Kelet-Magyarország, 1983. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. január 4. Napi külpolitikai kommentár Körűt tövisekkel M egkezdte egyhetes nyugat-európai körútját Abe Sintaro, japán külügyminiszter. A vendég Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bonnban és Rómában folytat megbeszéléseket és találkozik Gaston Thornnal, az európai közösségek bizottságának elnökével is. Az már most világos, hogy útja sehol sem lesz rózsákkal meghintve — és ha mégis, inkább a tövisek, mint a szirmok lesznek érezhetők. A látogatás legfőbb célja egy sajátos gazdasági-politikai villámhárítás kísérlete. Ismert tény, hogy a felkelő nap országára erős exportdinamizmus jellemző. Kevésbé ismert az érem másik oldala: az, hogy Tokió vám- és egyéb intézkedésekkel fékezi importját. Így nem csoda, hogy 1981-ben, s tavaly is több mint tízmilliárd dolláros EGK-deficittel zárult Japán és a Közös Piac tagországainak kereskedelme — természetesen Nyugat-Euró- pa rovására. Ez az egyenlőtlenség mind nagyobb viharokat kavar. Párizs kénytelen volt korlátozni a japán képmagnóbevitelt és hasonló intézkedések kerültek szóba Londonban és más EGK-tagállamokban is. Na- kaszone novemberben hatalomra került kormánya érezte, hogy valamit tennie kell. Nem véletlen, hogy éppen Abe Sintaro útja előtt jelentették be: Tokió csökkenti mintegy hetven mezőgazdasági és ipari termék vámját. A bejelentés természetesen azt célozta, hogy rokonszenvesebbé váljék Abe útipogy- gyásza. Már most világos, hogy ez a cél nem valósult meg. A japán külügyminiszter vendéglátói azonnal érzékeltették, hogy szerintük „jórészt látszatintézkedésekről” van szó, mert nem olyan termékek vámját csökkentették, amelyek az EGK-deficit szempontjából komoly szerepet játszhatnának (ehhez megfigyelők szerint elsősorban a marhahús és a citrusfélék vámcsökkentésére lenne szükség). Jelképnek tekinthető, hogy az EGK központjában Brüsszelben, nyilvánvalóan Abe Sin- taronak címezve, közölték: a tokiói intézkedések ellenére tudomásul veszik a holland Philips és a híres NSZK-cég, a Grunding Japán-ellenes dömpingvádjait, és azokat „megfelelő fórumokra” továbbítják. p rdekes, hogy ugyanakTi kor Washington jelezte: bár nem tartja kielégítőnek a tokiói vám- csökkentéseket, „értékeli a jóindulatot” és ezért — eredeti tervével ellentétben — nem fordul panasszal a vámtarifákat ellenőrző csúcsszervhez, a GATT-hoz. A Reagan-kabinet alighanem ugyancsak az Európába utazó japán miniszternek szánta ezt a közlést. Washingtonnak is gondot okoz ugyan a japán exportdömping, de „globális stratégiai okokból” szeretne elkerülni szövetségesei között egy, a korábbinál is látványosabb konfliktust. (Folytatás az 1. oldalról) A Varsód Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai tanácskozása nem csupán az új esztendő első nagy fontosságú világpolitikai eseménye, hanem egyúttal olyan kimagasló jelentőségű fórum is, ahol a szerződésben részt vevő országok hosszú távra egyeztetik az európai politikai és katonai kérdésekkel, a legfontosabb világpolitikai problémákkal kapcsolatos álláspontjukat is. A Varsói Szerződés legmagasabb színtű szerve, amelynek munkájában a tagállamok kommunista és munkáspártjainak vezetői, kormányfői, külüigy- és honvédelmi miniszterei vesznek részt, eddi . tanácskozásain mindig nagy fontosságú ■ kezdeményezésekkel, új javaslatokkal segítette elő az enyhülési folyamat élet- rehívását, fenntartását, továbbfejlesztését. A jelenlegi igen bonyolult nemzetközi helyzetben így különösen fontos a PTT újabb állásfoglalása. A Politikai Tanácskozó Testület — akkori nevén bizottság — első tanácskozását éppen a