Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. január 12. Kommentár Aczél György előadása a feladatokról Helybenjárás Rómában „Ez az ország nem lábal ki a válságból, amíg a kereszténydemokrácia kormányozza!” — Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára vélekedett így hazájáról nemrég egy televíziós interjúban. Csakugyan úgy tűnik: Itália nemcsak nehezen kormányozható, hanem a gazdaságipénzügyi bajokkal sem képes leszámolni. Egy gazdasági előrejelzés szerint az ország 1983-ban legfeljebb negyed- százalékos növekedési ütemmel számolhat, ami egyértelmű az egyhelyben topogással. A gazdasági „helybenjárás” nem újkeletű. Spadolini, az előző miniszterelnök azt ígérte: az inflációt visszaszorítja. Ám a pénzromlás üteme alig lassul. Fanfani, az új kormányfő — aki alig több mint egy hónapja áll a koalíció élén — legfőbb céljának ugyancsak az inflációellenes küzdelmet mondta. Intézkedései azonban vihart kavartak. A terheket ugyanis nagyrészt a bérből és fizetésből élőkre szeretné hárítani. Növelné az Az államháztartás egyenlege Rómában tartósan negatív. A múlt évet hetvenezer milliárd líra hiánnyal zárták. (1000 líra egyenlő 28,29 forint). A tőkések szerint az olasz gazdasági versenyképtelenségének egyik fő oka a termékek viszonylag rendkívül magas — Nyugat-Európában egyik legmagasabb — költségtényezője. Szerintük tehát az alkalmazottak reálbérét és -jövedelmét kell lefaragni. A szakszervezetek — hivatkozva a megélhetési költségek szüntelen növekedésére — ennek éppen az ellenkezőjét követelik. Az utóbbi időben elszaporodott sztrájkok és munkásmegmozdulások arra utalnak, hogy ebben a kérdésben nehezen jön létre kompromisszum. A kommunisták értékelése szerint a legfőbb bajok forrása a kereszténydemokrácia. A kereszténydemokraták viszont elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy visszatérjenek a régi módszerekhez. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) it, egyebek között azt, miként hozhatunk nagyobb mozgást, élénkséget ideológiai-szellemi életünkbe. Szólt arról, hogy az ideológiai munka színvonala gyorsíthatja, de akadályozhatja is társadalmunk rugalmas alkalmazkodó képességének fejlődését, a megújulási készség kibontakozá- isát. Teendőink nemzetközi hátterét felvázolva, a nemzetközi politikai viszonyokról szólva hangsúlyozta a fegyverkezési verseny veszélyeit, ösz- szevetve az imperializmus szélsőséges, agresszív köreinek törekvéseit a Szovjetunió és a szocialista országok őszinte békeakaratával. Elemezte a nyugati világ sok tekintetben újszerű válságtüneteit. Vázolta közgondolkodásunk szooializmusképének fő vonásait. Beszélt a szellemi életünket napjainkban is élénken foglalkoztató nemzeti és nemzetiségi kérdésről, a szocialista demokrácia problémaköréről, a marxizmus hegemóniájának fejlesztése érdekében megoldandó feliadatokról. A továbbiakban a szocializmus szülte új társadalmi normák, erkölcsi elvek és viszonyok erősítésének szükségességéről, feladatairól szólt. Ezután arról beszélt, hogy az oktatás, a tudomány, a korszerű műveltség, az emberi tényezők szerepe mindinkább növekszik a közösségi és egyéni alkotószellem felélénkítésében. Népünk kulturális felemelkedésének történelmi útjára visszatekintve, különösen fontosnak nevezte az emberek érdekeltségére, aktivitására jobban építő kultúra kibontakoztatását, a demokratikus, sokszínű, de egységesen szocialista tartalmú műveltség fejlesztését. A szellemi műhelyek, művészeti alkotó közösségek munkájának eredményeiről, s időszerű problémáiról szólva a mai valóság kritikai elemzését, tanulságainak feldolgozását vállaló művészet támogatásának, ösztönzésének szükségességét emelte ki. Foglalkozott kulturális életünk néhány jellemző szemléletbeli kérdéseivel, a kritika helyzetével, a marxista kritika szerepével. A kulturális műhelyek vezetőinek önállóságával és felelősségével kapcsolatos követelményeket áttekintve ráH lelőtt Jaguár esete — „Éppen most lőttem le egy Jaguárt” — hangzott a közlés. „Hülyéskedsz?” — hangzott a kérdés. „Nem hülyéskedem” — hangzott a válasz. A párbeszéd nem az őserdőben zajlott le, hanem egy repülőtéri irányítótorony és ' egy Phantom pilótája között. A lelőtt Jaguár pedig a brit királyi légierő közel 7 millió dollár értékű, Jaguár típusú harci repülőgépe. Aki lelőtte: ugyancsak a brit légierő tisztje. Most — navigátorával együtt — hadbíróság elé állították, azzal a váddal, hogy „bűnös hanyagsággal kezelte repülőgépét, emberéletet kockáztatott, és őfensége, a királynő egyik repülőgépének pusztulását okozta”. A két vádlott ártatlannak vallotta magát. Ha azonban a katonai ügyész bebizonyítja a vádat, akkor két évi börtönnek néznek elébe. Az eset úgy történt, ; hogy Roy Lawrence és Alistair Inverarity repü- \ lőszázadosok egy nyui gatnémet légitámasz/ pontról felszállva Phantom gépükkel gyakorló- I repülést végeztek — felj szerelve négy „Sidewin! der” típusú, élesített robbanótöltetet hordozó rakétával. Ütjukba került a gyanútlan Jaguár — és Lawrance repülőszázados megnyomta a gombot. „Hatalmas tűzgömböt láttam, majd egy robbanás nyomán a Jaguár farokrésze leszakadt” — vallotta egy — az eset idején szintén a levegőbe tartózkodó — nyugatnémet pilóta. A „Sidewinder” típusú rakéták hőérzékelővel vannak felszerelve, amelyek a célba vett repülőgép hajtóműveinek hőjét „érezve” találnak célba. Nagy szerencse, hogy a Jaguár pilótája katapultált és ejtőernyőjével sértetlenül ért földet. A katonai ügyész szerint bűnös könnyelműség és szabályellenes volt éles rakétákkal gyakorlatozni. A védelem szerint viszont a Phantom repülőgépeken nem lehet alkalmazni a „Sidewinder” biztosító berendezéseit. Hogy a repülőszázados miért lőtte ki a rakétát — az egyelőre nem világos, de bizonyára a vadászösztön munkált benne. Az NSZK-beli Wilden- rathban folyó hadbírósá- [ gi tárgyalás egy hétig tart. mutatott az elvi, elemző-irányító tevékenység javításának szükségességére. Ezt követően a társadalomtudományi kutatás időszerű feladatairól, a marxista elmélet feljesztésének tennivalóiról szólt, majd a hatékonyabb tudatformáló, agitációs és propaganda munka lehetőségeivel, módszereinek, eszközeinek további gazdagításával foglalkozott. A kulturális-ideológiai munka előtt álló megnövekedett feladatok aktivitásunk, kezdeményező készségünk fokozását, a nem marxista nézetekkel folytatott viták erősítését, s mindettől elválaszthatatlanul a párt ideológiai, politikai és cselekvési egységének megszilárdítását követelik minden szinten — mondotta. Aczél Gyögy előadását vita követte. Az országos agitációs, propaganda és művelődéspolitikai tanácskozás ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) szovjet állam fejt ki a fegyverkezési hajsza — köztük a nukleáris fegyverkezési hajsza — megfékezése, a nukleáris világháború veszélyének elhárítása, az európai és az egyetemes béke alapjainak megszilárdítása, valamint a különböző társadalmi berendezkedésű államok közötti széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés fej lesztése érdekében. Az SZKP KB főtitkára részletesen ismertette az európai közép-hatótávolságú és a hadászati nukleáris fegyverzetekről az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon előterjesztett szovjet javaslatokat. Andropov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió javaslatai reális lehetőséget teremtenek az igazságos, egyik fél biztonságát sem sértő megállapodáshoz a nukleáris arzenál radikális csökkentéséről, a kölcsönös bizalom és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez. Ugyanezt a célt szolgálják a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai, amelyeket a Politikai Tanácskozó Testület prágai ülésén elfogadott politikai nyilatkozatban fejtettek ki. Hans-Jochen Vogel hangsúlyozta, hogy minden békeszerető erő számára ma mindennél fontosabb a fegyverkezési hajsza megfékezése, a béke megszilárdítása, a nukleáris háború veszélyének elhárítása Az SPD ezt tekinti egvik alapvető feladatának nemzetközi tevékenységében. A szociáldemokraták kancellárjelöltje tájékoztatást