Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

1983. január 11.

Kelet-Magyar ország

3

Lebet pályázni! Klub, házon belül

M

inél közelebb lakunk, annál távolabbra kerülünk egymástól — a „panelkapcsolatok” tudós elemzői így látják a lakótömbökben élők helyzetét. Ha magukat az emeletes épületekben élőket kérdezzük, feleletük összecseng a bevezető megállapítással. A családokat elválasztó láthatatlan falak azért nem omolhatnak le, mert kevés az alkalom az ismerkedésre, egy-egy jóízű beszélgetésre.

Valóban a lakások többsége kicsi a népesebb ösz- szejövetelekre, és lakótelepeinkről hiányoznak a karnyújtásnyira levő közös helyiségek, ahol a kikapcsolódáson túl mód nyílna meghitt véleménycserére, egymás jobb megismerésére, becsülésére. Vannak azonban a tömbökben kihasználatlan, közművelődési célokra is alkalmassá tehető helyiségek. Az üresen tátongó mosókonyhák, szárítók, tárolóterek átalakítására kívánt ösztönözni az Országos Közművelődési Tanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Művelődési Minisztérium, amikor 1982 elején pályázatot hirdetett meg. A felhívás szerint olyan kezdeményezésekkel, ötletekkel lehetett pályázni, amelyek a lakótelepeken lévő, közművelődési célokra igénybe vehető helyiségek átalakítását szolgálják. Az országos felhívás előtt Budapesten a lakók öntevékenységével már létrehoztak házon belüli klubokat, melyek életképesnek bizonyultak.

A pályázattal elnyerhető 10 és 200 ezer forintnyi egyszeri támogatás csak az indulást könnyítheti meg. A lakóházi klubhoz összefogásra van szükség. Ha egyszer el is készülnek a kiszemelt helyiségek átalakításával, újabb gondot jelent a fenntartás. Itt három variáció jöhet szóba: vagy továbbra is a családok, a lakók öntevékenységére alapozva önfenntartó lesz a klub, esetleg az épület gazdája — például a lakásszövetkezet — vagy a megyei művelődési központ a lakóbizottsággal közösen vállalja az életre hívott klub költségeit.

Visszatérve a közművelődési tanács felhívására, megyénkből a kitűzött tavaszi határidőre hat pályázat érkezett, ebből hármat elfogadtak. Egyszeri támogatásban részesült a Kun Béla utca egyik tízemeletes tömbjében alakuló klub, valamint a Jósavá- rosban egy nyugdíjas klub, valamint a nyírbátori bar- kácsklub. Miért volt ilyen lanyha az érdeklődés ? Az okok itt is sokfélék: helyenként néhány lakó nem járult hozzá a közös helyiségek átalakításához, féltve nyugalmát, de a propagandamunka sem volt elég alapos, többek előtt nem vált világossá a felhívás célja. Máshol a használaton kívüli, de elhanyagolt közös helyiségek olyan nagy ráfordítást igényelnének, amihez a lakók ösz- szefogása elégtelen.

A téli hónapokban bekényszerülünk a falak közé. Ilyenkor még jobban érezhetjük egy klubszoba, kondicionáló szoba hiányát, ahová akár papucsban lemehetünk sakkozni, asztaliteniszezni, kártyázni és nem utolsó sorban szót váltani. Most sem késő szétnézni házon belül, ta- lálható-e valahol klubnak alkalmas helyiség. Annál is inkább, mert várhatóan 1983 elején ismét meghirdetik a közművelődési pályázatot. R. G.

V.

Oj gyártmány a GANZ Műszerművek nyírbélteki gyárában. A közelmúltban kezdték meg

az olajnyomást jelző műszerek gyártását. A tervek szerint évi 120 ezer darab készül ebből a fontos gépjármű alkatrészből a bélteki üzemben. Képünk: sűrített levegővel működő korszerű elektromos műszerekkel szabályozzák be az olajnyomásmérőket.

(Elek Emil felvétele)

Nevenapját ülte Boldizsár, a szerecsenkirály. Az ajaki templomban a három napkeleti bölcsről zengett az ének. Január hatodika volt.

Új hagyomány fljakon

A kisvárdai véradósok berendezkedtek a művelődési otthonban. Dr. Szabó Attila főorvos és stábja, várja az érkezőket.

— Még 10—15 perc, vége a misének, s érkeznek — mond —, így van ez már évek óta.

