Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. január 22, 693999^/ I Kedves elégedetlen levélíró! Sorait azzal fejezte be: biztos abban, hogy nem válaszolok, ezért se írja hát a nevét és a címét. A névtelenség ellenére is biztosít a jóindulatáról, amit köszönök, bár tartósságában nem vagyok bizonyos, ön egy előadó szemére veti, hogy válaszaiban nem volt elég indulatos, „csak” okos, hogy sok mindenről nem beszélt, amiről pedig — ön így írja — „biztosan lenne mit mondania”. Értem én. Azt az előadást húszévesek hallgatták. Nyilván ön is. Aztán, ahogyan ez lenni szokott, sor került a kérdésekre. Az ezekre adott válaszokat kifogásolja ön, de engedje meg nekem, hogy ebben a levélben visszakérdezzek: tudnak-e önök kérdezni? És mert nem csak egy hasonló előadást hallgattam már, nem kötöm korosztályhoz azt, hogy a válaszokkal elégedetlen, azok ellen utólag tiltakozók hibásabbak, mint az előadók. Számtalan bizonyságát sorolhatnám annak, nem bátorság vagy gyávaság dolga az, hogy ki mit mond egy pódiumon. ön is tudhat rá példát, hogy adott esetben egy televízióban, rádióban szereplő előadó több millió néző, hallgató előtt bátrabb, mint a közvélemény a magánvitáiban hogy országos gondjainkról tisztább szóval beszélünk, nyíltabban mondunk véleményt, mint fehér asztaloknál. Az effajta őszinte hang egész egyszerűen társadalmi szükségletté vált. Nem juss, nem ajándék, hanem egymástól elvárható, kérdezőnek és válaszokat adónak egyformán hasznos. Amit ön panaszol, abban a kérdések voltak, lehettek a hibásak. Létezik egy régi szólás, ami szerint tagadni csak azt lehet, amit ismerünk, és hinni is csak azt, aminek a tagadását tudjuk, bár nem fogadjuk el. Őszintén írom, mert hiszen ellentétben annyi névtelen levéllel, hiszek a jóindulatában, mert gondolkozni késztetett. És kíváncsibban járok azóta a világban. Meghallgátok egy-egy előadást és várom kihegyezett figyelemmel a kérdéseket. Azokat, amelyekről ön a levelében ír. pontosabban, amelyekre a levelében céloz. Irta, hogy a korosztálya problémáiról szinte semmit sem mondott az előadó. Ez lehet igaz. ha valaki úgy hallgat előadást, hogy magában hordozza azt, amit hallani szeretne. Nevezetesen, ha azt akarja hallani, ami rossz, ami nehéz, amin felháborodhat, amiből holnap vagy holnapután pesszimista jóslatokra telik. Olyan ez, mintha valaki azért megy ki a meccsre, hogy ott kikiabálja magát és elégedetlen a játékkal, mert csak jól játszottak és nem verekedtek a pályán, mert elmaradt a botrány, a bíróverés és ki tudja mi minden. Ahogyan írom: kihegyezett figyelemmel hallgatom most az előadások utáni beszélgetéseket, de sajnos egyre inkább az a véleményem, hogy néhány valóban jó, az előadást megértő, a téma ismeretét is igazoló kérdés elhangzik ugyan, de ezek szinte elvesznek a lapos és semmitmondók között, a természetes, hasznos kíváncsiságot sokszor elemészti, megkoptatja a szereplésvágy diktálta kíváncsiskodás. Emberek vagyunk, semmitmondó kérdésre érdekesen, izgalmasan. mindenkit érdeklőn válaszolni csak a legkiválóbb előadók tudnak, ők se mindig. Ök is belefáradhatnak a rájuk tukmált érdektelenségbe. A fórum pedig, amire kíváncsiak lettünk volna, elmúlik úgy, hogy néhány hét múlva már nem is emlékszünk rá. ön, kedves Elégedetlen Barátom azt írja: biztos abban, hogy nem válaszolok, nem válaszolnék akkor sem. ha a címét megírja. Elárulom, akkor is ezt a formáját keresném a vitának, ha Jeladóval érkezik a levél, mert nem csak önnek akarom elmondani, hogy az előadói őszintétlenség kevesebb manapság. | mint a kíváncsiság őszintétlensége. Vitáink, beszélgetéseink akkor lesznek jobbak, izgalmasabbak és hasznosabbak, ha nem csak az előadótól várjuk el a téma ismeretét, követeljük meg a nyílt szót, egyenes beszédet, hanem a jó beszélgetésekre fel is készülnénk a társadalom, a valóság ismeretéből. Tanácsként írom ezt. és remélem, elhiszi: a jó szurkoló több örömet talál