Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
t 4 4 Kelet-Magyarország Kommentár Elhamarkodott jóslat E lhamarkodott hírmagyarázatában a Newsweek nemrég úgy fogalmazott: Salvadorban végre a kibontakozás jelei mutatkoznak. Mintha végéhez közeledne a polgárháború, a kormány és a gerillák között talán megindulhat a tárgyalás — vélte az amerikai kommentátor. Nos, az elmúlt napok alaposan rácáfoltak a jóslatra. Hiszen a hazafias erők változatlanul a kezükben tartják a kezdeményezést, hol itt, hol ott lendülnek támadásba, jelentős városokat is átmenetileg ellenőrzésük alá vonnak. A háttérben pedig érződik, hogy a juntán belül komoly erjedés kezdődött, s ez már a távolabbi jövőre utal... A hatalmi harc kibontako- zódásának jele volt Ochoa Perez ezredes, katonai kör'- zetparancsnofc e heti lázadása. Igaz, a befolyásos katonatiszt végül is megadta magát, zendülése azonban híven tükrözi a hadseregben uralkodó állapotokat, s*azt, hogy a tisztikar korántsem egységes az ország állapotának megítélésében. Salvador ellenőrzésére a junta már régóta képtelen. Katonai megoldást — vagyis a gerillák tevékenységének megfékezését, a hazafias erők felmorzsolását — még az egyre jelentősebb amerikai támogatással sem tudták elérni. A kérdések kérdése persze az: miként vélekedik Washington a salvadori helyzet alakulásáról? Haig, a korábbi külügyminiszter rendkívül határozott magatartást tanúsított, mondván: „Az USA Salvadorban meghúzza a vonalat” a kommunizmussal szemben. Utódja, Shultz már óvatosabb, s inkább a megbékélés hívének tűnik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a közép-amerikai ország gazdasági helyzete is ezt sürgeti. A nagyvárosokban 40, egyes vidéki körzetekben 70 százalékos a munkanélküliség, s a múlt évi áradások tönkretették az exportkilátásokat. Ebben a válsághangulatban netán könnyebben érnek a politikai megoldás feltételei... A Gromiko-látogatás előtt \ Bizonytalanság az NSZK rakéta-állásfoglalásában Változatlanul bizonytalanság tapasztalható a nyugatnémet kormány álláspontjában az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban. A Kohl- kormány pénteken is megerősítette, hogy kitart — a Nyugatnak egyoldalú előnyt biztosító — nulla-megoldás mellett, ugyanakkor azt is jelezte, hogy kész „megvizsgálni és üdvözölni” olyan genfi fejlődést is, amely e fegyverek „lényeges csökkentését” célozza. Diether Stolze, a bonni kabinet szóvivője pénteki sajtó- értekezletén közölte: Helmut Kohl kancellár Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszterrel folytatandó, közelgő bonni megbeszélésen azt a felfogást képviseli majd, hogy nem az amerikai rakéták tervezett telepítése, hanem a szovjet közép-hatótávolságú rakéták „teljes leszerelése” a fő tárgyalási téma. Sajtóértekezletén Stolze bejelentette, hogy a vasárnap Bonnba érkező Andrej Gro- mikót Kohl kancellár kedden fogadja kétórás megbeszélésre, amelyen a nyugatnémet fél további felvilágosításokat kér Xurij Andropov leszerelési javaslatairól és a szocialista országok prágai nyilatkozatáról. Gromiko bonni látogatása során ezen túlmenően szóba kerül majd a kelet—nyugati viszony minden lényeges kérdése. A nyugatnémet kormány ennek során a „kinyújtott kéz” politikáját kívánja folytatni és „konstruktívan” akarja befolyásolni a kelet—nyugati kapcsolatokat. Márciusban Folytatódnak a szovjet-kínai tárgyalások nrafat Bagdadban tárgyal Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB. elnöke pénteken Bagdadba érkezet. Az INA iraki hírügynökség szerint Arafat a palesztin kérdések fejleményeiről, valamint a PFSZ és Irak kapcsolatairól tárgyal az iraki vezetőkkel. Arafat előzőleg Moszkvában tett látogatást, ahol Ju- rij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával és más szovjet vezetőkkel tárgyalt a közel-keleti helyzetről. Oz ENSZ-lőtitkár Washingtonban Javier Perez de Cullar ENSZ-főtitkár pénteken Reagan elnök meghívására hivatalos látogatásra Washingtonba utazott. A világszervezet főtitkára az amerikai fővárosban Reagan elnök mellett George Schultz külügyminiszterrel és George Bush aleinökkei is találkozik. Megbeszéléseinek tárgya az ENSZ és az amerikai kormány között megromlott viszony, amelyet a felszított viszony. A kínai külügyminisztérium pénteken közölte, hogy a kínai—szovjet külügyminiszter-helyettesi tanácskozások március elején folytatódnak Moszkvában. Az Üj Kína egyébként közreadta Csao Ce- jang kínai kormányfő Dar Es Salaam-i sajtóértekezletének anyagát. Eszerint Csao Ce- jang többek között leszögezte: a tajvani amerikai fegyverszállítások béavatkozást jelentenek Kína belügyedbe. Az Egyesült Államok — fejtette ki a kormányfő — a tavaly augusztusi kínai—amerikai közös közleményben ígéretet tett: fokozatosan csökkenti tajvani fegyver- szállításait, hogy ez bizonyos idő múltán végleges megoldáshoz vezessen el. Ugyanakkor figyelmeztetett is: a kínai—amerikai viszony fejlődése a közös közlémény lelki- ismeretes végrehajtásától függ. A közlemény fontos, de a cselekvés még fontosabb. A felszín alatt ismeretesen súlyos politikai nézeteltérések feszülnek az ENSZ-tag- országok többsége és az Egyesült Államok között, amely szembehelyezkedik ezzel a többséggel a közel-keleti helyzet és Izrael szerepének megítélésében, továbbá nem hajlandó részt venni a tengerjogi egyezményben; márpedig ennek kidolgozása az ENSZ több évtizedes történetének egyik legjelentősebb vállalkozása volt. A terroristák közvetítője Minden esetben, amikor egy újabb emberrablás híréről hallanak a spanyolok, a figyelem középpontjába kerül Juan Felix katalán üzletember, ötgyermekes családapa. Ő a „hivatásos” közvetítő az ETA baszk terror- szervezet, valamint az emberrablók fogságába került áldozat családtagjai között. Az elmúlt években öt alkalommal közvetített sikerrel,, segítette hogy a váltságdíj eljusson az ETA-hoz, s szabadon bocsássák az elraboltak A barcelonai hetilap, az Interview legfrissebb száma közli a vele folytatott beszélgetést. „Helyet, időpontot, részleteket nem mondhatok — nyilatkozta Juan Felix. — Az ETA azonnal leszámolna velem. Véleményem szerint nincs még a világon egy olyan jól szervezett, kiválóan konspirált csapat, mint az ETA.” Eddig öt váltságdíj, valamint 20 úgynevezett forradalmi adó összegét, összesen több mint fél- milliárd pesetát juttatott el „rendeltetési helyére”. Elmondása szerint Spanyolország határain kívül szervezték meg’ a találkozókat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi volt eddigi legsikeresebb akciója, azt válaszolta: „Garavillo gyáriparos kiszabadítása. Az emberrablók 200 milliót követeltek. Végül megelégedtek 30 millióval”. A következő . kérdés így hangzott: „Mit szól mindehhez a rendőrség?” „Minden egyes szaibadonbocsátás után legalább annyira örülnek, mint a fogva tartott és annak családtagjai” — volt a válasz. „Ha majd egyszer valaki megírja a spanyol emberrablások igazi hátterét, alaposan meglepődik a közvélemény” — fejezte be a beszélgetést az ETA közvetítője. Ptatto Istváfl dakumentonrlpartia: A veréb is akció „KELLEMETLEN...” 11. — Vitessen a Drávához, onnét megtaláljuk az utat Ti- tóhoz! — Dunántúlt már megszállták a németek. — Bújtasson el bennünket! — Nincs hova. — Akkor mi a terve? — Átadjuk önöket a németeknek, s követeljük a genfi egyezmény betartását... Duke ezredes figyelmeztet„HAGY3UK 12. A- Veréb-akcióra küldött amerikai tiszti különítmény három tagja 1944. március 19- én, a kora reggeli órákban meglehetősen ingerülten hagyta el a magyar kémelhárítás vezetőjének, Üjszászy István vezérőrnagynak a szobáját. Akárhogyan is vették: nem kellemesebb hírt közöltek velük, minthogy a hitleristák kezére adják őket — saját bőrük mentése érdekében. te Üjszászy tábornokot, ha máris hadifoglyoknak tekinti őket, akkor rájuk is érvényes Kállay miniszterelnök rendelkezése: — Saját felelősségünkre szabadon engedhet bennünket ... — Ha a németek kezére jutnak és kitudódik, hogy miért jöttek Magyarországra, az sokak életébe kerülhet. A további érvelés szintén céltalannak tűnt. A MESÉT" Visszavitték őket abba a helyiségbe, amelyet ők cellának véltek, de bármi volt. érthető, hogy ők, akik az Egyesült Államok elnökének személyes üzenetét hozták a magyar államfőnek, egészen más elbánásra számítottak. S arra semmiképpen sem, hogy kiszolgáltatják őket a hitleristáknak. így aztán nem csodálható, hogy amikor Újszá- szy szobájából az őr lekísérte őket a földszinti, négy szalmazsákkal és ráadásul 1983. január 15. I szacialista trszágik éietibil A lengyel szénbányászat 1982-ben a lengyel bányászok 189,3 millió tonna kőszenet és 37,4 millió tonna barnaszenet hoztak felszínre. Ez megfelelt a válság előtti évi mennyiségnek. Ennél több feketeszenet, 201 millió tonnát csak 1979-ben bányásztak Lengyelországban. Ezt az eredményt azonban akkor 7 napos munkahéttel érték el, vasárnaponként is dolgoztak a bányákban. Aztán jött a válság. A szénbányászat visszaesett: 1981ben csak 163 millió tonna volt a teljesítmény. A szénhiányt az ipar, a lakossági ellátás és az export egyaránt megsínylette. Az energiaigényes iparágakat, mint például a cementgyártást, kénytelenek voltak leállítani. Napirenden voltak az áramkiesések. A következmény: az állattenyésztő telepeken elpusztultak a csirkék, a tehenek nem adtak tejet, az utcai világítást kikapcsolták, a könyvtárakat és múzeumokat sötétedéskor bezárták. Ily módon az 1982-ben elért eredmények nemcsak Lengyelország lakosságát, de a világközvéleményt is meglepték. Meglepetés volt ez Reagan amerikai elnök tanácsadói számára is. akik arKombájnos brigád a wiecz- dreki szénbányában ra számítottak, hogy a lengyel szén eltűnik a világpiacról, hogy helyet adjon az amerikai szenexportnak. A valóság ezzel szemben: Lengyelország 29,1 millió tonna szenet exportált, 16,1 millió tonnával többet, mint egy fél évvel korábban. A nyugati kivitel megduplázódott: elérte a 16 millió tonnát. Kedvezőek az eredmények az energiagazdaságban is. Az erőművek az ellátási nehézségek ellenére túlteljesítették tervüket: 117,5 milliárd kilowattóra elektromos energiát termeltek. Tavaly év eleje óta nem voltak áramkiesések. A lengyel erőművek összteljesítménye 1270 megawattal bővült: áramot adott már a Polaniec erőmű V. és VI. blokkja, Belchatow és Zar- nowiecz. A bányászatban és az energiaszolgáltatásban elért eredmények mindenekelőtt a munkafegyelem megszilárdulásának köszönhetők. A jelentések szerint, ha a szállítási nehézségek nem akadályozták volna, még 2,5—3 millió tonnával több kőszenet is ki tudtak volna termelni. még pokrócokkal is ellátott „lakosztályba”, s egymás közt maradtak, meglehetősen tanácstalanul mérlegelték a teendőket. Azt javasolta Duke a többieknek, hogy várjanak a sorsukra, mást úgysem tehetnek. Suarez őrnagy más vérmérsékletű ember volt. Azt indítványozta, hogy üssék le az őrt, szökjenek meg, lopjanak egy autót, s-valamilyen erdőben bújjanak meg, így talán megússzák a kalandot. Duke ezt kivihetetlennek tartotta. Mindenesetre a meztelen derekára csatolt bőrövből elővette a biztonsági tartalékként magával hozott 300 Napóleon-aranyat. Testvériesen elosztották: mindegyiküknek jutott száz Napóleon. Mire végzett ezzel a művelettel, s ismét felöltözött, megérkezett a reggeli, és azzal Király őrnagy. Ö sem látszott nyugodtabbnak, mint a főnöke. Azt kérdezték tőle, hogy tudna-e gépet szerezni, amellyel elhagyhatnák Magyarországot. — Nem — felelte. — Az éjszaka felrobbantottuk a magyar repülőgépek motorjait. — Búvóhely? — Nincs. Király őrnagy azt tanácsolta, hogy a Luftwaffenak adják meg magukat, mielőtt a Gestapo megérkezik. Ebben megállapodtak. Gondjaira bízták a rádiót és a Napóleon-aranyakat (a hatezer dollár értékű érmeket 1945-ben egy magát megnevezni nem akaró férfi beszolgáltatta a budapesti amerikai katonai missziónak). Amíg Király őrnagy a német légierők összekötő tisztjének telefonált, Duke ezredesék megbeszélték, hogy szigorúan és következetesen tartják magukat a Tito-meséhez, rangjukon és katonai sorszámukon kívül mást nem közölnek. Király őrnagy jelentette, hogy minden rendben van, jönnek értük, ezután gyorsan eltűnt. A várakozási időt az amerikaiak azzal töltötték, hogy egymást keresztkérdésekkel tették próbára, nehogy a németek kifogjanak rajtuk. „Nyilatkozataikat” a genfi nemzetközi hadifogoly egyezménnyel kezdték és fejezték be; ha mégis rászorítanák őket a vallomásra, akkor csak annyit árulnak el a szövetséges katonai titkokból, amit a New York Times-ban, vagy a Time magazinban már olvastak. Meséjüket azonban nem adhatták elő Budapesten. A a német különítmény, amely hétfőn, március 20-án rájuk tört, rá sem hederített, amikor az amerikaiak a genfi egyezményre hivatkoztak, hanem rabomobilon azonnal a Keleti pályaudvarra, onnan pedig vonattal Belgrádba szállította az amerikaiakat. Ott székelt a Luftwaffe balkáni hírszerző és kiértékelő irodája. Krüger őrnagy hallgatta ki őket (jóval később az új nyugatnémet hadseregben tábornokká és az új német légierő vezérkari főnökhelyettesévé lépett elő), s elég udvariasan viselkedett. (Folytatjuk)