— Több mint másfél évtizede járok minden évben január hatodikén Ajakra — — folytatja Molnár Pálné vezető asszisztens —, itt már hagyomány, hogy ezen a napon aki csak tud, eljön, hogy vért adjon.

A segítőkészek

A tetthelyen van már kora reggel a tanács elnöke, Kovács Pál, a pártitkár, Ruttkai János, a tanács titkára Buda István. A házigazda felelősségével fogadja az első érkezőket Orosz Pál, a művelődési ház igazgatója. Az embernek az az érzése, hogy itt nem is véradás, hanem valamiféle népünnepély készül.

Elsőként érkezik Soós Istvánná. A tsz tagja. Komótosan leöltözik, pontosan tudja, mi a teendője. Nem először jár véradáson.

— Békési esperes úr kétszer is hirdette, hogy ma

önzetlenség, a kialakult higiénés szemlélet, a közösség iránti felelősség a legfontosabb. A jakon 1965-től alakult hagyománnyá a vízkereszti véradás. Büszkék vagyunk rá!

És jönnek sorban. A családok, a tsz szerelői, a trakto- torosbrigád, délután a pedagógusok, házaspárok. Sokan már túl vannak tíz-hússzoros véradáson.

— Most harmincadszor adtam vért — magyarázza Horváth István rakodómunkás — nem is tudnám elviselni, hogy nélkülem múljon el. Volt egyszer egy történetem. Gyulaházára hívtak meg keresztelőbe Farkasék. Kiderült, hogy azért vártak ismeretlenül, mert az asz- szonyka megtudta: szüléskor az én véremet adták neki. Hát nem vagyunk rokonok?

Horváth András tsz-tag, hat gyermek apja, Kovács Mihály és Kovács András szintén ott gépmunkás. Ra- gány Mihályné a szövetkezetnél van, Boka Béla tanácsi dolgozó. Mind egyformán fogalmaznak: tudják, hogy

amit tesznek, az másnak nagyon hasznos. Hogy nekik

nél. Nyilvántartják, hogy legalább háromszáz falubeli Záhonyban és Kisvárdán, munkahelyén ad vért. Más szóval: minden tizedik ajaki — véradó.

— Vöröskeresztes munkánk legszebb sikere — így a körzeti orvos, aki egyben a szervezet elnöke is —, hogy az itt élőkben igénnyé vált az egészséges életmód, a másokon segítés, az önzetlen, semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem ígérő emberség. Tudom, hogy ez kihat mindenre. A családok életére, a munkára is.

KORA DÉLUTÁN. ÜJABB CSOPORTOK ÉRKEZNEK. DÉLEBÉD UTÁN, ISKOLA

után. jönnek a boltosok AZ ebédszünetben. EGY HÜSZFÖS BRIGÁD A büzakalász tsz-ből. zökkenő nélkül dolgoznak A VÉRADÓSOK. A PILLANAT MEGKAPÓ.

Önzőnek mondott világunkban TETTENÉR- TÜK AZ ÖNZETLENSÉGET.

Ajak, 1983. január 6.

Bürget Lajos

Tervező

AZ IDEI ESZTENDŐ

egyik első nagy politikai eseménysorozata indul január 15-én: megkezdődnek az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények KISZ- szervezeteiben az 1982-es esztendőt értékelő és az ideit tervező taggyűlések. Termelő, tanuló és alkotó ifjú kommunisták tíz- és tíz ezrei készültek egy esztendő munkájának reális mérlegelésére.

A megyében közelíti az ezernyolcszázat a KISZ- alapszervezetek száma, s az ifjúság nagy tömegeivel csaknem 47 ezer ifjú kommunista járult hozzá példás helytállással, elsősorban fegyelmezett munkával az eredményes évzáráshoz üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben, intézményeinkben.

Tavaly tovább erősödtek KISZ-szervezeteink. Ezt tanúsítja a tagság összetétele. Javult a munkás jelleg. Az elmúlt időszak értékelése óta gyarapodtak az ifjúsági szervezet soraiban a munkások, így most a fizikai dolgozó fiatalok száma meghaladja a 15 ezret és csaknem 19 ezer a diák.

JÓ ÉRZÉS HANGSÚLYOZNI: 3000 értelmiségi segíti szép terveink, reális álmaink valóraváltását az elkövetkező évek során. Új, műveltebb nemzedék nő fel, s közülük a különböző vezető posztokon is mind több található, számuk megközelíti Szabolcsban a félezret.

\

csalogató

Szegedi Sándor nyug! díjas gépész nem mindennapi kérelemmel fordult a napokban a TI- TÁSZ-hoz. Levelében leírta, hogy ő szabad idejében madárvédelemmel foglalkozik, szeretne a telkén egy gólyafészket építeni. Ki is nézte erre a célra a lakása közelében megrokkant egyik villanybetonoszlopot, amely már eredeti céljának sem felel meg.

I „Kérem a kirendeltség I valamelyik szocialista I brigádját, segítsen ne- \ kém célom megvalósítá- I sában" — írta.

[ Káder György műve- \ zető intézkedett, s Pe- J tics István brigádvezető

fiatalok

Ifjúságunk és derékhada jelentős szellemi erőt képvisel társadalmunk életében. Nélkülük aligha valósultak volna meg exportterveink, termelőszövetkezeteinkben pedig most nem készülnének bizakodva a zárszámadásokra. Segítették ezt a színes, sokoldalú, elsősorban a termelést, a minőséget, hatékonyságot és a megújulást szem előtt tartó KlSZ-akcióprogra- mok, az ezekre épült egyéni vállalások.

Ezek értékelését végzik most el. Nincs szégyenkezni valója ifjúsági szervezeteinknek. KISZ-esek és a kívülálló fiatalok tíz ezrei bizonyították: lehet rájuk

számítani a munkában, nehéz időkben is. Helytálltak az almaszüretben, az építőtáborokban a lakásépítkezéseken itthon, Budapesten, Tatabányán, a vetélkedőkön, a szocialista brigádokban.

SOKAT FEJLŐDÖTT az

elmúlt évben a KISZ mozgalmi jellege is. S az a több, mint 600 új, fiatal párttag, akiket a KISZ-taggyűlések ajánlottak, egyben azt is bizonyítják, megfelelően gondoskodnak a párt utánpótlásának neveléséről, felelősséget éreznek érte. ‘A tavasz első ünnepéig, március 15-ig tartanák ifjúsági szervezeteinkben' ezek az értékelő és tervező taggyűlések. De alig fejeződnek be, folytatódnak az oktatási intézményekben.

a fiúkkal a helyszínre I sietett, kiásták a beton- I oszlopot, elszállították, ] felállították, s felszerel- I ték rá a TITÁSZ által I kikísérletezett és már \ Szabolcsban, Szatmár- ) ban sok helyen sikeresen [ bevált gólyafészektartó- \ kát. I

Sándor bácsi öröme I teljesült. Az Orgona ut- l ca 12/a. alatti ház udva- ] rán áll a gólyacsalogató, j A Dózsa György brigád » naplójába pedig így ke- ) rültek be a következő sorok: „Brigádunk örömmel tett eleget Sándor bácsi kérésének, s közben megcsodáltuk szép madarait is. Tavasszal együtt izgulunk, várjuk a gólyák megérkezését, s azt, vajon elfogadják-e a mi mesterséges művünket?”

Reméljük, fészket raknak a gólyák.

(farkas) 1

Asszony a vasúton túl

véradás lesz. Mondta, hogy ezzel igazán segítünk embertársainkon. Nekem is van három gyermekem, sosem tudhatom, nem szorulnak-e rá a segítségre. Jó szívvel jöttem, s jövök jövőre is, ha éltet az Isten.

Már hosszú a várakozók sora. Fiatalemberek, asszonyok, meglett emberek. Volt, aki szabadságot vett ki erre a napra. Mást Kisvárdáról hoztak haza, mert az már úgy illik, hogy ki ajaki, az otthon ad vért.

— Én már itt vagyok — mondja Szopkó Péter — a többiek a családból hamarosan jönnek. Az idén leszünk húszán. Mi nyolcán a testvérek, meg minden hozzátartozónk. így szoktuk.

Presztízskérdés

— Nem is tudom, mi az, ami így össze tudja hozni a falut — néz ragyogó szemmel a gyülekezőkre dr. Harsányt József ajaki orvos. — Életem legszebb napja mindig a január 6. Mert higgye el, itt nemcsak véradásról van szó. Itt a magatartás, az

van-e hasznuk ebből? Legfeljebb a jó érzés, a dicsőség, hogy tettek valamit.

Tótik János, aki most lesz 56 éves, először jött véradásra. — Három éve egy kortyot sem ittam, új vérem van. Szívesen adom. Meg aztán megmondom őszintén: mindig attól féltem, hogy beteg vagyok. De tudtam: ha kell a vérem, akkor biztosan egészséges a szervezetem, így is lett. Jövök jövőre is.

Minden tizedik ajaki

Befut egy autó, benne a Rubóczki házaspár. Örömmel ismerem fel Balázst, legutóbb bizony elég régen, Bogorod- csányiban találkoztunk. TI- TÁSZ-os, akkor is oszlopokat állítottak.

— Munkából jöttem, igaz nem veszem igénybe a négyórás kedvezményt, ahogy végeztem megyek is vissza Várdára. De vért azt itthon adunk az asszonnyal. Már huszonnegyedszer jelentkeztem, s minden évben készer vagyok donor.

Még dél sincs, de a jelentkezők száma a százhoz közelít. Ajakon a községbeliek mindig többen vannak 150K

épzelheti mit éreztem,

amikor valaki félbeszakította a jelöltet, azt mondta: „Nézzétek, itt van Orosz Mariska!” Valaki így szólt: „Ha nekünk jó volt az öreg Orosz Jóska bácsi, Marika édesapja tanácstagunknak, akkor jó lesz a lánya

is.” Egymás után álltak fel, tapsoltak, szóhoz nem jutottam. így történt, hogy a lakosság közfelkiáltással választott meg itt a külterületen tanácstagnak.

Nekem nem volt idegen a közéleti munka. Ránevelt az apám. Tejipari munkás volt. Sokszor érkezett fáradtan haza, s tudja, hogy voltak a régi öregek: gyere kislányom, segíts leírni ezt, vagy csináld meg azt. Én meg csináltam. Kérvényt írtam, intéztem helyette a házszámjegyzék ösz- szeírását, bejelentőket kör- möltem esténként, mert abban az időben így volt. Igaz sok fáradtsággal járt, jöttek hozzánk sokszor este is. De akkor legalább tudtuk, kik laknak a körzetben, nem úgy mint most. Persze, hogy ezt nem felejtették el az emberek. így vettem én ezt a megtisztelő örökséget gondjávalbajával együtt a vállamra, apámat követve, s lettem a 47-es körzet tanácstagja. Közéleti poszt ez. Itt különösen. Tudja, hol van a Kapor utca? Ugye, nem. Pedig Nyíregyházához tartozik ez is. Itt is emberek, családok élnek. Akadtak itt tyúkperek, mezsgyeviták, családi perpatvarok, összetűzések, s bizony olykor még a vacsora főzésére sem futotta az időmből, jöttek, siess Marika, baj van. Kaptam magam, s hagytam a konyhát, szaladtam béki- teni, rendet csinálni.

Ez a 47-es körzet. Külterület. A vasúton túl van. Itt még ma is több a gond, baj, teendő, mint a belvárosban. A Jakus- és a Füzes-bokor is hozzám tartozik. Legalább húsz utca. Húsz éve még petróval világítottunk. A lábam jártam le a villanyért. Ha kidobtak az ajtón, bementem az ablakon. Mentem a tanácshoz, onnan a TI- TÁSZ-hoz, ott kilincseltem, ahol bíztattak.

Nem volt jó ivóvizünk. Kutat fúrtunk a Kopogó utcán és a modellező pályán. Járdát építettünk társadalmi munkában, hogy ne járjunk sárban. Most, betonjárda van a Sátor, a Kapor, a Kopogó utcákon.

Jó érzés végigmenni rajtuk. Lassan elszalad az idő. Néhány hónap és búcsúztatnak a cipőgyárban. Nyugdíjba megyek. No azért a tanácstagságtól, nem szeretnék megválni, ha bizalmat kapok a jövőben is. Van más társadalmi megbízatásom is. Tagja vagyok az SZMT-nek, a cipőgyárban az szb-nek, az üzemi nőbizottságnak. Itt már neveltem magam helyett fiatalt. Igazán szívvel dolgoztam. S elmondhatom: az,

aki belenőtt a közéletbe, mint én is, nem tud nélküle élni. Igazán nem panaszkod- hatom, mert elismerték a munkámat. Kitüntettek. Büszke vagyok a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésre és a SZOT-ezüstre, melyet a szakszervezeti munkáért kaptam.

A leghevesebb szívdobogást mégis 1980-ban, az ünnepi tanácsülésen éreztem, amikor szólítottak: Takács La- josnét, a 47-es körzet tanácstagját kiváló munkájáért Nyíregyháza Városért kitüntetésben részesítjük. Ügy éreztem, édesapám is ott áll mellettem.

Lejegyezte: Farkas Kálmán