Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-26 / 21. szám
1983. január 26. Kelet-Magyarország 3 ALKALMAS, VAGY ALKALMATLAN ? Megvonták a bizalmat Ebben az évben indították egyes ipari szak- középiskolákban a gépszerkesztő szakot. A mátészalkai szakközépiskolában a jól felszerelt rajzteremben Pankotai Ferencné tanár segítségével az első éves tanulók a rajzgépeken gyakorolnak. (Elek Emil felvétele) A Kender-Juta és Polytextil Vállalat nagyhalászi gyárában készített — ömlesztett áruk tárolására és szállítására egyaránt alkalmas — műanyag zsákok, a világ minden tájára eljutnak. Képünkön: gyakorlott kezek varrják a zsákot. (Császár Csaba felvétele) Tarisznya korszerű tudással Lehetőségek, tervek a technikusképzésben Űjra a figyelem középpontjába került a technikusképzés. A közelmúltban született határozat arról, hogy ismét iskolarendszerben képzik majd a középfokú műszaki munkaköröket betöltő technikusokat. Az illetékes minisztériumok és a tanácsok a következő két illetve három évben készítik elő az új képzési formát, (amit a tervek szerint a nappali képzésben 1985-ben vezetnek be), de a közvéleményben már most sok a kérdőjel. HÉT ESETBEN DÖNTÖTTEK a múlt évben az alkalmasságról és hét tsz-elnök vált meg tisztségétől visszahívás útján. A megye száz- huszonöt termelőszövetkezetéhez viszonyítva ez nem nagy szám. Kellemetlen viszont, hogy elég hosszú ideig tart az eljárás, amíg pontot tehetnek egy ilyen ügy végére. Volt idő, amikor a régi, nem eléggé iskolázott gazda- ember-elnökök egy részétől kellett megválni, közülük is természetesen csak azoktól, akik nem tudtak lépést tartani. Ez sem volt könnyű feladat. Azonban a már említett hét vezető szinte kivétel nélkül felsőfokú iskolát végzett, korábbi szakmai irányítói rátermettségével vívta ki a jogot az élre kerüléshez. Nem egy közülük elég hosz- szú ideig állta a sarat, eredményesen vezette a gazdaságot. Volt persze kezdő is, olyan, akiről már egy év múlva kiderült, hogy nélkülözi a fő vezetői erényeket. Szerepet játszott némelyiknél a pohár is, aminek gyakran nézett a fenekére, és egyesek beleestek az önbizalom-túl- tengés betegségébe is. Vajon megfelelő-e az a mechanizmus, amely feltárja az alkalmatlanságot, kezdeményezi és végrehajtja a személycserét? A TISZTSÉGVISELŐ MEGVÄLASZTÄSA és vász- szahívása, különösen az elnökök esetében gyakran kívülről kezdeményezett esemény. Különösen így volt ez, amikor helyből nem tudtak megfelelő vezetőt kiállítani. Ma már inkább az a jellemző, hogy van ugyan megfelelően képzett szakember helyben is, de nem mindenütt Könyvtárak a Mindegyik gyógyintézetben, szociális otthonban lesz könyvtár. A nagyobb kórházakban kettő is: az egyik az orvosokait, a szakdolgozókat látja el szakmai, a másik a betegeket szépirodalmi könyvekkel. A kisebb egészségügyi intézményekben egy könyvtár szolgálja mind az egészségügyi dolgozókat, mind a betegeket. — Többek között ezt tartalmazza az a tervezet, amit az első fél éviben vitat majd meg az egészségügyi dolgozók szakszervezete. A tervek szerint a szak- szervezeti könyvtárhálózatban fokozatosan építik ki a betegek könyvtárait. A következő években főleg a gyermekgyógyászati intézményekbe, a fővárosi nagy kórházakba, s a megyei integrált egészségügyi intézményekbe telepítenek könyvtárat, illetve fejlesztik a meglévőket. A könyveket szabadpolcokon helyezik el, így a járóbetegek maguk válogathatják ki az olvasnivalót. A szakszervezetek központi könyvtárai már évtizedekkel ezelőtt kezdeményezték vonzó az elnöki poszt, így nem áll kötélnek a jelölt. Vannak úgynevezett rossz hírű tsz-ek, ahová úgyszólván lasszóval fogják az elnököt és azok sem bírják ki egy-két évinél tovább. Szakmai körökben ki ne ismerné a buji tsz példáját, ahová legutóbb már mos megyéből hívtak első számú vezetőt. Az ilyen helyeken kell legalább egy év, amíg az elnök megismeri az új helyét. Ha nem vált be, kívülről még jó ideig nem lehet észrevenni, a belső kezdeményezés pedig nem jön időben, mert van egy olyan rossz reflex: vegye észre, aki ajánlotta. Ennek a beidegződésnek rövid úton segít búcsút mondani a legutóbbi törvénymódosítás, melynek értelmében a szélesebb jogkört kapott ellenőrző bizottság akár visszahívó közgyűlést is összehívhat, ahol a tagok eldönthetik, hogy bizalmat szavaznak-e a további munkához. A FOLYAMATOS SIKERTELENSÉG (már ahol), ösz- szefügg a nehezedő gazdasági körülményekkel és ez együtt jár a gyorsabb cserélődéssel. Éppen ezért különbséget kell tenni a felelőtlen vállalkozók és a jószándékú próbálkozók között. Ezért megfelelő emberséggel ajánlatos eljárni azokkal szemben, akik nem jól mérték fel saját helyzetüket, képességeiket és alkalmatlanná váltak a vezetésre. Ez persze összefügg azzal, hogy akinek sikerült, bejöttek az elképzelései, megfelelő elismerésben részesüljön. Manapság egy elnök alapfizetése alig több, mint egy juhászé, vagy egy traktorosé. Anélkül, hogy az utóbbiak munkáját alábecsülnénk, gondoljunk arra, hogy kórházakban ezeknek a könyvtáraknak a létesitését, a gyógyintézetek zömében azonban nem támogatták kellően, néhány kivételtől eltekintve. A nyíregyházi megyei kórházban például felkarolták a kezdeményezést és a szakszervezet anyagi támogatásával megvásárolták a könyveket, a szükséges polcokat, szekrényeket. A Jósa András kórházban az utóbbi egy esztendőben tízezer beteg kölcsönzött ki könyvet. A beteg-könyvtárak tapasztalatai is azt bizonyítják: a fekvőbetegek közül sokan örülnek annak, hogy kényszerű pihenésük idején kézhez kapják a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket. A bakteriológiai vizsgálatok eredményei eloszlatták azt a félelmet, hogy a könyvek révén terjedhetnek a kórokozók. Egyébként is az egészségügyi intézményekben gondoskodnak a könyvek fertőtlenítéséről. A betegek számára az olvasás nemcsak hasznos időtöltés, hanem elősegíti a megfelelő közérzet kialakítását, s ezáltal a gyógyulást is. mekkora az eltérés a felelősségük között. Még elgondol- koztatóbb, hogy nem sóikban tér el egy tízmilliót pluszban, vagy mínuszban produkáló elnök fizetése sem. Különösen nehéz feladat az alkalmatlanság megállapítása ott, ahol hatalmi eszközökkel kísérlik meg ideig-óráig eltussolni a már meglévő bajokat. Ha ez sokáig megy, könnyen csődbe juthat a gazdaság, és nem marad el az ügyészségi eljárás sem. A dolgok teljes elfajulását az érdekképviseleti és felügyeleti szervek akadályozhatják meg éberségükkel, de ehhez is jó érzékkel kell megkülönböztetni a rágalmazást a valóságos helyzetfeltárástól. Anélkül, hogy sajnáltaim akarnánk őket, mindent ösz- szevetve nem örömünnep tsz-elnöknek lenni, különben miért vált volna meg létszámuknak több mint fele tisztségétől az elmúlt öt évben. Csak tavaly a már említett hét visszahívotton túl további három mondott önként búcsút posztjának. Valószínűleg innen verbuválódik a beosztottak még inkább cserélődő gárdája, mert kétharmaduk öt éve, vagy annál is rövidebb ideje látja el feladatát ugyanazon a helyen. MINŐSÍTI EZ A SZEMÉLYZETI MUNKÁT IS. Harmincnál több a nyolc általánost végzett, sokszor titkárnői, vagy pénztárosi munkát is végző személyzetist alkalmaznak még a megye termelőszövetkezeteiben. Gondolhatjuk, hogy nem azokban, ahol törzsgárdatagok irányítják a munkát. Mert szerencsére ők vannak többségben, és jó érzés tudni olyan kiemelkedő példáról, amely