Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. január 12. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Nem pusztán udvariasságbólL„ Foglalat az életmódhoz szerkesztő-helyettese, a Magyar Filmkritikusok Szövetsége elnökségének tagja. — Népművelő-jelöltként már jártam Szatmáriján. Szálkán és a környékén is. Húsz éve ennek. Azóta legfeljebb olvastam erről a tájról. Nagyon örülök, hogy eljöttem. Nem azért, mert ráismerni is nehéz Mátészalkára, ezeket a változásokat el is tudja képzelni az ember. Két találkozón vettem részt. Irodalomról beszélgettünk, filmekről, kritikáról vitatkoztunk, a társadalom közérzetéről beszéltünk. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy egy várost, tájat nemcsak a kövek, az épületek minősítenek. Nekem a város most az, ahogyan itt a munkások, az Újtelepen az ifjúsági klub tagjai kérdeztek, véleményt mondtak. Sok találkozón veszek részt. Azzal megyek el, hogy nincs a hazának jobb és íbalfele, nincs meghatározó különbség a Dunántúl és Szatmár között Vendégeink szavaiban lehet udvariasság is, de néha érdemes figyelni arra, ahogyan ők látnak minket. Talán nekünk is szebb lesz tőle a mi városunk. Tetszett, ahogy ünnepélyesen búcsúztatta az ó-esztendőt Mátészalkán a Hazafias Népfront Il-es számú körzeti bizottsága. Mielőtt bárki valamilyen eszem-iszomra gondolna, leírom: az ünnepet az tette, hogy értékelték a körzetben végzett társadalmi munkát és kitüntették a legjobbakat. Ifjú Lengyel Ferenc „Kiváló Társadalmi Munkás” kitüntetést kapott a város közterületeinek szépítésében végzett tervezői és kivitelezési munkájáért. Jánosi Mik- lósné, a 9-es számú óvoda vezetője, Korcsmáros István, az 5-ös számú általános iskola igazgatója. Pásztor István, Széplaki Lászlóné pedagógusok az „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetést vehették át. Külön értékelte a bizottság az 5-ös számú általános iskola 269 fős kollektívájának az új iskolában végzett 600 ezer forint értékű társadalmi munkáját. Az eredmények önmagukért szólnak, hasonló értékelésre minden évben sor kerül. Mégis tetszett az ünnepi hangulat, hiszen — és nincs mit titkolni ezen — mai gazdasági körülményeink között kettőzött szükség van a társadalmi munkások segítségére, közösségek, brigádok, utcák vagy éppen egy-egy városrészben lakók Összefogására. Csak példaként: a vasút szociális épülete mellé parkot is terveztek. Meg is építették, a költségvetésbe tervezett forintokért. A park megépülhetett vol- / na társadalmi segítség- [ gél is, más célra mente- y sítve a költségvetés fo- ) rintjait. Ugyanígy van ez a város költségvetésében is. Gondjaink vannak, nem jut mindenre, de annyival többre jut, amennyit a város lakossága munkával segít. A 9-es számú óvoda udvarával, az 5-ös számú iskola udvarával, környékével a város lett szebb, az életünk minősége jobb. Magyarán mindez rajtunk is múlik. Ezért tetszett az az ünnep. Kenyértadó városával úgy van az ember, mint a sokéves házasságiban a feleség a férjjel, férj a feleséggel: az erényeit tudja, szereti is érte, de annyira megszokja, hogy már inkább a hibákra Egyel. Mátészalkán manapság örvendetesen sok a várost látni, megismerni érkezett idegen. Érdemes odafigyelni, hogy látnak friss szemmel ők Iminket? Tapasztalatcserén járt itt Zagyi János, a karcagi városi-járási pártbizottság első titkára és Molnár János Karcag város tanácselnöke. Találkoztak Szalka párt- és tanácsi vezetőivel, városnézésen vettek részt, jártak üzletekben, üzemekben. Fárasztó nap végén beszélgettünk az Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában. Zagyi János: — Voltaképpen a Hild-érmes városra voltunk kíváncsiak. A két város nagyságrendje közel azonos, a gondjaink között is lehet hasonló. Ha egészen rövid nyilatkozatot kér, mintegy gyors összegzését annak, amit láttunk, egyetlen szóval válaszolhatok: meglepődtünk. Bővebben: azt hiszem, hogy nem a város a hibás abban, hogy más a híre, mint amilyen valójában. Látván a városközpontot, az