Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

1983. január 12. Kelet-Magyarország 3 Ösztönöz-e az ösztöndíj? MEGYÉNKBEN IS több száz tanulót — és szülőt — érint a tanulmányi ösztön­díjak új rendje, hiszen a 11 ezer középiskolai tanuló mintegy öt százaléka része­sül az idei tanévben ilyen juttatásban: 29 középiskola 548 tanulója kapott tanul­mányi ösztöndíjat az 1982/ 83-as tanév első felében. Az arányokra jellemző, hogy 58 százalékuk gimnáziumban tanul — 319-en — s az ösz­töndíjasok egyharmada első osztályos. Ez egyben az el­sősök iránti bizalmat is jel­zi, mert ezután kell bizonyí­taniuk, hogy valóban meg­felelnek az ösztöndíj köve­telményeinek. Tény, hogy az idei tanév első felében több mint egy­millió forintot kaptak a sza­bolcsi középiskolás diákok tanulmányi ösztöndíj címén. Ez a pénz három forrásból ered: a Művelődési Minisz­tériumtól, a megyei ifjúsá­gi alapból, a vállalatok, ter­melő-, ipari szövetkezetek felajánlásaiból. Ez utóbbi 262 ezer forintot tesz ki, melyből 159 ezer forintot névre szólóan — vállalati dolgozók továbbtanuló gyer­mekeinek — adtak a mun­kahelyek. ötvenkét vállalat, tsz, ipari szövetkezet tartot­ta fontosnak, hogy hozzájá­ruljon a megye ösztöndíj- alapjához. A legtöbbet a Ti- szavasvári Alkaloida, az 5. sz. Volán, a Mátészalkai Szamosmenti Tangazdaság, az Űjfehértói Építő- és Fa­ipari Szövetkezet, a Nyír­egyházi Konzervgyár és a Nyíregyházi Főiskolai Tan­gazdaság fizette be az ösz­töndíjalapra. AZ ÜJ ÖSZTÖNDÍJ­RENDSZER egyik legfonto­sabb vonása, hogy folyama­tos, jó tanulásra kívánja sarkallni a diákokat, míg a korábbiakban inkább a szo­ciális helyzetet vették figye­lembe a díjak odaítélésénél. Amikor a gyerekek a nyol­cadik általános végén bead­ták a továbbtanulási papír­jukat (egyúttal az ösztöndíj pályázatukat is), a megyei tanács művelődési osztálya döntött, ki kaphat ösztöndí­jat. Az új rend ennél ru­galmasabb és egyértelműb­bé teszi az elbírálást. A kö­zépiskola első osztályába je­lentkező fiatalok akkor pá­lyázhatnak sikerrel az ösz­töndíjra, ha már a hetedik osztályos év végi eredmé­nyeik, magyarból, történe­lemből, matematikából és a nyolcadik osztályos első fél­évi átlaguk legalább négyes. Nem adják könnyen ké­sőbb se az ösztöndíjat, a már középiskolában tanuló fiatalok akkor kapják meg az iskolai évenként kérhető ösztöndíjat, ha a három kö­telező érettségi tárgyból, plusz két saját érdeklődésük szerint választott érettségi tárgyból elérik a 4,5-es átla­got. Ez csak folyamatos és alapos tanulással sikerülhet, és nem elég egyszer megfe­lelni a mindenképpen szigo­rúbb tanulmányi követelmé­nyeknek. Ha romlik az át­lag, kevesebb lesz az ösz­töndíj is, esetleg meg is szűnhet. Figyelemre méltó viszont, hogy nem csak a mércét emelték, hanem az ösztödíj összegét is. Az el­ső osztályban 1500, a máso­dikban 2 ezer, a harmadik­ban 2500, a negyedik osz­tályban 3 ezer forintot is el­érhet a félévenkénti ösztön­díj. A legügyesebbek így „kereshetnek” akár hatezer forintot is a jó tanulásuk­kal. A KÖZÉPISKOLAI ÖSZ­TÖNDÍJAK jól segítik a to­vábbtanulást és anyagilag is érdekeltté teszik a diáko­kat az elmélyült, teljesít­ményképes tudás növelésé­ben. Lehetőség nyílt arra is, hogy a különböző