Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. január 11. Kommentár új amerikai parancs­nokság ^ an>uár első hetében — I csöndesen — szemer­w kélő esőben — egy új katonai parancsnokságot avattak fel az Egyesült Álla­mokban, a floridai Macdill- légitámaszponton. Az elnöki jóváhagyással létrehozott központi parancsnoksággal (a Pentagon a Centcom-rövi- dítést használja megjelölésé­re) az úgynevezett egyesített parancsnokságok száma hat­ra emelkedett. Az új parancs­noki testület megteremtésé­vel az amerikai katonai ter­vezők a gyorsreagálású — gyorshadtestként is ismert — erők szervezeti kiépítését kí­vánták teljessé tenni. A köz­ponti parancsnokság alá ugyanis ez a három évvel ez­előtt alakult hadtest tartozik. A kötelék maga nem vál­tozott: ugyanaz maradt a fel­építése és haderőnemi össze­tétele, a csapatok állomás­helyei sem változtak meg, és az erők irányítási székhelye korábban is a macdilli tá­maszpont volt. A Centcom életre hívása azonban még- ,sem puszta formalitás. A központi parancsnokság­gal a gyorsreagálású erők irányító testületé az amerikai katonai hierarchiában olyan státust kapott, amely lehető­vé teszi a főképpen a Perzsa­öböl és a Vörös-tenger térsé­geibe tartozó területek kato­nai felügy életére szervezett hadtest hatékony vezénylé­sét Ez volt a Pentagon célja. Most, hogy egyesített pa­rancsnoksággá „léptették elő”, a Centcom hatáskörébe tar­tozik a gyorshadtest művele­ti térségeként megjelölt kör­zetekre vonatkozó összes pa­rancsnoki utasítás kiadása, szemben az eddigi tisztázat­lan — és alkalmanként a kü­lönböző haderőnemek érde­keit, elképzeléseit egymással ütköztető — irányítási me­chanizmussal. Pontosan kije­lölték a központi parancsnok­ság (egyben a gyorshadtest) katonai tevékenységi terüle­tét is: ide tartozik az Egyip­tomtól Pakisztánig, illetve Jordániától Kenyáig terjedő térség, azaz csaknem húsz or­szági A gyorsreagálású erők megstzervezését Carter elnök rendelte el az iráni fordulat és az afganisztáni szovjet ka­tonai segítségnyújtás idején. Az amerikai vezetés a dok­trína megfogalmazásakor ab­ból a propagandisztikus és igazolatlan feltevésből indult ki, hogy a Perzsa-öböl olaj­kútjait és a Vör ős-tenger szállítási útvonalait a Szov­jetunió támadással fenyegeti. (A CIA akkoriban ennek alá­támasztására egy célzatosan összeállítót jelentést hozott nyilvánosságra arról, hogy a szovjet olajmezők kimerülő­ben vannak; a véleményezés annyira tarthatatlan volt, hogy a hírszerző hivatal ké­sőbb kénytelen volt a való­ságnak megfelelően módosí­tani adatait.) A kötelék felállításának terve rendkívül gyorsan fu­tott végig a tervezőasztalo­kon. A gyorshadtest azt a megbízatást kapta, hogy a megjelölt térségben a nyugati (amerikai) érdekeket veszé­lyeztető mindenféle ese­ménynek — vélt külső táma­dásnak, kormányváltozásnak, államcsínynek, helyi háború­nak — elejét vegye és a kö­telékébe tartozó különböző haderőnemi csapatok gyors bevethetőségével katonai be­folyásolás, ellenőrzés alatt tartsa a térséget. „A parancsnokság a békét szolgálja azzal, hogy mindig kész a háborúra” — mondot­ta John Vessey tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke a Cent­com avatási ünnepségén. Nyilván olyan „békét” értett ezen, amely maradéktalanul szolgálja és kielégíti Was­hington érdekeit és befolyá­solási törekvéseit. Honecker: flz emberiség válaszét elüti áll Az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik út a konfrontá­ció irányzata, a másik a pár­beszédé és a békés együttmű­ködésé — jelentette ki hétfőn Erich Honeoker, az iNSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke a Berlinbe akreditált diplomá­ciai képviseletek vezetőinek tiszteletére adott fogadáson. Az NDK lakosságának meg­győződése — folytatta az NDK párt- és államfője —, hogy a népek reményeinek nem a konfrontációs politika felel meg, hanem a párbe­széd és a békés együttműkö­dés politikája. Az NDK a bé­ke érdekében kész együttmű­ködni minden felelősségtudat­tól áthatott politikai és társa­dalmi erővel. Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet veze­tője a hét végén Ammanban Husszein jordániai királlyal a közel-keleti helyzetről tárgyalt. A brit kormányfő a Falkland* szigeteken Szombat óta a Falkland- szigeteken tartózkodik a brit miniszterelnök. Margaret Thatcher férje kíséretében 23 órás repülőutat tett Anglia és a dél-atlanti szigetcsoport között. Argentína, amint számíta­ni lehetett rá, provokációnak és arroganciának nevezte Thatcher asszony falklandi útját. Képfinkőn: Thatcher asszony (Jobbra) szigetlakókkal beszél­get megérkezése után. TELEX BEFEJEZŐDÖTT A DÁN KOMMUNISTA PÄRT KONFERENCIÁJA Befejeződött Koppenhágá­ban a Dán Kommunista Párt szombaton kezdődött országos konferenciája. A résztvevők az ország társadalmi-gazda­sági helyzetével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A felszólalók bírálták a kormány politikáját, s fele­lőssé tették a gazdasági vál­ság éleződéséért, a lakosság széles rétegei életszínvonalá- lának jelentős csökkenéséért, a példátlan méretű munka- nélküliségért. Az ötmilliós or­szágban a munkanélküliek száma meghaladja a 335 ez­ret. ÖSSZECSAPÁSOK NABLUSZBAN Az Izrael által megszállt Ciszjordánia legnagyobb vá­rosában, Nabluszban hétfőn palesztinok 1 csoportja tünte­tést rendezett a PFSZ legna­gyobb fegyveres szervezete, az Fatah megalakulásának. 18. évfordulója alkalmából. Az izraeli hatóságok fel akarták oszlatni a tömeget és eközben összecsaptak a felvonulókkal. Az incidens során egy izra­eli rendőr megsebesült. LEÉRTÉKELTÉK A DRACHMÁT Görögországban vasárnap azonnal hatállyal 15,5 száza­lékkal leértékelték az ország pénznemét, és egyidejűleg bejelentették: intézkedéseket tesznek az import ellenőrzé­sére. A leértékelést követően egy amerikai dollárért az ed­digi 71 helyett 84 drachmát adnak. BOLÍVIAI KORMÁNYVÁLSÁG Vasárnap lemondott a bo­líviai kormány hat miniszte­re, mindannyian a forradal­mi baloldali mozgalom (MIR) tagjai. A párt tovább­ra is a kormánykoalíció, és a demokratikus népi egység elnevezésű pártszövetség tag­ja marad — közölte Jaime Paz Zamora, a MIR vezetője, aki változatlanul betölti a latin-amerikai ország alelnö- kének tisztségét. A lemondás a legfontosabb gazdasági tárcákat, többek közt, a pénzügyit, az energia­ügyit és az iparit érintette. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczl Pál, az MNK Elnöki Tanácsá­nak elnöke levélben köszöntötte 70. születésnapja al­kalmából Gustáv Husákot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökét. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Gustáv Hu- sáknak a szocialista országok közösségében, a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett in­ternacionalista tevékenysége, valamint hazánk és Cseh­szlovákia sokoldalú együttműködésének elmélyítésében szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adomá­nyozta. Gustáv Husák, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke 1913. január 10-én Pozsony­ban született, munkáscsalád negyedik gyermekeként. Szüleinek szegénysége mi­att csak úgy végezhette el a gimnáziumot, majd a po­zsonyi egyetem jogi karát, hogy közbe kenyérkereső hogy közben kenyérkereső Még gimnazista korában, 16 évesen belépett a Csehszlo­vák Kommunista Ifjúsági szövetségbe, majd 1933-ban tagja lett Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Miután 1938-ban a hír­hedt müncheni paktum Csehszlovákiát megcsonkí­totta és felbomlaszotta, Szlovákiában fasiszta állam alakult, a cseh országrész pedig náci megszállás alá került, a kommunista pártot betiltották. Ezekben az években Gustáv Husák a párt illegális szervezeteiben működött, s egyre fonto­sabb helyet foglalt el a Szlovák KP vezetésében. 