Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
1983. január 4. Kelet-Magyarország 3 Készült: házilag □ z összeépített és átalakított (nevezzük így) kerti traktorok a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű kategóriába tartoznak. Vagyis mezőgazdasági munka végzésére készített, pótkocsi vontatására is alkalmas járművek, amelyek önerejükből 25 kilométeres sebességnél gyorsabban haladnak. Lassú jármű pedig az, amely önerejéből nem képes 25 kilométeres sebességnél gyorsabban haladni. Az oly sokszor csotrogánynak, vagy kecske- szarvúnak, esetleg másnak nevezett járműveket házilag is barkácsolhat bárki a KPM Autófelügyelet előzetes engedélyével. Egyre azonban minden építőnek tekintettel kell lenni: akár engedéllyel, akár engedély nélkül (IX kilowatt teljesítmény alatt) készíti járművét, meg kell felelnie a forgalomba helyezés és a forgalomban tartás műszaki feltételeinek. Ezért forgalomba helyezés előtt az autófelügyelet átvizsgálja, mert a vizsgálatra köteles járművek igazolólap és azonosítási tábla nélkül közúton nem közlekedhetnek. Valószínű egyre több kerti traktort, mezőgazdasági vontatót készítenek ezután is házilag. A fentebb említett okok miatt szükség van rájuk, munkájuk nélkülözhetetlen. Az persze nem is baj, ha ily módon az enyészetnek átadott gépekből egyesek életre kelnek az ügyes kezű szerelők munkája nyomán. Nagyon sokan csak egyszerűen a Pannónia motorkerékpárok erőforrását használják fel, s mindentudó „járgány” kerekedik belőle. N em is kell ahhoz más, mint egy átalakított, megerősített sebességváltó, egy alvázszerű felépítmény, s a teherszállításra alkalmas pótkocsi. A munkagépek pedig a ház körül is kikerülnek, nagyon jó hasznát lehet venni egy-egy régen kiszuperált lovas ekének, vagy kapának. Aztán már kezdődhet is a munka, természetesen ha a közlekedésbiztonságnak a legteljesebben megfelel a jármű. s. b. A nyíregyházi mezőgazdasági tangazdaság ilonatanyai adminisztrációs irodájában a FEI.IX —61 típusú könyvelőgépekkel a múlt év adatait, eredményeit dolgozzák fel a gépi könyvelők. (Elek Emil felvétele) MAJDNEM VÉGE SZAKADT... Spórolni dollárral, forinttal — Kellemes gondunk volt, amikor a viliágtakarékossági nap alkalmából egyik brigádunkat jelölhettük az OTP kitüntetésére — emlékszik vissza Kovács Sándor, a Kender-, Juta- és Politextil nagyhalászi gyárának igazgatója. — A Bláthy Ottó villanyszerelő szocialista brigád annyira kiemelkedik a többiek közül, hogy egyértelműen dönthettünk: a jutalmazás csak megerősítette a valóságban régóta kialakult helyzetet, nálunk ők a legjobbak. Pedig — s ez nem szentségtörés — egy éve majdnem vége szakadt ennek a szép ívű karriernek. De kérdezze csak meg őket, mit mondanak róla! Szerintem még ma sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek ... Leszavazás után A hidegebb napok beálltával a tmk-műhelyben kellemes meleg fogad. Kísérőm, Ignácz Sándorné munkaver- seny-előadó lemondóan legyint: — Hiába a meleg, a Blá- thy-brigádot úgysem találja itt. Kószálnak az egész üzemben, ki tudná azt megmondani, hogy most éppen melyik üzemrészben találtak valami javítani valót?! Ignáczné jóslata kishíján bevált. A három műszakos brigádból a választott vezető, Béres Ferenc délutános. Gu- lácsi András csőszerelő csoportvezető és Gyarmati Tibor villanyszerelő tartózkodik a műhelyben. — Csak nem azt a régi ügyet akarja