Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. december 11. n A századik születésnap alkalmából Karmester, nemcsak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet: a magyart. (Illyés Gyula) Kodály Zoltán és megyénk Kodály tanár úr Háry-dallam Ópályiból D nár úrnak szólította őt mindenki, aki ismerte és vele közelebbi kapcsolatba került. Ellenállhatatlan ösztönző erő áradt, sugárzott belőle. Nemcsak magával szemben volt szívás akaratú, hanem mindnyájunkkal szemben. ötven év homályából törnek elő ezek az emlékek Óróla, csodálatos hangversenyekről, alkotó, hősi erőfeszítésekről. Tőle kaptuk az erőt és bíztatást, ö mutatta meg az utat, melyen haladnunk kell. ö adta a megbízatást a Zeneakadémia elvégzése után útravalóul: „Menjenek vidékre, ott van szükség a jó muzsikusokra!” Szót fogadtam, s 1932. szeptember elején már a Nyíregyházi Leány— Kálvineum Tanítóképző Intézetében tanítottam éneket és zenét. Nem volt könnyű az áttörés sem az iskola, sem a város zenei életében. Kodály Zoltán nem alaptalanul kívánta a vidéki munkát. A város zenei élete olyan volt, mint az akkori legtöbb vidéki városé, ahol a cigányzene mellett meghallgattak időnként egy-egy híres pesti művészt. Hosszú időt vett igénybe az iskolai növendékek ének-zenei fejlesztése, felkészítése. Mire az általam tanított első tanítóképzős osztály ötödéves lett — akkor öt év volt a tanítóképzés! *— készen volt az anyag, mellyel megrendezhettük 1937. május 2-án az első Ko- dály-hangversenyt. A régi városi színházban tartott hangversenyen megjelent Kodály tanár úr is és előadást tartott .JYIit tehet a magyar város a zenekultúráért?” címmel. ' A műsoron 22 Kodály-kóruskompozíció szerepelt. Köztük három újdonság, melynek bemutatásával Nyíregyháza megelőzte a fővárost. Itt hangzott el először Nyíregyházán a „Forr a világ” c. kánon, mely a 400 énekes ajkáról szállva döbbenetes hatással volt a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóságra. Elkísérte Kodályt dr. Tóth Aladár esztéta, zenekritikus, az Operaház későbbi igazgatója, aki meleg szavakkal emlékezett meg a Pesti Napló hasábjain az itt hallottakról. Ezt követte öt év múlva 1942. május 2-án a második éneklő ifjúsági hangverseny, ahol a tanár úron kívül megjelent Bárdos Lajos is, a kiváló kóruskomponista és karvezető. Mindketten elhozták feleségüket is. Ez a hangverseny a Leány Kálvi- neum udvarán volt, hiszen 1500 énekes vett részt rajta. A „Forr a világ” c. kánont maga Kodály vezényelte. Mindkét hangverseny rendezése nagyon tetszett a tanár úrnak, s meleg elismerését fejezte ki az úttörő munkáért. A háború és az azt követő újjáépítés sok gondja, baja nem engedte, hogy még egyszer eljöjjön Nyíregyházára. Tudomásunk van arról, hogy mindig szívesen gondolt vissza a nyíregyházi hangversenyekre. A mostani nyíregyházi és megyei kórusoknak itt volt elvetve a szárba és virágba szökkenő magja. De kiterebélyesedhetett volna ez a mag, ha nincs egy Kodály, aki a magyar népdalban és a belőle sarjadó új magyar muzsikában megtanította ezt a nemzetet a saját nemzeti anyanyelvére?! Mert igen is nagy tanítást ad a ma emberének Kodály zenéje. Ez az új magyar zene megalkuvás nélkül magasba törő, szabad és teljes emberséget hirdet nekünk. Megtanít arra, hogy teljes, egész emberek csak akkor A nagy magyar népzenetudós gyűjtőútjai során 1916. és 1928. között megyénk éneklő embereivel is több ízben közvetlenül találkozott. Az emlékezés tűnő- lángjai napjainkban már csak pislákolnak, de motívumaiban még utolérhetők. Ópályiban lakik özv. Dara Jánosné, akinek férje 1916 augusztusában Kassán, az 5. honvéd huszárezred laktanyájában énekelt 8 katonadalt a háborús dalokat kutató tudósnak. Elmesélte, hogy férje Vaján született, onnan vonult be katonának. Mikor megnősült, Ópályiban telepedett le, ahol mint dohánykertész élte le életét. A hosz- szú téli estézéseken több ízben mesélt arról, hogy egy fiatal zenetanár megénekeltette Kassán. Arról azonban semmit sem tudott, hogy a „Sej, verd meg Isten” kezdetű dala az operaszínpadon is gyakran