Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. január 11. Téli erdő (Császár Csaba felvétele) Csekén S zilveszter délelőttjén a nyíregyházi városmajo­ri művelődési ház elől nyolc kocsiból állő karaván indult Szatmárcseke felé. Har­minc jóbarát a kocsiban, kö­zösen búcsúztatandó az Ö- és köszöntendő az új esztendőt. Szatmárcseke, túristaház. A Kölcsey család utáni Kende­birtokon építette Kende Zsig- mond nyári laknak, később 1948 után határőrlaktanya, mígnem a jelenlegi funkcióját tölti be. Barátságos fűtött szo­bák és csend. Kint sem moz­dul semmi. Alszik a ház, s a ház körül minden. Ám, ahogy esteledik, ébredezik a kör­nyék. S harmincadmagammal én is búcsútorhoz ülök — disznótoros a vacsora —: te­metjük az Öesztendőt. Aztán ahogyan az már lenni szokott: zene, tánc, nevetés, vidámság. Öra: a kis- és nagymutató lassan megöleli egymást. Har­minc arc: nincs titok, nincs szégyellni való, könny csep­pen, ajkak mozdulnak, reked­tesen vagy épp csak suttogva énekeljük a Himnuszt. Pezs­gődurranások, ölelések, zseb­kendők és jókívánságok. Az­tán tovább, ahogyan ez már lenni szokott. Ismét csend. Üjév napja. Harminc, kissé fáradt ember elindul a szatmárcsekei teme­tő felé. Mint fázón összehúzódó, fejkendős — vállkendős öreg nénikék, úgy állnak csendben a kopjafák. Nem drága, fara­gott és giccses sírkövek: sö­tétbarna-feketére mázolt, fa­ragott fatönkök. Némelyiknek arca is van. Ki tudj, hányán alusszák alattuk örök álmu­kat. A végtelennek tűnő csendben, szinte félve idézzük a múltat: „.. .élt 78 évet, pá­rosán 54-et”. Vékonyka, törékeny, karom- nyi fácska, rajta bukdácsoló betűk: „K. Zolika, élt 10 hó­napot / Mért hagytál itt en- gemet / Örökre sebezted meg szívemet” — botlik a rím, s néz messze a kicsin fa-arcocs- ka. Néhány hópehely szinte álmában hulldogál, alszik a sírdombon a lomb, szendereg sok végígélt vagy megtörött élet. Négy oszlop magasodik, te­kint le erre a megszámlálha­tatlan csónak-fejfa tengerre. Tetejét ívben összekötötték. Körötte alacsony kerítés, je­lezvén: vigyázva lépj látoga­tó, ne zavard tipró lábbal a nagy szellem nyugalmát. Köl­csey sírja. 1938-ban emelték fölé az emlékműveket a köl­tő halálának 100. évforduló­jára. Körbeálljuk, senki sem szól, várjuk a delet. S míg várakozunk, felréved bennem, hogy Petőfi is járt itt 1846 októberében. Ö is fölkereste a nagy előd sírját. Lám, milyen romantikus vagyok — gondo­lom, s merengésemből halk kis harang kondulása riaszt vissza a mába ... Eközben a nagy költő tisz­teletére ismét elénekeltük a Himnuszt. Lakatos István színművész OJ JOGSZABÁLY JANUÁR 1-TÖL Többet kereshetnek a nyugdíjasok Az 1983. január 1-én hatályba lépett új társadalombiz­tosítási jogszabályok bevonták a társadalombiztosításba az egyéni gazdálkodókat, a szerződéses üzemeltetésű üzlet ve­zetőjének munkájában rendszeresen résztvevő közeli hoz­zátartozóit, továbbá az eseti megbízás alapján munkát vég­ző személyeket. Ezzel a társadalombiztosítás minden olyan foglalkozási rétegre kiterjed, amely a társadalom munká­jában szervezetten vagy sajátos, egyéni tevékenység alap­ján vesz részt. Az új rendelkezés révén az ügyvédek és a munkavi­szonyban nem álló előadó- művészek is jogosulttá váltak táppénzre, terhességi-gyer­mekágyi segélyre és családi pótlékra. Sor került továb­bá a nyugdíjasok foglalkoz­tatására vonatkozó rendelke­zések