annyira követésre méltó, hogy befejezésül álljon itt. A jármi Alkotmány Termelőszövetkezetről van szó, ahol még csak nem is nyílt titok, hanem mindenki számára magától értetődő, a hamarosan nyugdíjba menő elnök utóda a jelenlegi főagro- nómus lesz, és annak a posztnak is megvan az örököse. Nem jelent majd gondot az átállás, mert időben gondoskodtak az utánpótlásról. Ez színvonalas személyzeti munkáról árulkodik, és az elnök alkalmasságának egyik bizonyítéka. Mert ő az első számú személyzeti vezető. em az az érdekes, hogy elloptak két I lovat, felszerszá- mozva, stráfkocsi elé fogva, hanem az az érdekes és izgalmas, ahogyan elmesélik. A történet január 10-én éjszaka kezdődött. A guides i telepen a fogatos annak rendje és módja szerint kifogta a lovakat, lökött eléjük ezt-azt, majd hazatért. Reggel ment, se ló, se stráf, ellenben árválkodott ott egy kopott nőd kerékpár. Állitólag azt mondta: „Nafene!” Akkor még nem volt a lelkében semmi gyanú, ezt megosztotta néhány emberrel. Sokan úgy gondolták, valaki — mármint tsz- tag —, igénybe vette a 'lovakat egy kis maszek fuvarra. A cselekmény viszont bonyolódott. A gépkocsivezető, aki hajnalban kelt, mert nagy út állt előtte — ©yőrbe vitte a Barkaszt garanciára — látta, hogy kocog az úton egy ló ©ulács felé. Ez Jánd alatt történt. Ismerősnek tűnt a felszerszámozott paripa, de hajtott tovább. Később, már túl Vásárosnamé- nyon, megint csak látott egy felszerszámozott lovat, egy ember vezette, az* a ló is ismerősnek tűnt, de hajtott tovább. Ekkorra már hazaérkezett Hogyan vélekednek vajon az új technikusképzésről maguk a szakközépiskolában oktatók. A válaszért a nyíregyházi Ipari Szakközépiskolába mentünk. A korszerű oktatási intézményben levelező technikusminősítőn évek óta tanulnak felnőttek. Alapos ismeret — Nem arról van szó, hogy egyszerűen visszaállítják a régi technikumokat. — kezdte a beszélgetést Budai Géza, a szakközépiskola igazgatója. — A tanulókat egy egészen más szint, magasabb követelmény várja majd. Mert valljuk be, a jelenlegi forma — a levelezés felnőttképzésben magunk is tapasztaljuk — engedményekre kényszeríti az iskolát. Az új képzés bevezetésével módosul a tananyag minősége, mennyisége. A szakközépiskola bázisüzemeit járva tapasztalható, hogy keresik az alapos tudással szárnyra bocsátott műszaki fiatalt. A Debreceni Postaigazgatóságon például az egyes számú ló. A fogadóbizottság már élt a gyanúperrel. Mégsem történt „partizánkodás”. Nem helyi ember lehetett a lókötő, mert ha az lenne, addig el nem engedi a lovat, amíg a csutkaszárat a határból haza nem viszi... Lókötés Futott egy másik szálon is a történet. Vásárosna- ményban a szolgálatos rendőr igazoltatott egy fogathajtót, aki részeg volt és dokumentum helyett előadta, hogy fuvarba megy. — No, de részegen? — részesült feddésben a bakon ülő. Részegen még a kétlóerős járműnek hajtása is kihágás. Ezt hallva a bakon ülő, szófogadó gyerekként azt mondta: ha nem hajthatja részegen, akkor ő hazamegy, kialussza magát. Vigye az ördög a fuvart. Azok után, hogy az egyik ló hazatért, következett a feljelentés és megindult a nyomozás. Ez utóbbi sikeres volt. A stráfkocsit megtalálták Vásárosnaményban, a második lovat Kántorjá- nosiban. Nyomra vezető azt várják a bevezetésre kerülő képzéstől, hogy a magas szintű elméleti, gyakorlati ismeretekkel rendelkező pályakezdőket olyan munkakörökben helyezhessék el, amelyekben most üzemmérnökök dolgoznak. Ez egyben azt is jelzi, hogy végre az utóbbi csoportba tartozók is elfoglalhatják a képesítésüknek megfelelő helyet, elláthatják a termelésben nekik szánt teendőket. Helyreáll, kiegészül a „műszaki hierarchia” a segédmunkástól