a játékban, mint a keménykedésben. Ugyanígy lenne ez önnel is. Üdvözli ismeretlenül: HÉTVÉGI INTERJÚ Tassy Jenő megyei igazgatóval a társadalombiztosításról A Ügy hallottuk, hogy ebben az évben az w alacsony összegű nyugellátásokat emelik. Hallhatnánk erről bővebben? — Az MSZMP Központi Bizottsága 1982. december 1-i ülésén született állásfoglalás, hogy 1983 őszén emelni kell az alacsony ösz- szegü nyugellátásokat, az idős emberek anyagi biztonsága érdekében. A nyugdíj összege ugyanis — a megállapítást követően — a nyugdíjrendszer fejlődését nem követi, kizárólag csak a központi intézkedések következtében módosul. Tehát más annak a nyugdíja, aki egy-két évtizeddel ezelőtt ment nyugdíjba és más annak, aki nem régen hagyta abba a munkát. Lényeges dolog viszont, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét megóvjuk, Ennek érdekében már történtek intézkedések, és a most soron következő is ezt célozza. Ennek előkészítésén — ismereteim szerint — már dolgoznak. Válószínű, hogy a legidősebbek és az alacsony nyugdíjban részesülők kapnak majd anyagi segítséget. Megyénk közel 100 ezer nyugdíjasa közül mintegy 40 ezret érinthet ez az új intézkedés. A Jelenleg a lakosság jövedelmének 35 százalékát pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások alkotják. Ezen beiül is a legnagyobb tételt a társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatások jelentik. Miből fedezik ezt, és mennyit fordítanak például itt a megyében erre a célra? — A mi megyei igazgatóságunk 1983. évi költségvetése 4 milliárd forint. A köztudatban téves az a felfogás, hogy a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék és a dolgozók nyugdíjjárpléka fedezi a társadalombiztosítási kiadásokat. A hiányzó részt az állam a költségvetés terhére biztosítja. Megyénkben évente 2,9 milliárd forint bevétel származik a járulékokból, ugyanakkor a kiadásaink összege — mint már említettem — 4 milliárd torint. A Ön közel 35 éve. a szakszervezeti tár- ^ sadalombiztosítás megalakulása óta dolgozik az igazgatóságnál. így a társadalombiztosítás fejlődését nyomon kísérte. Ön szerint melyek voltak a fejlődés legfőbb állomásai? — A társadalombiztosítás jelentős politikai eseménye volt. amikor a párt szociálpolitikai programjaként az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete 1950 októberétől a társadalombiztosítás igazgatását a SZOT irányításával a szakszervezetekre bízta. A leglényegesebb elvi, politikai és tartalmi kérdés az volt, hogy be kell vonni a dolgozókat a társadalombiztosítási feladatok végzésébe, egyszerűbbé, demokratikussá kell tenni az ügyintézést. Így jöttek létre a vállalatoknál, intézményeknél a munkahelyi kifizetőhelyek. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai 1958 óta részesülnek nyugellátásban, a kisiparosok és hozzátartozóik részére az 1961- ben megalapozott nyugdíjrendszer biztosít ellátást. A családi pótlékra jogosult dolgozók köre 1953-tól a mezőgazdasági munkából élőkre is kiterjedt. Az anyasági segély ösz- szege kezdetben 400 forint volt, ma már 2500 forint. A családanyákkal kapcsolatban hozott legjelentősebb szociálpolitikai intézkedés 1967-ben született: a gyermekgondozási segély bevezetése, amely világviszonylatban is nagy jelentőségű. Fokozott gondoskodás történt továbbá a nehéz és egészségre ártalmas munkát végző dolgozókról, az üzemi baleseti sérültekről és a" hozzátartozóikról. £ Havonta hányán részesülnek táppénz- ^ ben a megyében? Ön szerint jól betöl- ti-e szerepét a táppénzszámítás szabálya, valóban pótolni tudja-e a táppénz a keresetveszteséget? — Megyénkben a táppénzes betegek száma tavaly naponta 9300 fő volt. A táppénzre jogosult dolgozók 5,9 százaléka volt (éves átlagban) táppénzen. E számok nem a legkedvezőbbek! A táppénz a dolgozó keresetveszteségét pótolja, betölti funkcióját, de a táppénz kiszámításának reformjára már vannak a jövőt illetően elképzelések. A