Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

1983. január 25. Kelet-Magyarország 3 Tanács és szakszervezet Kapcsolat közös haszonnal ÍGÉRETES EGYÜTT ­MŰKÖDÉSI MEGÁLLA­PODÁST kötött fél évvel ezelőtt a megyei tanács és az SZMT. A megállapo­dásban vállalták, hogy kölcsönösen segítik egy­más munkáját. Természe­tesen a sajátosságokat és a lehetőségeiét is figyelem­be véve. A tanácsi és a szakszervezeti munka ösz- szehangolásának, a való­ban kölcsönös és kiemelt segítségnek pedig a lakos­ság, a szakszervezeti tag­ság veszi hasznát. A helyi tanácsok, vala­mint a szakmai szakszer­vezetek megyei bizottsá­gai és a munkahelyi szb-k között eddig is volt kap­csolat. Az írásos megálla­podást azonban mégis jog­gal nevezhetjük ígéretes­nek és hasznosnak. Hi­szen nagyobb figyelmet fordítanak egymás mun­kájára, egyeztetik a célo­kat, a rendelkezésre álló anyagi és egyéb eszközö­ket, s várható, hogy a kol- , lektív bölcsesség miatt is a lehető legjobb döntése­ket hozzák. Az anyagi le­hetőségük mind a taná­csoknak, mind a szakszer­vezeteknek kisebb mint azelőtt. Fontos tehát a hi­ányzó összegek pótlása társadalmimunkával is. A tanácstagok és a szakszer­vezeti tisztségviselők más- ^ más módon szoktak tár­sadalmi munkára moz­gósítani. Legismertebb, hogy a tanácstagok járda­építést, a bizalmiak kom­munista műszakot szer- veznek A JÖVŐBEN MÉG IN­KÁBB LEHETŐSÉGŰK LESZ az egyeztetésre. A tanács és a szakszervezet eredményes együttműkö­désére talán legjobb példa a kabalási szabadidő-köz­pont létrehozása. Több millió forint értékű társa­dalmi összefogással már félig kész a szabadidő- központ. S ez elsősorban a Nyíregyházi Városi Ta­nács, a Nyírpazonyi Köz­sági Tanács, valamint a helyi ipari és városgaz­dálkodási dolgozók szak- szervezetének megyei bi­zottsága jó együttműkö­désének köszönhető. A HVDSZ azért is említhető a jó példák között, mert szoros kapcsolatot alakí­tott ki a megyei tanács ipari osztályával és építé­si, közlekedési és vízügyi osztályával. A szakmai szakszervezet megyei bizottsága a sajá­tos módján segíti a ta­nács szolgáltató és kör­nyezetvédő tevékenységét. Pár hónappal ezelőtt a megyei bizottság egyik fórumán a kisvárdaí költ­ségvetési üzem dolgozói­nak kedvezőtlen szociális helyzete került napirend­re. Erre a fórumra meg­'s ________________________ hívták a Kisvárdai Városi Tanács elnökhelyettesét is. A szakszervezeti tisztség- viselők kérték: a tanács a költségvetési üzem nyere­ségéből utaljon vissza, hogy tudjanak szociális létesítményt építeni. Ez megtörtént, így hamaro­san kész lesz az új szociá­lis létesítmény. A megyeszékhely vala­mennyi polgárát kedvező­en érinti az Élelmiszer- ipari Dolgozok Szakszerve- vezete megyei bizottságá­nak rendhagyó kezdemé­nyezése. A megyei bizott­ság — mielőtt megtár­gyalta a sütőipar, illetve a kenyérellátás helyzetét —, helyszíni szemlét tartott a sütőüzemekben. S ezen a szemlén, pontosabban helyszíni tapasztalatszer­zésen részt vett a megyei tanács képviselője is. Az egyeztetésnek az okos ér­velésnek köszönhető, hogy a megyei tanács soron kí­vül jelentős kölcsönt ad a Nyíregyházi Sütőipari Vál­lalatnak, így a tervezett­nél fél évvel korábban lesz új kenyérgyár Nyír­egyházán. Az együttműködés jó példáit hosszan lehetne még sorolni. A Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglá­tóipari Dolgozók Szakszer­vezetének megyei bizott­sága például közvélemény­kutatásokkal. javaslatok­kal segítette a boltok jobb nyitvatartási rendjének kialakítását. A szakszerve-- zet társadalmi ellenőrei a megyei tanács kereskedel­mi ellenőreivel több téma- vizsgálatban vettek részt. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága (és több alap­szervezet) szoros kapcsola­tot alakított ki a tanácsok szociálpolitikai csoportjai­val. Különösen nagy jelen­tősége volt ennek tavaly, a rokkantak éve alkalmá- mából. A segélyezést, a szociális otthoni beutalást is eredményesen segíti a szakszervezet a maga sa­játos módján. A CSAKNEM ŰJ SZAKMAKÖZI SZAK- SZERVEZETI BIZOTTSÁ­GOK szinte napi kapcso­latot tartanak a tanácsok­kal. És nemcsak a szociál­politikai munkát segítik. Részesei például a kör­nyezetvédő, kömyezetszé- pítő munkának. A nyír­egyházi szakmaközi bizott­ság egy tucat megvalósít­ható javaslatot adott a vá­rosfejlesztési koncepció ki­dolgozásához. A nyírbátori szakmaközi bizottság köz­benjárására nyitottak bú­torboltot a fiatal városban. Van tehát miről beszá­molni. Az első fél évnek látványosak az eredmé­nyei. S az első megálla­podás öt évre szól... Nábrádi Lajos A csegftldi Bajcsy-Zslllnszky Tsz léüzemében naponta 40 ezer liter almaiét préselnek ki, amiből a Nyíregyházi Konzerv­gyárban további feldolgozással almasűrítményt készítenek Képűnkön: Szabó Béla a présrácsot rakja fel a gépre. (Cs. Cs.) A HERBARIA nagyhalászi üzemében évente több, mfalt húsz tonna borsmentát dolgoznak fel egyéb nö­vényeken, fűszereken kívül. Képünkön: flakonokba töltik, majd csomagolják a közkedvelt teakeveréke­ket, fűszereket. (Császár Csaba felvétele) „...akkor itt összefogott néhány ember" Az ecsedi bank „Akkor itt Ecseden össze­fogott néhány ember. Még olyan is volt, aki nevette őket, hogy ugyan már, miféle bankot akarnak maguknak a szegény emberek? Nem lehet abból bank soha. Még­is : huszonheten nekikezd­tek. Fehér Viktor volt az el­ső társadalmi elnök. Ne­gyedszázada ennek. Ügy ad­ták össze a kis pénzüket, ki mennyit, ötszáz forint már nagy pénz volt akkor. Más­féle bankot akartak. Olyat, ami az övék ... „Valamikor a láp falvaiban, de másutt is, rossz hí­re volt a banknak. Adott az kölcsönt, de ha az idő­járás rossz évet akart, ha sok volt a víz, vagy ha éppen túlságosan is kevés, akkor jött a bank, és nemcsak a kölcsönt vette vissza, hanem rátenyerelt a szegény emberek kis földjére is, és elvette tőlük kegyetlenül”. I rekben építkezünk. Bíznak bennünk, és mi igyekszünk partnerek lenni. Ebben nagy segítség az. hogy míg egyfe­lől az állam felelősséget vál­lal értünk, másfelől mi itt a magunk területén ismerjük a körülményeket, ismerjük az embereket, tehát köny- nyebb a magunk munkájáért vállalni a szükséges felelős­séget. Mi történik egy falusi bank, egy takarékszövetkezet életében? Az, ami a társa­dalomban történik. Olyan itt dolgozni, mint ha a gazdasá­gi élet egyik fő erén tarta­nánk a kezünket. Csak példa: megszületett az ifjúságpolitikái határozat; ez jelentkezik kölcsönlehető­ségekben és meghatároz sza­munkra bizonyos feladato­kat. Más példa; ami az or­szágban történik azt mi mégérezzük abban, hogy míg valamelyest csökken az áruvásárlási kölcsönk ará- nya, nem utolsó sorban azért, mert a tartós fogyasztási cikkekben a falusi háztartás felzárkózott a városi ellátott­sági szinthez, nőtt a személyi és a termelési hitelek száma es összege, A politikának sok arca van. egyik arca az is, hogy milyen tervekhez el­határozásokhoz adunk. ad­hatunk hitelt, támogatást Például