munkahe­lyek ilyen módon is támo­gassák legszorgalmasabb dolgozóik gyermekeinek to­vábbtanulását. Ehhez persze nem elég a pénzt befizetni a közös alapba, vagy az is­kolának. Tájékozódniuk kell az ösztöndíjra kiszemelt fi­atal tanulásáról is, mert megeshet, a szülő ugyan ki­válóan dolgozik, de gyerme­ke nem feltétlenül jó ta­nuló, legalább is nem any- nyira, hogy rászolgáljon az ösztöndíjra. További finomítással, jobb összhanggal még több diáknak hozhatnak jó tanu­lási kedvet a korszerűsített tanulmányi ösztöndíjak. És hozzájárulhatnak a tanulás­sal járó családi kiadások csökkentéséhez is, ami szin­tén nem utolsó szempont napjainkban. Páll Géza MUNKASZERVEZÉS. A Budapesti Szervező Intézet a múlt év végén kezdte meg a nyíregyházi „Divat” Ruházati Válla­lat termelésének átszervezését. Az új módszertől 25 százalékos termelésnövekedést várnak változatlan létszám mellett. Képűnk az előregyártó részlegről készült. (Elek Emil (elvétele) Nyírcsászári jó évtizede „Hazajönnek az ingázók...“ Szembetűnő a fejlődés Nyírcsászáriban. Immár rende­zett központja, jellegzetessége is van a településnek. Aki csak négy-öt évvel ezelőtt látta utoljára a községet, rácso­dálkozhat a változásokra. Űj épületek magasodnak itt, szeb­bek az utcák, a központban mindig nagy a forgalom. A fényeslitkei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet dögéi telepén új műhelycsarnok épül a kapcsolódó szakipari mű­helyekkel együtt. A saját kivitelezésben épülő létesítmény szakipari munkáit a Kisvárdai Építő- és Szerelőipari Szö­vetkezet dolgozói végzik. Az új műszaki javítóbázis dolgo­zóinak szociális körülményei is korszerűek. A mintegy négy­millió forint értékű csarnokban a tavaszi gépszemle előtt már fogadják a javításra váró gépeket (Vincze Péter fel­vétele) Az utóbbi két-három évben a megyei tanács anyagi tá­mogatásával és a helyi erők legjobb felhasználásával vál­tozott ilyenné Nyírcsászári. Megtartó, sőt visszacsábító ereje is van már a község­nek. Segítik az építkezéseket Papp Jánosné, a tsz sze­mélyzetise ezt mondja: — Munkakörömből adódó­an tudom, hogy az utóbbi két évben a fiatalok szíve­sebben maradnak a faluban. Szép számmal hazajöttek az ingázók közül. Hogy hányán, azt fejből nem tudom, de ar­ra emlékszem, hogy nemrég egy pártfórumon elhangzott: tavalyelőtt 18 párttag tarto­zott a tsz alapszervezetéhez, most 26 tartozik. Elsősorban azért, mert több, korábban ingázó párttag is hazatért. Megítélésem szerint annak is köszönhető, hogy a tsz támo­gatja a tanács elképzeléseit. Munkagépekkel, kétkezi mun­kával segítettük az építke­zéseket. Az új orvosi rende­lőnél és az óvoda átalakítá­sánál egyik szervezője vol­tam a társadalmi munkának. Azt mondják, Pappnénak ne,m volt nehéz dolga a szer­vezésnél. Szívesen mentek az emberek. Tudták, hogy min­den megteremtett értéknek ők maguk veszik hasznát. Kozma Józseftől, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak elnökétől pedig ezt hall­juk: — Az 1982-es esztendőre 250 ezer forint értékű társa­dalmi munkát terveztünk és 400 ezer forint értékűt telje­sítettünk. Fel lehetett rázni az embereket. A legjobban talán az lelkesített bennün­ket, hogy modern orvosi ren­delő épült és körzeti orvos