Időközben megszigorították a táppénz ^ igénybevételének feltételeit. Az igazgatóság rendszeresen ellenőrzi a táppénzfegyelmet. Akadnak visszaélések? — A táppénz igénybevételének feltételeit a szó szoros értelmében nem szigorították meg, hanem a keresőképesség elbírálása reálisabb lett. Az idült betegségben szenvedők rendszeres gondozásával megakadályozható, hogy betegségük rohamosan rosszabbodjék és így ritkábban kerülnek táppénzes állo„...Számos olyan esettel találkozunk, amikor egyes előfeltételek hiánya miatt nem kaphatja meg valaki az igényelt társadalombiztosítási futtatást. Mód van azonban rá—amit számomra a társadalom- biztosítási törvény biztosit — hegy méltányosság gyakorlás vai az igénylő szociális helyzetének mérlegelésével segítsek...” mányba. A táppénzfegyelem megszilárdítását szolgálja többek között az üzemorvosi hálózat kiterjesztése és a főállású üzemorvosok táppénzre vételi joggal történő felruházása. De említhetem a rendszeres szűrővizsgálatokat, a munkaalkalmassági vizsgálatokat. Visszaélések előfordulnak, melyekre az üzemben végzett rendkívüli berendeléses felülvizsgálatok és a betegellenőrzések fényt derítenek. A Mivel büntetik a táppénzfegyelem meg- w sértőit ? — Táppénzmegvonással.' Igazgatóságunk dolgozói és a munkahelyek szakszervezeti beteglátogatói együttesen tavaly hatezer beteglátogatást végeztek. 440 dolgozótól vontuk meg a táppénzt, mintegy 58 500 forint összegben. A Milyen mértékben változott a megyében w az üzemi balesetek száma? — Míg 1980-ban 2100 baleseti jegyzőkönyv érkezett hozzánk, addig 1982-ben 3200. Növekedett tehát az üzemi balesetek száma. G Mi lehet ennek az oka? — Kétségtelenül az is. hogy államunk a lakosság újabb és újabb rétegeire' terjeszti ki stí üzemi baleseti ellátásra vaio jogosultságot. tehát számuk ezáltal is növekedett. De mondhatnánk, hogy a gépesítés, a technika fejlődésének is egyik kísérőjelensége. Másrészt olyan rétegek is bekerülnek a termelő- munkába. akik korábban otthon dolgoztak, kevésbé ismerik a munkavédelmi szabályokat, előírásokat. Esetleg .fel sem hívják figyelmüket a veszélyekre, s a szabályok-megtartására. . , A Előfordul, hogy valaki maga idézi elő ^ a balesetét munkahelyén, például részegséggel, vagy az előírt védőruha, -eszköz mellőzésével. Ilyenkor az üzemi baleset megállapítható? Megkaphatja-e a dolgozó a 100 százalékos táppénzt? — Nem is olyan ritka, hogy az .üzemi balesetek okozója az ittasság, az alkoholos állapot, s a hatása miatt bekövetkezett figyelmetlenség, óvó rendszabályok megszegése. A balesetek üzemi jellege azonban független attól, hogy a sérült felelős-e vagy sem a baleset bekövetkezéséért. Társadalombiztosítási szempontból általában az a baleset üzemi, amelyet a biztosított foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben szenved el. 1981. január 1-től az üzemi balesetből eredő keresőképtelenség idejére mindenkinek 100 százalékos táppénz jár. Azonban, ha a balesetet valóban részegség okozta, a dolgozó alkoholos állapotában történt. úgy a keresőképtelenség első három napjára nem jár a dolgozónak táppénz. A A megyében is jelentős számban van- ” nak, akik betegségük miatt még jóval a nyugdíjkorhatár elérése előtt kénytelenek a munkát abbahagyni és a feltételek alapján részükre rokkantsági nyugdíjat állapítanak meg. Számuk hogyan alakult az utóbbi években? Ök vállalhatnak-e munkát betegségük ellenére. nyugdíjuk továbbfolyósítása mellett í — A társadalombiztosítási rendszer fejlettségének egyik bizonyítéka, hogy a rokkantak, akik betegségük miatt a nyugdíjkorhatár elérése előtt kénytelenek a munkát abbahagyni, kedvező feltételekkel rokkantsági nyugdíját kaphatnak. Lehetőségük van arra is, hogy munkaképességüknek megfelelően továbbra is vállaljanak munkát, bizonyos keretek kozott. Megyénkben tavaly kétezer rokkantsági nyugdíj megállapítására került sor. A Foglalkozási ártalom miatt kérheti-e ^ valaki a