Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
XH HÉTVá-Si MELLÉKiET 1983. január 15. Próba! Szerencse ? Vizsgadrukk a főiskolákon Van, aki izgatottan toporog, más magába roskadva ül, a szorgalmasabb ja kitartóan forgatja jegyzeteit. Javában tart az esélylatolgatás, kirúgnak, vagy nem rúgnak ki? A szív izgatottan kalimpál, a kéz remeg, a vizsgázó úgy érzi, mintha . kilúgozták volna az agyát. Nincs mit tenni, ilyen a vizsgadrukk. Ebben bőven van most részük a nyíregyházi tanárképző és a mező- gazdasági főiskola hallgatóinak, akik ezekben a hetekben adnak számot az első félévben tanultakról. N. Ébresztő hajnali négykor — Sikerült! — újságolja várakozó csoporttársainak Kecskeméti Istvánná, a tanárképző főiskola elsős történelem—népművelés szakos hallgatója, aki most politikai gazdaságtanból vizsgázott. — Hű, de fáradt vagyok — simítja végig a homlokát. Ez nem csoda, hiszen Kecskemétiné messziről, Sátoraljaújhelyről utazott a próbatételre. — Tegnap éjfél után hagytam abba a tanulást. Hajnali négykor pedig már csörgött az óra. Elkészítettem a reggelit a családnak, aztán igyekeztem a vonathoz. Nyíregyházáig két és fél óra az út, ezalatt még átlapoztam a tankönyvet. Sajnos, a kollégiumban nem kaptam szállást, ezért még most délben visszautazom. Holnapután ismét jönnöm kell... Kecskemétiné harminchat éves fejjel ült be ismét az iskolapadba. Lakóhelyén kollégiumi nevelőként dolgozik, s ehhez a munkához feltétlen szükséges a tanári diploma. — Nem volt túl nehéz belejönnöm a tanulásba, hiszen 1980-ban jártam utoljára iskolába. Ekkor végeztem a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakán. Négyessel államvizsgáztam. Itt — már látom — nem lesz könnyű dolgom. Sok tantárgyunk van, s ráadásul a könyvek megszerzése sem egyszerű. A „Bevezetés a történettudományba” című tárgyból például egyetlen kötetet sikerült szereznünk. Sokszorosít- tattuk, hogy mindenki fel tudjon készülni belőle. Gondot okoz az is, hogy a népművelési tantárgyaknál sok könyvet azért nem tudunk használni, mert időközben elavultak. Sajnos, mi levelezők nem egyforma esélyekkel indultunk. Nálunk Sátoraljaújhelyen igen szegényes a könyvtár választéka. Ez nagy hátrányt jelent a nagyvárosokban élő évfolyamtársakkal szemben. Mindezek ellenére Kecske- métinének eddig nem lehet oka panaszra, hiszen az első két vizsgán már sikeresen túljutott. — Hármast kaptam intézményrendszertanból — folytatja az asszony. — Szó se róla, elégedett vagyok az osztályzattal, de tény, hogy többet kellett volna tanulnom. Csak hát a körülmények ... Igaz, a házimunkákban sokat segít a család. A kollégiumban viszont olyan munkarend szerint dolgozom, hogy többnyire csak délelőttönként, illetve éjszaka tudok időt szakítani a felkészülésre. Kivéve, amikor éjszakai ügyeletes vagyok. Legalább egy hét kellene minden egyes tantárgyra. Ez persze nem mentesít engem, hiszen előre is lehet készülni. Feszített a tempó A vizsgákra — elvileg — már a tanév elején meg kell kezdeni a tanulást. A legtöbb hallgató viszont — akár nappali, akár levelező tagozatra jár — főleg a vizsga- időszakban veszi elő a jegyzeteket. — Természetesen egész évben folyamatosan kellene tanulni — magyarázza Ihász Lajos, a mezőgazdasági főiskola harmadikos gépész hallgatója, aki Veszprémből jött Nyíregyházára. — Tanulnék én szívesen, de mikor? Nem mondhatom, hogy jól jártunk az ötnapos munkahéttel. Hiszen a keddet kivéve — amikor délután kettőkor fejeződnek be a foglalkozások — mindennap este öt és hét óra között végzünk a főiskolán. Ez nagyon feszített tempó. Egy-egy ilyen