az építkezésekhez, a falu lakossag-megtarto ere­jének növelesehez . Nemcsak ügyfelek... „Tizenegy éve vagyok Nagyecseden a takarékszövet­kezet elnöke. Majdhogy­nem a semmiből kezdtük. Ma fiókjaink vannak Csaholy- ban, Mátészalkán, ellátjuk Ecsedet, Fábiánházát. Vala­mikor volt háromszáz ta­gunk, most több, mint hét és fél ezer. Csak 1982-ben 500 fővel emelkedett a taglét­szám. Valamikor volt 500 000 forint tőkénk, nyolcszázezer forint körüli forgalmunk. Ma 87 millió forint a be­tétállomány, hat százalékkal nőtt tavaly. Az összes köl- csönállományunk majdnem elérte a 22 millió forintot. Itt Nagyecseden, de a fiók­jainkban is ideális körülmé­nyek között dolgozunk. Foly­tathatnám a számok, a szak­mai mutatók felsorolását, de azt gondolom, hogy nem ez a lenyeges. Az a bizonyos ta­karékszövetkezet, amelyet 27-en megalakítottak itt valamikor, nemcsak székhá­zat épített, hanem az embe­rekben, a minket ismerő ügyfelekben (és nemcsak az ügyefelekben) építkezett. Különben örülök, hogy be­széltek magának a falusi em­ber és a bank egykori viszo­nyáról. Én magam Fábián- házán nőttem, tudom apám, és a rokonok meséit, hajdan­volt történeteket, és ezért jó érzés újra meg újra ki­mondani, hogy mi. ebben a világban, ebben a társadalmi rendszerben másféle bankot, csinál­tunk. Olyant, amilyenre en­nek 9 társadalomnak szüksé­ge volt, és még sokáig szük­sége is lesz...” Kora délelőtt van. A taka­rékszövetkezet központjában nagy a forgalom. Pénzt hoz az év vége, pénzt visz az év végi ünnepsor, de már a ház­táji gazdaságok tavaszi ter- vezgetése is. Kalavé János — igaz nevek nélkül — szí­vesen lesz az „ügyek” ide­genvezetője: — Egy sor szakmai mu­tatóban a megye legjobb szö­vetkezetei közé tartozunk. Azt mondtam, hogy az embe­rajzoiják negyedszázad tör­ténetét. Az egyik tablón az alapítók fényképei láthatók. Jó lenne tudni, hogy ál­modták-e valamikor ilyenné a bankjukat. Kalavé János a.jövőről beszél: Ilyenné álmodták? — Gondjaink vannak, és lesznek is. Tervezünk új szolgáltatásokat, szeretnénk, ha kevesebb lenne a kötött­ség, ha az OTP-hez közelí­tő módon szabadabbak len­nének a keretek, ha része­sedhetnénk, gazdálkodhat­nánk a dotációk adta lehe­tőségekkel, ha jobban se­gíthetnénk bizonyos politi­kai határozatok megvalósu­lását. Mindez nem panasz, egyszerűen arról van szó, hogy a takarékszövetkezetek kis falusi bankból felnőtt intézményekké lettek. Ered­mények igazolják, hogy egy­re nagyobb feladatokra ké­pesek. A lakosság kényelmét szolgálná például, ha nálunk is lehetne OTP-kölcsönöket törleszteni. Állok a tabló előtt az elő­csarnokban. Nézem a meg­sárgult képeket, és egyszerre csodálom és megértem azo­kat az embereket, akik va­lamikor gyűrt százasaikat ki­simogatták és odaadták egy szép álomért. Ott Nagyecse­den —■ és csak a megyében is 19 helyiségben —, hogy megszülessék a falusi bank. Bartha Gábor Kenderpéniért jönnek Állok, nézem a takarék- szövetkezet hétköznapi for­galmát. Meglep, hogy sokan vannak olyanok, akik először járnak itt, akik gyakorlatla­nok az ügyintézésben. Ken­derpénzért jönnek sokan Kosa Sándorné főkönyvelő magyarázza: — Átvállaltuk a termelő- szövetkezttől a kifizetéseket. Pontosabban: a leadott ter­mékek árát mi a ledást kö­vetően kifizetjük a termelő­nek, vagyis meghitelezzük a termelőszövetkezetnek. A termelő így jobban jár, nem vár a pénzére. Hasznunk ezen az ügyleten? Nem pénz, hanem azzal, hogy az emberek itt veszik fel á pén­züket, bejönnek