedig az 1978-ban megjelent Hetedik év című kisregényéből átírt tévéfilmjét láthattuk, Nemere László jól pörgetett rendezésében, egészen kiváló szereposztásban. Az ötvenes évek emberi sorsváltásait megjelenítő történetnek mondhatni ideális színhelye az egykori Dunapenteléből szocialista Sztálinvárossá fejlesztett óriási építkezés, ahol sokféle, számos megbicsaklott ember verődött össze. Többen közülük uj életkezdés reményében. Az ő mindennapjaikról, új kapcsolataikról, örömeikről és kudarcaikról mutatott be egy metszetet a tévéfilm, középpontjában egy felemelkedni vágyó volt prostituált, Piri és egy mérnök, Korbuly Miklós („aki szintén múltja, emRÁDIÓ lékei elől menekült az épülő városba”) kibontakozó és harmonikus házasságba beérő szerelmével. Mígnem a hetedik évben kegyetlenül „visszaköszönt” Piri prostituált múltja: egy véletlen találkozás során egy volt „kuncsaftja” elárulja múltját a férjének, aki meg tud-e neki bocsátani valaha? S a történet a már teljesen megváltozott nő tragédiájába fulladt. A kezdő képsorokból és a hangvételből ezt nemigen jósolhattuk volna. Mert hiteles légkört idéző, pezsgő életképeket láthattunk abból az egyszer volt, színesen kavargó világból, melyből egyébként természetesen nem hiányozhatott a munka, az építés pátosza sem. Igazat kell adnunk — a látottak alapján — a produkció dramaturgjának, Szántó Erikának a műsor - lapi ajánlásából abban, hogy „... a Hetedik év című regény és a belőle készült tévéfilm hősei is Pen- telére érkeztek, Sztálinvá- rost építették, és Dunaújvárosra emlékeznek”. A hű korfestésben sokat segítettek Nagy Vilmos stílusos díszletei, D. Forgó Teréz jelmezei és Czabar- ka György operatőr felvételezései is. Ám mindenekelőtt a „beleérző” színészi alakításokról kellett volna szólnom, dicsérően. A főszereplő Bodnár Erikáról, a mindvégig rokonszenves, de a végkifejletben érthetően megdöbbenő Bács Ferencről, Tábori Nóráról. S hadd ne hagyjam ki a remek karakterfigurák megformálói közül legalább Komlós Juci, Sinko- vits Imre, Venczel Vera, Horváth Sándor nevét sem. Merkovszky Pál MELLETT Nem kétséges, hogy a Húszas stúdióban a Van tovább? című riportcsokor igenlő választ ad a címben megfogalmazott kérdésre. Azt vallja, kimondatlanul is: az ember egyik nagy erőforrása a saját ereje, bizakodása abban, hogy képes úrrá lenni a nehéz helyzeteken, hogy ki tudja bogozni élete gubancait. Vagyis, soha nem szabad elhagynia magát az embernek, s ak-' kor: van tovább! Akad olyan, aki „csak” önmagába kapaszkodik, mint az az árva lány, aki pincérként egy turistaházban dolgozik. Ott is lakik, már két éve, hogy minél kevesebb kiadása legyen, mert lakásra gyűjt, saját otthont akar magának, s gyermekének. Mint ahogy a jeles történelmi család leszármazottja is csak önmagára támaszkodott, s nem félt semmiféle és fajta munkától, nem az elvesztett vagyonon és rangon- címen búslakodott, hanem kubikos kocsis és betonozó munkák után szakmát tanult. Most kádársegédként dolgozik, esti gimnáziumban szerzett érettségi, majd állami nyelvvizsga után is, s eközben folyamatosan művelődik. Keserűség sincs benne, nem akart külföldön kintmaradni, és csupán a jól végzett munkát tartja az ember értékmérőjének, meg a hazaszeretet kifejeződésének. Szerepel a műsorban olyan is, akinek támasz, egy megértő, s benne bízó férfi kellett ahhoz, hogy vissza találjon a helyes útra, s kell még most is, hogy megmaradjon rajta. Ismét másnak, a jeles riporternőnek, az orvostudomány és önnön optimizmusa tette lehetővé, hogy legyen tovább is. Két elvált házaspár gyermekeinek pedig a szülők és a nagyszülők gyermek- és családszerető magatartása, mélyen emberi felfogása tette lehetővé, hogy továbbra is nyitva álljon az út egymáshoz, a vérszerinti szülőkhöz, a nagyszülőkhöz. Mind-mind jó példái annak is, hogy nem a puszta reménykedés, hanem tettek is szükségesek az élet eligazításához. Főként a fiatalok lakásgondjainak megoldási lehetőségeivel foglalkozott a Házról házra legutóbbi adása. Olyan vélemény is megfogalmazódott ez alkalommal, hogy a legtöbb fiatal házas akarna és tudna lakás céljára takarékoskodni, ha egy reális összeg lenne a „beugró”. Azonban az előtörlesztési összeg három év alatt húszezer forinttal nőtt, s így most már olyan magasnak érzik az előre befizetendő összeget, hogy elmegy a kedvük a lakásra gyűjtéstől. A kalákában végzett magánerős lakásépítés vagy például a fiatalok garzonháza (mint első lakás) reálisabb útnak látszik. Bár ez utóbbi sem igazi megoldás akkor, ha gyesen van a fiatalasszony, mert így kevesebb a család jövedelme, nincs miből takarékoskodni, vagy igen parányi a félre tehető összeg. Nehéz tehát a megoldás. Ez a műsor, a Házról házra, ötleteket ad közre, tapasztalatokat közvetít Érdemes meghallgatnia minden fiatal házasnak, sőt a tanácsi szakigazgatási szarvek dolgozódnak is. Arra mindig jó volt ügyelni, mi hasznosat csinálnak a szomszédban. Seregi István