felcsendül, és hogy a Háry János örzséje ezt a dalt énekelve lép színpadra a daljáték első kalandjában. Előkerült Dara János huszárkori fényképe is, amely azóta a Kodály vonatkozású megyei emlékeket gazdagítja. Kocsordon Csák Géza 84 éves bácsi beszélt Pandur Nagy Sándorról, aki 1921 októberében énekelt a népzene- gyűjtő Kodálynak. Elmondta, hogy együtt dolgoztak a gróf Tisza-iéle uradalomban. Barátja hol pásztor voít, hol kerülő. Nagy Sándor lejegyzett dalai közül szívesen idézett fel néhányat. Jakab T. Vince szintén Kocsordon lakik. Fiatal korában gyakran járt névnapot köszönteni Jóni Józseffel, Kodály másik kocsordi énekesével. A jóbarátokat, az ismerősöket, a falu vezetőit névestéjükön évről évre felkeresték. A névnapköszöntő szokás kezdő dala a „Fénylik az égnek ragyogó sugara” volt, majd egy verset mondtak. Ezt követte a „Gyűjje- tek össze múzsák" kezdetű ének, majd egy újabb köszöntő rigmus hangzott el. A 68 éves nagy beteg bácsi örömömre az egész szokást magnetofonba mondta. A magyar kollégiumi zene emlékeit őrző dallamok, amelyek a Magyar Népzene Tára II. kötetében Kodály lejegyzésében már nyomtatásban megjelentek, Jakab T. Vince hangján hangzó formában is továbbélhetnek. Turricsé ben a ma 77 éves Rápolti Szeréna néni végig szemtanúja volt az 1921. november 2. és 9. napja között folyó népzenegyűjtésnek. Édesapja, Rápolti Gyula ugyanis ebben az időben bíró volt a faluban. Hozzájuk járt át Gacsályból lovas kocsival az ott elszállásolt Kodály Zoltán. A lakásukba hívták a falu jó hangú öregeit. Ott énekelgetett felváltva Rápolti Ferenc, Garda Ferenc, és az édesapja, akinek fényképe is előkerült a tisztaszoba faláról. A 80 éves É. Csépke Ferencet és Garda Károlyt mivel már nehezen mozogtak, a lakásukon kereste fel Kodály. Elmondta azt is, hogy vendégük szorgalmasan érdeklődött a népi használati tárgyak iránt. Megcsodálta a falu régi házainak dúsan faragott oromdíszeit. Akkor éppen szövésben voltak — mondta. Sokáig elüldögélt az esztová- ta körül és figyelte hogyan alakulnak a szövésminták. Komládt ót faluban Lázár Ferencné beszélt nevelőanyjáról, Lakatos Jánosné Simon Rózsáról, vagy ahogy a faluban ma is emlegetik, a „szigeti fülemüléről”, ö énekelte ugyanis Kodálynak 1921. november 4-én a „Kocsi, szekér, kocsiszán” kezdetű dalt. Érdekes, hogy napjainkban az idősebbek már nelm ismerik. A Komlódtótfaluban élő Nagy Sándor tudott róla, hogy azonos nevű nagyapja szintén énekelt Kodály Zoltánnak. „Rímfaragó ember volt” — mondta. Fejfaverse- it a komlódtótfalui temető régi kopjafái manapság is őrzik. Arról azonban sohasem hallott, hogy nagyapja „Vagyok olyan legény mint te” kezdetű dala, Kodály „Versengés" című kórusművének az alapdallama, és a „Szól a kakas már" kezdetű virrasztóének, amit szintén a nagyapja énekelt Kodálynak, a magyarországi zsidóság rituális énekei között is felbukkant. Nagykállóban pár hete hunyt el a 78 éves Toka Menyhért. Néhány hónapja, amikor én felkerestem még nem látszott rajta, hogy a halál körülötte leselkedik. Szívesen keresgélte kérésem1 re a régi fényképeket, okleveleket, táncleírásokat, amelyeket még abból az időből őrizgetett, amikor deli legényként maga is ropta a híres táncot, a „Kállai kettőst". Hiszen 1926. november 7-én ő is ott volt azok között, akik Görömbey Péter udvarán járták az andal- gót Kodály Zoltán előtt. A gyöngyösbokrétás évek alatt ismerkedett meg feleségével, akivel sokáig együtt táncolt a csoportban. Édesapja, id. Toka Károly már 1895-ben, a tánc első szervezett bemutatóján közreműködött. 