Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
2 Kelet-Magyarorezág 1983. január 25. Szívünk S zívünk és ereink nehezen bírják a kor rohamait. Az idő kegyetlenül felgyorsult, de a szívdobbanások egyformák , évtízezrek óta. A természet és a bennünket körülvevő világ aszinkronba került. Még, nem tanultunk meg új módon élni. És ebbe gyakorta belebetegszünk, bele is halunk. Szabolcs-Szatmárban is több százan kerülnek évente infarktussal kórházba. \ Háromezret is meghaladja azok száma, akiket rendszeresen gondoznak. És tízezrével vannak azok, akik félnek. Olvasmánnyá lett az egészségügyi statisztika. A csupán cseppnyi reményt adó hír az orvostudomány berkeiből fellobbantja a reményt. És közben gondolkodás nélkül bántjuk egymást. Jókat és nagyokat eszünk. Elvállaljuk és elvállal tatjuk a képességet meghaladó feladatot. Viaskodunk az új környezettel. A technika, a tudomány, az urbanizáció, a közlekedés gyakorta ejt kétségbe. A változó élet gazdasági és társadalmi ellentmondásai meg-megbéní- tanak. Türelemetlenek vagyunk. Káros szenvedélyekben próbálunk menedéket szerezni. Nyíregyházán ma mérlegre kerül életünk. Egy ankét ül össze, melyen az egyetlen téma: a szív. Az előadók: kiváló szakemberek. A hallgatók: laikusok. Gazdasági, politikai, mozgalmi területen dolgozók. Akik maguk sem védetitek, de tehetnek azért, hogy más védettebb legyen. Dialógus lesz tehát. A tét: hogyan óvhatjuk, védhetjük, menthetjük szíveinket. A mai élet nagy művészete az alkalmazkodás. Mindenhez, ami új, mindenkihez, akivel kapcsolatba vagyunk. Mondhatnánk úgy is: tolerancia, mindenek előtt. És ebben a fogalomban, s a belőle következő gyakorlatban rejlik a nagy orvosság is. A konfliktust oldó, a szívet kímélő lehetőség. A z egyik oldalon küzd értünk és velünk az egészségügy. De vajon küzdünk-e kellő erély- lyel mi a másik oldalon? Vigyázunk-e magunkra, s egymásra? Mert ha csak az egyik oldal küzd, vajmi kevés a siker esélye. Ezért köszöntjük a mai an- kétot. Alkalom a teendők összehangolására, a közös haditerv kidolgozására. Tegye mindenki jó szívvel. (bürget) A tárgyalóteremből Kasza Sándor 30 éves többszörösen büntetett előéletű mándoki lakos egy este több helyen italozott a községben és ittas állapotba került. Késő este elhatározta, hogy valahonnan megpróbál pénzt szerezni. Amikor a bisztró bezárt, és a környék elcsendesült, visz- szatért a bisztró épületéhez. Hátul próbált bemenni, lefeszítette a lakatot az ajtóról és bejutott a konyhahelyiségbe. Feltörte a kiszolgáló pult fiókját, majd a benne lévő kazettából kiszedett 13—14 ezer forintnyi kész- pézt, ezenkívül egy-egy ötW ■ , Óvoda, tornaszobával A Tisza vasvári Alkaloidában sók fiatal dolgozik, s néhány éve ifjúsági parlamenten vetették tel, bogy a gyári lakótelepen új óvodára »enne szükség. A gyár vezetése elfogadta a javaslatot, b IS millió forintot juttatott az építkezéshez. A KÉM ÉV kivitelezésében elkészült 100 személyes létesítményt — amelyben tornaszoba is helyet kapott — a napokban népesítették be ^ a gyerekek. Képünkdn: foglalkozás az új óvoda |f egyik nagycsoportjában. (Gaál Béla felvétele) A 9 99 képér: yo ELŐTT Jelentkezőket várnak Az iskolaszanatóriumokba, Kőszegre százötven légzőszervi és asztmás, Vajtára száznegyven enyhén mozgás- sérült általános iskolás kaphat négyhetes beutalót koedukált csoportokban. A gyermekszanatóriumok eddigi, több mint egyéves működését eredményesnek ítélték az orvosok és a pedagógusok. Nem ismerik Kiderült azonban, hogy a nem