Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
1983. január 9. Kelet-Magyarország 3 Gödör M ondja a barát a magáét. Etet, vagy kábít, nem tudom, de rémhistóriával traktál. Állítja, amikor az építők be befejezték a szociális otthon felújítását, maradt ott némi anyag. Mész a gödörben, fél és egész téglák, gerendák, deszkák. Akkor jött egy buldózer és letegezte az egész maradékot, valahogy így: — Mész a gödörbe! Egy szó, mint száz, beletolt mindent a mészbe. Téglát, gerendát, deszkát. Mondta az otthon igazgatója: — Mit csinál ember? Ezek értékes dolgok! — Az lehet — felelt a buldózeres —, de az álláspont: többe kerülne a rakodás, elszállítás, mint az egész cucc. Mi különben sem termelünk leltárfelesleget. A meszesgödör-akció tehát befejeződött. Illetve mégsem. Az otthon igazgatója nem fért addig a bőrében, amíg ki nem ásta (ásták) az anyagokat és építettek belőle egy mellékhelyiséget. (Hogy ezzel, hogy fog elszámolni, ha rákérdeznek?) Na mindegy. Ellenben én kételkedem. — Hát azért ennyire mégsem... — Nem-e? — köti az ebet a barát —. Menj el Nyíregyházán a színészház építkezéséhez és meglátod mi van ott. — Mész a gödörben? — Nem! Cement. Tönkrement cement zsákszámra. Egye fene, elmentem. Tényleg láttam ott néhány papírzsákot elrongyolódva. Szemeztem is a cementtel, de az nem nézett vissza. Megvakult. Magyarán szólva bedöglött. Ettől függetlenül én ebből nem csinálnék ügyet. Mert én tudom, amit tudok. Ha a cement nincs is benne az alapban, benne lesz az alapozás árában. A jó cement tehát nem vész el. Ha vak, akkor sem. (se) Király Józsfet ... zatureczki Lászlónk ... BOkSnyl László ... Bihari Zoltánná. *• Körkérdés az áruházban Mire vállalkozna, ha...? Az áruház egy külön világ. Ha belép az ember, megváltozik még a lélegzetvétele is. Ámulatba ejt a rengeteg áru, a tiritarkaság, és vásárlói hajlandósága felfokozódik. A vásár öröm* és bosszúság is. Nincs mindig az, amit szeretnénk. Ha hiányzik az áhított portéka, gyakorta az eladótól kérdezzük: miért nincs? Miért nem gyártják? Tényleg, miért is nem gyártanak, árulnak mindig olyan cikkféleségeket, amilyeneket a vásárlók szeretnének? Nincs vállalkozó? Vajon, ha a kereskedő, iparos avagy vállalkozó lenne, ő mit gyártana? Ezt kérdeztük Nyíregyházán január 8-án a Nyírfa Áruházban. Gyermekcipők, melegítők, legó Király József, az áruház igazgatója némi gondolkodás után szinte végeláthatatlanul sorolja: — Mindenekelőtt gyermekcipők gyártására vállalkoznék. Különösen az úgynevezett edzőcipőt keresik a szülők és a gyermekek. Iskolákban, utcán és mindenütt nagyon praktikusak a botax- jellegű lábbelik. Kevés van belőlük, és bár nem olcsó, keresik. Gyártanék még melegítőket. Aztán játékokat. Rengeteg játékot és nem hiszem, hogy ne lenne lehetőség itt a megyében is műanyagjátékok készítésére, olyanokra például, mint a legó. Készítenék pulóvereket, Csigacsemege Export kis tételekből Volt idő, amikor brekegett, kuruttyolt az export, most leginkább turbékol és csigalassú. Más szóval békát már évek óta nem küldenek Olaszországba a megyéből, de a csigának, galambnak, nyúlnak és még számtalan árunak jó a piaca. Ezek az úgynevezett kistételes export áruk. Bár néha nem is olyan kis tételek, kis értékűek. Megyénkben a kisáru-ter- meléssel sok ezer ember foglalkozik. Ebben a legnagyobb szervező és felvásárló az ÁFÉSZ. Hogy 1982-ben mi mindent termeltettek és vásároltak, arra bizonyíték egy korántsem teljes lista. Mint különlegességet felvásároltak 44 ezer forint értékű csigát. Ez valóban kis Jétel, de a nyers bőr, amelynek nagy része szintén exportra ment, már 9 millió forintot ért. Az egyéb termékek értéke, mint az aprómagvak; kender, köles, cirok — madáreledel itthon és külföldön — 11,5 millió forintot tett ki. A méz idegenben az egyik