1943-ban egyik tagja lett a háromtagú illegális szlovák országos pártvezetőségnek, amely létrehozta az összes nemzeti antifasiszta erőt tömörítő Szlovák Nemzeti Tanácsot, s előkészítette és irányította az 1944. augusz­tus 29-én elkezdődött szlo­vák nemzei felkelést. A Szlovák KP-nak a felkelés központjában, Besztercebá­nyán 1944 szeptemberében tartott kongresszusán Gus­táv Husákot a párt alelnö- kévé választották. Az egész ország felszaba­dulása után Gustáv Husák tagja volt a CSKP Központi Bizottságának és a nemzet- gyűlésnek, továbbá jelentős állami tisztségeket is kapott, például több éven át a leg­főbb szlovák népképviseleti szerv, a megbízottak testü­letének elnöke volt. Tevéke­nyen részt vállalt az 1948. februári országos baloldali fordulat, a szocialista rend­szer kialakításához szüksé­ges forradalmi változás szlovákiai előkészítésében. Ennek megtörténte után azonban fokozatosan kiszo­rították a politikai életből. 1968. augusztus végén megválasztották a Szlovák KP KB első titkárává, továb­bá a CSKP KB elnökségé­nek tagjává, majd 1969. áp­rilis 17-én a CSKP Közpon­ti Bizottságának első titkára lett. Gustáv Husák 1975 óta az ország köztársasági elnöki tisztséget is viseli. Pártveze­tőként és államférfiként végzett tevékenységéért meg­kapta a legmagasabb cseh­szlovák kitüntetéseket, to­vábbá több külföldi — köz­tük magyar — kitüntetés­ben részesült. Plrtír István dokumeütumripertja: Á veréb is akció AZ ÉRKEZÉS 5. A Veréb-akció résztvevői 1944. március 16-án, hajnal­ban két óra tájban pottyan- tak magyar földre. A Halifax — amely miután elvégezte dolgát, visszafordult, és Ju­goszlávián át visszarepült Brindisibe — mindössze kö­rülbelül kétszáz méterre re­pült a föld felett, amikor el­sőként a 49 éves Duke ezre­des kiugrott belőle. Mivel még sohasem ejtőernyőzött, ő maga csodálkozott a legjob­ban, amikor sértetlenül a föl­dön találta magát. Két társa, aki előzőleg Algírban gyorsí­tott kiképzésen vett részt, és így gyakorlott volt, követte. Majd a holdvilágos éjszaká­ban máris felettük lebegett a negyedik ernyő. A rádióval. Ha Duke memóriája jobb, s nem Kádár Gyuláé, aki váltig állította, hogy rádió nem volt az érkezők felszerelésében, ellenkezőleg: ő bocsátotta rendelkezésükre a már elő­zőleg Törökországból be­csempészett készüléket. Idáig minden a terv sze­rint történt. Azaz mégsem. Mert nem várta az érkezőket senki, márpedig a megbeszé­lés szerint a magyar hírszer­zés embereinek a környéken kellett volna tartózkodniuk. Duke ezredes és társai el­ásták az ejtőernyőket és más felszerelési tárgyaikat. A cserjésben elrejtették a rá­diót. Amikor világosodni kez­dett, néhány kilométernyire felfedeztek egy templomtor­nyot. Amerikai egyenruhában indultak arra. A falura — egy negyedszázad múltán — Du­ke ezredes úgy emlékezett vissza, hogy Po tour innak hívták. Ennek alapján bizony nem lehet azonosítani sem a magyar, sem a jugoszláv tér­képen. A falu lakóinak segítségé­vel próbáltak kapcsolatot ke­resni a magyar katonasággal. Nem nagy sikerrel. Többen ijedten faképnél hagyták őket, de aztán találtak vala­kit, aki beszélt valamit fran­ciául, állítólag a háború előtt Párizsban volt pincér. Duke ezredes az előre elkészített mesével traktálta, vagyis az­zal, hogy Titóhoz készültek és rossz helyen értek földet, s most meg akarják adni ma­gukat a magyar hadseregnek. A faluban azonban ezt nem tehették meg, mert semmifé­le hatóság, még jegyző sem akadt. A volt párizsi pincér min­denesetre nagyon szívélyes volt a jövevényekhez. A falu lakói megvendégelték az amerikai egyenruhás tiszte­ket, bár alighanem senkinek nem volt fogalma arról, ki­ket kínál. A bőséges reggeli után Duke telefon után ér­deklődött, hogy kapcsolatot teremthessen a legközelebbi magyar helyőrséggel. A fa­lucskában nem volt telefon. Akkor autót keresett, hogy behajthassanak a legközeleb­bi