kellő tájékoztatás miatt félreértések is adódtak: a pedagógusok és a szülők egy része aggódott, hogy a gyermekek elmaradnak a tanulásban. Ez a félelem alaptalan, mivel mindkét helyen jól képzett pedagógusok tanítanak, s a kis beutaltak nem maradtak el még a nyelvtanulásban sem. Az ország többi iskolájával azonosan már a negyedik osztályban elkezdődött az orosz nyelv oktatása. Továbbra sem ajánlatos az első félévben az elsősök, a második félévben a nyolcadikosok beutalása, mivel az a beilleszkedési, illetve pálya- választási időszak. Kisegítő iskolásokat nem tudnak fogadni egyik üdülőszanatóriumban sem, mivel nincs lehetőség gyógypedagógiai oktatásra. Előfordult az is, hogy Vajtára nemcsak enyhén mozgássérülteket, vagy hanyagtartásúakat, hanem mozgásukban erősen korlátozottakat is küldtek, holott az üdülőszanatórium háromszintes kastélyban van, ahol a kis vendégeknek önállóan kell közlekedniük. A terápiát nem az úszás, hanem a napi rendszeres intenzív gyógytorna jelenti. Az üdülőtől mintegy két kilométerre található egy melegvízű strand, de ez csak időszakosan — májustól szeptemberig — használható. Azt is jó tudni, hogy a vajtai szanatórium nemcsak az enyhén mozgássérültek gyógyítására alkalmas, hanem baleseti sérülteket is fogadhat utókezelésre. Gyógyító levegő Kőszegen a szubaLpesi, pormentes levegő gyógyító hatású. Az ide beutaltak rendszeres gyógytomáztatással a helyes légzést is gyakorolják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a beutalók igénylésével sincs tisztában mindenki. Mindkét szanatóriumba kizárólag csak orvosi javaslattal juthatnak el az általános iskolások. A javaslatot az iskolaorvos, a szülő és a pedagógus egyaránt kezdeményezheti. A szakorvos által kiállított javaslatok a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézetbe (1531 Bp., Mártonhegyi u. 6.) jutnak. Felülvizsgálat után továbbítják a SZOT-iba, ahonnan a beutalók a szakszervezeti központokon keresztül kerülnek el valamelyik szülő munkahelyi alapszervezetéhez: Többen azzal sem voltak tisztában, hogy a négy hét csak alapbeutalás. Ha a gyermek állapota indokolja, nyolc, illetőleg maximálisan tizenkét hétre is el lehet jutni Kőszegre, vagy Vajtára. Nagyon fontos, hogy a jelentkezési adatlapon a szülők munkahelyének megnevezését, címét, valamint az ágazati-iparági szakszervezeti központot minden esetben teljes névvel szerepeltessék. Ennél az üdülésnél nem feltétlenül szükséges a szülők szakszervezeti tagsága. Ha a gyermek egészségi állapota indokolja a beutalást, ettől el lehet tekinteni. Tanulnak is A vajtai és a kőszegi intézetek csak a szorgalmi idő- szákban, a tanév alatt, működnek szanatóriumként, a vakációban kéthetes csoportokban üdülő diákokat fogadnak. Sajnálatos, hogy a sok előny, a jó gyógybatás ellenére sem vált eléggé közismertté a gyermekszanatóriumi beutalás. Eddig nem minden csoportban volt teljes a létszám. Mindkét üdülőszanató- riumfba még a február 4-én induló turnusra is lehet jelentkezni. A négyhetes beutaló ára mindössze 500 forint. B. J. Kasszát bontott Kasza literes demizson kevertet és almapálinkát. Távozóban felborított egy láda ásványvizet és más kisebb károkat is okozott. Másnap fölkereste őt régi ismerőse, Veréb Ferenc 36 éves többszörösen büntetett előéletű helybeli lakos, és közölte Kaszával, hogy tudomása van a betörésről. Kasza —, hogy Veréb hallgasson—, átadott neki kétezer forintot. A megindult eljárásban rendkívül nehéz és körülményes volt a bizonyítás, mert a vádlottak — Kaszán és Verében kívül még egy harmadik is volt —, állandóan módosítgatták a vallomásaikat, máskor pedig nem a lakásáról kellett idézni egyi- kőjüket, hanem az ország valamelyik börtönéből elővezettetni, például Veréb Ferencet, aki az elsőfokú ítélet meghozatalakor is egy régebbi adósságát töltötte. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a betörés miatt Kaszát — mint többszörös visz- szaesőt — egy év és négy hónap börtönre büntette, az orgazda Veréb Ferencet pedig hét hónap börtönre. Az előbbit két, az utóbbit egy évre tiltotta el a bíróság a közügyektől. Az ítélet jogerős. (ts) viaárlA, mert buát kapott, pedig törpeharcsát szeretett volna venni. így jár az, aki be- dfil a nyíregyházi Kossuth téri ABC nagybetűs reklámjának, amelyik más folyami halak mellett a törpeharcsát is eladásra kínálja. Aki ismeri ezt az Ízletes csemegét, szivja ugyan a fogát, de még borsos árát is lepengetné érte, de gyanakodva forgatja a fagyasztó tálcát, rajta négy, arasznyi halacskával. Olyan szép domború a hátuk, mintha még egy sor lapulna alattuk. Aztán, ahogy az lenni szokott, akad a hűtőpulban egy-két szakadt csomag is, ami leleplezte a szemfényvesztést: tenyérnyi szelet busa rejtőzködik az Ízletes harcsatestek alatt. Megpróbáljuk követni jelen piaci stratégiát. Aki már evett törpeharcsát és a pénztárcája is megengedi, az a kezébe veszi a csomagot, tetszik neki a gusztusos hal, megfordítja és látja, hogy hiába 89 forint egy kiló, erre huszonnégyet Írtak, pedig közel a fél kilóhoz. Nyilván elmérték — villant át az agyán — úgy kell nekik — gondolja. — Miért adják ilyen drágán — nyugtatja meg háborgó leí- kiismeretét. Otthon aztán megtalálja a busát és egy szava se lehet, mert azt külön mérték, külön számolták, azért volt olyan olcsó. Tiszta marad tehát a kereskedő keze, és még a busától is megszabadult. De beleesett az árukapcsolás vétkébe. (és) Havonta egy adással jelentkezik a most mái' negyedik évfolyamába lépett Felkínálom című műsor, melynek hasznosságáról bárkinek — aki rendszeresen nézni szokta — volt módja meggyőződni. A legutóbbi adás- kész tő, Pomezanski György a múlt évben bemutatott ötletekről. találmányokról, azok sorsáról adott összefoglalót. Ugyanő vonta meg az eltelt három év mérlegét a múlt heti műsorújságban is. Az embernek örülnie kellene, hogy mennyi jó és legfőképp hasznos találmány, újítás születik szinte napról napra. És valójában örül is de egyúttal meg is keseredik az öröme, amikor arról szerez tudomást, hogy m; minden akadályozza, hátráltatja vagy éppen: teszi lehetetlenné ezeknek a gondolatoknak a gazdaságban való alkalmazását, széleskörű bevezetését. Az ügyintézés bürokratikus lessúságán és buktatóin kezdve a joggal megkövetelt, a minden kétséget kizáró bizonyítási (többször is megismételt) kísérleteken át nem egyszer a rosszindulatú, irigy és jogtalan hasznot leső (kicsikarni akaró) akadályozásig, amikor is a találmány, újítás csak akkor kaphatna zöld utat, ha X-et vagy Y-t a feltaláló társul fogadja, „beveszi a buliba”. Ha netán az ötlet szülője ebbe nem megy bele, akkor a találmányból semmi nem lesz, vagy évekig, esetleg egy-két évtizedig is kínlódik az ügy, ha a feltaláló eléggé konok és szívós ehhez a kemény harchoz. Van példa ilyenre is. A televízió egy másik műsorában nemrég láthattunk ilyet, de a termelőszférában dolgozók közül szinte bárki tudna beszélni hasonló esetekről. Az bizonyára nyilvánvaló mindenkinek, hogy tipikusnak nem mondható az a családi vállalkozás!, amelyről