Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. január 9. Tüntetés Milánóban. Mintegy ötvenezer mun­kás tüntetett a városban a kormány korláto­zó intézkedései ellen 1983. január 7-én. a hét — cím szavakban HÉTFŐ: A Pravda részletesen ismerteti a hadászati fegyverrend­szerek csökkentésére Genfben előterjesztett szovjet Javaslato­kat — Összeül a 98. összetételű amerikai kongresszus, Reagan kétpárti különbizottságot nevez ki az MX rakéták ügyében KEDD: Prágában ülésezik a Varsói Szerződés tagállamainak Po­litikai Tanácskozó Testületé és nyilatkozatában új békekez­deményezésekkel fordul a világhoz — Algériai közvetítés Irak és Irán között SZERDA: Párizs határozott intézkedésekkel próbálja megfékezni a Korzika szigetén elburjánzó terrorcselekedeteket — Halhábo­rú Dánia és Nagy-Britannia között — Nicaraguái tiltakozás Washingtonnál CSÜTÖRTÖK: Libanon és Izrael tárgyalásain változatlanul nincs előrelépés, az észak-libanoni Tripoliban tovább tartanak a sú­lyos fegyveres összecsapások — A világrekorder szovjet űr­páros sajtóértekezlete PÉNTEK: Az NSZK-ban feloszlatják a Bundestagot és kiírják a rendkívüli választásokat, Vogel szociáldemokrata kancellár­jelölt az Egyesült Államokban tárgyal — Heseltlne az új brit hadügyminiszter 1 ,< SZOMBAT: Növekvő tömegtiltakozások Olaszországban a dolgozó­kat sújtó kormányintézkedések nyomán — A japán külügy­miniszter befejezi nyugat-európai körútját — Felfüggesztik a guatemalai diktatúrával szemben öt évvel ezelőtt elrendelt amerikai fegyverszállltási tilalmat. A hét két kérdése zón 2400—2400-as keret­számban állapodtak meg, majd az 1979-ben Bécsben aláírt, de az amerikaiak ál­tal nem ratifikált SALT-2 2250—-2250-es felső plafont állapított meg.) Ismeretes Andropov előterjesztése, hogy ha az Egyesült Államok nem telepít középhatósugarú rakétákat Európa területére, a Szovjetunió hajlandó 162 egységre csökkenteni saját középhatótávolságú rakétái­nak számát. (Azért éppen er­re a szintre, mert így egyen- súlyozódnék ki a 64 brit és 98 francia, hasonló kategó­riájú fegyver.) A bécsi had- erőcsökkentési értekezlet asztalán is ott a szocialista terv: az érintett térségben csökkentsék kölcsönösen 900—900 ezerre a hadsereg­létszámot. Aligha vagyunk híján a rendkívül konkrét tárgyalási javaslatoknak, csak tárgyalási szándék kel­lene ... O Milyen hatást váltott ki a nemzetközi politi­kában a prágai nyilatkozat? Nincsenek könnyű helyzet­ben a vezető nyugati politi­kusok — erre mutattak azok a nyilatkozatok is, amelyek­be sok ellentmondásos, bi­zonytalanságot tükröző elem vegyült. A Varsód Szerződés tagállamainak Politikai Ta­nácskozó Testületé, ha úgy tetszik feladta a leckét: prá­gai dokumentumával olyan békeprogpamot javasolt Eu­rópának és a világnak, ame­lyet nem lehet egyszerűen irattárba temetni vagy kézle­gyintéssel elintézni. Az elmúlt időszakra Wa­shington és a NATO soroza­tos kihívásai nyomták rá bé­lyegüket : új fegyverkezési programok, a feszültség nö­velése, beavatkozási kísérle­tek, gazdiasági szankciók, so­rozatos kísérletiek az egyen­súly megbontására, egyoldalú előnyszerzésre. A prágai csúcsértekezlet most a béke kihívását állította szembe mindezzel: normális kapcso­latok az államok között, a béke fenntartása, a kölcsö­nös érdekek figyelembe vé­tele, s ami a kulcskérdés: az egyensúly biztosítása alacso­nyabb szinten, a fegyverzet kölcsönös csökkentésével. In­dítványaikban igyekeztek ér­vényesíteni minden ésszerű nyugati véleményt, messze­menően kifejezésre juttatták a másik fél igazi érdekeit is. A szocialista országok kez­deményezésének középpont­jában egy olyan meg nem tá­madási szerződés indítványa áll, amely Kelettől és Nyu­gattól egyaránt