legkeresettebb áru. Tavaly a méztermeléshez kedvező volt az időjárás, ez a felvásárlásban is jelentkezett. Az ÁFÉSZ-eken keresztül a kistermelők 703 tonna mézet értékesítettek. Jó volt a babtermés is. A felvásárolt 244 tonnából nemcsak a hazai konyhákba jut, de viszik, veszik külföldön is. Említésre méltó még a toll, amiből közel 5 vagonos tételt küldtek el. A nyúl és galamb tenyésztése és felvásárlása nem mindig egyenletes. Függ az áraktól, a tenyésztői kedvtől. A 420 tonna házinyúl- hús, amit tavaly külföldre szállítottak a megyéből — szép eredmény. A galamb csak négy tonna volt, de erre sem fizettek rá a termelők. A kis tételű exporttermelés bázisai a háztáji termelők, a kisgazdaságok, kiskerttulajdonosok népes tábora. Tavaly jóval többet 'termeltek értékben, mint a korábbi években. Erre idén is szükség lesz. (s.) > azért is, hogy az importot kiváltsam, másrészt a választék bővítéséért. Nagyon keresett az irhabunda, az igényeket minimálisan sem tudjuk kielégíteni. Szerintem gyártására itt a megyében is lenne lehetőség. Én mindenesetre foglalkoznék vele. Az áruház most nem a megszokott életét éli, hiszen egy részében még árusítanak, másutt az év végi, év eleji leltárt készítik. Zatureczki Lászlóné a leltározást hagyja félbe, hogy válaszoljon arra a kérdésre, ő mit gyártaná? Kazetta, lemeztű, lámpák... — Természetesen magnó- kazettákat. Ezek iránt most felfokozott az érdeklődés és kevés van belőle. Gyártanék zsebrádiót is, ebből sincs elég. Aztán apróság a lemezjátszótű, gyakran, amikor keresik, nem tudunk adni. Ha rajtam múlna, én a különböző tele- víziócsövekből is többet készítenék. A szárazelemeknek szinte minden típusa hosz- szabb-rövidebb ideig hiányzik. Most például eltűnt a ceruzaelem és szinte kellemetlen, hogy azt kell mondani, nincs. Készítenék asztalilámpákat is, nem azért, mintha nem lenne kínálat, de a jelenlegieknél szebbeket, olcsóbbakat, praktikusabbakat, olyan asztalilámpát például, amely elegendő fényt szolgáltat ahhoz, hogy a gyermek tanulhasson, a felnőtt olvashasson, szemének megerőltetése nélkül. Van a Nyírfa Áruházban egy olyan osztály, amelynek az a neve, hogy ezeregy aprócikk. Bihari Zoltánná arra a kérdésre, hogy valóban van-e ezeregy aprócikk, így válaszolt: — Csak 880, de ebben sem vagyok egészen biztos. Ha nekem kellene gyártani és feltölteni áruval a gondolákat, akkor mindenekelőtt szifonalkatrészeket gyártanék, kávéfőző-alkatrészeket, kuktarészeket. A háztartásban mindennap használatos húsgépekhez szintén nincs mindig alkatrész. Például a 10- es, az 5-ös húsdarálóhoz hol ez, hol az hiányzik. Ezeket bárhol lehetne gyártani, nem feltétlenül szükséges gyáróriás hozzá. Nincs facsavar, szeg, egyszóval a „Csináld magad”-mozgalomhoz mi nagyon kevés anyagot, felszerelést tudunk biztosítani. Gyártanék még olcsóbb edényeket, hiszen van az áruházban importból származó olcsó fazék és lábas és ennek nincs magyar megfelelője. Hócsizma, praktikus ing A gyermek a szemünk fénye. A legtöbb vásárló ezen a napon is a gyermekcipők körül, a konfekciónál látható. Bökönyi László, a cipőosztály vezetője, tőle kérdezzük hát, ha nem kereskedő, vállalkozó lenne, mivel töltené meg legszívesebben a polcokat? — Most csizmákkal. Gyermekek részére van jugoszláv hócsizma, ebből sem bőséges a választék, szerintem ilyet, vagy ehhez hasonlót mi is tudnunk gyártani. Aztán rá- állnék a női és férfi gumicsizmák gyártására, mert ebből is kevés van és télen, nyá-1 ron gyakran keresik. Nyáron például legtöbbször hiánycikk a 23-tól 30-as méretig a gyermekszandál. De, hogy ne csak a szakterületemről beszéljek, például gyártanék autóalkatrészeket, hiszen ismerőseim gyakran kérnek, hogy ilyen, vagy olyan alkatrészt szerezzek számukra. Vagy, hogy hazabeszéljek, nincs elegendő férfi