ugyancsak Pomezanski György készített kétrészes dokumentumfilmet A nyertesek! — nyertesek? címmel. A belőle levonható többféle tanulság sem általánosítható mindenféle vállalkozásra. Ám az mindenképp kétségtelen igazságként állapítható meg ebből a filmből is, hogy mind az ilyen (részben önálló), mind pedig a vállalaton belüli kisvállalkozás igen kemény munkát, jó szervezést és alapos szakmai felkészültséget követel meg, ha akár a vállalkozó, akár a gazdasági munkaközösség vinni akarja valamire, ha eredmé- . nyesen akar gazdálkodni. Mindezért pedig megérdemlik a több jövedelmet, keresetet. Azonban ez a több kereset nem minden! A sok aggasztó kérdés közül csak egyet — talán a legfontosabbat — hadd említsek. Az egyén, a személyiség kiteljesedését, szellemi gazdagodását éppen az anyagi gazdagodásért folytatott túlzottan nagy, úgy is mondhatnám erőn (vagy az ésszerűségen) felüli vállalkozás akadályozza. Itt kellene megtalálni a helyes arányt, hogy az eszköz, az anyagi jólét (jobblét) megteremtéséért folyó munka ne legyen -végcél, hanem megmaradjon mindvégig eszköznek. Seregi István A RADIO MELLETT A Magyar Rádió Karinthy Színpadának Karc című, vasárnap délelőtti 1983-as téli kiadása egyenetlenségeivel és túltengéseivel együtt is színvonalasan szórakoztatott. Jó szívvel ajánlhatom a most csütörtök esti ismétlés meghallgatását. A „magas” irodalom, a színház és vidéke, a sajtó kiapaszthatatlan humorforrásaiból merített szatírák, glosszák, karcolatok illusztris szerzőktől és parádés szereposztásban kerültek a mikrofon elé, a már megszokottan szellemes Ka- posy Miklós szerkesztő-mű- sorkonferáló jóvoltából, Pós Sándor — nem túl nehéz feladatvállaló — rutinos rendezésében. Ami az előbbi kritikai megszorításokat illeti a műsorról, nos először az egyenetlenségről. Amennyire szerkesztői telitalálat volt a műsor indítása az egyik vezető irodalmi lapunkban megjelent három — idézőjelbe kívánkozó — modern- kedő „vers”-ről (s ezekért nyilván még honoráriumot is fizettek!) és az egykori kis Katóhoz írt közismert Heltai Jenő-vers, a Mert dalaimnak ... ellenpontként való beiktatása (kiegészítve Hegedűs Géza ugyancsak remek parafrázisává), egykét szám bizony annyira erőltetettnek s kevéssé humorosnak tetszett. (Pl. No- vobátzky Sándoré a mit törjünk összéről, vagy a Somogyi Pálé a „zoknigenetikáról.”) Szívesen hallgathattuk az Élet és Irodalomból visszaköszönő szatirikus publicisztikát (Bertha Bulcsúét többek között), a már olvasott irodalmi anekdotákat Karinthy Ferenc, Ungvári Tamás tollából, meg a színház körüli mazsolázást is. Viszont túltengett a műsor — ami szerkesztési aránytalanságra vall — a „csacsi-pacsi" és egyéb blőd- liző szófacsarásokban. Egy- kettőt elviselhettünk volna belőlük, ám négy, nagyon hasonló is volt az adásban. A jóból is megárt a sok... Szél Júlia stílusos kulturáltsággal búcsúztatta el vasárnap délután az Én, te, ő ... című, igazán „emberközeli riportsorozat műsorát. A Mi történt velük-hen visszatért néhány riportalanyához. Persze, egyikük- nek-másikuknak nem sikerült megoldaniuk magánéleti problémáikat az első találkozásuk óta sem, de akadt, aki egyenesen a korábbi riportnak és személyesen Szél Júliáak köszönte meg családi élete rendbejövetelét. De a többiek is hálásan nyilatkoztak újból a nem mindennapi kapcsolatteremtő készséggel rendelkező, meleg emberségű rádiósnak. Végül „csak” annyit írhatok, hogy jó és fölöttébb tanulságos volt a riportsorozatot meghallgatni. Merkovszky Pál