rokkantsági nyugdíjazását? — Igen. Ilyen ok miatt bekövetkezett munkaképesség-csökkenés esetén baleseti járadékot adnak, továbbá rokkantságot elérő, munkaképesség-csökkenés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítására kerülhet sor, E baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási betegségek körét minisztertanácsi rendelet tételesen állapítja meg. Megyénk területén a műtrágya és növényvédő szerek által okozott károsodás fordul elő leggyakrabban. Tavaly 26 dolgozónak állapítottunk meg foglalkozási ártalom címén baleseti ellátást. Jfc A gyermekgondozási segély, táppénz, w családi pótlék, gyermekápolási táppénz, anyasági segély méltányosságból történő megállapítása is az Ön hatáskörébe tartozik. Bizonyára már eddig is sok kérelmet kellett" elbírálnia. Döntéseinél melyek a legfontosabb szempontok és hány kérelmet utasított el? — Számos olyan esettel találkozunk, amikor egyes előfeltételek hiánya miatt nem kaphatja meg valaki az igényelt társadalom- biztosítási juttatást. Mód van azonban rá — amit számomra a társadalombiztosítási tör. vény biztosít —. hogy méltányosság gyakorlásává’; az'igénylő szociális helyzetének mérlegelésével segítsek. Tavaly 226 anya kapott így gyermekgondozási segélyt, 189-en táppénzt, anyasági segélyt, gyermekápolási táppénzt. Huszonhét kérelem érkezett családi pótlék ügyben, ebből 11 volt indokolt. — A kérelmek elbírálásánál igyekszem mások gondjával azonosulni, vizsgálom, hogy döntésem által biztosítva lesz-e az egyén, vagy a család megélhetése. Ügyelek természetesen — a sok-sok szempont mellett — arra is, hogy döntésem találkozzék a társa- ' dalom igazságérzetével. A Korábban többen szerezhettek ösztönző ~ nyugdíjpótlékot, most csak a fizikai munkakörben tovább dolgozók. Jelen- tős-e azok száma, akik a nyugdíjkorhatár betöltése után is ebben a munkakörben ugyanúgy folytatni tudják a munkát? ,— A tovább dolgozásra ösztönző nyugdíj-, pótlék bevezetésére 1972-től került sor. Célja az akkori munkaerőhelyzet feszültségeinek enyhítése volt. A munkaerőhelyzetben azóta bekövetkezett változások miatt időközben szűkítették a jogosultak körét. A nem fizikai munkakörökben az ilyen ösztönzés nem szükséges, 1981. január 1-től ezért megszűnt e körben az ösztönző nyugdíjpótlékjogosultság. Inkább az a jellemző, hogy a nyugellátás megállapítását követően nyugdíjas minőségben vállalnak munkát. gfc Éppen a közelmúltban jelent meg az a ^ rendelkezés, mely a nyugdíj melletti munkavállalás lehetőségeit bővítette. Nagyobb órakeretben dolgozhatnak és többet kereshetnek a nyugdíjasok. Hányán dolgoznak nyugdíjuk mellett? Ön szerint a nyugdíjasoknak van-e erre lehetőségük? — A megye nyugdíjasainak 15—17 százaléka dolgozik nyugdíja mellett. Valóban, az ő munkavállalásukat a közelmúltban megjelent új rendelkezés egyszerűsítette és lehetőségeiket bővítette. Kérdés azonban az, hogy vajon a munkahelyek törődnek-e a nyugdí- jaSáíkícai; biztosítanák-e számukra' munka- lehetőseget? Isméréteim széríht-itt még vannak véffiíiváípk a münkáhelyéken. A Évről évre változnak a tarsadalombiz- ” tosítási rendelkezések. Ezek mindig előnyös helyzetbe hozzák a lakosságot. A társadalmi gondoskodás meddig terjedhet ki? Vannak-e még olyan területek, ahol sok tennivalójuk van? — A társadalombiztosítási juttatások az elfpútt időszakban megfelelően szolgálták társadalmi előrehaladásunkat, alapvető céljain ezért nem szükséges változtatni. Vannak azért még tennivalóink. Javítani kell a gyermeknevelés feltételeit, fokozni a többgyermekes családok támogatását. Változatlanul napirenden kell tartanunk a nyugdíjak reálértékének a megóvását. Indokoltnak látszik a jelenlegi táppénzrendszerünk korszerűsítése és a foglalkozási rehabilitáció jelenlegi rendszerének a fejlesztése is. Természetesen mindezt a népgazdaságunk anyagi lehetőségeinek figyelembevételével lehet megvalósítani. Köszönöm a beszélgetést! Soltész Agnes