korszerűsítésére és egy­szerűsítésére is. Megyénkben ez a változás közel százezer embert érinthet (ennyi me­gyénk nyugdíjasainak szá­ma), ezért megkértük Tassy Jenőt a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság veze- zetőjét, tájékoztassa olvasó­inkat a legfontosabb tudni­valókról. Mennyit dolgozhat, keres­het nyugdíjának korlátozása nélkül valaki? — Valamennyi nyugdíjas — 1983 január elsejétől — akár fizikai, akár nem fizi­kai munkakörben helyezke­dik el, egy naptári évben 1260 órát dolgozhat nyugdí­jának korlátozása nélkül, és ezen belül legfeljebb 60 ezer forintot kereshet. Vagyis akár az órakeretet, akár a forint összeget lépi túl, a nyugdíjas további munka esetén nem kaphatja a nyugdíját. 1983 január else­jétől tehát nincs különbség a fizikai és a szellemi munka­körben foglalkoztatottak kö­zött és megszűnik a nyugdíj és a kereset együttes összegé­nek havi átlagát 10 ezer fo­rintban meghatározó keret­összeg. Dolgozhat-e a nyugdíjas egész évben nyugdíjának korlátozása nélkül? — Dolgozhat. Mégpedig az, akinek 1983-ban a havi nyug­díja nem haladja meg a 2200 forintot. Továbbá egész éven át nyugdíjuk korlátozása nél­kül dolgozhatnak azok is, akik olyan munkakörben vállalnak munkát, ahol a munkaerő biztosítása külö­nös gondot okozhat. Dolgoz­hatnak például óvónői, peda­gógusi, dajkai munkakörben, vagy a folyamatosan üzemelő egészségügyi és szociális in­tézményeknél szakdolgozói munkakörben. Vagy portás, éjjeliőr, telepőrként és még lehetne sorolni. Van-e mód arra, hogy va­lakinek az órakeretét, vagy a keretösszegét megemeljék? — A foglalkoztatási kere­tet a jövőben a munkáltató székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) tanács vég­rehajtó bizottságának mun­kaügyi feladatot ellátó szak- igazgatási szerve emelheti fel. Az pedig, hogy a keret­összeg felemelésére kinek van hatásköre, attól függ, a nyugdíjast milyen szerv, in­tézmény stb. foglalkoztatja. Ha például vállalat, akkor a keretösszeget a felügyeleti jogkört gyakorló miniszter emelheti fel, ha pedig ta­nácsi irányítás alatt működő szervezet a foglalkoztató, ak­kor az illetékes megyei ta­nács vagy a fővárosi tanács elnöke. Van-e olyan tevékenység, amely mellett nyugdíj egyál­talán nem folyósítható? — Ez a kereső foglalkozást folytatókra vonatkozik. Az új rendelkezés kimondja, hogy az iparigazolvány, a magánkereskedői igazolvány alapján, valamint a gazda­sági munkaközösség, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként folyta­tott tevékenység a nyugdí­jasnál mikor jelent kereső- foglalkozás folytatását és mikor eredményezi a nyugdíj vagy a növelt összegű jára­dék szüneteltetését. Január 1-től a nyugdíjas akkor mi­nősül keresőfoglalkozást folytatónak, ha a megelőző évben az említett tevékenysé­gek valamelyikéből szárma­zó és nyugdíjasként elért adóköteles jövedelme — a munkaviszonyban, a szövet­kezeti tagként, bedolgozóként elért keresettel, valamint megbízásért, illetőleg bármi­lyen munkavégzésért kapott díjazással, tiszteletdíjjal stb. együtt — a 60 ezer forintot meghaladta. Mi a munkáltató kötelessé­ge nyugdíjasok foglalkozta­tása esetén? 