a mérnökig. Ennek ugyanis jelenleg egy fontos láncszeme — a jól képzett technikus — hiányzik. S várhatóan a középfokú műszaki munkakörök betöltői visszakapják megtépázott társadalmi presztízsüket is. Mit adhat ehhez az iskola? Nemcsak „papírért" — Először talán a szemléletet említeném. Az igényességet, ami arra készteti az volt a gépkocsivezető, a rendőr és még néhány tanú, fő- és mellékszereplő. A tolvaj az elbeszélés idején még nem került kézre. Bár állítólag látták, beszéltek vele, de senki sem ismeri. Beregben viszont máris kering a legenda egy titokzatos idegenről, aki rafinált, mint a róka és lop, mint a szarka. Állitólag nem egyedül portyázik, árnyékként követi a társa, aki falaz. Mondják azt is: a lókötő szakma jól jövedelmez, hiszen egy valamire való paripa 40—50 ezer forintot ér, viszont a mi lókötőnk hagyta becsapni magát, mert az elkötött kancát Kántor jánosá ban egy gebére és 2500 forintra cserélte... Következne az epilógus. Ilyen nincs, ha csak az nem számít ilyesminek, hogy a lólopás idején éjjeliőr is volt a telepen. Vajon mire vigyázott? Különben a termelőszövetkezet csak nyert a bolton, megkerült a két ló, a stráf, a szerszám, a szőrpokróc és maradt ráadásul egy női kerékpár. Legyen a kerékpár örök memento arra, miszerint a lovakat ellopják, ugye? (Főleg, ha őrizetlenül hagyják!) Seres Ernő egyént, hogy állandóan továbbképezze magát a növekvő követelményekkel összhangban — folytatta Budai Géza. — Természetesen a műszaki szakember öntudatához a korszerű tudásanyaggal teli tarisznya elengedhetetlen. A technikusjelöltjeinkben megvan a tudásvágy. Nemcsak a „papírért” iratkoznak be a tanfolyamra, hiszen tisztában vannak vele, hogy a mindennapi munkájukban felmerülő problémáknál a munkatársaik joggal elvárják tőlük a gyors, helyes döntést. Magasabb szintű tudást a korszerűen felszerelt szakközépiskola adhat. A technikus- képzés azoknak az oktatási intézményeknek lehet néhány év múlva feladata, melyekben a tárgyi és személyi feltételek egyaránt adottak. Laboratóriumok, audio-vizuális eszközök, üzemmérnöki vagy mérnöki és pedagógusi képesítéssel rendelkező oktatók nélkül az új formába álmodott nagyobb követelmény nem valósítható meg. A technikusképesítést adó szakközépiskolák rangja is megnő, hiszen a tanulók menet közben módosíthatják pályájukat. A rendelet szerint az első két évben főleg az általános műveltséget és a szakmát alapozó tantárgyakat tanulják, szakmai, elméleti, gyakorlati képzést kapnak. A második év végén minden tanuló alapvizsgát tesz, ami után érdeklődése, képessége, tanulmányi eredménye alapján döntheti el: az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt, technikusi képesítést akar-e szerezni, vagy különbözeti vizsgával átmegy a gimnáziumba. Felnőttek: régi tanterv A rendelkezés további részletezése helyett befejezésül szóljunk arról is, ami a nyíregyházi Ipari Szakközépiskolát tekintve sokakat foglalkoztat: mi lesz a felnőttképzéssel? — Itt továbbra is a régi tanterv az érvényes — mondta Benkő Imre, műszaki igazgatóhelyettes. — A hagyományos formákban indítjuk a tanfolyamokat. A szakirányú érettségizetteknek egyéves, az érettségivel és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezőknek kétéves a technikusminősítő gépész és elektromos szakokon. Jelenleg mintegy százan tanulnak tovább munka mellett iskolánkban. A vállalatok igényeit felmérve, figyelembe véve az idén is több szakmában iskolázunk majd be. A levelezés képzésben előre láthatólag 1989-ig minden a jelenlegivel azonos marad. Reszler Gábor Evőeszközgyárat építenek Fehérgyarmaton több mint 120 millió forintért, (elek) Az olvasás, mint gyógyszer Ésik Sándor