pamut-, kord-, jersey-ing, amelyhez nem kell nyakkendőt viselni. Én ugyanis nem szeretek nyakkendőt hordani, az általaim említett ingek viszont praktikusak, elegánsak, jól öltöztetnek. Lehetne folytatni a beszélgetést. Nincs áruházi eladó szerte a megyében, aki ne tudna olyan áruféleséget említeni, amelynek gyártására vállalkozna, és nem indokolatlanul. Természetesen a kereskedő feladata, hogy kereskedjen. Az iparé pedig, hogy komolyan vegye a felszólítást. Seres Ernő JEGYZETUPOK Ájándéluidvar ovidén ugyan „Ajándékudvar” volt az elnevezése a karácsony előtti hetekben a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcán felállított pavilonsornak, de fogaJmazhaituink nyugodtan úgy, hogy ajándék volt ez az udvar a vásári óknak, könnyített az ünnep előtti láz csillapításában. Azóta a kereskedelmi vállalatok megvonták a maguk mérlegét, s már most elhatározták, hogy jövőre is hasonló alkalmat teremtenek a bevásárlásra. Azonban úgy véljük, nem árt a vásárló szemével végignézni a kínálaton, hogy az első próbálkozás itt-ott félsikereit jövőre teljes siker kövesse. Bár túlzott hideg nem volt, a forralt bort árusító vendéglátó pavilonok előtt mindig akadt vevő. Úgy tűnik, nekik jól sikerült a bolt. Szó se róla, szükség van erre is, a forró virslivel, a szilveszterre váró pezsgés palackokkal együtt. Ám az érdekesség mégis csak a többi ajándékot, játékot, porcelánt áru■ ■ sító pavilonban kellett volna, hogy legyen. Miért a feltételes mód? A kereskedők és a vásárlók egyaránt megállapították, hogy a pavilonokban 'semmi új nem volt a boltokhoz, az áruházhoz képest. Nem kell messzire menni, az országon belül is vannak hasonló próbálkozások, de külföldön is akad jó néhány példa egy-egy bevásárló utca létesítésére, ahol a kereskedelem igyekezett 1— sikerrel — valami többletet is nyújtani. Kivitték például az utcára az árengedményes árukat, olyan cikkeket raktak ki a pultokra, amit csakis ott lehetett megvenni, s közben, mellette — mert ilyen a vásárlói lélektan — az egyéb áruból is bőven fogyott. Bízhatunk benne, hogy 1983 végén több örömet szerez a vásárlóknak az ajándékudvar, s talán a kereskedő is elégedettebben dörzsölheti a kezét a záráskor az okos üzleti fogások nyománÖtletet Pestről? ól, rosszul, de valamilyen tervet minden vállalatnál, szövetkezetnél készítettek az utóbbi hetekben. Azóta különböző fórumokon tárgyaltak is ezekről, bár akad olyan példa — mint az egyik textilipari üzem a megyében — ahol még mindig várják Budapestről a pontos tájékoztatást. Másutt — erre a Volán a példa — a megrendelők húzódozása miatt újra kell gondolni az elképzeléseket, s meglehet,” hogy ennek a fényében módosítani a tervben leírtakat. A legtöbb helyen számok sorozatából áll egy-egy terv. ‘Ott szerepelnek az 1982-es 'adatok, hemzsegnek a papírok a százalékoktól, de sokszor kevésbé érti a számok birodalmában' 'járatlan, 'hogy miért van növekedés, miiből adódik a csökkenés, egyáltalán hogyan alakulnak az arányok. Ugyanis az elemző munka hiányzik a legtöbb közreadott dokumentumból. Hiszen nem elég azt »megállapítani, hogy a szabályozók változása milyen többletköltséget jelent, helyette jobb gondolkodásra késztetni, hogyan lehet ezt üzemen belül ellensúlyozni. A vállalatok, szövetkezetek felső vezetése egyre inkább érzi, hogy elvették a mankót, nincs kihez futni, ha nem jól gazdálkodik. Azonban sokszor szemérmesen megtartják maguknak a gondot, s nem osztják meg a kollektívával a továbblépés reményében. Pedig csakis ezzel lehetne ‘változtatni üzemen belül, mért az elméit megpezsdí- tése jó eredményeket hozhat. Példaként említhető a kitűnő évzárás és hasonló jó kezdet az új fehértói gyapjúszövőnél, ahol nem voltak kisebbek a gondok, mint más textilipari üzemeknél, mégis tudják a feladatukat A számok bűvölete helyett ötleteket javasolni !még csak az első lépés. Mert a következő tett a jó elgondolások megvalósítása kell, hogy legyen. Amikor egy év múltán számbave- szik az eredményeket, akkor nyilván ott lehetnek nyugodtak, ahol ez a sorrend játszódott le. Lányi Botond r Uj villamos távvezeték A TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatósága a rendszeres karbantartás érdekében Nyúrbogdóny és Oros között 3 kilométer hosszon 20 ezer voltos, nagyfeszültségű összekötő vezetéket épített. Az elmúlt év végén elkészült villamos távvezetékkel részben biztosították a két település lakosságának biztonságosabb villamosenergia-ellátását, s meghibásodás esetén gyorsabbá válik a jövőben a hiba elhárítása is. Igények és pénztárcák Szoba kiadó Fiatal lány áll az ajtó előtt. Tétován, kevés reménnyel nyomja meg a csengőt, kezében gyűrött fecni az újságkivágás. — A hirdetésre... — Jaj, már kiadtam kedves! Maga a tizedik, aki jön. — És mennyiért...? — Ezerkétszáz. Nem akarok én nyerészkedni, ennyi az ára A lány a küszöböt sem lépi át, éppen csak bepillant a kis házgyári lakás félszobács- lógott” az egyik szolgáltató kajába. Egy gyermekheverő, szerv szállító kisteherautójá- asztalka székkel, máris jófor- val, érdeklődéssel figyeli tármán tele a szoba. Az immár sa próbálkozását, boldog albérlő, ugyancsak fi- — Erre jöjjön — invitálja atal lány egy képeslapból pillant fel. A nyitott ajtók családi légkört sugallnak (vagy inkább a termetes háziasszony állandó kíváncsis- kodását). X A központhoz közel, mégis falusi utcának tűnik a földút. A földbe süppedt házak között vigasztalan a téli sár, az esti villanykörte alig áraszt egy kis fényt. Aki „ela leendő háziasszony a jelentkezőt. — Csendes hely, itt akár gyerekkel is lakhatnak. Az előző bérlőm most kapott lakást, azért adom ki újra. A hátsó részhez mennek. A családi házból választották le a kis előszobát, amelyben egy fali csap jelenti a komfortot. A padlós szobában olajkályha, a plafon alól a gyenge villany alig mutatja a falnál körben futó salétromcsíkot. — Nézze csak, háromszor négy méteres ez a szoba. Betesz egy kétszemélyes heve- rőt, asztalt, még a gyerekágy is elfér egy szekrény mellett Ott kinn meg főzhet, moshat — persze a villanyt akkor felszámolom. — Még meggondolom. Tetszik tudni, mégis fél fizetés ezerötszáz forint, aztán félre is kellene tenni valamit. — Maga tudja. De ha nem ad foglalót, akkor holnap lehet, hogy hiába jön. A szépen berendezett lakásban kissé furcsának tűnik a háziasszony panasza: — Szegény özvegyasszony vagyok, élni kell valamiből, aztán az unokámra is gondolnék. Én már csak meghúzom itt magam, a fiaméknál. S jótéteményként nemrég kapott összkomfortos kis lakását hirdeti — bútorozottan. — Két és fél ezer az ára, de hosszabb időre adom. Meg persze a rezsi, azt is a lakó fizeti. Elmegyünk egy ügyvédhez, vele kötjük meg a szerződést. Azóta az üzlet biztosan megköttetett. S másnap újabb hirdetések sorakoznak az újságban. Van, aki lakást keres, mások szállást, szobát kínálnak. Az igények a pénztárcák vastagságától függnek. S ha valaki ma Nyíregyházán ezt az utat választja, akkor ugyancsak gondolja meg, hogy mit, s mennyiért kíván. A városszéli házacskába éppúgy akad lakó, mint az egyedülálló összkomfortba. Az árak önmagukért beszélnek. Akinek fedél kell a feje fölé, az nem fukarkodhat, még ha a pénzéért legfeljebb fizetéskiegészítő, megtűrt személy lesz is. — Mondja meg, mit tegyek? — kérdez vissza a bajszos fiatalember az ötödik cím után. Nekem is, az asz- szonynak is olyan szakmája van, hogy a városban maradunk. A gyártól majd csak kapunk segítséget öt éven belül. Ígérték. .. Reménykedik, s indul tovább. Aztán — egyszer —az albérlőből is bérlő, tulajdonos lesz, s indulhat a körforgás. (lb) t
