Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. január 5. Kelet-Magyarország 3 Negyvenezer diák számára A felnőtt élet élménye HA AZ ŐSZI DIÁKMUNKA IDEJÉT összeadnánk, a megyében több mint kétszázhatvanötezer napot tenne ki, melyet csaknem negyvenezer szabolcsi általános és középiskolás végzett az elmúlt évben. Nincs birtokunkban a sok ezer diák véleménye arról, mennyire végezték örömmel, megelégedéssel az őszi munkákat, mi bosz- szantotta őket. Annyi azonban az elmúlt év megyei mérlegéből kiderül, mind többször sikerült közelebb hozni egymáshoz a két célt, a mun- káranevelést és a népgazdasági hasznot. E kettő egyensúlyából születhetnek meg ugyanis azok az értékek, amelyek nemcsak tonnákkal, milliókkal mérhetők, hanem az ■ ifjú ember belső értékeinek gyarapodásával is. Mi jellemezte az elmúlt évi közhasznú diákmunkát? A diákok többsége komolyan vette a szorgalmi időben sorra került kétkezi munkát, még ha az olykor kényelmetlenséggel is járt. A megyében 209 általános iskola hetedik és nyolcadikos diákjai és 42 középfokú iskola tanulói segítették az őszi betakarítási munkát, zömében almát szedtek. A tsz-ek, állami gazdaságok és az iskolák együttműködése, a munkák előkészítése javult, gördülékenyebb, jobb volt a személyszállítás, az ellátás, a munka megszervezése és a bérezés is, mint korábban. Kevesebb baleset is történt, mindössze kettő (kéztörés, ujj- csonkulás), ami persze még mindig figyelmeztető. SOK MILLIÓS ÉRTÉKET mentettek meg a diákok, még ha változó minőségben is dolgoztak. Nem az ő hibájuk, hogy olykor kevés volt a szedővödör, a létra, a láda, s néhol olyan területen dolgoztak, ahol már előzőleg a felnőttek leszedték az alma javát, a diákok inkább csak tallóztak. A szorgalom és a teljesítmény sem mindig volt összhangban, ugyanazért a munkáért az egyik tsz- ben, állami gazdaságban többet, míg a másikban kevesebbet kaptak. Néhol az is előfordult, hogy a tanulók csak a jelét kapták a felnőtt dolgozók bérének, holott ugyanannyit teljesítettek ... ÜGY LATSZIK, vannak visszatérő gondok is, mint a tisztálkodás, kézmosás jobb megszervezése, vagy az igazságosabb, ösztönzőbb bérezés bátrabb alkalmazása. Ki tudja miért, erről olykor megfeledkeznek a gazdaságok. Az sem használ a diákmunka rangjának, hogy akad tsz — a nyíregyházi Béke — amelyik kéthónapos késéssel jizet- te ki a tanulók bérét. Másutt — mint például Tu- zséron — a legjobb brigádok a kereseten kívül jutalmat is kaptak a tsz- től. Több termelőszövetkezet a diákokat megvendégelte és megköszönte a munkájukat, ami talán felért egy kisebb pénzesborítékkal. Aligha kívánhatunk lehetetlent a tsz-ektől, gazdaságoktól és az iskoláktól, hisz ahol negyvenezer fiatalt kell mozgatni, munkájukat naponta szervezni, előfordulhatnak zökkenők. De nem szabad elfelejteni, hogy a diákoknak a munkában töltött élmények a valóságos felnőtt életet, a felnőtt munkát jelentik és minden visszásságra érzékenyek. Jól tudjuk, a munkára nevelés nem oldható meg öt, vagy hét nap alatt az őszi mező- gazdasági munkákkal, de az itt szerzett tapasztalatok a munkáról, a teljesítmények elbírálásáról, a hangvételről igen fontosak számukra. EZÉRT IS ÉRDEMELNEK FIGYELMET a megyei összesítőben is szereplő javaslatok, észrevételek, amelyek szerint keresni kell az igazságost megközelítő bérezést. Nem egységes a diákok ruhahasználati díjának a megtérítése sem; megfontolandó, ahol ez szükséges, lássák el a diákokat munkaruhával, gumicsizmával is. Ha a régi ruháikban is dolgoznak a fiatalok, azért a ruha mégiscsak kopik és van, aki a a jobb ruhát veszi fel, mert nincs lehetőség az átöltözködésre. P. G. Új áruház — húsvétra Nyíregyháza Borbányán új ABC-áruház épül, a Mezép Vállalat kivitelezésében. A Nyíregyházi Afész boltja ösz- szesen 315 négyzetméter alapterületen fekszik, amiből 152 négyzetméter az eladótér. Húsvétra már ebben a boltban vásárolhatnak a háziasz- szonyok. (Császár) PANASZ NYOMÁN KŰLCSÉN Ráfizetés a melléküzemben Keserű hangú levelet hozott a postás Köleséről. Féltik, hogy bezárják a termelőszövetkezet nem túl régen létesített melléküzemét, ahol 120-an találtak munkát. Nincs más, mint a szövetkezeti vezetőktől érdeklődni — de egy kicsit nem árt elmeditálni a hasonló sorsú melléküzemeken sem. Kölesén tulajdonképpen egy melléküzem melléküzemében dolgoznak a lányok, asszonyok. Ugyanis a sárisápi termelőszövetkezet részére bérmunkáiban esőkabátokat, reklámszatyrokat, tasakokat készítenek. A gépek, berendezések Sárisápról, a Dunántúlról jöttek, onnan hozzák az alapanyagot, oda kell visszaszállítani a készterméket. Lánc, lánc... Hazai viszonyok között bizony elég szegényes az a fizetés, amit itt jó munka után is keresni lehet. (Talán kereshető a sok láncban is a kisebb jövedelem oka, hiszen másutt nyilván nagyobb hasznot hoz a műanyagüzem.) Persze a kölesei Kossuth Termelőszövetkezetben a legnagyobb vívmány a helyiben való munka, a 4,5 millió forintos termelési érték már kevésbé jelent eredményt. Azonban az sem mellékes, hogy a műanyagüzemben dolgozók az őszi almaszüretkor a fák alatt találhatók, nekik is köszönhető, hogy időben, jó minőségben szedik le az almát, s ezzel javítják a szövetkezet jövedelmezőségét. A tsz elnöke, dr. Kávássy Pál elmondta, hogy a sok év utáni veszteséges gazdálkodás rendezésekor felülvizsgálták az egyes ágazatokat is. Ennek alapján szabták meg, hogy a ráfizetéses tevékenységeket vagy meg kell szüntetni, vagy jövedelmezővé tenni. így már érthető a tagok aggálya, hiszen a műanyagüzem az utóbbi időben nem hozott nyereséget. Azóta a szövetkezeti vezetők többször tárgyaltak a sárisápi termelőszövetkezettel, igyekeznek megteremteni annak a lehetőségét, hogy nyereséges legyen a munka. (S az sem mellékes, ha a tsz többet kap, akkor a tagok is többet keresnek, mert a bérmunka 45 százalékát kapják a dolgozók, a töbhi a szövetkezeté a fűtés, világítás, szállítás és egyéb költségek fejében.) Próbálnak más üzemekkel is kapcsolatot felvenni, hogy esetleg jövedelmezőbb tevékenységet találjanak. Sole a „ha" Ezek alapján önmagában nem indokolatlan, ha az elnök a műanyagüzem továbbfejlesztését elképzelhetőnek tartja. Ebben az esetben — ha a jövedelmezőségi feltételek is teljesülnek — találkozik a tagság és a szövetkezet érdeke. Csakhogy ebben jelenleg sok a feltételes mód, s nyilván a kölesei asszonyok biztos választ szeretnének. Röviden talán elég enyo Hát ezt a gyereket nagyon szerette az öreg. Valahogyan olyannak vélte, amilyen talán ő lehetett ilyen idős korában; hat-nyolc évesen; ám ez a gyerek már ma többet tud a világból, mint ő tudott tizennyolc éves karában. A vénember számára szomorúak az évek. Csak egy ilyen gyerek tudja tán felderűaí- teni. Mert mit kért a gyerek? — Nagyapa, vegyél nekem egy olyan elemlámpát. — Milyet? — Hát amilyennel a hatalmas alagútbán innen, egészen Sárospatakig a nagy Fejedelemhez mentél. Megijedt az öreg. 0 valóban mesélt a gyereknek töbhször meséket, ám soha nem gondolta, hogy azok valóságot szülnek. — Azt mondtad nekem, voltál Nála. — Mondtam, na. — És az alagúton mentél hozzája, lámpával. — Hát mi mással mehettem volna a sötét alagútban? — De akkor már te hány éves vagy, nagyapó? — Sok. — Rákóczi fejedelem pedig nagyon régen meghalt. — Hát meg. — S te még élsz. — Becsaptalak én téged valaha? — Még soha, nagyapó. — Na hát akkor higgy nekem. Magukban talán mondották is: szegény vén hülye. De megtették, amit kért. Az öreg pediig elvitte a kincset az unokájának. Galambos Lajos : o Hol van a mese vége? — Mondotta nekem: Jankó fiam, te csak éljél: szánts, vess, arass. Ezt mondotta, hát teszem a parancsot. A gyerek: — Gyanús itt nekem valami. Ha legalább azt a lámpát nekem adnád, amivel hozzája mentél. Akkor tán el is hinném. — Eldugtam én azt a lámpát, nagy mélységekbe, titkos helyre. Idő kell hozzá, míg előszerzem. — Mikorra szerzed elő? — Hát, kérlek, megkapom a nyugdíjat, és akkor elutazhatom anra a titkos helyre. Rendben? — Rendben. Nem csapsz be? Ebben maradtak. S az öreg iszonyú gondban. o Amikor megkapta a nyugdíját, bement a városba, s ott egy boltba. Kérte az elemlámpát, két égővel. — Hisz az két égővel jár — így az eladó. — Akkor négy égővel — mondotta az öreg — és dupla elemmel. — Kérem. — Ám még valamit. — Karcolják be a lámpa hátuljába: II. Rákóczi Ferenctől Szabó János katonámnak. Az eladók összenéztek. Magukban nevettek is. Néhány nap múlva azt mondta néki az unokája: — Nagyapó, azt mondják, akkor még nem volt elemlámpa. * — Ki mondotta? — A tanító néni. — Akkor mondd meg néki, gyermekem, kérdezd meg tőle, vajon tudja-e, hol van a mese vége? A gyerek elment másnap, és hazajővén, azt mondta: — A tanító néni azt mondta: nem tudja, és az én hülye kérdésem miatt adott egy intőt. — Szomorú — így az öreg. — De azért mi tudjuk, ugye, hogy az igaz meséknek soha nincsen végük? — Mi tudjuk. De az ellenőrzőmet írd alá azért, nagyapó, mamától is kikapnék ezért. — Aláírom — mondotta az öreg. — A mese nélküli világban a tiszta mesét. nyit a panaszról, s a várható megoldásnál. Ami túlmutat ezen, az több szabolcs-szat- mári szövetkezet baja. Ugyanis mindenáron nem lehet melléküzemágat létesíteni, s igencsak oda kell figyelni, hogy ott nemcsak munkát, hanem megfelelő jövedelmezőséget is találjanak. Kölesén napi 120—130 forintot keresnek, akik jobban dolgoznak. önmagában a havi 2—2500 forint fizetés azt mutatja, hogy ilyen munkát az országnak csak azokon a részein vállalnak, ahol jóval több a munkát kereső, mint a biztosan fizető munkahely. Felkészülten, felelősséggel A dunántúli termelőszövetkezetben, de Budapest környékén másutt is, kevésbé találnának ilyen bér mellett munkásokat. Ennek alapján bízni lehet abban, hogy a tárgyalások a magasabb fizetség reményében sikeresek lehetnek. S nyilván azt is ellenőrizni lehet, hogy a termelőszövetkezeten belül mit lehet tenni a kevesebb kiadás érdekében a műanyag- üzemnél. Jóval több híradás jelent meg a terjedő melléküzemágakról, mint a rövid életű, ráfizetéses vállalkozásokról. Pedig megyén belül is lehetne szép számmal sorolni ilyeneket. Mindez figyelmeztet: felkészülten, felelősséggel szükséges ezzel a tevékenységgel foglalkozni, különben a tagság kiábrándulását hozhatja, de valahol a szövetkezetnek is kárt jelent. (Kölese esetében például azt hogy az almaszüret idején nem lesz elég ember.) Lányi BotondJ. A tanlevél S ok áldás aligha kíséri Nyíregyházán a Szabolcshő munkáját. Különösen a Jósa- városban lakók elégedetlenek. Bizonyítja ezt tucatnyi olyan levél, mely szerkesztőségünkbe érkezik. Ha ehhez hozzáteszem azokat, akik nem írnak, csak bosszankodnak, egészen szép szám kerekedik ki. A beérkezett levelek között volt egy egészen érdekes. Ezt nem panaszos, hanem egy hőfokellenőr irta. Ez volt az az írásmű, mely végképp megerősítette bennem, hogy a szolgáltatással valami baj van. Mert a hőfokfőellenőr oktat, tanít arra, hogy kell okosan felhasználni a szolgáltatott hőt. Többek között javasolja, hogy szerezzünk be barométerrel egybeépített hőmérőt, a radiátor mögé tegyünk hővisszaverő felületet, lehetőleg fémből készült bútort használjunk, mert az nem nyeli el a hőt; eligazít, mely tapétaszínek tiltottak (!), megmagyarázza, hogy a szellőztetés a rossz levegő kicserélésére hivatott, s nem arra, hogy kihűtsük a lakást, megmagyarázza, hogy a lakásban tartózkodók személyi milyensége is befolyásolja a hőérzetet (biztosan jó, ha van lázas ember, az sugározza a hőt); meghatározza, hogy mit tegyünk a virágokkal és így tovább. Nem, ez nem vicc, nem irónia, ez nem gúnyirat. Oktatólevél. A végén a főhőfok- ellenőr pecsétjével, s a vállalat főmérnökének láttamozásával. Nos, ha ennyi minden — s a sor nem is teljes! — kell ahhoz, hogy valaki ne fázzon a lakásban, több száz forintos, előre beszedett (!!) díj ellenében, ott valami baj van. A fűtéssel. Hiába bocsátották ki a kis sárga fü- zetecskét, hiába írták körül a lakó kevés jogát, s annál több kötelességét, a Szabolcshő eddig — pedig még igazán hideg sem volt — nem lopta be magát a lakók szívébe. A viszony még hideg. Mint sok lakás. Bürget Lajos A Demecseri Építőipari Szövetkezet forgácsolóműhelyében Soltész János esztergályos gépkocsikhoz készít egyedi alkatrészeket. (Cs. Cs.)