adott pártjának a biztonsági kérdésekben, valamint a béke megszilárdításának ügyében elfogadott álláspontjáról. Ezzel kapcsolatban röviden ismertette az SPD elnökségének az utóbbi időben e kérdésekről elfogadott dokumentumait. Vogel annak a véleményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamainak legújabb, a fegyverkezési hajsza megállítására és a feszültség csökkentésére vonatkozó javaslatai konstruktívak és igen komoly tanulmányozást érdemelnek. Mindkét részről kedvezően értékelték a két ország kapcsolatainak alakulását. A kölcsönös előnyök, a jószomszédság szellemében, valamint az 1970. évi moszkvai megállapodás megbízható alapjain a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatai eredményesen fejlődnek a legkülönbözőbb területeken — hangsúlyozták. A tárgyaló felek annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a két országnak, az európai és az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően, jó lehetőségeik vannak az együttműködés további bővítésére. Arafat Moszkvában Rövid munkalátogatásra A palesztin vendégek foga- kedden Moszkvába érkezett a dására a repülőtéren megje- Palesztinai Felszabadítási lent többek között Karen Szervezet küldöttsége, élén Brutyenc, az SZKP KB nem- Jasszer Arafattal, a szervezet zetközi osztályának helyettes végrehajtó bizottságának el- vezetője, Mihail Kapica kül- nökével. ügyminiszter-helyettes. ' ■ ■ Pintér István dnkumentumrlpnrtla: . i-' ■ ' : . ■ é ■ ' Á veréb is akció AZ ÉRKEZÉS 6. A derék őrnagy egy szót sem szólt az amerikaiaknak arról, hogy milyen nagy izgalomban van egész Magyar- ország. Már lépten-nyomon arról beszéfnek az emberek, hogy Magyarország hitlerista megszállása küszöbén áll. A VKF/2-nek nagyon pontos értesülései vannak a német megszállási tervekről. Éppen a nagy riadalom miatt készítették ilyen felületesen elő Dukéék fogadtatását is. Ami azt illeti, az egész Veréb-akciót talán legjobb lett volna ÉRTHETETLEN 7. Kádár Gyula emlékirataiban nem sok szót veszteget arra, hogy miért nem közölte Szentmiklóssy Andorral azokat az értesüléseket, amelyek 1944. március 10-én vagyis azon a napon, amikor a magyar királyi külügyminiszter állandó helyettese a VKF/2 főnökétől egy amerikai tiszt fogadását kívánta —, már lemondani. Fel is vetődött a gondolat, de aztán elvetették. Kállay Miklós, Szombathelyi Ferenc még mindig bízott abban, hogy a megszállás elkerülhető. S különben sem akartak rossz pontot szerezni az amerikaiaknál. Allen Dul- lesék még félreérthetik a dolgot, s úgy tűnhet a szemükben, mintha nem akarnának együttműködni. Abban az esetben pedig, hogy ha a Veréb-akciót lemondják, de a német megszállás mégsem következik de, egyenesen kínos lenne áz ügy. DOLGOK rendelkezésre álltak a készülő német megszállásról. Arról azonban megemlékezik, hogy március 16-án reggel Király őrnagy (nála ugyan alezredes, de ezt a rendfokozatot alighanem később, még 1945. április 4-e előtt, de már 1944. március 19. után kapta meg) jelentette; három — és nem egy — amerikai tiszt szerencsésen megérkezett, s elindult velük Budapestre. Szocialista Horizont Biztos kéz, erő, ügyesség Kevés színpompásabb, ér- dekfeszítőbb eseményt láthat a távoli földről érkezett utazó Mongóliában, mint egy-egy népi sportversenyt. A mongol nemzeti sportok — a lovaglás, az íjászat és a birkózás — a sok évszázados küzdelmes történelemből fakadnak, igaz napjainkra barátságos viadalokká szelídültek. Legismertebb a Nádom (szó szerint játék): az előbb említett három sportág országos versenye. Valaha évente többször is megrendezték, ma általában a távol-keleti baráti állam nemzeti ünnepéhez igazítják. Az első szám: a biztos kezet és éles szemet követelő íjászat. A megyei fordulókon túljutott legjobb jelöltek nem táblára lőnek, mint Európában, hanem körülbelül 100 méterre levő, gúlákba rákot kis fahengerekre céloznak, míg egy másik versenyfajtánál egy fél méter magasan kifeszített kötél alá kell találniuk. Egy lövéssorozat után az íjakat leeresztik, lekapcsolják az