is érkezik. Az öregek még tud­ják, hogy 1907-foen egy bábát kapott a falu, a hatvanas évektől meg máshonnan járt ide orvos rendelni. Valahogy rangot is jelent a falunak, hogy már saját orvosa is van. „Célcsoportos" a szak­embereknek Ligetfalvi Mihály tanácsel­nök érthető módon az orvosi rendelő és lakás bemutatá­sával kezdi a fejlődés hely­színi ismertetését. Mint mondja, az elmúlt nyáron valóságos népünnepély volta rendelő avatása. Korszerű­ek itt a műszerek, a házipa­tika jól segíti a gyógyító munkát, egy tágas, kényelme­sen berendezett helyiségben a védőnő szakszerűen tud fog­lalkozni a kismamákkal és az apró gyerekekkel. A rendelő közelében eme­letes ház magasodik. Hivata­los nyelven szólva tanácsi célcsoportos. Szolgálati lakás­nak használják a községben letelepedett szakemberek. A közelben, nem messze a vas­úti sínektől szép vonalú presszó. Süteményért (nyá­ron fagylaltért) nem kell már tbeutazni Nyírbátorba. A falu közepén, a nyírderzsi elága­zásnál a 'bolt tágasabb és korszerűbb, mint tavalyelőtt volt. A tanácselnök magya­rázza, hogy a múlt év elején fejezték be a korszerűsítést, azóta bővült a választék, ja­vult az ellátás. A bolthoz jó pár lépésnyire van az új, 10 tantermes általános iskola. A „leltár” még nem teljes. Az elnök mondja, hogy nem­rég korszerűsítették a közvi­lágítást. Valamikor a múlt év közepén új gázcsereteleppel is gyarapodott a település. Egy új buszvárót is feljegyezhe­tünk a noteszba. A buszváró több utcából új járdán köze­líthető meg. Ennek a szép fejlődésnek a VI. ötéves terv­ben lehettek tanúi, boldog részesei a nyírcsászáriak. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a néhány év pótolta az elmúlt évtizedek lemaradásait is. Nyírcsászári kb. feleúton fekszik Nyírbátor és Nyír- derzs között. Ezért is avatták városkörnyéki községgé, s ezért is mondhatja társközsé­gének Nyírderzset. A tanács­elnökkel kocsin pár perc alatt a társközségbe érünk. Liget­falvi Mihálynak itt is van mit bemutatnia. Láthatjuk, hogy a régi óvodát, kultúrházat át­alakították, mégpedig szeren­csésen. Ifjúsági ház, orvosi rendelő is helyet kapott az épületiben, s van még egy ki­sebb szabad hely, ennek sor­sáról december végén dön­tött a tanács végrehajtó bi­zottsága. A döntés értelmé­ben idén ide költöztetik a postahivatalt, amely most egy magánházban székel. A szűk kis postán magunk is láthat­juk: nappal is ég a villany, hogy a postamester dolgozni tudjon. A levelet, a csomagot feladók is örülhetnek majd a posta jobb elhelyezésének. Terv, társadalmi munkában Néző Istvánt, a közös ta­nács vb-titkárát arról kérdez­zük: mit jelent városkörnyé­ki községnek lenni? Mint mondja, a városi tanács többször adott szakmai segít­séget az itteni tanács munká­jához, s a nyírbátoriak segí­tettek az irodagépek beszer­zésében is. Kézzelfoghatóbb eredmény, hogy az orvosi rendelő terve társadalmi munkában készült. Említést érdemel, hogy Hosszú István, a városi ta­nács költségvetési üzemének dolgozója és Sándor Dezső, a nyírbátori lakásszövetkezet dolgozója készítette ingyen a tervet. Egy „ellenpéldát” is említ a titkár. A múlt év ta­vaszán itt járt a Nyírbátor és Vidéke Áfész elnöke, s kérte, hogy a nyírcsászári tsz ter­meljen