csehszlovák fővárosban tartották meg, 1956 januárjában. Sorrendben ez most a 18. hasonló megbeszélés lesz, ezek közül eddig háromra került sor Prágában. A most várható prágai állásfoglalások iránt világméretű érdeklődés nyilvánul meg. Harmat Endre KÉPTÁVÍRÓN ÉRKEZETT. Negyvenhét utas sérült meg (köztük hét súlyosan) a Fülöp-szigeteken történt vasúti szerencsétlenségben. A képen Calaug közelében összeütközött két vonat roncsai. (Kelet-Magyarország telefotó) Pintér István dnkumentumripnrtia: Á veréb is akció A SZEREPLŐK 1. A veréb igénytelen madár. Minden bizonnyal a legigénytelenebb. Mindenféle hulladékkal táplálkozik, s általában a szürkeség, a feleslegesség, a haszontalan- ság jelképe. „Terméke” legfeljebb az a bizonyos verébpötty. Nem kellemes, nyomot hagy, de nem maradandót. Minden további nélkül el lehet távolítani, le lehet törölni... Mint ennek az ügynek annyi más részlete, kideríthetetlen, hogy Washingtonban miért éppen a Sparrow Mission, vagyis a „Verébakció” nevet adták Duke ezredes és társai egykori magyarországi vállalkozásának. Egyelőre, mivelhogy az erről szóló akták még mindig nem kerültek elő, az sem bizonyos, hogy a CIA elődjénél, az OSS-nél (Office of Strategic Services = Stratégiai Szolgálatok Hivatala) vagy pedig a Fehér Házban határozták el: ideje már egy amerikai összekötő csoportot küldeni Magyarországra. Nem egészen világos mindmáig a vállalkozás célja sem. Duke ezredes mindenesetre huszonnégy esztendő múltán, amikor mint turista Magyarországon járt, azt állította: Roosevelt elnök személyes üzenetét kellett volna átadnia Horthy Miklósnak. Hogy az üzenetet írásban hozta-e magával, vagy pedig csak szóbelileg kellett volna közölni az akkori Magyarország kormányzójával, szintén lényegtelennek tartotta. Csati mesélt, csak mesélt, és amit elmondott, abból ugyan kibontakozik egy érdekes történet, de sok pontja nem bírja ki az ellenőrzést, a más tényekkel való egybevetést. S akármekkora kaland volt a Veréb-akció Colonel Duke számára, olyan jelentéktelen epizódja csupán nemcsak a II. világháborúnak, hanem a Kállay-féle hintapolitikának és Horthy Miklós sokfajta, a német szövetségestől megszabadulni kívánó próbálkozásának. Ami biztos: Duke ezredesnek Florimond volt a keresztneve és 49 esztendős volt 1944 márciusában, amikor földet ért valahol Magyarországon, nem messze Nagykanizsától. Ö váltig azt állította, hogv Portourin falucska határúban landolt élete legelső és egyben utolsó ejtőernyős ugrása után. Csakhogy ilyen, de még hasonló helységnév nincs és nem is volt sem a magyar, sem a jugoszláv helységnév- tárakban. Az több, mint valószínű, hogy Duke valahol a Muraközben ért földet társaival együtt, s különben is: hogy hogyan érkezett, mellékes. Végtére is viszonylag hamar elérte célját, a magyar fővárost. Más kérdés, hogy Budapesten aztán nem jutott semmire. Mielőtt február 27-én Washingtonban megkapta volna az indulási parancsot, az OSS washingtoni központjában dolgozott, mint a Balkánosztály főnöke. Hogy éppen őt küldték, értékelhetjük úgy is, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak az amerikaiak annak az akciónak, amely hívatva lett volna Magyarország II. világháborúból való kiválását elősegíteni, de úgy is, hogy milyen jelentéktelen figurára bízták az Egyesült Államokban a balkáni ügyeket, amelyek közé Magyarország sorsát is sorolták. Duke egyébként már az első világháborúban is részt vett. Akkor A KÖZEL-KELET KÖZELRŐL 1. Változás és folyamatosság — Egy pillanat türelmet, uram! A kairói repülőtér előtti forgalmas téren posztoló rendőr nem enged taxiba ülni, míg fel nem jegyzi noteszába úticélom. Az intézkedés a