lemondást követel az erőszak használa­táról, mind a nukleárist, mind a hagyományos fegyverek vonatkozásában. E körül a prágai résztvevők megismé­telték korábbi javaslataikat a különböző vitás kérdések­ben, de mindez több a pusz­ta ismétlésnél. Egyrészt hangsúlyt kapott, hogy egy megnehezedett és kiélezet­tebb helyzetben fenntartják ajánlásaikat, másrészt több javaslatot kiegészítettek, ár­nyaltak. A Washington Post meg­jegyzése szerint a NATO, s különösképpen az Egyesült Államok vezetése ezért is kényes helyzetbe került, mert az elmúlt két-három esztendőben mindig a békés rendezésre irányuló javasla­tok visszautasítójának sze­repét játszotta, s ez hozzájá­rult a belső elégedetlenség, a békemozgalom erősödésé­hez. A lap úgy tudja, hogy egyes tanácsadói még Rea- gannék is taktdkusabb ma­gatartást indítványoztak. így történt vagy nem, tény az, hogy az elnök a prágai nyi­latkozat másnapján tartott 'sajtóértekezletén meglehe­tősen kitérően foglalt állást, sőt elhagyva a Fehér Ház keleti szalonját, a konferen- teia színhelyét, úgy menet­közben, néhány „pozonega- Itív” így is, úgy is értelmez­hető megjegyzést tett a kö­rülötte lévő tudósítóknak. A hy ugat-európai kormánykö­rökben szintén viszonylag Visszafogott az első reagálás, lamelyen belül a józan nyi­latkozatoktól a kényszeredett Semmit mondásig sokféle ár- hyalat jelentkezett. A sajtókommentárofcból ítélve, nyugati részről két területen próbálják csökken­teni a prágai nyilatkozat ha­tását. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy a meg hem támadási szerződés ja­vaslata nem új, hiszen az ENSZ alapokmánya és több más nemzetközi dokumen­tum tartalmaz ilyen kötele­zettségeket. (így igaz, de a történelmi tapasztalat szerint áz alapigazságokat is szük­séges néha ismételni, ki­emelni, nyomatékosan alá­húzni, a „ne ölj!” parancso­lata is újra meg újra helyet kap a büntető törvényköny­vekben ...) a meg nem tá­madási szerződés ünnepélyes deklarációja 1983-ban a bi- ízalom erősítését, a légkör ja­vítását jelentené, egy olyan közeget, amelyben megféke- Eődhetik a fegyverkezési haj­sza és könnyebben megold­hatók a vitás kérdések. A másik ellenérv szerint a javaslat túl általános, nem eléggé konkrét. Dehát éppen a héten tette közzé a Pravda a Genfben előterjesztett új szovjet javaslatokat, hogy a Genfben tárgyaló két nagy­hatalom csökkentse 1990-ig 1800—1800-ra stratégiai fegyverrendszereinek, inter­kontinentális jellegű raké­táinak számát. (1974-ben, a vlagyivosztoki csúcstalálko­Senki sem várhat gyors át­törést a nemzetközi helyzet jelenlegi állapotában. A prá­gai javaslatok azonban — ezt máris megállapíthatjuk — ott munkálnak- a nemzet­közi politikában. A Varsói Szerződésnek ez volt a tizen­nyolcadik csúcsértekezlete, s az eddigi magas szintű ta­nácskozások is mindig meg­hozták a maguk erdményeit. Közeli példát idézve: 1969 tavaszán parlamentünk épü­letéből hangzott el a buda­pesti felhívás, amely az első lépés volt az 1975 nyarán létrejött helsinki csúcsérte­kezlethez. O Miért oszlatták fel a nyugatnémet parla­mentet? Nem volt drámai meglepe­tés a nyugatnémet Bundes­tag feloszlatása, hogy meg­nyíljon az út a március 6-i rendkívüli választások előtt. Következett ez a Kohl-kabi- net önbuktatásából s a par­lamenti pártok megegyezésé­ből. (Elképzelhető, hogy mi­lyen szívvel támogatja mind­ezt Genscher szabad demok­rata pártja, amikor aligha valószínű, hogy visszakerül­het a törvényhozásba. „Az igazság órájaként” idézik a közelgő márciusi dá­tumot, de ma még lehetetlen előre jelezni, kinek üt ez az óra. A gazdasági válság szo­rításában, valamint a belső koalíciós súrlódásokban — Schmidt személyes népszerű­sége ellenére — elkopott a korábbi