Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. január 8. ^ EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Kastélyok Szabolcsisan-Szatinárban Ahogy nálunk egy dombot hegynek, egy vízfolyást folyónak neveznek, úgy egy nagyobb régebbi nemesi udvarháznak kastély a neve. Ezért sokszor meg is mosolyognak ben- | minket, de maradjunk még- I is ennél a szónál, mivel náI lunk általában így hívják. Másrészt a hivatalos kúria szó sem jobb, mert ehhez bizonyos közjogi vonatkozás is tapad, s ugyanakkor i azért sem szabatos, mert [ például egy nemesi falu paraszti szinten, élő birtokosa is kúriában lakott, i holott egyszerű kis nádtetős i viskó volt. I . Még a XVI. században a kastély szó „palánkkal és árokkal” körülvett épületet vagy épületcsoportot jelölt. Ilyen archaikus vonás például ma is a mándoki kastély és Nemesborzova falut övező árok. A kastélynál tehát döntő a bizonyos vé- , delmi jelleg volt. Nálunk a Felső-Tiszánál az történt, hogy a XVI. sz. derekától kezdve a Rákóczi-szabad- ságharc végéig csaknem állandósult a lakosság elhurcolása, legyilkolása, a falvak felgyújtása. Gondoljunk arra, hogy Debrecen és Szoboszló körül — ez akkor Szabolcshoz tartozott — azért olyan ritkák a falvak, mert a 15 éves háború elején a tatárok népte- lenné tették a vidéket. Egy szomorú adat: 1604-ben Szabolcsban a majd négyezernyi adózó telekből csak 161-et tudtak összeírni. Egy másik adat: 1776-ban a kurucok Hajdúnánást úgy elpusztították, hogy az 10 évig lakatlan volt. Két évszázadra ezért állt 1« a megye művészetének a fejlődése. Építészetben kis szerény kivétel a szomorú állapotban levő nyírmadai kastély maradványai, s a pompás vásárosnaményi kastély. Négy saroktornyával ez még őrzi az akkori közelmúlt harciasabb emlékét, s monumentálisnak ható ' mozgalmas fiomfőkzátá- val legszebb kastélyaink között tarthatjuk számon. Építési körülményeiről sajnos keveset tudunk, mindenesetre két részletben épült a XVIII. sz. elején. A parkja is szép lehetett, különösen, amikor régebben egy kanyaréval a Tisza közvetlen a tövében ívelt át. ★ A XVIII. sz. derekára a megye lakossága, jobbágyság, nemesség kezdett anyagilag magához térni, s tulajdonképpen a nagykállói megyeháza építése az a fordulópont, amit megyei vonatkozásban akár újjászületésnek is lehet nevezni. Ennek építéstörténete alkalmával, hogy jó kétszáz évvel ezelőtt, kivéve a téglaégető cigányokat, egyetlen építési szakember sem volt a megyében. Az építőmester Olaszországból jött, a kőfaragó és ács Sátoraljaújhelyből, míg a szobrász, bútor- asztalos, üveges, lakatos Kassán dolgozott. Nem kevésbé fontos esemény volt, hogy az építkezéssel sok építési anyag és munkaeszköz került a megyeszékhelyre. Akinek kapcsolata volt a megyei vezetéshez, kaphatott és kértek is kölcsön mindent : mestert, szerszámot, anyagot. Téglát, meszet, szálfát, vasat, zsindelyt, lécszeget kölcsönöztek, de kötelet, csigát is, a ke- mecsei Niczky-kastélyhoz „bótozat alá való 10 árkusokat”. Ügy látszik, az .volt a gyakorlat, hogy anyagot akkor adtak, ha a mester is érdekelt volt az ügyletben. így nem meglepő, hogy ebben a megnövekedett építkezési kedvben a kallói megyeháza építési körének a kisugárzása úgy 30 épületre is kiterjedt. Az általuk épített kastélyok közül azonban csak néhány áll. A kállósemjéni kastély valószínűleg még az építés elején Kállóban elhunyt Salvator Április munkája lehet, míg a Biri község tanácsháza biztosan, a ramocsaházi kastély valószínűleg Juseppe Április munkája. A lebontott kis- kállói, sőt Szlovákiában a pálóci kastély is ehhez a körhöz tartozik. Az Apri- lis-féle típus szerkezete viszonyáig egyszerű, a 2X3 szobás traktus homlokzatát egy 5 íves tornác lazítja fel. A fűtés két füstházból táplált s fülkékben álló kályhákból történt. így a tört- nyergű tetőt csak két kémény töri át. Kállósemjén- ben még kandallókat építettek. Az Április-féle ötletekből kettőt még ritkasága miatt ki kell emelni: Biri- ben a kerti homlokzat egyedülálló hullámos kiképzését, Ramocsaházán pedig azt a kissé szédítő hatású álperspektivikus játékot, melyet a tornácon alkalmazott. A középső tornácív a legszélesebb, a mellette levők kisebbek, míg a szélsők szélessége ismét csökken. Szatmárban szeretnek magas pincére építkezni, így az olykor kétkarú lépcső a bejárat előtti fordulóhoz vezet, mint például a nagy- ari kiskastélynál is. 1800 felé még tovább él a kettős traktusos szerkezet, de Szabolcson például egy T alakú előtérre vannak felfűzve a helyiségek. Itt Szabolcson az előtornác két végén egy-egy kisebb kamra le van lopva, s a fűtés az előtérben levő két kisaj- tós nyílásból történt (ezt helyreállításkor befalazták!). Beregsurányban viszont talán vásárosnaményi példa hatására szélfogó került a bejárat elé. És közben nő az épület terjedelme is. Mándokon már a nagy U alakú alaprajz impozáns főhomlokzattal, s folyosóra fűzött szobasorral jelentkezik. Ügy 1830 fele újabb lendületet kap a kastélyépítkezés. Ez már a klasszicizmus kora, egy külön világ. Egy saját elképzelés szerinti antikvitás kiegyensúlyozott fegyelme, az egyszerű formák szépsége és harmóniája, az utolsó igazán nagy történeti stílus. Legszebb kastélyaink ekkor születnek. Cégénydányádon Kendy Zsigmond építi kastélyát, Szentmihályon Dessewffy József (Tiszavasvári), mindketten a reformkor kiváló személyiségei. Kisebbek, de feltűnően harmonikusak a pazonyi s a csengeri (később némileg módosítva) kastélyok. A klasszicizmus nyomai azonban fellelhetők az egész megyében majd minden faluban a parasztházaknál is. És nem lehet nem meghatódottság nélkül nézni azokat a falusi házakat, melyeknek udvarát már felverte a gyom, rogyadoznak a tornác toszkán dór oszlopai s ablakaikkal vakon néznek a világba. Az öregek meghaltak, vagy a fiatalokhoz költöztek, vagy mint Gáván, a műemlék- jegyzékben nem szereplő Frank-kúria, téeszraktár- ként szolgálnak, amíg ösz- sze nem omlanak, s magukkal nem temetik azt az értéket is, ami a múltban szép volt. Tudnivaló ugyanis, hogy a jobbágyfelszabadítás a klasszicizmus korában történvén, a falu népe ezt a stílust vette át. Romantikus kastély alig van a megyében, a hyírtassi épület szépen képviseli ezt az időszakot. A historizmus és eklektika pedig már tulajdonképpen a kastélyépítészet végét jelzi. Az Alpár Ignác által épített egykori Andrássy-kastély már tulajdonképpen egy főúri nyaralóhely Tiszadobon. ★ A kastélyt azonban nem csak az épület teszi azzá, ami. Hozzátartozik még a park különböző kellékeivel, a gazdasági épületek. A XVII. század második felétől már az angol kertek terjednek el Európa-szerte, így a mi kastélyparkjaink is ilyenek voltak az egy igen ritka tiszadobi labirintuspark kivételével. Tavasszal virágba boruló, őszszel aranyló festői facsoportok, melyek a kanyargós utakról változatos és hatásos rálátást kínálnak, s melyek csörgedező patak, vagy valami tavacska tükrében verődnek vissza. Tengerentúlról hozatják a ritka fákat, pl. a vencsellői vasfa, s az sem baj, ha a tavacskában sziget van, mint Berkeszen, Balkány- ban, Tyúkodon. Nem ritkán találkozunk a parkokban Belvederevel, vagyis egy szép kilátást kínáló mesterséges dombbal, tetején pavilonnal, mint amilyen a kiskállói ínségdomb, vagy mint a hasonló kilátók Tyúkodon, Szamosangyaloson. Ez utóbbi esetben még egy mesterséges barlang is kínált enyhet a nyári hőségben. A szobák belsejét freskók díszítették, ezek egyedül Tuzséron maradtak meg. Szerényebb keretek közt van még Szabolcsban, ahol festett architektúra is tagolja a falakat. Volt még Kállósemjénben is, egy pálmafa szerű lombkoronát egy fénykép őriz. A boltozatokon szerény stukkódíszek voltak, ha már gazdagabbak, mint Ven- csellőn, az már historizáló. Az egykori berendezésekből alig maradt valami. A kandallók egyedül Kállósemjénben maradtak meg, kályhákból a nyírbátori múzeum őriz egy párat. A bútorok szinte teljesen elkallódtak. A szabolcsi kiállítás berendezése is sajnos erdélyi származású garnitúrákból áll. És emberek is laktak ezekben az épületekben. Ha valaki nem fél a múlt tükrébe nézni, Jósika Emlékirataiban a napkori évek leírásában bepillanthat az akkor itt folyó életbe. Épp olyan kevéssé hízelgő, mint Móricznak a szabolcsi kastélyban játszódó novellájában. De szebb lapokat is találunk. A szentmihályi kastélynak gyakori vendége volt Kazinczy Ferenc. Leveleiből, költeményeiből kiderül, hogy Dessewffy József és felesége, Sztáray Eleonóra nem mindennapi emberek voltak. A cégény- dányádi kastély, melynek Kölcsey gyakori vendége volt, büszkén hordja homlokán a költőnek hozzáírt sorait. Petőfi a nagyari kiskastélyban vendégeskedett, s Világos után Vörösmarty, Bajza Nyírkátán rejtőzött. Vörösmarty utolsó költeményét is itt írta. Jókait Szamosangyaloson Telekiék látták vendégül, szatmári vonatkozású írásait ennek a tartózkodásának köszönhetjük, s talán a Magyar nábob kótaji kastélya körüli történet sem tiszta kitalálás. Vannak megíratlan történetek is arról, hogy Kru- csay Nyírtasson hogyan csókolgatta felesége levágott fejét: „Borbála, Borbála, miért kellett ezt neked tenned?” Vagy Pazonyban, amikor az utolsó birtokost otthagyta a felesége: nagy vendégséget csapott, három napig húzta a cigány, majd a negyedik reggel lehúzta a jegygyűrűjét, eldobta, kocsiba ült, többé senki sem látta. Régi kastélyállományunkban óriási a pusztulás. Pusztította a dolgok természetes rendje, a helyi lakosság, a sok rossz átalakítással különböző, még kulturális szervek .isi de'ámi a légna-b gyóbb baj, hogy megóvású- ' kát ma sem érezzük közügynek, nagyon sok szívet és fejet ki kellene cserélni. Koroknay Gyula Képünkön: a gávavencsellői kastély. (Elek Emil felvétele.) KM hétvégi melléklet