1983. január 1-től a nyug­díjast foglalkoztató nyugdí­jas nyilvántartó lapot kell kiállítani, vezetnie és éven­ként a nyugdíjfolyósító szervnek megküldenie nem kell, de statisztikai szem­pontból nyilván kell tartania a nyugdíjas foglalkoztatásá­ra vonatkozó, a jogszabály­ban megjelölt egyes adato­kat, illetve a kerettúllépést, s az így kifizetett összeget a nyugdíjfolyósító szervnek be kell jelentenie. (s. á.) Gyémántlakodalom Hatvan évvel ezelőtt kötött házasságot a nyírmeggyesi Pankotai Menyhért és neje, Gere Mária. Az idős házas­párt a szombati gyémántla­kodalmon hét gyermek, hu­szonkét unoka és huszonki­lenc dédunoka köszöntötte. A helyi párt- és tanácsi ve­zetők is ajándékkal kedves­kedtek az ünnepeiteknek. Ellátás a kisközségekben Finom kenyér Köleséből Uszka, Magosliget, Tisza- becs, Milota, Tiszacsécse és Tiszakóród területén 8 kiske­reskedelmi bolt, 1 presszó, 2 falatozó és 4 italbolt mellett, a tiszabecsi húsbolt gondos­kodik a lakosság ellátásáról. Négy takarmánybolt is mű­ködik. A múlt évben 36 millió volt a forgalom, amelyből 12 mil­liót a vendéglátás bevétele jelentett. A szövetkezet a mi- lotai bisztrót közel fél éve, a tiszakóródi falatozót pedig november 1-től adta ki szer­ződéses üzemeltetésre. A két egységben a forgalom az ÁFESZ-nél tapasztalt növe­kedés másfélszeresére emel­kedett, mert a szerződők na­gyobb kockázatot vállaltak, jobban törődtek a vendég­gel. Ami a kiskereskedelmi egy­ségek ellátását illeti: a tej­ipar korrekt partnernek bi­zonyult, naponta szállította a kért tejet és tejterméket. Hasonlóan elégedettek a bol­tosok a sütőipari vállalat köl­esei pékségének munkájával. Olyan jó a kapcsolat, hogy a jelentkező gyors igényt is ki tudják elégíteni. Ha a sütő­iparnak nincs járműve, úgy az ÁFÉSZ segít, de az alap­ellátásban nem lehet fenn­akadás. Ha máshol is kevés a hús, ez itt is érezhető. Ezért is je­lentős a lakossági „besegí­tés”, különösen a vágási sze­zonban. A hat községből csak Tiszabecsen van húsbolt. Heti átlagban 7—10 féldisznó kerül a tiszaháti boltba. Töl­telékáruból főleg a meleg­konyhás-egységeknek jut. A FÜSZÉRT havonkénti túrá­jával (előre közlik érkezésük időpontját) sincs probléma. Ami a jövőt illeti: tovább­ra is a fehérgyarmati szak­boltok segítségével lesz tel­jes az ellátás. Viszont ha a boltok a vevők jelzései alap­ján bejelentik a konkrét igényt, akkor az ÁFÉSZ ki­szállítja a szakboltokból az árut a kért helyre. Szerepel a tervekben Ti­szabecsen — a tsz-szel kö­zösen — egy melegkonyhás­egység kialakítása, ami a je­lenlegi italbolt megszűntét is jelentené. Továbbra is gond az egyszemélyes boltok üzemeltetése, ezért is fon­tos, hogy mind a kereskedő, mind a vendéglátós szakmá­ban megfelelő legyen az utánpótlás képzése, (m. k.) A tárgyalóteremből „Forró nyomon“ a fojtogató otán December 25-én bejelentés ér­kezett a rendőrségre, hogy Mező- ladány külterületén a Holt-Tisza partján halva találták Oláh Ilo­na 46 éves mezöladányi lakos'. A bejelentésre a rendőrség forró nyomos akciócsoportja nagy erő­vel a helyszínre vonult, s megál­lapította, hogy Oláh Ilona bűn- cselekmény áldozata lett. Rövid időn belül elfogta és őrizetbe vet­te a rendőrség Balogh Ádámot 20 éves foglalkozásnélküli mezőladá- nyi lakost, aki alaposan gyanúsít­ható a bűncselekmény elköveté­sével. December 24-én este Balogh Ádám és két társa az elfogyasz­tott alkohol hatására ugyancsak jól érezte magát. A karácsonyi jó kívánságok, köszöngetések közben éjjel 2 órakor Mezöla- dányban a Homok utcában ittas állapotban fekve találták Oláh Ilona helyi lakost. A