külföldi turisták érdekét szolgálja — magyarázzák később. Fekete egyenruhás őrök vizsgálják a látogatók táskáját a hivatalok, szállodák bejáratánál — szintén biztonsági okokból. Hiába, Egyiptomban még mindig érvényben van a Szadat meggyilkolása után bevezetett rendkívüli állapot. Pedig a merénylet óta több mint egy év telt el. Az utód, Hoszni Mubarak lassan túljut azon az átmeneti időszakon, amikor politikai öröksége hangsúlyozását tartotta elsődlegesnek, bár saját irányvonalának kialakítása egyelőre nem hozott gyökeres fordulatot. Ám ismerve Egyiptom szerepét a közel- keleti válságban, az új elnök bel- és külpolitikai véleményformálása, sőt még apróbb megközelítésbeli újításai is méltán keltettek nemzetközi figyelmet. Hogyan igazít Mubarak a kormány- rúdon? Mennyire szabja meg tevékenységét a folyamatosság és mennyire a változtatás szándéka? — ezek a kérdések foglalkoztatták leginkább a Kairóba érkezett újságírót is. Előtérben a gazdaság — Mubarak tudja, hogy fő feladatai itthon vannak — magyarázta Mohammed Abdel Gavad, a MEN A hírügynökség elnöke. Megállapításával — ha más megfogalmazásban is, — valamennyi beszélgetőpartnerem egyetértett. — Most a gazdaságé az elsőbbség — erősítette meg dr. Samir Sithom, gazdasági miniszterhelyettes, s ezt húzta alá Szalah Galal, az egyiptomi újságíró szövetség elnöke is. Szadatot a látványos külpolitikai kezdeményezések, a sokszor túlzott nemzetközi szereplésre való törekvés jellemezte. Mubarak vállalja a szürkébb, technokrata politikus jelmezét, s tevékenységét orMúlt és jelen egy képen: tevés egyiptomi paraszt az asszu- áni vízi erőműnél szágának realitásai messzemenően indokolják. Nem csillogásra, tömjénezésre van szükség, hanem kemény munkára — idézik sokszor az elnököt. — Problémáink valóban nyomasztóak — ismerte el Sitham úr —, legyen szó akár a közlekedésről, a lakáshiányról, vagy az egészségügyi ellátásról. A jelenleg 44—45 milliós lakosság havonta mintegy százezerrel nő, s a becslések szerint az ezredfordulóra elérheti a százmilliót! Munkaalkalmakat kell teremtenünk, hogy felszívjuk a népesség bővülését. Alapvető problémánk az élelmiszer-ellátás: az ország területének alig három százaléka művelhető. (1981-ben az élelem kétharmadát külföldről hozták be.) Az utazó repülőről szemlélődve döbbenhet rá igazán, mennyire keskeny, néhol csak pár száz méteres a Nílus vize által termővé tett földcsík. „Félig nyitott kapuk" Jó néhány beszélgetésen szóba került Szadat 1974-ben meghirdetett „nyitott kapuk” politikája, az infitah is. Az egyoldalú nyugati orientáció, a külföldi tőke gátlástalan becsalogatása nem járt a hadipilóta volt, később különböző országokban katonai attaséként dolgozott. Ö volt annak a különítménynek a parancsnoka, amelyhez még ketten tartoztak. Alfred M. Suarez őrnagy és Guy T. Nunn kapitány. Suarez apja Spanyol- országból vándorolt be az Üjvilágba, ő maga mérnökként az észak-afrikai amerikai expedíciós hadseregben kapta első beosztását, ott a tábori repülőterek építését bízták rá. S mivel kiváló rádiós szakértőnek is számított, Magyarországról ő tartotta volna az összeköttetést a szövetségesek Algírba telepített nagy teljesítményű rádióállomásával. Az ehhez szükséges készüléket az őket magyar terület fölé szállító Halifax bombázó vagy magával vitte és utánuk dobta, vagy nem. Duke elbeszélése szerint igen, Kádár Gyula, volt vezérkari ezredes, a horthysta hírszerző és elhárító szolgálat, a híres-hírhedt VKF/2 akkori vezetője szerint, akire a társaság fogadtatását bízták, nem. Guy T. Nunn kapitány, a híres kaliforniai Berkeley- egyetemen végzett. Író volt, de bármilyen dús volt a fantáziája, olyan