laktanyába. A faluban nem volt autó. Azt már tudták, hogy Nagykanizsa 12 kilométerre van. Ott van magyar helyőr­ség. S az OSS Balkán-osztá­lyának volt vezetője, az ame­rikai hírszerzés ezredese meglehetősen egyszerű meg­oldást választott, hogy a ma­gyar hírszerző kollégákkal kapcsolatba kerülhessen. Ki­tépett egy lapot a noteszából, néhány sort írt rá: „A nagy- kanizsai helyőrség parancs­nokságának! Alulírott ameri­kai tisztek elhibázott ejtő­ernyős ugrással magyar terü­leten értek földet. Tisztelettel jelentkeznek a magyar hadse­regnél és a genfi nemzetközi hadifogoly-egyezmény szel­lemében a rendelkezésére bo­csátják magukat”. A cédulát nevük, rangjuk és számuk feltüntetésével mindhárman aláírták és egy biciklis pa­rasztfiúval beküldték Nagy­kanizsára. Az eredmény ezúttal nem maradt eL Igaz, hogy még nem a magyar VKF/2 embe­rei érkeztek, hanem egy sza­kasz katona, egy százados parancsnoksága alatt. A ka­tonák körülvették azt az. épü­letet, amelyben az amerikai­ak vendégeskedtek, s a pa­rancsnok pisztollyal a kezé­ben rontott az amerikaiakra. Az amerikai tisztek felugrot­tak, tisztelegtek Erre a ma­gyar százados zavarba jött, áttette a fegyvert a bal ke­zébe, jobbját pedig tisztel­gésre emelte. Nunn kapitány németül tudott vele beszélni. Ö tolmácsolta az ezredes szavait: csak egyenlő rangú tisztnek hajlandó megadni magát. Ahhoz is ragaszkodik, hogy angol tolmáccsal érint- kezhessék vele. Szegény szá­zados nem tudta, hogy mité­vő legyen, de szerencsére nem is rá várt a dilemma megoldása. Üjabb egységek és magasabb rangú tisztek érkeztek Nagykanizsáról. Mindenekelőtt átkutatták azt a területet, ahol az amerikai­ak földet értek. Nagy örömükre megtalál­ták az elásott felszerelést. Többek között azokat a tar­tályokat is, amelyben Duké- ék a szükség esetén veszte­getési ajándéknak szánt, s akkor még Magyarországon ismeretlen nylonharisnyákat, valamint töltőtollakat, kar­órákat, konzervkülönleges- ségeket tárolták. „Természe­tesen” az utolsó szálig min­dennek lába kelt. Most már elérkezett volna az ideje annak, hogy a jelen­lévő legmagasabb rangú ma­gyar tiszt, egy alezredes in- tézkedhessék. Ekkor azonban váratlanul megjelent egy át­lagnál magasabb termetű, ci­vilruhás férfi. Sportkocsival hajtott a helyszínre, azonnal kiugrott a kocsiból, átfurako­dott a bámészkodók tömegén és Duke ezredeshez lépett. — Király repülőőrnagy va­gyok — mondta kifogástalan angolsággal —, Ujszászy tá­bornok küldött, tudunk érke­zésükről. A hivatalos proce­dúrán, nyilvántartásba véte­lükön át kell esniük, nehogy valaki gyanút fogjon. Utána Budapestre megyünk, ott már minden rendben lesz. A civilruhás sportkocsiján vitte az amerikaiakat Nagy­kanizsára. Útközben közölte, hogy a VKF/2-nél szolgál, 6 kapott parancsot az amerikai misszió fogadására. Egyéb­ként Kanadában volt pilóta, onnan tud jól angolul. — Én vártam önöket, de aztán, mert két órát késtek, gondoltam, hogy már egyálta­lán nem jönnek — mondta, —, ezért mentem be Nagyka­nizsára, aludni. Ahogy felkel­tem és megborotválkoztam, hallottam, milyen nagy ria­dalom van a laktanyában, mindjárt rájöttem, hogy csak önökről lehet szó. Most már mindegy, a fő az, hogy talál­koztunk. Persze most már, hogy ennyien tudomást sze­reztek az érkezésükről, úgy csinálunk, mintha valóban hadifoglyok volnának. Ez az egy-két nap már nem számít. Duke közölte Királlyal, hogy rádióadó-vevőt is hoz­tak magukkal, kint hagyták a répaföldön, egy bokorban, s azt a kutatók szerencsére nem találták meg. Király er­re beültette Suarez őrnagyot a sportkocsijába és behozták a készüléket. A Veréb-akció parancsnoka azonnal meg akarta hívatni Algírt, hogy jelentést tegyen sikeres meg­érkezésükről, de Király őr­nagy lebeszélte. Azt mondta, hogy az adást lehallgatnák a németek. Majd később, al­kalmasabb helyről és idő­pontban.

Next

/
Thumbnails
Contents