üzleteket, az utcaképet emberekkel, hallgatva a tájékoztatókat a város távlati terveiről megértem, hogy ez a város szereti önmagát. A parkok, a parkokba visszamentett volt utcakövek, az ipari üzemek, a városba bevezető utak, és hangsúlyozom, az emberek, akikkel beszéltem, érthetővé teszik azt a Hild-énmet. És, mert ha csak jót mondok, udvariasságnak hinnék, elmondom azt is, ami hiányzott. Több kellene talán a régi városból ... Molnár János: — Bennem is voltak bizonyos előítéletek. Sokat beszélgettünk. Elmondták milyen volt a város akár egy évtizede is. A fejlődés az, ami meghökkentő. Az ip>ar 'életmódváltozás is. Nekem az tetszik, ahogyan ehhez az életmódhoz foglalatot, keretet akar teremteni a város. A másik a szinte tapintható lokálpatriotizmus, Zagyi elvtárs a parkokba mentett kövekről beszélt, én mondhatnám a tízévesen telepített fákat vagy azt, amilyen örömmel ezt a nagyszerű kollégiumot mutatták. — Kérte, mondjam azt is ami nem tetszett. A történelmi városmag valóban hiányzik. A házigazdák panaszolták, hogy lehetne tisztább a város, az állomás környéke például. Mit mondjak? Lehetne, de ekkora átmenő forgalmat kiszolgálni roppant nehéz. Végül is azzal az érzéssel megyek haza, hogy szeretnék egyszer, akár magánemberként is, több napra visszajönni... Az ISG és a városi-járási KISZ-bizottság vendégeként járt városunkban Zöldi László, az Élet és Irodalom főA Karácsonyi ajándékkosár című műsorban a Szatmár táncegyüttes sikerrel mutatta be Mátészalkán a Bábalelte babona táncjátékot, Szabó Tiborné és Gaál András koreográfiája alapján. Ha valaki olcsó sikert emleget, akkor az akár sértés is lehet, napjainkban viszont nem mindegy, hogy mennyibe kerül egy sikeres vállalkozás, és ilyen értelemben az olcsóbb siker nagyobb. Mátészalkán a város kérte, szerette volna, ha a város centrumában boltot nyit a BFK, javítván így az ellátást. A gyár nyilvánvaló érdeke ez a közvetlen értékesítési forma, akár még akkor is, ha pusztán reklámcélokat szolgálna. Üzlethelyiséghez jutni viszont nehéz, és meglehetősen drága is. Megegyezett hát a gyár és az ÉRDÉRT Vállalat, hogy az ÉRDÉRT egy faházat állít fel a város központjában. Ehhez helyet a tanács biztosított. Az ERDÉRT- nek reklám maga az általa gyártott faház bemutatása is. És a reklám úgy jó, ha sokan látják. Ezt a faházat a gyár Gyermekeknek: a művelődési házban január 15-én 11 és 14 órakor „Hurrá itt a cirkusz!” címmel rendeznek előadást! Vendégünk lesz „Ma éjjel táncolnék” címmel zenés farsangi előzetes műsort rendez január 18-án a Zalka Máté Városi-Járási Művelődési Központ. Az este nyolc órakor kezdődő műsor vendégei: Lehoczki Zsuzsa, Lórán Lenke, Aradszky László, Angyal János, Radványl Barna, Csuka Mónika, Elek Éva, Albert Dezső és Paragh Tamás. ★ A farsang hangulatához illő műsort ígér január 25-én este 18 órakor a „Játékpárbaj” című vetélkedő és beszélgetés. A vendégek: Rózsa György, Szilágyi János, Vágó István és Nádas Gábor. A „reklámbolt” tmk-dolgozói berendezték, üzletté alakították. Mindez mintegy ötvenezer forintba került. Most — mérsékelt árért — bérelik a faházat, ahol december elsején megnyílt a BFK boltja. Az eredmény: decemberben 444 ezer 284 forint értékű forgalom. Majdhogynem félmillió... Az eredményhez nem kell kommentár még akkor sem, ha a nagy forgalmat magyarázza az ünnepi vásár, a forgalom ugyanis lehet egyszeri csúcs, de a vevők visszatér- , nek. Pusztán a reklám haszna is megérte volna a költségeket. A hó a csapadék egy fajtája, de más is: lovat megállító parancs. Valami olyat jelent, hogy hé, álljunk meg. Az első igazi idei hó leesése utáni reggelen írtam ezt a jegyzetet Végigjárván Mátészalkát a Szat- már-szállótól az állomásig, reggel, mert a legtöbben reggel jártak arra, megszámoltam: hét ház, illetve üzlet előtt takarították el a havat. Máshol ugyanez a kép fogadott volna. Tény: a „sárga mellé- nyes” takarítók dolgoztak, de egy várost kitakarítani nem tudnak. Valamikor, három évtizede