dinnyét a város ellá­tásának javítása érdekében. A kérésnek a császáriak ele­get tettek... Nábrádi Lajos Ú gy kezdődött, mint a legtöbb boldog házas­ság. Meglátták és megszerették egymást, nem hódoltak ósdi szokásoknak, mihamar megtartották az esküvőt. Anna asszonyként méginkább kivirult, Zoltán fölszedett ugyan néhány ki­lót, de az direkt jól állt ne­ki, férfiasabbá vált. Ahol csak megjelelek, úgy be­széltek róluk, mint az ideá­lis párról. Anna némi félté­kenységgel körüldöngicsélte a hivatali pályái: lassan, de szépen emelkedő diplomás férjét, nem is tikolta, hogy nagyon büszke rá, Zoltán­nak mindez jőlesően legyezgette férfiúi hiú­ságát, s ahogy csak tudta, igyekezett viszonozni szép­séges felesege kedveskedé­sét. így kezdett el bevásárol­gatni. Előbb csak kenyeret és tejet, majd hentesárut, élő baromfit a piacon, míg­nem ő vette meg a függönyt és az étkészletet, a vasaló­deszkát és a legintimebb fehémeműeket. Mi tagadás, valahányszor dicsérte meg­kímélt kis felesége a társa­ság előtt remek kereskedői érzékét, legbelül még egy kis büszkeség is berzenke­dett benne. Legközelebb már a nagymosásra is vál­lalkozott, mi több, megta­nult vasalni, éjjel ő kelt fel a gyermekhez, este a pe­lenka megvárta és reggelen­te mindig ágyba vitte fele­ségének a tejszínes feketét. Természetesen mindezt a hivatali munka mellett, hi­szen azzal szépséges kis fe­lesége is messzemenően egyetértett, hogy a hivatal az első, a minden jó forrá­sa. Zoltán be is vetette ma­gát a munkahelyi nagy munkákba, sőt másodállást és két mellékfogalkozást is vállalt. Anna asszony eközben rendezgette, cserélgette ru­határát, lehetőleg kétéven­ként a bútort, négyévenként a lakást, ami ugyebár végül is pénzbe kerül. Túl azon, hogy a szépséges fiatalasz- szony arcán emiatt gyakor­ta megjelentek a gond ba­rázdái, nagy hajlandóságot mutatott arra is, hogy időn­ként belefáradjon a csere­berékbe. Előbb csak a tü­relmetlenség jelei mutatkoz­tak rajta, majd szúrni kez­dett a halántékánál, s oly­kor előjött a migrén is. Rá­kapott a gyógyszerekre, az. altatóra meg az élénkítő- re, orvostól orvoshoz futott, mindhiába. Zoltán pedig mint egy fel- pörgetet film kockái, úgy rohant főállásból mellék­be, pékségből patyolathoz, óvodából gyógyszertárba, varrónőtől a henteshez. Mos- már nemcsak mosott, vasalt, takarított, megtanult főzni is, és télre kesztyűt hor­golt a gyermekeknek. Es­ténként kamillás teát főzött, hogy inhalálhasson asszo­nya, aki természetesen köz­ben íziiletes és náthás is lett. A baj mégsem ez volt, ha­nem az anyagiak. Anna asz- szonv mindinkább kevesell­te a borítékot, merthogy csak az ő férje olyan ügyet­len, amilyen. Ekkor Zoltán bátortalanul megkockázta­tott egy halk kijelentést, miszerint nekik is jobban menne valamelyest, ha An­na asszony tanult volna és egyetemet végez. Hosszú idő után ekkor jelent meg az első mosoly az asszony ar­cán: „Akkor nem hozzád mentem volna feleségül.” E z olyannyira szíven ütötte az éppen moso­gató férjet, hogy elvo­nult a szobába, s miután vé­gig gondolta saját sorsát, még azon az estén kivonult Anna életéből. Örökre. Azóta is az a hír járja, hogy Zoltánnak a titkárnője csavarta el a fejét (a. s.)

Next

/
Thumbnails
Contents