ismét elővenni? — kérdez vissza Gulácsi András. — Annyi igaz, hogy tavaly, a brigád egész éves értékelésénél kiderült, egyikünknek szerszámhiánya miatt fegyelmit adtak és ezért semmilyen címet nem kaphat a brigád. Pedig az anyagi kárt megtérítette az illető, a kollektívának viszont viselnie kellett az erkölcsit. A brigádvezetői tanácskozás, amely dönt a cím odaítéléséről, leszavazta a gazdasági vezetést, noha azok a történtek ellenére is javasolták a brigádunkat valamilyen fokozatra. Akkor úgy gondoltuk, fölösleges tovább a brigád, feloszlunk és kész. De hát tudja, úgy van az, hogy amelyik társaságot nemcsak egy cím elnyerése egyesít, nem tudja eltépni a szálakat egyik napról a másikra... Felújították, beépítették A megingás látszólagos volt. Hiszen korábban minden elképzelhető fokozatot magukénak mondhattak, többször nyertek aranyat is. A legutóbbi értékelésnél a vállalat kiváló brigádja lettek. A munkaverseny-előadó terjedelmes levelet mutat: alig győzték felsorolni, milyen megtakarításokat ért el a Bláthy-brigád. Csak címszavakban: évi 1—1,5 százalékos megtakarítást könyvelhetnek el a villamos energia vételezésénél, ez negyedmillió forint egymagában! A világítást a munkahelyek igénye szerint átszervezték, ez is 30 ezer. Felújították és beépítették a még használható elektromos elosztószekrényeket. Nyolcvan százalékkal csökkentették az elektronikai alkatrészek importját, a szálgyártó gépsorok technológiai fűtésénél évi 5 ezer dollárt takarítanak meg, osztrák import automata varrógépeknél 350—400 dollár a megtakarítás értéke... — Ezek olyan természetes dolgok — vélekedik a nemrégiben leszerelt Gyarmati Tibor. — Az ember nemcsak felveszi a fizetését, hanem töri is a fejét, mit lehetne jobban csinálni. Amire viszont büszkék vagyunk —és felemeli a hangját —, van egy társunk, aki mozgássérült. Nyáron nősült, a varrodából vett el egy 16 éves kislányt. Gondoltuk, meglepetést szerzünk neki. Egy maszek kőműves, Harsányi Tibor teljesen ingyen felhúzta a falakat, a többit mi, a brigád férjeztük be. A nász- útról egyből az új lakásba mehettek... Magyarázat helyett Történet a vízről V ajon rohanó világunk, felgyorsult életritmusunk szükségszerű ve- lejárója-e, hogy nem törődünk egymással, hogy olykor érzéketlenek vagyunk mások gondjával-bajával szemben? Törvényszerű-e, hogy ebben a helyzetben közömbössé váljunk azokkal szemben, akik betegek, elhagyatottak, akiken csupán emberi figyelmességgel, jóakarattal is képesek vagyunk segíteni? Tudtam eddig is, hogy a víz az élet nélkülözhetetlenül fontos eleme, feltétele, s hogy az egészséges ivóvíz kincs. De, hogy mekkora érték lehet éis esetenként gyógyszer is talán, arra egy véletlen vezetett, egy olyan eset, ami elgondolkoztatott. Történt pedig, hogy az üdülőövezet egyik telkén T. Z., a köztiszteletben álló köztisztviselő kutat fúratott. Kiváló minőségű, kristálytiszta víz tört felszínre a kavicsos, finom homokszemcsés talajból. Kíváncsiságból megvizsgáltatta a vizet. A vízről kiváló bizonyítványt állított ki a Köjál. Így jutott tudomására a kiváló víz T. Z. bérházbeli szomszédjainak, egy fiatal házaspárnak, ahol a kisbaba valamilyen vízfertőzés miatt került veszélybe, beteg lett, hasmenésben szenvedett. Az orvos szigorúan előírta: a picinek csak kristálytiszta vízből főzhetnek, adhatnak ételt. T. Z., a bérházi szomszéd hónapokig hordta a gyógyító