hosszú nap estéjén már nincs energiánk a tanulásra. Sőt, a késő délutáni órákban is alig-alig tudunk koncentrálni. Nem jobb a helyzet a repülősöknél sem: — Heti harminchat—harmincnyolc órát töltünk a főiskolán, emellett naponta két órát a repülőtéren — hallottuk Kardeván Vilmos másodéves repülőgépvezető hallgatótól. — Nekünk kötelező -a kollégium, ahol még azt is meghatározzák, hogy este tíztől reggel hatig aludnunk kell. Ehhez a foglalkozáshoz jó egészségre, erőnlétre van szükség. A második kimaradásnál veheti a kalapját a' hallgató. Sajnos tanulásra nagyon kevés idő marad. Ezért kampányszerűen készülünk, főleg azokra a tárgyakra helyezve nagyobb súlyt, amelyeket osztályoznak. Ebben a félévben ötből már csak egy vizsgám van hátra. Három tárgyból négyest, egyből közepes osztályzatot szereztem. Jánvári József, a mező- gazdasági főiskola adjunktusa másképp látja a helyzetet: — Tény, hogy az ötnapos bevezetése óta a hét túlzsúfolt a hallgatóknak. Viszont a szombat és a vasárnap szabad, amit nyugodtan tanulással tölthetnének. Sajnos, a fiatalok egy kicsit el- kényelmesedtek, A többség már pénteken sutba dobja a tankönyveket. Hazautaznak, ha pedig maradnak, akkor is szívesebben töltik az időt szórakozással. Téved, aki azt hiszi, hogy a szorgalmi időben elmulasztottakat egy csapásra pótolni tudja a vizsgaidőszakban. A hanyagságnak meg is van a szomorú eredménye. Tegnap tizenkét fiatalt vizsgáztattam, akik közül öten nem feleltek meg a követelményeknek. Dr. Hanusz Árpád, a tanárképző főiskola adjunktusa is hasonló tapasztalatokról tájékoztatott: — A bukási arány nagyon változó.. Van, ahol az ötven- hetven százalékot is eléri. Tapasztalataink szerint sokan próba-szerencse alapon jönnek vizsgázni. Jellemző példa erre, ha a hallgató visszaadja a tételt, mondván, hogy még nem készült fel megfelelően. A fiatalok általában vagy lezserek, vagy az ösztöndíjért tanulnak. Igaz, harmadikban, mikor már katedrára kell állniuk, akik lezserek is, megkomolyodnak. Az a tudat, hogy felelősek a rájuk bízott gyerekekért, lelkesítőén hat valamennyiükre. Ezt persze nem lehet abszolút elkötelezettségnek mondani. Szerepet játszik ebben, hogy sokan csak ugródeszkának tekintik a tanárképzőt. Mondhatjuk, hogy orvost kivéve, mindenféle foglalkozású embert neveltünk már — a muzeológustól az edzőn át a stewar- dessig. Petrik Péter harmadéves fizika—technika szakos hallgató — saját bevallása szerint — tanítani szeretne a diploma átvétele után. — Az ember mikor tizennyolc évesen pályát választ, még nem igen tudja előre, hogy helyesen döntött-e. Anyám óvónő, apám gyermekorvos, a nővérem tanár. Én is szeretek gyerekekkel foglalkozni. Ezért jelentkeztem a tanárképzőre. Nem volt könnyű, de nem is volt túl nehéz bejutni ide. A főiskolától nagyjából azt kaptam eddig, amit vártam. A társaság jó, szeretek ide járni. Számítottam rá, hogy lesznek könnyebb és nehezebb vizsgáim. Ez a fél év a rázósabbak közé tartozik, mert sok a vizsga. Eddig hármat tettem le, sikerrel. Praktikák vizsgára A jó eredmény titka: a tanulás. Persze vannak olyan hallgatók, akik különféle praktikákkal próbálnak boldogulni a számonkérésen. — Sokan kísérleteznek ilyesmivel — mosolyog JánVizsgára várva vári József. — Klasszikus példája ennek a puskázás. Én úgy tartom, hogy abból a tárgyból, melyben sok a képlet és a nehéz összefüggés, célszerű puskát készíteni, hiszen a hallgató ezzel is tanul. Csak azért haragszom, ha a puskát használják is. Másik eset, mikor a vizsgázó megjelöli a tételét, így az utána következő látja, hogy melyik kérdést