három fia­talember közül Balogh nem bírt az erejével és a hecc kedvéért több esetben belerúgott a földön fekvő, magatehetetlen S' ettbe. Két társa látva Balogh brutali­tását, nagynehezen eltávolította az ájult asszonytól, s a közeli házba betérve a három jóbarát ismét iszogatni kezdett. Eközben Balogh arra hivatkozva, hogy WC-re kell mennie, ismét kiment az utcára és tovább bántalmazta Oláh Honát, aki az ütlegeléstől és a fájdalomtól kiabált. Balogh félve attól, hogy hangját meg­hallják, orrát és száját befogta és így folytatta a szadista bán­talmazást. Ennek következtében Oláh Ilona rövid időn belül meg­fulladt. Balogh felmérve cselek­ménye súlyát, a holttestet a me- zőladányi Holt-Tisza partjára húzta és otthagyta, bízva abban, hogy a bűncselekmény elköveté­sét nem fedezik fel. A szakszerű rendőrségi vizsgá­lat során Balogh a bűncselek­mény elkövetését beismerte, ügyében tovább folyik a nyomo­zás. (tamás) mm ELŐTT Ez a dokumentumfilm, a Születéstől születésig, úgy hatott, mintha valami vil­lámlátogatás-sorozaton vett volna részt a néző a ripor­terrel, Regős Istvánnal és az operatőrökkel, Bartos Mik­lóssal, Bucsi Jánossal együtt. Egy-két rövid kép­sor, néhány kérdés, az idő­hiány miatt egyik sem lehet (vagy mégis lehetne?) ko­molyabb, csupán felszíni, szokványos (olykor ügyetlen is, sőt oda nem illő). A meg­kérdezett professzorok, főor­vosok válaszai tartalmasak, de érezhetően megkurtítot­tak (szerkesztés, vágás!), ro­hanás, ismét megyünk to­vább, újabb helyszín, ahol mindezek ismétlődnek, nem a szöveget, hanem a rövid­séget illetően. Érezhető, hogy ez végül is a tartalom rovására megy. A kezdő- és a záróképben próbálnak menteni valamit a film al­kotói, mindkét alkalommal a neves orvosprofesszorral készített interjúból vett mondatokkal. Több dolgot nem értek. Miért kellett ilyen sokat markolni? Ha már ilyen so­kat akartak, miért nem ad­tak rá több időt, hogy az or­vosok bővebben kifejthes­sék, mit tartanak a legfon­tosabbnak gyógyító hivatá­sukban? Miért nem készült fel jobban a riporter? Volt, lett volna rá ideje, hisz más­fél év alatt keresték fel ezt a sok helyszínt. És miért kell (hogyan szabad?) a mentőorvos munkájában sportszerűséget keresni, vagy egy szívoperációt színházi előadáshoz hasonlítani? Nemcsak meghökkentő, ha­nem rosszízű hasonlatok ezek, ilyen alkalmakkor, ilyen helyeken. Az eredeti­ségre való törekvésnek is vannak ízlésbeli határai. Máriássy Judit tévéfilm­jének, a Nagy Anna, kis An­na címűnek a főhőse egy alacsony iskolázottságú, de jó üzleti érzékű és becsüle­tes asszony, egy községi ÁFÉSZ-vezető (elnök?), aki nemcsak mint közéleti em­ber vall és követ puritán el­veket, hanem magánéleté­ben is, gyermekéhez, kis Annához is szigorú, talán túlzottan is. Nagy Anna ma­gatartása, etikája olyan ve­zetőnek létszükséglete kell legyen, hogy senki ne talál­hasson kivetnivalót sem munkájában, sem viselkedé­sében, sem az emberekkel való kapcsolataiban, sem pedig vezetői, üzleti elvei­ben, gyakorlatában. Azt tartja, hogy a vezetőnek feddhetetlennek kell lennie, jó példát kell mutatnia. Nagy Anna hisz a szavak és a tettek azonosságának szükségességében. A való­ságban meglévő ebbeli el­lentmondások, üzleti mani­pulációk, a melléküzemág problémái, saját gyengéi, mások rosszindulata végül összeroppantják. Kár, hogy a film némely figurája, pél­dául maga kis Anna is, eléggé elnagyolt, bizonyos tények és helyzetek nincse­nek kellően megindokolva. (Például az, hogy miért ment férjhez kis Anna az elcsapott fiatal henteshez, holott a másik fiút szereti.) Az viszont kétségtelen eré­nye, hogy nagy Anna gyen­géit is megmutatja, s nem akar szocialista szuperhőst csinálni belőle. Seregi István Jrádió MELLETT Vasárnap délelőtt általá­ban a Petőfi rádió műsorát szototam hallgatná. (Több­nyire szórakoztatóbb — szerintem.) Ezúttal a Kos­suthra kapcsoltam és nem bántam meg. Az irodalmi osztály zenés magazinmű­sora, a „Tövisek és virá­gok” rendkívül színvonalas, élvezetes, egyszersmind humoros összeállítás volt. Szablyár Ferenc vezetésé­vel, Simon László rendezé­sében nagyszerűen ötvözte a klasszikus irodalmi cse­megéket a legm'adbb per- szif lázsokkal. Külön ki­emelhetem a szellemes és tartalmas összekötő szöve­get, mint a nem is olyan könyed irodalmi ismeretter­jesztés jó példáját. Az egyórás, rövid blok­kokból összeállított műsor gazdag anyagából hadd em­lítsem meg itt csak a leg­kiemelkedőbbeket. A „Ho­gyan írjunk jellemzést? avagy Theoprasztos példa­tára” lélektani megfigyelé­seiben bámulatosan mo­dernnek hatott. Bajor Nagy Andor „Leltározók” c. fi­nom humoreszkje bárme­lyik kabarészínpadon (vagy a tévében!) pompás szóra­kozást jelentene ilyen ki­váló tolmácsolásban, csak­úgy, mint Feleki László ab­szurd szatírája, az ú. n. tényirodalom mesterségesen kiábrándító célzatosságáról. (Egyébként, az említett ösz- szekötő szöveg is ez előtt a két szám között volt a leg- hangulatosabb és a legtöb­bet mondó.) Ami pedig a klasszikusokból mazsolázott szemelvényeket illeti, a „Gondolatok a Bölcsességek Könyvéből”, az aforizmák beolvasása valahogyan nem igazi rádiós műfaj: utána- gondolást (inkább visszaol­vasást) igényel, — a szó pe­dig hamar elszáll, s nem mindenki rögzítheti hang­szalagon az elhangzottakat. (Esetleg eszébe sem jut...) Rangos színész közreműkö­dők egész sora jelezte a műsor igényességét: Bitskey Tibor, Gelley Kornél, Há­mori Ildikó, Horváth Sán­dor, Láng József, Miklóssy Judit és Tímár Béla művé­szi interpretálásai méltó részesei a sikeres műsor­nak. Kora este viszont a Pető­fin volt egy ugyancsak ki­váló műsor, a népszerű Hú­szas Stúdió keretében. (Most veszem észre, hogy jó produkciókról mennyire jólesőbb írni!) Hegyi Imre, a jól ismert riporter Hogy csinálta dokikám?” című négy dokumentumriportja az értelmiség egy részének alkoholizmusáról szólt. (Az más kérdés, hogy a magyar értelmiség több mint 50°/o-a iszik-e rendszeresen, mint az egyik „öntudatos”, ebbe- ni személyi jogait makacsul védő, s példának — vagy ürügyként — Churchill és Richard Burton alkoholizá­lását felhozó, egykor nagy karrierre számítható, te­hetséges sebészorvos szájá­ból hallottuk —, hiszen er­ről nincs, nem is lehet ta­lán hiteles statisztika.) A bemutatott, jobb esetben félre, a rosszaöbakban mélyre tendált életutak — a ma is praktizáló sebész­orvosé, a tetőfedőként dol­gozó egykori tanáré, a csö­ves, guberálásból élő „zsá­kos emberé” — rosszkedv­re hangolt volna. Viszont a lejtőn megállni tudó főor­vos esete azt bizonyította, hogy igenis van kiút az al­kohol rabságából. Hegyi István kapcsolatteremtő ké­pességét a riportalanyai közvetlenül őszinte megnyi­latkozásai fényesen igazol­ták. Merkovszky Pál

Next

/
Thumbnails
Contents