vizet telkéről a városi bérházba, csaknem minden áldott nap. Ment, ha volt dolga, ha nem, mert tudta, hogy ez a víz a kisbabának gyógyszer és cipelte a vizeskorsót. A kisbaba meggyógyult. Bizonyára nem csupán ettől a víztől, hanem egyéb fontos gyógyszerektől. De kétségtelen, hogy T. Z. figyelmessége is közrejátszott abban, hogy egy gyermek felépült! Másik eset. Egyik alkalommal a nyíregyházi Árok utcai iskola előtt a késő délutáni órákban véletlenül találkoztam össze egyik szövetkezetünk párttitkárasszo- nyával. Tudtam, hogy nagymama. Először arra gondoltam, bizonyára az unokáját várja az iskolából. Tévedtem. Egyik munkatársának, egy fiatalasszonynak a kisfiára várt. Mint később elmondta, a munkatársa számviteli főiskolára jár. Egy hétre el kellett utaznia. Férje más megyében dolgozik, mindennap ingázik, korán indul, késő éjszaka érkezik. Aligha lett volna ideje kisfiával, Tibivel törődni. Magára maradt volna a gyerek, ha Margó néni nem segít, ha ő nem vállalja el Tibi gondozását. Ugyanis, amikor a fiatalasszony elpanaszolta, milyen gondban vap, s egyelőre fogalma sinfcs, hogyan oldja meg, az így válaszolt: „Emiatt nem fogsz mulasztani. Menj csak nyugodtan kedvesem, majd Tibit ellátom én.” S Margó néni magához költöztette a kisfiút. Reggelenként ébresztette, ellátta, anyja helyett szeret- gette, ellenőrizte a leckéjét, s Tibi nagyon jól érezte magát Margó néninél. Nagy dolgok? Emberiek és éppen ezért nagyszerűek. Bizonyítják : egyáltalán nem törvényszerű rohanó, modern világunkban a figyelmetlenség, a közömbösség, az érzéketlenség. Farkas Kálmán Béres Ferenc brigádja semmit nem bíz a véletlenre. Évekkel ezelőtt tudták, hogy változik a termékszerkezet, négyen végezték el a technikusminősítőt. A 18 ember közül egynek sem kellett külön magyarázni a kommunista szombat fontosságát. A 224 munkaóra ellenértékét a helyi gyermekintézmények patronálására ajánlották fel. Konkrét segítséget is nyújtanak az óvodáknak, isko- láknák. Szerelésért, javításért még soha nem fizettek egyetlen fillért sem ezek az intézmények. A brigád több mint fele párttag, Nagy Lajos a tmk-pártalapszervezet titkára, Lippai János a tmk KISZ-alapszervezetének titkára szintén tagja a brigádnak. Talán egyedülálló, hogy kivétel nélkül mind a tizennyolcán aktív véradók, vöröskeresztes aktivisták. — Nem olyan nagy dolog ez — kapcsolódik a beszélgetésbe a nemrégiben érkező Kovács István. — Egyrészt szeretjük a munkánkat, jól összeszoktunk a brigádban, így természetes, hogy a munkaidő végeztével is gyakran összejövünk. Hogy mi nem a kocsmában ülünk? Talán ez az, amit nem tudunk megmagyarázni... Tóth Kornélia Pályázó újítók A legolcsóbb beruházás 1982 UTOLSÖ MUNKANAPJÁN még egy értekezletre futotta erőnkből. Mezőgazdasági üzemek újítói gyűltek egybe a területi szövetség székházában, pályadíjakat vettek át, beszélgettek. Kilencen kaptak díjat, köztük dr. Anka István, a Hid- robár elnevezésű hidraulika vizsgálókészülék feltalálója is. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola tanára az alkalomhoz illően mondott elsőként véleményt. Mondta, nagyon örül, hogy pályadíjat nyert, de még inkább annak, hogy az újítók, feltalálók között sok volt a főiskolás, az egykori tanítvány. Az oktatómunka az életben, a gyakorlatban így hasznosul, sokszorozódik. Ez is igazolja, ma a legolcsóbb beruházás a szakemberképzés, a szakemberek foglalkoztatása. A máriapócsi termelőszövetkezettel példálózott, ahol összegyűjtötték a fiatalokat, felelős munkát bíztak rájuk, és nemcsak hagyták őket alkotni, de ösztönözték, biztatták is őket. A máriapócsiak közül többen kaptak pályadíjat. A tudás, az iskolában tanultak olyan szellemi tőke, amit ha elővesznek, az kamatozik* Ez egy másik gondolatkör volt, kiegészítve azzal, hogy gondjaink vannak. ■Csík László, a megyei tanács osztályvezető-helyettese beszélt erről. Mindenekelőtt a gondok megosztásáról, amelyek közel sem olyan nehezek és riasztóak, ha sok ember dolgozik a megoldáson. Sokat tehetnek az újítók. A mezőgazdaságban egy évtizede, ha volt is újítómozgalom, gyermekcipőben járt. 1982-ben az elfogadott és alkalmazott 116 újítás 24 millió forintos megtakarítással már eredmény. Kezdeti eredmény, hiszen még korántsem használták ki mindenütt azokat a lehetőségeket, amelyek az újítómozgalomban rejlenek. MILYEN LEHETŐSÉGEKET? Többen is beszéltek erről. A mezőgazdasági üzemek újítómozgaLmában ma még sok az alkalomszerűség. Annak ellenére, hogy helyenként már gazdája, ügyintézője is van a mozgalomnak, nagyon sok találmány, újítás elsikkad. A legtöbb mezőgazdasági üzemben nincs újítási szabályzat, nem készítenek újítási feladattervet, nincs, aki elbírálja az újításokat, nincs keret az újítások anyagi elismerésére. Ez a legfőbb gond. Volt, aki megjegyezte, ezeken kellene legelőbb változtatni, mert o mezőgazdaság ma az ipari termékek legnagyobb fogyasztója és a tavaly megtakarított 24 millió forint önmagában nagyon csekély eredmény a felhasznált gépekhez, géprészekhez, energiához viszonyítva. Újításra mindenütt van lehetőség, hiszen sohasem volt és nem is lesz olyan tökéletes a technika, a technológia, hogy azon ne lehessen változtatni, ne lehetne a jobbnál is jobbat találni. A mezőgazdasági újítók minifóruma az év végén volt, és talán ezért is a legtöbbet nem a múlt évről, hanem az elkövetkezőről beszéltek. Mi lesz 1983-ban? A gazdálkodás körülményei nehezebbek lesznek, lényeges beruházásokra, gépfejlesztésre nem kerülhet sor. A meglévő eszközöket kell jobban, nagyobb hatásfokkal hasznosítani. A gépesítési programban a felújításnak, a karbantartásnak lesz nagyobb szerepe. Takarékoskodni kell minden vonalon, főként az energiával. Mindez nem történhet csak utasításokkal, adminisztratív módszerekkel. SZÜKSÉG VAN AZ EGYÉNI KEZDEMÉNYEZÉSEKRE, az újításokra, de még inkább arra, hogy a már valahol kitalált dolgok terjedjenek. Az újítómozgalom nagy fogyatékossága volt, hogy a találmányt, az újítást, az ésszerűsítést csak szűk körben, egy-egy üzemben alkalmazták, holott többségük minden azonos munkaterületen honosítható lett volna. Bár a menedzselés nem magyar szó — mondták —, de meg kell tanulni annak érdekében, hogy az újítások terjedjenek és széles körben hasznosuljanak. Újra meghirdetik 1983-ban a mezőgazdasági újítók és feltalálók pályázatát. Ez a pályázat évről évre sikeresebb, úgy lenne jó, ha az idén több, még jelentősebb pályaművek készülnének. Seres Ernő A KÖZELMÚLTBAN VETTE AT a KEVIÉP-től a SZAVI- CSAV a 80 milliós beruházással épült új vízmüvet Nagy- ecseden. Az új létesítmény a nagyközségen kívül Fábián- házát és Előteleket is ellátja jó minőségű ivóvízzel. Képünkön: a gépteremben Gulyás János vízművezető és Vass István gépész irányítja a gépeket. (Gaál Béla felvétele)