kell húznia. Sok esetben viszont a hallgatók azt a lehetőséget sem használják ki, ami megengedett. Ilyen például a függvénytáblázat, vagy a diagram. Sokan azért nem hozzák ezeket magukkal, mert nem tudják használni. A fiatalok felkészültsége általában jó. Átlagosan a vizsgák húsz-harminc százalékát ismétlik meg egyszer vagy többször. Örömmel állíthatom, hogy többnyire jó szakemberek kerülnek ki tőlünk. A végzettek zöméről dicsérően nyilatkoznak a munkahelyek. A mezőgazdasági főiskolán repülőgép-vezetőket és gépészeket képeznek. A hallgatók túlnyomó többsége kollégista. — Nagy előny a kollégium, hiszen itt bent sokat tudunk egymásnak segíteni a tanulásban — folytatja Ihász Lajos. — Ami viszont az anyagiakat illeti, bizony drága mulatság ez a három év. Az új ösztöndíjrendszer bevezetése óta 1500 forintot kapok kézhez. Ebből 1200 az étkezés és a kollégium. Ha édesanyám nem segítene havonta ezer forinttal, már régen itthagyhattam volna az iskolát Kezdetben sűrűn hazajártam Veszprémbe. Ebben a tanévben pedig csak szeptemberben, meg karácsonykor láttam a szüléimét. Különösen a családosoknak nehéz átvészelni a főiskolás éveket. Közéjük tartozik Kardeván Vilmos is, aki pedagógus feleségével együtt lakik a mezőgazdasági főiskola kollégiumában. — A MALÉV-nél dolgoztam, mint navigációs tiszt, ott kezdtem el vitorlázni — Kecskeméti Istvánná: Tegnap éjfél után hagytam abba a tanulást. Petrik Péter: A társaság jó, szeretek ide járni. Dr. Hanusz Árpád: A bukási arány nagyon változó. Ihász Lajos: Drága mulatság ez a három év. Kardeván Vilmos: A MALÉV-nél dolgoztam, mint navigációs tiszt, ott kezdtem el vitorlázni. Jánvári József: Csak azért haragszom, ha a puskát használják is. (Gaál Béla feiv.) emlékezik Kardeván Vilmos. Így kaptam kedvet a repüléshez. Jelenleg a feleségem fizetéséből élünk. Ezt az ösz- szeget az én ösztöndíjam toldja meg. összesen 1300 forintot kapok kézhez. Mivel a kollégiumi és az étkezési díjak nagyon megemelkedtek, így a magasabb ösztöndíj nem sokat segít. Egy ágyért hatszáz forintot fizetünk a koliban. Az étkezés is több, mint hatszáz forint. Tavaly semmit sem kellett fizetni, s ugyanakkor kaptam ötszáz forintot... Gondok az ösztöndíjjal — Nálunk is gondok vannak az ösztöndíjrendszerrel — magyarázza dr. Hanusz Árpád. — A pénzbeni támogatás nagyon megnőtt. Van olyan alacsony kategóriás jó tanuló fiatalunk, aki három és fél—négyezer forintot kap havonta. Ez jóval több, mint a pedagógusok kezdő fizetése. Igaz, megnőtt a kollégium és az étkezés díja is. Szokássá vált, hogy sokan nem fizetik be az étkezési díjat. Ez részben érthető, hiszen a pénzükért jó ebédet szeretnének kapni. Így aztán menza helyett rengetegen büféznek, állandóan hideg élelmet esznek. Ráadásul a hallgatók egy része rendszeresen fogyaszt némi szeszes italt is. Ami a tanulást illeti, nem mondhatom, hogy fiataljaink közömbösek. A kollégiumba közepessel lehet bejutni. Az itt lakók tanulmányi átlaga 3,7—3,8. Igaz, személyenként hatszáz forint a kollégium, de ez még mindig vonzóbb, mint az albérlet. — Az albérlet nem jó megoldás — csóválja a fejét a miskolci Petrik Péter. Szerintem a koliban nyugodtab- ban lehet tanulni. Nem szólva arról, hogy így túlságosan kiesek a közösségből. A, fiatalember nehéz vizsga előtt áll. Elektrotechnikából készül szigorlatra. Ezen a délelőttön csak rövid időié szaladt be a főiskolára megnézni, hogy boldogulnak a többiek. Most még nyugodt, hiszen messzinek tűnik a szigorlat. Ahogy ráérősen végigsétál a folyosón, vizsgára várók irigy tekintete követi az útját... Házi Zsuzsa