ideget, s a bírói emelvény fölé akasztják. Mikor újabb csapat lép a küzdőtérre, mindenki maga feszíti ki tehát íját. A lovasversenyen kizárólag gyerekek vesznek részt: egyikük sem idősebb 13 évesnél, míg az alsó korhatár hat esztendő. A táv 35 kilométer — ezt folytonos vágtában kell megtenniük. A fiúk, lányok különleges öltözetet és szimbolikus jelekkel díszített sapkát hordanak, ám a lovat szőrén ülik meg, s csizmát sem viselnek. A legnépszerűbb sportág talán mégis a birkózás. Itt nincs korhatár, s súlycsoportokra sem osztják fel a verAz íjászathoz biztos kéz, éles szem kell... senyzőket. A népviseletbe öltözött segédek dalban dicsőítik az indulók erényeit a küzdelem előtt. A versenyzők ruhája szintén hagyományos: nehéz, felhajló orrú nemezcsizma, kis színes nadrág és mellény — mellük csupaszon marad. Csúcsos süvegüket csak az összecsapás előtt adják át edzőiknek. A kisorsolt ellenfelek puszta földön, fü- vön mérkőznek meg — előregörnyedve követik egymás mozdulatait, s igyekeznek kibillenteni a másikat egyensúlyából. Aki könyökével vagy térdével a földet érinti, veszít. A nyertes — óriási ováció közepette — szertartásos táncot jár, mozgásával a sasok szárnycsapásait utánozva. A nagyszabású, kétnapos versenysorozat egyben egyfajta népünnepély is. A győztesek nevét mindenki ismeri és emlegeti, bizonyítva, hogy a mongol népi sportok ma is valóban élő, virágzó hagyományként élnek tovább. Erő, ügyesség nélkülözhetetlen a mongol birkózáshoz. Kádár Gyula: „Az amerikaiak megérkezését azonnal közöltem Szentmiklóssyval. Lényegesnek tartom nyomatékosan hangsúlyozni válaszát, amire egészen pontosan emlékszem: -Ejnye, hát mégis megérkeztek! Pedig értesítést küldtünk, hogy most, amíg ez a megszállási história nem tisztázódik, ne jöjjenek. És hárman jöttek? Csak egyről volt szó! Na, mindegy, ha már itt vannak, úgy keli eljárni, amint azt megbeszéltük.-” A telefonbeszélgetés lezajlott, és röviddel azután váratlanul megjelent a főnöki irodában Hátszegi-Hatz Ottó. Kádár Gyula feltételezte róla, hogy az általa Törökországban, az amerikai rezidensekkel folytatott egykori tárgyalások és az amerikai ejtőernyősök érkezése között összefüggés van, tehát Hatznak tudni kell a dologról. Nem tudott. És nem is szégyellte tájékozatlanságát. Ellenkezőleg: 5 kérdezte ki a főnökét. Azzal, hogy őt az amerikaiak úgy informálták, hogy Magyarországgal kapcsolatban mindem ügyet Kairóban székelő kirendeltségük intéz, sőt figyelmeztették is rá: Magyarország ne tárgyaljon más amerikai szervekkel. Az ezredes és az alezredes egyaránt attól tartott, hogy valamelyik amerikai bürokratát megsértették hatásköri büszkeségében. Küszöbön álló német megszállásveszély ide, a határon gyülekező Wermacht-csapa- tok oda, nem volt fontosabb dolguk, mint átugrani Szent- miklóssyhoz, ezt tisztázandó. A külügyminiszter-helyettes megnyugtatta őket: minden rendben van, az ejtőernyősök Magyarországra küldését Svájcban teljesen megbízható amerikaiakkal tárgyalták meg, mindenfajta aggályoskodás felesleges. Az urak együtt eldöntötték: az amerikaiakat úgy adják át a németeknek, hogy az előre elkészített Tito-mesét jegyzőkönyvbe veszik. A kihallgató pedig ne legyen más, mint maga Ujszászy István vezérőrnagy, az Államvédelmi Központ főnöke. Ennyi kiváló szakembernek eszébe sem jutott, hogy a hitleristák, ha nem tudtak volna már eleve mindenről (mert — amint az egy fennmaradt dokumentumban olvasható — „becsületes magyar tisztek” informálták őket), éppen abból foghattak volna gyanút, hogy egy ilyen magas beosztású kémelhárító személyesen foglalkozik egy, valamelyik jobban képzett fogdmegjére tartozó témával. Kádár Gyula szerint március 17-én délután érkeztek meg az amerikaiak Budapestre, Duke szerint csak március 18-án este. A VFK/2 volt főnöke szerint Ujszászy még pénteken, vagyis 17- én délután el is készítette a kihallgatási jegyzőkönyveket, amelynek rövidített tartalmát azonnal átküldték a német katonai attasénak, ö azonban nem tartotta fontosnak a dolgot; semmit nem tett.
