Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
1982. december 4. HADSEREG SZÜLETETT Zászlóaljak Nyíregyházán, Nyírbátorban KERESZTURY DEZSŐ: Egy keserves költőnek Köpd ki vadul, amit torkodra ád a kétségbeesés, a kín, a vád: a sértett ember béna nyomorát, hogy amit szólsz, csak magánvélemény, hogy nincs kigázolás, hitel, remény, s hamis látszat, ha célt mutat a fény: hited belédvert közhelyek sora, minden egész szétesett, mert hogy a- mit szívsz, nem emlő: méreg-csutora; nem segíthetsz a nyomorultakon, szavad lepörög az üvegfalon, s elsodorja a közönyös folyam. Szántsd meg a tengert s tiéd a gyűrű fénye, megtapsol mind ki korszerű; — de túlél az erdő, túlél a fű. PÁKOL1TZ ISTVÁN: Fenyegetettség Igaz, hogy a legeslegvégső pillanatban, de mégiscsak helyrebillent a Világegyensúly: elsurrant a fütyöri feketerigó, hoppon maradt a vérszomjas macska. Holnap másként is történhet. Félelmetesen nyugtalanít a véget nem érő fenyegetettség. PÁKOLITZ ISTVÁN: Elszámolás Se gátja se partja: Kalmár Tavasz Kofa Nyár Gebin Ősz Uzsora Tél Mind a markát tartja LEFLER GYÖRGY: Hazafelé Még vonatra se szálltam, de már otthon vagyok. Még senki nem kérdezett, de már bólogatok. Még csak sorban a jegyért — más gondolatom sincs: hogy mennyire jó is, ez a kézben a kilincs. Vár apám és vár anyám, öcsém, s a kapuban mindig ott vár egy kölyök, gyerekkori magam. Alig vonult át a mindent felemésztő fergeteg, a front Tiszántúl megyéin, a szenvedéseket túlélők azonnal hozzáláttak a romok eltakarításához, az újjáépítéshez. 1944. őszén tömörültek a háború borzalmai után fellélegző antifasiszta erők, és kiadták a jelszót a demokratikus raid megteremtésére. Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés és megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az új magyar kormány első intézkedései között az újszellemű hadsereg megszervezését is szorgalmazta. Ezt az 1945. január 20-án Moszkvában megkötött fegyverszüneti szerződés tette lehetővé, melyben Magyarország vállalta nyolc nehézfegyverzetű gyaloghadosztály felállítását a német fasizmus elleni harcra. Az elsőnek felállított 6. hadosztálynak 1945 tavaszán Debrecen adott otthont. Kevésbé ismert a Szabolcs vármegyében megalakult gyalogzászlóaljak története. Az eddig fel nem tárt részletek megvilágítására vállalkozott Markó György, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum fiatal tudományos munkatársa. A közelmúltban a Hadtörténeti Közleményekben megjelent tanulmánya alapján szólunk röviden a Nyíregyházára és Nyírbátorba kihelyezett alegységekről. ★ A szovjet hadifogolytáborokban az önként jelentkező magyarokból válogatták ki a megszervezendő demokratikus hadsereg leendő katonáit. Az 1945. március 2-án Debrecenbe érkezett önkéntesekről a Honvédelmi Minisztérium úgy intézkedett, hogy meg A lány kéjesen felnyögött, aztán nagyot nyújtózva megkérdezte: — Van egy cigid? — Nem dohányzom — felelte a fiú, s maga sem értette, miért, de hozzátette: — Ne haragudj, nem dohányzóm. — Hát ez muris — vihogott a lány —, te mindenért elnézést kérsz apafej? — s szinte már látta is maga előtt barátnői megnyúlt arcát, amikor holnap elmeséli majd ezt az éjszakát. — Nem, nem, dehogyis, ne haragudj — hadarta a fiú, s érezte, hogy elvörösödik. — Na nem baj, hapsikám — veregette meg a vállát a lány —, ott van a gatyámban a cigi meg a gyufinger, hozd ide. A fiú megszégyen ültén hallgatott. Nem értette, hogy hol és mit rontott el: a szobát rendesen kitakarította, pedig igazából nem is hitt a barátjának, aki nőt ígért — és még meg is borotválkozott a hajmosás után, csak akkor indult a diszkóba. — Többet nem megyek — határozta el magában —, nem nekem való az ilyesmi. — Na mi van, megkukul- tál? — kérdezte a lány. Arcára felkapaszkodott a gyufa reszkető lángja. kell belőlük alakítani a 18/1, és a 18/III. zászlóaljakat. A már megalakított és Nyírbátorba irányított, de egészség- ügyi zárlat miatt Nyíregyházán megállított zászlóaljat egyidejűleg 18/11. zászlóaljjá számozták át. A megalakított 18/1. zászlóaljat vasúton Nyíregyházára, a 18/III. zászlóaljat pedig Nyírbátorba irányították. Tehát rövid ideig két zászlóalja volt Nyíregyházának. Az elsőt azonban március közepén feloszlatták és beolvasztották a 18/II-be. A vármegye és Nyíregyháza vezetői hivatalosan köszöntötték a városba érkezett katonákat, és ígéretet tettek, hogy mindenben támogatni fogják őket. A polgári lakosság segítőkészsége azonnal megnyilvánult. A magánszemélyektől szekér- és kosárszámra érkeztek az élelmiszeradományok. Gégényböl például hat szekérnyi élelmiszert szállítottak be, a kál- mánháziak több megrakott szekérből álló adománya közel egy mázsa szalonnát és kolbászt, 72 kenyeret, háromezer süteményt, tejet, tejfölt, mákot, dohányt tartalmazott. A két nyíregyházi zászlóalj egyesülése után a tisztek hozzáfoghattak a szervezési, kiképzési feladatokhoz. A 701 tisztet, honvédet számláló gyalogzászlóaljnak hiányos volt a fegyverzete, szállító- eszköze. Felsőbb utasítások szerint a katonák délelőttönként alaki és harcászati gyakorlatokon vettek részt, délutánonként nevelői óra és parancskihirdetés volt. A kiképzésen és az őrszolgálaton túl az alegység tagjai a közbiztonság megszilárdításán fáradoztak. Magyar—szovjet közös járőrök ellenőrizték a nyíregyházi piac forgalmát, — Milyen szép vagy — suttogta a fiú. — Hideg van itt — mondta a lány. — Nem fűtesz, apafej? — Nincs olyan nagyon hideg — győzködött a fiú. — Meg kell szokni. — Nem úgy gondoltam — mondta a lány türelmetlenül. — Te azt mondtad, szép vagyok. Megmagyarázzam, hogy hogyan fűtsél? És a fiú otthon találta magát, a faluszéli tó partján — Ilonka áttetsző mozdulatokkal húzta magába, le, a mélybe: de most nem félt semmitől, nem fuldoklott, és hirtelen úgy érezte, át tudná úszni talán még az óceánt is. — Ilonka — suttogta, amikor görcsbe rándult. — Nevezhetsz így is, ha ezt csíped — csúszott ki alóla a lány. — Maradt még valami pia? Ittak. Az almabor a fiú ádámcsutkájába kapaszkodott, s megrázta kegyetlenül. — Na mi van, apafej? — húzódott félre a lány. — Kidobod a taccsot? A fiú hallgatott. Idegennek érezte magát, vendégnek saját albérleti szobájában. Vendégnek, mert ez a lány vendégként bánik vele — hiszen ő otthon van, bárhova kerül, bárkinek is az ágyába. valamint az éjszakai kijárási tilalom betartását. A szolgálati időn túl, a katonák bekapcsolódtak a város élénk politikai életébe. Szerepet vállaltak az ifjúsági szervezet rendezvényein. Így a MADISZ március 15-i megemlékezésén honvédek voltak a versmondók és a főispán után „a jelenlevő honvédség nevében a demokratikus hadsereg egyik katonája szólott az ünneplő közönséghez.” Érdekességként említi Markó György, hogy Nyíregyháza felszabadulás utáni történetének első hivatalos labdarúgó-mérkőzését a MADISZ és a magyar helyőrség csapatai játszották. A 18/11. gyalogzászlóalj közreműködésével ünnepelték meg április 8-án a Kossuth téren a nyíregyháziak hazánk felszabadulását. Néhány nap múlva megérkezett a menetparancs. Bár ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar csapatok nem vehetnek részt Magyarország felszabadításában, mégis örömmel fogadták a menetkészültség elrendelését. A katonák április 12—13-án hagyták el a szabolcsi megyeszékhelyet. A Magyar Népben megjelent tudósítás szerint az alábbi gondolatokkal búcsúztak: „ígérjük, hogy szövetségeseink oldalán ezt a nagy segítő jóságot magyar katonákhoz illően bátran és vitézül harcolva igyekszünk kiérdemelni, hogy majd a háború győzelmes befejezése után ... büszke öntudattal nézhessünk újból jótevőink szemébe.” Nyírbátorban állomásozott 1945. március 5-től a 18/III. zászlóalj. Ruházatuk, fegyverzetük a Nyíregyházán elhelyezett állományhoz hasonlóan hiányos volt. A vasútállomás melletti laktanya szűk— Mi van? — rázta meg a lány. — Nyögd már ki! — Semmi — vonta meg a vállát. — Arra gondoltam, hogy hazamegyek. — Hát nem ez a kéglid? — csodálkozott a lány. — Nem. Én falusi vagyok. — Ja — csapott a homlokára a lány. — Azért vagy ilyen lökött! — Otthon csillagok vannak — mondta halkan a fiú. — Ennek a luknak ablaka sincs. — Nem kötelező Pestre jönni — vágta rá a lány. — Avas a dumád. — És otthon egyértelműek a mozdulatok, a szavak — sóvárgott a fiú. A lány felállt. — Na, lököttkém, tájold be nekem a fürdőszobát — mondta. — Otthon most a combjaid között átsütne a hold — merengett a fiú. — Olyan lenne, mint egy vasvilla, s fekete szénát hordana a hasad alá... — Talán nem csináltam nek bizonyult. Gyakorlóhelyük a község vásártere lett. Rendszeres éjszakai járőrszolgálatot teljesítettek. Létrehozták a zászlóalj nevelőapparátusát. A nevelőtisztek igyekeztek megmagyarázni a katonáknak a fasizmus elleni harc szükségességét. Az alakulat legénysége az első napoktól kimenőt kaphatott. Egy részük csak lézengett a községben, de mások kapcsolatot találtak a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetével. Az egyik visszaemlékezés szerint a honvédek segítettek a pártélet kibontakoztatásában. „Kijártunk a szeszgyárba a munkások közé agitálni ... rövid idő alatt 60 új taggal gyarapodott a párt.” Az alakulat személyi állománya április 12-én letette az új honvédesküt és másnap nyitott vagonokban indult a vasútállomásról. „A szerelvény lelkes nótázás közepette hagyta el Nyírbátor utolsó házait.” Nyíregyházán hosz- szabb ideig időztek, majd a 18/11. zászlóalj még el nem vonult részeivel együtt április 14-én érkeztek Debrecenbe. Április végén riadóztatták a 18. ezredet, a legénység elindult a frontvonal felé. Hajdúszoboszló és Szolnok érintése után Cegléd környékén „a századok a nyílt pályán ünnepelték meg az első szabad munkásünnepet.” Május elején értek a nyugati határszélen kijelölt szálláshelyükre. A III. zászlóalj az ausztriai Gaasba, az I. és a II. a magyar területen fekvő Szentpéterfára vonult. Május 8-án a hadosztályparancsok egy szovjet alezredes kíséretében megszemlélte a csapatokat és bejelentette