sincs, igaz, korcsolyázni lehetett az út közepén, de akkor még nem volt város Szalka. Tiszták, a tulajdonosok seprűitől, a lakók, vagy bérlők lapátjaitól voltak tiszták a járdák. Az első hó utáni délelőt- tön a városi tanács munkatársai büntetni indultak. Először idén, és bár nem sokszor büntettek, gondolom illő a figyelmeztetés: a hó esik még. És a járda, egy régi mondás szerint, a gazda arca. Ügy, ahogyan valamikor régen, úgy, ahogy a megkövetelhető jövőben. Tegnap, ma, holnap Fórumoli a városról Nem véletlen: tavaly, az évzáró, az 1983. évi költség- vetést megtárgyaló tanácsülésen is szóba került: a város lakossága a város politikájáról egyre inkább igényli a rendszeres tájékoztatást. Eredményekről, tervekről, gondokról kértünk választ mi is Forgács Andrástól, az MSZMP városi-járási bizottságának első titkárától és Lánczi Jánostól, a városi tanács elnökétől. — Hogyan éltünk, dolgoztunk 1982-ben? Mi valósait meg terveinkből? Mihez ígéret, biztatás az elért eredmény? FORGÁCS ANDRÁS: — Tudtuk, hogy nehéz lesz. A világgazdaság, a népgazdaság gondjai nálunk is üzemi gondokként jelentkeztek. A többletmunkaerő lehetőségei megszűntek, az eredményekért a termelést kellett szer,vezetebbé tenni. Egyeztetni kellett a központi irányelveket a mi lehetőségeinkkel, birkózni az értékesítésért. Jó érzéssel mondhatom, hogy Bolt vagy reklám ? Siker — olcsón Mátészalka, belváros. (Császár) az emberekben erősebb volt a bizalom, mint a félelem, az aggódás. Most készült egy felmérésünk. Az a tény, hogy nincs Mátészalkán veszteséges üzem, hogy eredményesen zár a termelőszövetkezet, 15 millió forintos nyereséget ért el az állami gazdaság, azt bizonyítja; tudtunk, tudunk jobban dolgozni. A fejlődés alapvető forrása az elmúlt években megteremtett keretek lehetőségeiben van. A fiatal szatmári üzemekben kialakult a törzsgárda, a gyárak megtanultak színvonalasabban dolgozni. LÁNCZI JÁNOS: — A tavalyi évről egészen röviden: spórolós, nehéz év volt, de azért felépült 200 lakás, egy húsz plusz két tantermes iskola, bölcsőde, 9 üzlet, épült út, járda, parkoló, csatorna, park, épült a szennyvíztelep. Felépült az ipari szakmunkásképző kollégiuma, a MÁV szociális épülete. Befejezés előtt áll az egészségház, a TITÁSZ székháza ... Vagyis sokminden történt, folytattuk azt, amit a várossá avatás előtt elkezdtünk. Tudom, elmondták tanácsülésen, és ezen a bizonyos fórumon: sok még a jogos igény, kis kérés, amit eddig csak számon tartanunk lehetett. Nem azt mondom a tavalyi évről, hogy mindent megoldottunk, de azt igen, hogy van annyi eredmény mögöttünk, ami a továbblépéshez, még a mai szűkös körülmények között is elég lehet. Mit várhatunk Mátészalkán 1983-tól? FORGÁCS ANDRÁS: — Maradt gondunk és bajunk elég, de vannak tartalékaink. Piacon való megméretésünk kulcskérdése, hogy kvalifikáltabb termékek szülessenek, terveztessenek és készüljenek itt. Van dolgunk most is a fegyelem javításában, a munka szervezésében. Ez igaz, de amíg egyik oldalról azon dolgozunk, hogy olcsóbban termeljünk jobbat, a másik oldalról az a dolgunk, hogy a jobbnak teremtsük meg az emberi feltételeit. Az üzemen túl a lakóhely hátterét. Ahogy, amilyen módon dolgozunk, függ attól, ahogyan élünk. És fordítva: ahogyan élünk, azt a munkánk határozza meg. Azt gondolom, hogy ezt az emberek itt körülöttünk, vagy velünk, értik, tudják, elhiszik. LÁNCZI JÁNOS: — Mint mindenütt, nálunk is csökkentek a fejlesztés lehetőségei. Kevesebb pénzünk van, de több a dolgunk. Kezdődik a házgyári lakások építése a 49-es út mentén, ABC, presszó épül a Keleti lakótelepen, közművesített telkeket adunk az építeni akaróknak, épül iskolánk ... Kezdjük építeni a gyermekvárost, és megpályáztuk, hogy idén, vagy jövőre építeni kezdjük a város gázvezetékét. Talán nem is ezek a legfontosabbak. Lesz új postánk, 8 új üzletünk ... Folytathatnám, de ennél fontosabb: 1983-ban fokozottan számítunk a lakosság segítségére. Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR
