Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. január 15. *(&* u* Kedves Farkas Jóska, megkaptam szálkás betűkkel dedikált könyvedet, amit nagyon köszönök, nem is hiszed, milyen örömet akoztál vele. „Lápfodi” barátsággal köszönteik én is, akárcsak magad tetted a „Fejezetek az Ecsedi-láp gazdálkodáséihoz” című, legújabb munkád első oldalán. Az illendőség úgy diktálná, hogy valamiféle szabályos recenziót, méltatást írjak a könyvről, de mégsem teszem, mert néprajzos „tolláim” nincsenek, a másokéval pedig nem akarok dicsekedni. Biztos vagyok benne, hogy mihamar sor kerül egy effajta értékelésre is. Mégsem hallgathatok, mert bár munkád egyetemi kiadványnak számít, hatása azonban jóval túlterjed a néprajzi tanszék keretén. A magamfajtának pedig, aki ott születtem, másfél évtizeden át ott nevelkedtem, egyáltalán nem tudományos értekezés, sokkal inkább friss forrás ez a mű, melytől új erőre kap az ember. Soraid olvasása közben Sára nagyanyám arcképe rajzolódott ki előttem. Azé az asszonyé, aki száz évet élt, s mint gyakorta mesélte nekünk mécsesfényű estéken, ő még nádkéssel vágta a vaddisznószalonnát, ő még látta a lápot, a nagy vizet; ö még kosárszámra merítette a csíkászok zsákmányát és vitte őmaga is a közeli, távoli piacra. Talán Ö még találkozott Jókai Mórral is, aki történelmi regényében oly megelevenítő erővel festette le a lápot. „A mocsárvilág egyszerre fölzeodült. Mikor a sík rónán szétlövellt a féllegbontó napsugár, a madárkiáltástól, a béka brekegéstől még a szathmári harangszót sem lehetett hallani.” Az is meglehet, hogy látta erre járni Móricz Zsigmondot, aki közvetlenül a láp lecsapolása után gyalogolt végig a Kraszna-iparton. Anyai nagyapám emléke is felvillan előttem, amikor idézvén az egyik korabeli lapot, arról írsz, hogy hány százan vándoroltak ki erről a környékről Amerikába. A csikaszé, halászó, szabadvíz nélkül maradt, á nagyibirtok ölelésébe szorult lápszéli lakosságnak ä kivándorlás maradt mentségül és tiltakozásul... Köztük volt nagyapám is, aki hosszai kintléte után annyi pénzzel tért haza, hogy vett egy nádfedeles házat és két tinót a szekér elé. Személyes élményem viszont, hogy ahol ma a termelőszövetkezet központja van, az egykori bárókertben, kívül a kerítésen várakoztunk mindig, hogy Károlyi Seorgina (báró Pireth Lajosné) csemetéi, vendégei mikor ütik ki a hófehér teniszlabdát az úttestre, amivel aztán mi, illa berek, kereket oldottunk. Aztán eszembe jut az is, hogy nemrég, december elején vendégségben jártunk, tucatnyi újságíró Bereg központjában, Vásárosnaményban, ahol tiszteletünkre gyönyörű szép ősi dalokat pengettek d- terájukon a tarpai gyerekek. Rögtönzött kis előadásuk után, a tapsot nagy csend követte, majd vendéglátónk, a járásivárosi első titkár azt mondta: „Ügy gondoltuk, nem árt néha megtérni a tiszta forráshoz, hogy erőt gyűjthes- sünk.” Nekem ilyen tiszta forrás a Te munkád, Jóska Magam is úgy vagyok vele, mint számtalanul e hazában azok, akiket a sors messzebbre szólított. Sokszor okkal, sokszor ok nélkül mondogatom, erre sincs meg arra sincs időm, így mentegetőzöm régi cimborák, barátok, a rokonság előtt, akikkel találkozva számon kérik hosszú-hosszú távolmaradásomat. Pedig hányszor kellene őszintébben feltárná a kényelmességet, a kis lustaságokat, leleplezni önmagunkat, amikor azt hisszük, hogy mi egy fél napra sem szakadhatunk el, mert pótolhatatlanok vagyunk. Pedig az a forrás, ha másként, ma is tisztán buzog, ahol felfrissülhetnénk — már majdnem azt mondom, hogy megtisztulhatnánk —, de mindenképpen megerősödhetnénk hitünkben: jó irányba haladunk. Igazi közüggyé azonban mégis az teszi a lápi gazdálkodásról írt könyvedet, kedves Farkas Jóska, hogy aki olvassa, milyen is volt a régi aratás, a hordás, meg a cséplés, s hogy mát foglalt magában egy láp környéki parasztudvar, hogy mi volt az a rucázás — az nyomban társítja a képzeletet, s máris maga előtt látja a nagy változást, kombájnokkal, John Deerekkel, permetező repülőgépekkel, ősszel pirosló almáskertekkel. Aztán a szép porták sora a Kraszna- parton szinte minden faluban, vagy hogy Mátészalka város lassan kinyújtózkodik új építményeivel a lápot lecsapoló folyó partjáig. Még egyszer köszönöm Neked, Jóska, hogy megleptél gyermekkorom tündér- világával, s elküldted nekem őseim üzeHÉTVÉGI INTERJÚ Binó Ferenc fegyelmi referenssel a pártfegyelemről A Pártonkívüll ismerősöm egy eset kap- w csán valakiről megjegyezte: „neki mindent szabad, mert párttag”. Mi a véleménye erről önnek, aki a megyei párt- bizottság megbízásából a pártfegyelem megsértésével kapcsolatos Sgyek közvetlen ismerője? — A kérdést igy felvetni természetesen helytelen, hiszen hazánkban senkivel nem tehetnek kivételt, ha megsérti törvényeinket, nem tartja meg az állampolgári fegyelmet. És azzal, hogy valaki párttag lesz, önként szigorúbb fegyelmet vállal. A párt iránta elvárt követelményei az állampolgárokétól magasabbak — vagyis magasabb erkölcsi normáknak kell megfelelnie. Ez alól nincs felmentés, egyetlen — bármilyen beosztású — párttag számára sem. Ez akkor is igaz, ha előfordul, hogy a párttagok is megsértik ezeket a normákat. Nem szabad arról elfeledkezni, hogy a párttag is ember, a környezetétől nincs elzárva, a körülötte lévő negatív tényezők rá is hatnak. Megtévedhet, lehetnek hamis céljai, kispolgári szokásai. A fegyelmi munka során arra törekszünk, hogy a párttagoknál ezeket a negatív tulajdonságokat megszüntessük. Ha vétséget követnek el, ' azért a felelősségre vonós ne maradjon el. Az az elvünk, hogy a pártfegyelemmel, a párt- büntetés kiszabásával neveljük a párttagságot, ezzel együtt a környezetét. A A párttag esetében az állampolgárénál w magasabb követelményekről beszélt. Mire gondol? — A Szervezeti Szabályzat előírja jiéldául, hogy a párttag legyen feddhet ettek És nem,, csak jogi értelemben. Ez odaadást, áldozat-' vállalást kíván, a szocialista erkölcsi" normák, az emberi együttélés szabályainak megtartását jelenti. Sokat lehetne erről beszélni, de most csak a morális követelményekről szólnék. Arról például, hogy elfogadhatatlan és tarthatatlan az az álláspont, amely szerint a párttag magánélete, családi élete minden körülmények között az ő ügye, amelyhez semmi köze a pártnak. Az a véleményem, hogy csak olyan emberek képviselhetik a kommunista eszmét, akiknek ehhez erkölcsi alapjuk van. Nem követeli a párt, hogy tagjai szentek, farizeusok legyenek, de nem lehetünk elnézőek, ha a párttag rendezetlen magánéletének a család, a szülők, a gyerekek látják a kárát. A És a közösségre vonatkozó követelmé- w nyék? — Elsőrendűen fontos, hogy a párttag azonosuljon a politikával, hirdesse és érvényesítse azt. A mi gondunk nem az, hogy rendszerellenes, vagy politikánkkal szemben álló jelenségekkel kell a párton belül megküzdeni. De előfordul nacionalizmus, a közügyek iránti közömbösség, önzés, harácsolás. Napjainkban itt-ott divat értékeink alábecslése, a hibák eltúlzása is. Előfordul, hogy egyesek személyes kudarcaikért a társadalmat teszik felelőssé. Nem tartják megengedhetőnek, hogy a párt tagjának két véleménye legyen, — az egyik a „hivatalos”, a másik a „magán”, a, barátok közötti. Van olyan párttag, aki a véleményét a megfelelő fórum helyett a folyosókon,, illetéktelenek előtt mondja el, s ezzel a part cselekvési egysége ellen vét. A követelményeknél hangsúlyoznám még a példamutatást. Az állampolgári fegyelem következetes megtartásáért a párttagnak a párt előtt is felelnie kell, függetlenül attól, hogy azt az állam törvényei büntetik-e, vagy sem. Követelmény a példamutató, a fegyelmezett munka is. Pártszervezeteink következetesen lépnek fel az előbb felsorolt, a közösséget sértő, vagy a magánélettel kapcsolatos vétségek esetén. A Binó élvtárs előtt van az elmúlt két év W fegyelmi statisztikája. Ezt elemezve hogyan határozná meg: milyen vétségek a legjellemzőbbek? — Ügy fogalmaznék, hogy a vétségeket két nagy csoportba lehet sorolni. Először azokról szólnék, amelyek a párt belső életével kapcsolatosak. Ezután említeném az állam- polgári fegyelmet sértő és a magánéletben mutatkozó erkölcsi vétségeket. A pártélettel kapcsolatban rögtön előre bocsátanám, hogy pártellenes tevékenység miatt hosszú idő óta nem kellett felelősségre vonást alkalmazni. A korábbi időszakhoz viszonyítva csökken a párthatározatok végrehajtásának elmulasztása miatti felelősségre vonások száma. És ez pozitív jelenség. Elvétve található hatalommal, beosztással való visszaélés, mint például a bírálat elfojtása, megtorlása, a demokratizmust nélkülöző vezetői stílus. Itt az cm I követelményeknél hangsúlya ná« még a példamutatást, ftz ál- lampolgári fegyelem következetes megtartásáért a párttagnak a párt előtt is felelnie keli, függetlenül attól, hogy azt az állam törvényei büntetik-e, vagy sem. Küveteimény a példamutató, a fegyelmezett htunké is. Pártszenrei közösséget sértő, vagy a magánélettel kapcsolatos vétségek esetén. a helyzet, hogy a demokratizmus kiszélesedésével alig van vezető, aki nyíltan mer jogokat sérteni. Megtartja a demokratikus formákat, de a fórumokon elhangzottakat nem veszi figyelembe. És itt nem csupán az első számú vezetőkre gondolok. Ebbe a kategóriába a középvezetőket, de még a brigádvezetőket is beleértem. Az éremnek azonban másik oldala is van: néhányszor bizony párttagokat azért kell felelősségre vonni, mert az őket ért jogos elmarasztalás miatt vezetőik ellen intrikálnak, rágalmaznak, hangulatot szítanak. Ez akkor is létező gond, ha az ilyen jellegű vétségek száma nem jelentős. A párttagok iránti magasabb követelmény érvényesülésének bizonyítéka az is, hogy pártszervezeteink nem hunynak szemet a pártélet elhanyagolása, a pártmegbízatás nem teljesítése fölött. Jellemző vétség még a világnézeti követelmények megsértése. Elsősorban a vallásosság, illetve az egyházi szertartások igénybevétele* az azokon való részvétel. Tudnunk kell: a párttag számára a vallásosság nem magánügy. A Mint említette, az előbb felsoroltak sze- w rencsére csökkenő számban fordulnak elő. A kimutatása szerint viszont növekszenek az állampolgári fegyelmet sértő és a magánéletben mutatkozó erkölcsi vétségek miatt kiszabott pártbüntetések. Milyen következtetésre adnak okot ezek az esetek? — Ide kell sorolni a társadalmi tulajdonban okozott kárt, a jogtalan előnyszerzést és a korrupciót. Tapasztalataink szerint párt- szervezeteink nem elég szigorúak az ilyen ügyek megítélésénél. Pedig, ha még idejében figyelmeztetnének, fellépnének a párttagoknál előforduló ilyen jelenségek ellen, a legtöbb esetben megelőzhetnék a bajt. Mert miről van szó? A vizsgálatoknál majd minden esetben megállapítjuk, hogy a gazdálkodás nagyobb szabadságával, a megnövekedett vállalati önállósággal, a vállalkozási lehetőségek szaporodásával nem tart lépést az ellenőrzés. Az ilyen esetek hátterében mindig ott van a tervszerűtlenség, szervezetlenség, hanyagság, nemtörődömség. És tegyük hozzá: az ingatag jellem Bonyolultabb belső helyzetünk, szaporodó gazdasági gondjaink, a megszokott életszínvonal minden áron való tartására való igyekezet, vagy a mások életnívójának utánzása szinte belekénysze- rít ilyen bűnökbe egyes embereket. Vagy a külföldi utak gyarapodásával olyan sajnálatos mellékhatásokkal is találkozunk, amelyek vámszabályainkat sértik meg. Ezeket a bűntetteket a közvélemény sajnos nem ítéli el kellőképpen és ez egyes pártszervezeteinkre is jellemző. Nem lehet elfogadni azt a sokfelé elhangzó érvet, amely szerint hiánycikket behozni nem bűn. Ez az anyagiasságot, a nyerészkedést próbálja megmagyarázni, igazolni. Mint ahogy azzal sem szabad megbékélni, hogy a közlekedési vétségek — köztük az ittas vezetés — közmegítélése ma nem egyértelműen elmarasztaló. Annak ellenére, hogy pártszervezeteink túlnyomó többsége saját hatásköriben, fegyelmi úton is fellép a vétségek elkövetőivel szemben, a felelősségre vonás mértéke azt mutatja: még szigorúbb büntetések kiszabása szükséges. Ez is beletartozik a párttagsággal együtt vállalt példamutatás fogalmába. A Az utóbbi példák a magánélet szférájá- w ból valók. Menjünk tovább. Az italozás nem mindig jár együtt gépjárművezetéssel, hanem otthon, a munkában jár bajokkal... Hogyan ítéli meg ezt a jelenséget? — Visszatérnénk arra, amit beszélgetésünk elején jeleztem. A párttagtól nem azt várja a párt, hogy a szájához se vegye a poharat, de azt igen, hogy itt is tudjon mértéket tartani. Ezzel általában nincs is baj. Egy-egy területen emelkedik az italozás miatt kiszabott pártbüntetések száma Az alkohol túlzott fogyasztása — nekem úgy tűnik — itt mintha életszínvonalunk emelkedésének egy káros kinövése is lenne. Ezzel a mi legnagyobb bajunk az, hogy ahol a józanság elvész, előtérbe kerül a felelőtlenség, amely mind a közösség, mind a család életére káro6. A Visszatérhetünk a példamutatásra Az v erkölcs a szocialista viszonyok között új módon jelentkezik, amelyben nagy hangsúlyt kap a munka, a kommunisták helytállása, mint fejlődésünk elsőrendű alapja. Mi a helyzet e területen? — A fegyelmi ügyek ugyan erősen közvetve mutálják a reális képet, de azért a csepp- ben is benne van a tenger alapon innen is sok jelzést kapunk. Pártszervezeteink a korábbinál jóval nagyobb gondot fordítanak a munkafegyelem erősítésére, a szocialista munkaerkölcs követelményeinek betartására. Ezért is alakulnak úgy a számok, melyek szerint többször vonnak felelősségre párttagot a munkafegyelem, munkaerkölcs megsértéséért. Nem mondanám, hogy ez minden alapszervezetpél így van. Mert míg az, egyik munkahelyen valamennyi fegyelemsértésre felfigyel az ott dolgozó kommunista közösség és felelősségre vonja az igazolatlanul mulasztókat, a notórius későket, a munkájukban hanyagokat, addig más helyen ezt bocsánatos bűnnek tartják. A megyei pártbizottság a fegyelmi munka eszközeivel is arra törekszik, hogy az utóbbi gyakorlat megszűnjön. Mindenütt rá kell döbbenteni az embereket — és különösképpen a párttagokat —, hogy a fegyelmezetten, jól és hatékonyan végzett munka személyes érdekük. Senki nem boldogulhat — legalábbis tartósan nem — külön-külön a társadalom és munkatársai rovására. A szocializmus a munka társadalma, nekünk létalapunk a munka. A As eddig elmondottak alapján miben w foglalná össze a pártfegyelmi munka megyei tapasztalatait? — Abban, hogy megyénk pártszervezetei teljesítik hivatásukat. A párttagság döntő része nem csak vállalja, teljesíti is a mind magasabb követelményeket, kommunista módon él és dolgozik. Bármennyire nem élünk a számok bűvöletében, azért az mégis sokat mond, hogy a megyében felelősségre vont párttagok aránya az össztagság egy százat lékát sem éri el. És nem azért alakul kedvezően a statisztika, mert a pártszervezetek általában elnézőbbek lettek a hibák iránt. A fegyelmi munka is bizonyítja, hogy a kommunisták közösségei a legtöbb munkahelyen és lakóterületen érzékenyebben reagálnak a visszásságokra és az időbeni figyelmeztetéssel is képesek nevelni. Ma már az alapszervezetek kezdeményezik a felelősségre vonások‘kilencven százalékát. Ez pedig azt mutatja, hogy ott vonják le a következtetéseket, ahol a párttag a hibát elkövette. A Beszélgetésünk kételyekre is, elégedet- w lenségre is alapot adhat. Végül is: elégedettek lehetünk? — A kérdés bonyolult, s a válasz sem lehet egyszerű. Elégedettek nem lehetünk, tnár csak azért sem, mert az lenne igazán jó, ha egyetlen fegyelmi eljárást sem kellene indítanunk. Ez azonban illúzió. A párt élő organizmus, amelyben különböző alkatú, adottságú, felkészültségű emberek vannak. Ugyanolyan hús-vér emberek, mint mások. Amiben másoktól különbözniük kell — és erről is volt. már szó — az az, hogy önként, tudatosan vállalják a magasabb erkölcsi normákat. Ezt tekintve, az általános kép alapján és megyénk nagy léptékű fejlődésére is alapozva (amelyhez a párttagságnak mégis csak sok köze van) jónak ítélhetjük meg a párttagság munkáját, fegyelmét. És emiatt már elégedettek lehetünk. Köszönöm a beszélgetést. Kopka János