a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Tehát a 6. hadosztály katonái nem harcolhattak fegyverrel a németek ellen. A béke első napjaitól főleg vasútbiztosítási feladatokat láttak el, valamint a szálláshely környékén levő falvakban a maguk sajátos eszközeivel fogtak hozzá az újjáépítéshez. A Szabolcs vármegyében megalakult gyalogzászlóaljak 1946. április 1-ig álltak fenn. R. G. jól?! — feszült meg a lány teste. — Fogadjunk, hogy még a nevemet sem tudod — mondta szomorúan a fiú. — Nyert, oké, gyászvitéz- kém, nem tudom — felelte a lány, és nagyot húzott az almaborból. — De most már kivezethetnél a hülyék földjéről. — Nincs fürdőszoba — mondta a fiú. — És most mit csináljak?! — csattant föl a lány. — Ott a lavór — mondta, és befelé fordult. Hallotta, ahogy a másik a konyhában csörömpöl, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha sohasem jönne haza a főbérlő. Aztán a barátja jutott eszébe: kösz, hogy segítettél, én biztosan nem tudtam volna fölszedni ezt a lányt, jól tetted, hogy azt mondtad, kicsit dinka vagyok, mert úgy látom, ez nagyon tetszik neki. Kösz a tanácsot is, de mégse maradok Pesten. Ilonkát látom mindig, nagyon hiányzik, most is ő hív, érzem, lassan süllyedek, süllyedek ... süllyedek... A lány a lavór fölött gubbasztott, s próbálta kigondolni, mit mond majd holnap. Jónak jó volt, de hát nem normális a fickó. Méghogy a combjaim között a hold ... jó vicc! És mindig elnézést kér! — nevetett föl. A fiút az ágyra görnyedve találta. Na, ez ám az ünnep — morogta, ahogy a lepedőre nézett. A hajánál fogva felemelte a fiú fejét: — Na mit segítsek, vadegér? — Szeretlek — nyögte a fiú. — Maradj itt. Szeretlek. — Azaz — bólogatott a lány —, jobb időpontot nem tudtál választani, ütődött- kém? Na, kell még? Behozzam a lavórt? A fiú bólintott. — Nagyon egyedül vagyok — nyöszörögte. — Hagyd, hogy szeresselek. — A Moszkva téren bármikor megtalálsz — vont vállat a lány. — De én nem így akarlak — mondta fejfájósan a fiú. — Hát nem érted? Szeress engem, csak mert én is szeretlek, és mert úgysem tudsz több embert szeretni egyszerre. — Flúgos vagy te, pajtikám — legyintett lemondóan a lány. — Szívesen lefekszem veled, de tizenhét éves vagyok, és abszolút nem vidékiekről álmodom, meg kell mondjam. — De én feleségül veszlek — mondta a fiú. — Odaadom neked a holdat, a hajadba teheted, a homlokod fölé. — Kösz. Melyik bizsubazárban láttad? — Nem, nem így — csuklóit a fiú. — Komolyan gondolom. — Na, pá, gyászvitéz — intett a lány —, a téren megtalálsz. Az ajtó csapódása még sokáig visszhangzott a fiú zavaros fejében: végül tántorogva felállt, és meztelenül kibotorkált az előszobába. A sötétség, mintha bútor lett volna — beleütközött állandóan. — Talán a holdra csapta rá az ajtót! — rémült meg. — Talán elvitte magával! S míg öklendezve lekuporodott, hogy a főbérlő ott találjon rá majd, az előszobában, arra gondolt, hogy valamit végleg elloptak tőle — s bár nem tudta, mi az, abban biztos volt, hogy nem ennek a lánynak akarta adni. A Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet' Te is harcolj a magyar szabadságért! Állj be as aj Nemzeti Hadseregbei Mmwrm Kommunista Pért Szebb, boldogabb jövőt kívánsz ? Lépj be az új hadseregbe! Témái íidi, M jtMzjá Id: IMiaeaktS. Az új magyar hadsereg toborzó felhívásai. Deák Mór : Románc