1922- iben és 1923-ban édesapja nevéhez fűződik a tánc újbóli feltámasztása. A táncdallamok 1928. évi első fonognafá- lásakor Balázs Ferke és zenekara kíséretében édesapja énekelte el a táncdallamok szöveges változatait, a gyűjtést végző Mesternek, ö még a Sirjainé dallamot is ismerte, pedig ma már nem emlékszik rá senki sem Nagykállóban. Nagyecseden Papp Lajos az élő tanúja az 1928. július 1-i gyűjtőútnak. Kodály itt fonográffal is dolgozott, a szerkezetet elfogult kíváncsisággal figyelték az ecsedi- ek. Erről így vall Papp Lajos: „Mikor felmentem az iskolába, éppen Gál Gedusné dalolt. Mindenki odament az elé a hogyhijják elébe. Volt egy nagy kürtje, abba beledaloltak. Rá pár percre má’ dalolta visszafele. Csak bámultuk, hogy miféle ördögi mesterség, , vagy micsoda e’..Kodály gyűjtőútja a szemtanúk szerint eseményszámba ment Nagyecseden. A helyi énekkar este toronyzenével kedveskedett a zeneszerzőnek, Bíró Lajos tanító vezetésével. Kodály házigazdája, Berey József 1937-ben kinyomatta a falu történetéről írt monográfiáját, amelyben mint a falu életében lejátszódó jelentős eseményt említi meg a gyűjtőutat A iKodály-évfordulóra a nagyközség lázasan készül. Emléktáblát állítanak hazánk nagy fia örökségének megbecsülésére, hogy céljainak megvalósítására figyelmeztesse a szatmári embereket. Danes Lajos „Kodály Zoltán (...) öntudatot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizalmat, a nép múltjának értéket, fényt; nemzeti egyéniséget teremtő művész volt. Kétezer év sivatagjain összegyűjtötte egy népnek vándorlása nyomán elszórt kincseit — és ezekből rekonstruált egy rendkívüli önálló, a nép teremtette szellemi világot, és a művi kultúrával egyenrangú kultúrát. (...) Kodályéhoz hasonló életművek nélkül (...) nem lennének a szocializmusnak konkrét, nemzeti, népi és osztályérvei, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Kodály életműve forradalmi tett, és felmérhetetlen társadalmi hatású.” Váci Mihály (1967) lehetünk, ha biztosan állunk azon a földön, melyen születtünk. Így tanít bennünket ez a zene emberibb emberségre, magyarabb magyarságra. Tudnunk kell, hogy Kodály életműve lényegesen több és nagyobb zeneműveinek ösz- szességénél. A zenetudós, a zenepolitikus és-a zenepedagógus tevékenysége nem választható el a komponistáétól. Egész munkásságának legfőbb jellemvonása az az egység, melyben összeolvad a tudós logikus gondolkodása •és precizitása, a művész intuíciója és fantáziája, valamint az ember szenvedélyes igazságkeresése. Olyan tudós, aki a részletproblémákban is mindig az élet összességét tartja szem előtt, aki a szakkérdésekben nemcsak azt keresi, ami megkülönböztet, hanem egyszersmind azt is, ami összeköt. Ez a magyarázata annak a lenyűgöző problémagazdagságnak is, •mely Kodálynak minden tudományos kutatását, írását, előadását jellemzi. Szellemi életünknek majdnem minden területét érintette. Milyen volt Kodály pedagógiája? Egészen a növendék egyéniségének szolgálatában állott. Tudásának hatalmas fölényében is meghajolt növendékének egyénisége előtt. Nem mondott meg előre semmi olyant, amit a növendék magától is kitalálhatott. Autodidaxisra nevelt, szakadatlan önművelődést követelt. Pedagógiájának legfőbb eredménye abban állt, hogy amit tőle tanultunk, azt anynyira a magunkénak érezhetjük, mintha csak önmagunktól tanultuk volna meg. Tudta, hogy vidékre megyek, hiszen akkor már két tanári diplomám is volt —, s ezért velem sokat foglalkozott a kórustechnikával, a Palestrina stílus tanulmányozásával, melynek nagy hasznát is vettem pályadíjnyertes kórusaimmal. A század húszas éveitől kezdve egymás után jelentek meg kompozíciói, mint a Psalmus Hungaricus, Háry János, Marosszéki táncok, Székely fonó, Galántai táncok és még sok-sok zenekari és vűkális remekmű. így nőtt Kodály nagyszerű munkássága súlyos politikai és gazdasági viszonyok között Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű kulturális és társadalmi mozgalmává. |odály kultúrmunkájá- nak kétségkívül egyik legnagyobb eredménye a zenei gyermeknevelés hatalmas kibontakozása, mint például a zenei tagozatú iskolák létrehozása. A gyermekek, az ifjúság számára írt Kodály-muzsika a legtisztább, legnemesebb hang. Kodály zenéjében, ifjúsági kórusaiban a magyar élet a maga teljességében támad új életre. A Kodály-ünnepsége- ken ébred a remény, hogy a nagy magyar zeneköltő álma egy igaz, tiszta és békés emberségről ... nem puszta 'álom! Vikár Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Korabeli felvétel Ópályiból: Dara János és felesége