kémtörténeteket aligha agyalhatott ki, mint aminek részese lett. A különítménybe azért került, mert több nyelvet beszélt, s tolmácsként küldték a többiekkel. Hogy erre miért volt szükség, az nem egészen világos, hiszen magyarul nem tudott. A többiek viszont jól elboldogultak volna az angollal, hiszen azt nagyon sokan beszélték Magyarországon. A többi között Horthy Miklós, aki amilyen keveset értett a politikához, olyan sokat a nyelvekhez. Egyebek mellett hosszú tengerésztiszti pályafutása során angolul is megtanult. Duke tehát minden tolmács nélkül társaloghatott volna vele. Ujszászy István, az Állam- védelmi Központ főnöke, aki végül is a Veréb-akció tagjaival tárgyalt, maga sem szorult tolmácsra. A vezérőrnagy 1939-től 1942-ig töltötte be a VKF/2 főnöki posztját, s onnan avanzsált az újonnan létrehozott szervezet élére, amelyben a fenyegető helyzetben valamennyi hírszerző és elhárító szervezetet egyesítették, tartozott légyen az a katonasághoz vagy a Belügyminisztériumhoz. Egyébként Horthy Miklós szűkebb, bizalmasabb köréhez tartozott. És bár a Veréb-akció szempontjából semmiféle jelentősége nem volt, azért meg kell említeni: Ujszászy Karády Katalin barátja volt, s boldogan járt a nagyon népszerű művésznő mellett a tisztek társasági kék atillájában. Ettől persze még a Veréb-akciónak lehetett volna értelme és eredménye. várt eredménnyel: a remélt fellendülés helyett jobbára a gyors profitot ígérő ágazatokat, a szolgáltatásokat, a turizmust, a spekulációt szolgálta. A beözönlő importcikkek megtöltötték a belváros kirakatait, a meggazda- godók szűk rétegének életmódja viszont növelte a társadalmi feszültséget. Mubarak az infitah bizonyos mértékű reformját ösztönzi: a fogyasztás serkentése helyett a termelő ágazatokba igyekeznek terelni a külföldi tőkét. Segélyekre, kölcsönökre továbbra is számítanak ugyan, de nagyobb figyelmet próbálnak fordítani arra, hogy társadalmilag hasznos beruházásokra használják fel ezeket. Nem várható tehát a „nyitott kapuk” bezárása, legfeljebb a jövőben félig becsukódnak a sarkig tárt ajtók. Üj megközelítést jelez, hogy ismét nagyobb szerepet szánnak a rövid és középtávú terveknek. Megszűntek az állami szektor elleni támadások: fontosságát most egybehangzóan elismerik, bár hatékonyságát számos fórumon vitatják. Párbeszéd az ellenzékkel — A szadati időkhöz képest a legfőbb belpolitikai változás az ellenzékhez fűződő viszonyban következett be — szögezte le a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) szervező titkára, Kamal el- Shazli. Mubarak — aki a kormánypárt elnöke is — rendszeresen találkozik a politikai pártok vezetőivel, s egyfajta nemzeti megbékélésre törekszik. Az ellenzék vezető személyiségei — akikkel a gondos szervezésnek köszönhetően módom nyílt találkozni — elismerően értékelték ezt a gesztust. Ibrahim Sukri, a Szocialista Munkapárt feje, Musztafa Kamel Murad, a Liberális Párt vezetője és Khaled Mo- hieddin, a Nemzeti Haladó Párt elnöke egyaránt biztatónak ítélte, hogy Mubarak a gyakori konzultáció híve. Persze, e megbeszélések korántsem jelentik a véleménykülönbségek automatikus áthidalását. Az ellenzéknek a törvényhozás érdemi befolyásolására nincs lehetősége, az NDP ugyanis elsöprő többséggel rendelkezik, így legfeljebb a közvélemény mozgósítására, fokozott sajtómunkára és parlamenti aktivitásra törekedhet. A rendkívüli állapot meghosszabbítását az NDP például az ellenzék együttes tiltakozása ellenére vitte keresztül. Magyarázatként — az ellenzék szerint ürügyként — az iszlám szélsőségesek fenyegetésére hivatkoztak, e veszély valódi méreteit azonban nehéz felbecsülni. Szegő Gábor