kormányzat. A választási kampány máris megindult, s a szociál­demokrata kancellár jelölt, Vogel a heti washingtoni, majd jövő hét elejére terve­zett moszkvai útjával, hang­súlyt kapott a külpolitika is. Vogel a Fehér Házban ko­moly tárgyalásokat sürgetett az eurorakéták ügyében, és lényegében konstruktív mó­don nyilatkozott a prágai ja­vaslatokról. Érthető, ha kü­lönös figyelem előzi meg a jelenleg kormányon lévő uniópártok álláspontját: erre többek között alkalom kínál­kozik majd Gromiko szovjet külügyminiszter még e hó­napban esedékes bonni láto­gatása során is. Réti Ervin SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK GENFBEN * Az eirohadászati fegyverek A meglévő és a telepítésre tervezett eurohad&szati NATO­atomfegyverek és hatótávolságuk. 2. Előző cikkünkben a hadá­szati támadó fegyverek és fegyverrendszerek korláto­zásának, csökkentésének kér­déseivel foglalkoztunk. Genf­ben funkcionál egy másik tárgyalási csatorna is. Ezen a fórumon a szovjet és az amerikai küldöttség — most már több mint egy esztende­je! — az európai rakétanuk­leáris harceszközök mennyi­ségi és minőségi csökkentésé­nek lehetőségeit vizsgálja. Itt is szembeötlő azonban a két álláspont különbözősé­ge. Amíg a Szovjetunió az egyenlőségen és az egyenlő biztonságon alapuló megoldás mellett száll síkra, addig az Egyesült Államok változatla­nul az egyoldalú katonai fö­lényre törekvő sajátos „nulla­változattal” kísérletezik. Miről folyik a vita tulaj­donképpen? Egyáltalán: mi­féle fegyverek sorolhatók ab­ba a kategóriába, amelyet a közepes hatótávolságú (ható­sugarú) rakéta-atomfegyverek gyűjtőfogalommal szokás je­lölni? Az 1981. december 31-i ál­lapotnak megfelelően ebben a fogalmi körben összesen 1961 darab célbajuttató eszközt tartanak számon. Ebből 986 darab a NATO-hoz tartozik, mégpedig a következő össze­tételben: az amerikai „előre­tolt állomásoztatású” rend­szerben 723 különféle típusú repülőgép, 64 a tomtenger- alattjáró-fedélzeti Polaris rakéta, 55 brit Vulcan mintá­jú bombázó, 18 szárazföldi telepítésű és 80 tengeri elhe­lyezésű francia ballisztikus rakéta, illetve 46 Mirage bombázó. figyelemre méltó a nagy nyil­vánosság előtt kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert, két­havonta megjelenő NATO’s Fifteen Nations című atlanti kiadvány egyik nemrégi szá­mának feltűnést keltő önle­leplezése : „A modernizálás, saját új közép-hatótávolságú rakétáink kérdése független a szovjet fenyegetéstől... Bár az SS—20-asok megjelenése kiélezte a problémát, de nem ez képezi a vita magvát”. Más szóval: nem az SS—20- asok késztették a NATO tag­tétel semmiképpen sem tel­jesíthető. Szovjet felfogás szerint az igazi nulla-megol­dás az lehetne, ha Európában nem lennének sem közép-ha­tótávolságú, sem pedig úgy­nevezett harcászati atomfegy­verek. De mivel ez a cél egyszerre nem érhető el, elő­ször is mindkét oldalon a je­lenlegi szinten be kellene fa­gyasztani a már meglévő esz­közöket, majd kölcsönösen csökkenteni kellene számu­kat. A szovjet fél — jóakara­tát és megegyezési hajlandó­ságát bizonyítandó — kész a legmesszebbre elmenni föld­részünk atomfegyver-men­tesítésében. Jurij Andropov, az SZKP' KB főtitkára Jo­seph Kingsbury Smith-nek, az ismert amerikai szemleíró­nak adott legutóbbi interjú­jában a következőket mon­dotta: „A másik megoldás, hogy mindkét fél csökkentse több mint kétharmadával közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verzetét, beleértve az ezeket hordozó rakétákat és repülő­gépeket is. Így nem állnának szemben Európában közép­hatótávolságú szovjet és ame­rikai rakéták. Ez utóbbiakból a Szovjetunió csak annyit tartana meg, amennyi Fran­ciaországnak és Nagy-Britan- niának van”. Ez