ide, megis­mernek minket. Reklám ez, de olyan reklám, amire nem kell költenünk és mégis min­denkinek jó. Nem véletlen, hogy 388 új betétesünk volt már 1982 első kilenc hónap­jában, hogy 6,12 százalékkal j nőtt a betétállomány. Mi örü- j lünk ennek a forgalomnak I hiszen ez igazolja, hogy szűk- I ség van ránk ... A takarékszövetkezet elő- j csarnokában tábla: rajta I grafikonok, adatok. Számok, j színes vonalak mutatják, Kerékpártit Ha az okosság útjának nevezném, bizonyára túl­zással vádolnának. Pe­dig az. A kerékpárutat Nagycserkeszen építet­ték, olyan hosszan, mint amilyen hosszú maga a falu. ’ Aki gyakorta jár arra, az tudja: nagyon forgal­mas település Cserkesz. Erre mennek-jönnek a Budapestre tartó gépko­csik naphosszat, de ter­mészetesen a Tiszavas- vári, Tiszalök útiránnyal közlekedők is ezt az or­szágútat választják. Au­tók százai rohannak, ko­cognak itt át. Magyarul: veszély van bőven. Az ötlet, hogy legyen kerékpárút, két dolgot is megoldott. Egyrészt ki­kerültek a kétkerekűek a veszélyes kövesútról, s járda is lett a faluban. Nem is akármilyen. A bicikli és a gyalogos jól megfér egymással, ez nem új dolog. Ha lehetne, ajánlanám sok más településnek is ezt a formát. Haszna, előnye kétségtelen. A járműforgalom hatalmas, s egyre csak nőni fog. A kerékpár a falvakban még nagyon-nagyon so­káig fontos közlekedési eszköz marad. Legyen hát kerékpárút, s ezzel nagyobb biztonság. Nagycserkeszen bizonyá­ra szívesen elmondják, miKent csinálták. Érde­mes megtanulni, (b) ■ g ince napján, január 22-én szombaton tizenegy és két óra között ki-kikandikált a felhők közül a nap. A Meteorológiai Intézet fiatal meteorológusnője Sós­tón 2,8 és 5 Celsius-fokot mért. A Krúdy-szállóval ételien ben a tejcsárda előtt zacskós tejet, kakaót ittak a kirándulók. A szép faragású székely­kapu tőszomszédságában a gombasöröző előtt a kerti asz­talok mellé három öregúr telepedett. Kártyáztak, s egyi­kük bemondta idén Sóstón az első piros ultit. Közben jóízűt húztak a korsóból, s bár még látszott leheletük a levegőben, a kedvük tavaszt ígért. Sóstógyógyfürdőn a kertekben itt és ott füst szállt a magasba. Égették az őszről megmaradt avart. Emberek várták, figyelték a tavaszt, s hallgatták a nyitnikék szün­telenül ismétlődő énekét. Egy hete akasztottam fel a fe­kete fenyő egyik ágára a madáretetőt. Kiváncsi voltam, vajon megtalálták-e az énekes madarak, a fázok, a télen eléséghez nehezen jutó kis barátaink? örömmel tapasz­taltam, elfogadták az etetőt, és jócskán fogyasztottak a finomságokból, napraforgó-cirok- és. kölesmagból. Lát­tam, amint egyik cinke, fejjel lefelé csipkedi a csemegé­nek szánt dióbelet, amely dróton csüng alá. Fehér takaró híján most is sok helyen üdezöld a fü- szőnyeg. A tavasz csalhatatlan jele, hogy nyílik a szikla­kertekben a fehér és a lila havasi erika, s a díszmogyoró- bokor is bontogatja rügyeit. Nem alszik már az április­ban szinte tűzben égő japánbirs sem. apró, zöld levélké­ket bontogat A Lonicera japonica, ez a fél örökzöld fu­tónövény is új leveleket hozott. Zöldülnek a nyírfák rü­gyei is Tavaszi hírnökök. Féltem valamennyit, hisz az időjárás szeszélyes, s lehetnek még kemény fagyok, hidegek már­cius 21-ig, amikor hivatalosan is beköszönt a kikelet. Reménykedjünk, hogy megmenekülnek, hogy különö­sebb veszély nélkül bonthatják ki rügyeiket, leveleiket, virágaikat a növények, s nem hallgat el a nyitnikék. F. K.

Next

/
Thumbnails
Contents