azt jelente­né, hogy a szovjet fél — ter­mészetesen megfelelő ellen­szolgáltatás fejében — akár több százzal is redukálná SS-rakétáinak számát. Az itt vázolt és igen nagy horderejű szovjet indítvány máris nehéz helyzetbe hozta a „kész tények” politikáját folytató NATO-tagállamo- kat, mindenekelőtt az ameri­kai kormányzatot. Egészen bizonyos, hogy a moszkvai javaslat nem marad hatás nélkül a nyugat-európai és az egyesült államokbeli anti- nukleáris, háborúellenes moz­galmakra. Mert ezek után va­jon miféle érvvel lehetne iga­zolni az állítólagos „keleti fe­nyegetést” és az újabb raké­ták telepítését? Anélkül, hogy illúziókban ringatnánk magunkat, és le­egyszerűsítenénk az európai békéért és biztonságért ví­vott harc bonyolultságát, földrészünk keleti és nyugati felének közös érdekeltsége — a minden eddiginél pusztí- tóbb háború elkerülésének a szó szoros értelmében vett létkérdése — felcsillantja bennünk a józan ész felülke- rekedésének reményét. Az 1983-as új esztendő vár­ható kemény politikai-diplo­máciai „ütközetei” előbb- utóbb választ adnak majd ar­ra, jogosak voltak-e ezek a reményeink ? Serfőző László alezredes „Nemet az atomfegyverekre! Nemet a háborúra!” — hirde­tik a Stockholmból elindult és Moszkvába érkezett nem­zetközi békemenet résztvevőinek transzparensei. A Szovjetuniónak ezzel szemben 975 azonos, vagy hasonló rendeltetésű fegyver­hordozója van, mégpedig 496 darab közép-hatótávolságú szárazföldi rakétája (SS—4- esek, SS—5-ösök és SS—20- asok), ezenkívül 13 tengeri te­lepítésű ballisztikus rakétája és 461 közép-hatósugarú bom­bázója. Ha tehát a szembenálló fe­lek birtokában lévő eszközök összesített adatait egybevet­jük, kiderül, hogy különbö­zőségeik ellenére is nagyjából egyensúlyban vannak egy­mással. Igaz, szovjet oldalon nagyobb a rakéták száma, a NATO-nak viszont jóval több a nukleáris fegyverhordozó repülőgépe, így tehát nem megalapozottak a „nyomasz­tó kommunista fölényre” tör­ténő nyugati hivatkozások. Márpedig a NATO emléke­zetes 1979-es döntését éppen erre a hamis érvre építve hozta meg, és határozta el 572 darab új típusú, kifeje­zetten hadászatinak minősít­hető amerikai atomfegyver (Pershing—2-k és robotrepü­lőgépek) „kiegészítő” nyugat­európai telepítését 1983 őszé­től. Meg kell jegyeznünk, hogy a műszaki-technikai előkészítő munkálatok máris teljes gőzzel folynak, függet­lenül a genfi tárgyalások várható kimenetelétől. Ezzel összefüggésben igen államait a veszélyes döntésre, hanem nyilván a katonai fö­lény kivívásának alig álcá­zott szándéka! Nyugaton egy­szerűen úgy számoltak, hogy­ha a meglévő 986 hordozó- eszközhöz még hozzáadnak 572 darab új „eurohadászati” fegyvert, akkor 1558-ra emel­hetik a célbajuttató eszközök számát, s ezzel másfélszere­sére növelhetik előnyüket a Szovjetunióval szemben. A genfi tárgyalóasztalnál helyet foglaló amerikai de­legáció egyelőre változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy csak abban az esetben mondanának le az euroraké­ták telepítéséről, ha a Szov­jetunió egyoldalú elhatáro­zással leszerelné, sőt meg­semmisítené valamennyi SS- mintájú rakétáját. Nos, ez lenne hát a Reagan-féle „nulla-megoldás”, ami nyil­vánvalóan nem elfogadható. Ha ugyanis a szovjet fél végrehajtaná a szinte kapitu­lációval felérő önkéntes le­szerelést, a NATO ezt sem­mivel sem ellentételezné, mert a jelenleg rendszerben álló 986 nukleáris fegyver­hordozóból egyetlen egyet sem távolítanának el. Ezzel szemben a Szovjetuniónak mindössze 479 célbajuttató fegyvere maradna (461 kö­zép-hatósugarú bombázója és 18 darab haditengerészeti bal­lisztikus rakétája). Ez az előzetes amerikai fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents