Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
4 Kelet-Magyarorsxág 1982. december 4. Kommentár üranyhíd G yakran olvashattuk a világsajtó tárgyilagos elemzéseiben: az NDK és az NSZK viszonya meghatározó tényező Európában. Példák sokasága igazolja a megállapítás igazát. Éppen ezért a kontinens borús jelenében, a sok aggasztó körülmény közepette mindenképpen biztató hírnek számít Philipp Jenninger nyugatnémet államminiszter látogatása Berlinben. A két német állam kapcsolatában döntő fontosságú a párbeszéd fenntartása. A nyugatnémet államminiszter berlini eszmecseréje önmagában is arról tanúskodik, hogy — a realitásokhoz igazodva — ezt a gyakorlatot szükségesnek tartják Bonnban. A folyamatos párbeszéd jegyében — erről szólt nyomatékkai a nyugatnémet államminiszter — a bonni kabinet több tagja járt a közelmúltban az NDK-'ban, Carstens elnök és Genscher külügyminiszter pedig Leonyid Brezsnyev temetése alkalmából Moszkvában találkozott Erich Honeckerrel. örvendetes, hogy a két ország között a kulturális kapcsolatok szintén továbbfejlődnek. Szó sincs természetesen arról, hogy Bonn és Berlin viszonya felhőtlen. Az NDK- ban nem titkolják: aggodalommal tekintenek a NATO 1979. december 12-á határozatának végrehajtása, az eurorakéták telepítése elé. A nyugat-németországi rakétatelepítés az egész földrész békéjét és biztonságát veszélyezteti. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben Helmut Schmidtnek, a volt bonni kancellárnak az angol BBC televíziója számára adott nyilatkozata. Ebben a szociáldemokrata politikus nevetségesnek minősítette a szovjet katonai fölényről időről -időre fendenciózusan terjesztett amerikai és NATO-híre- !ket. Berlinben most Philipp Jenninger államminiszter után újabb nyugatnémet politikus fogadására készülnek. A jövő hét közepén Hans-Jochen Vogel, az SPD kancellárjelöltje érkezik az NDK fővárosába. A szociáldemokrata politikus előreláthatóan Joachim Herrmannal, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagjával tanácskozik majd. Vitathatatlanul jó hírek ezek. Azt tanúsítják, hogy a bonyolult, feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben is járható a már bevált út. S ez nem más, mint a párbeszéd fenntartása, a nézetek higgadt és felelősségteljes tisztázása. Más szóval: a szimbolikus aranytűd megóvása. Megkezdődtek az Arab Liga tárgyalásai Moszkvában Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára és más szovjet vezetők pénteken Moszkvában megkezdték a hivatalos tárgyalásokat az Arab Liga Moszkvában tartózkodó küldöttségével. A Husszein jordániai király vezette küldöttség a fezi csúcstalálkozón megalakult „hetek bizottsága” képviseletében tájékoztatja a szovjet vezetőket — miként az ENSZ BT többi állandó tagállamának vezetőit is — a csúcsértekezlet eredményeiről, az ott kidolgozott közel-keleti rendezési tervről. Szovjet részről a tárgyaláson részt vesz Jurij Andropov mellett Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, miniszterelnök. valamint Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter. A küldöttség — amelynek tagjai között hat arab ország külügyminisztere mellett ott van a PFSZ VB tagja is — csütörtökön érkezett a szovjet fővárosba és elkísérte útjára Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára is. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja a Szovjetunió külügyminisztere pénteken a Kremlben ebédet adott a „hetek bizottságának” Husz- szein jordániai király vezetésével Moszkvában tartózkodó küldöttsége tiszteletére. A baráti légkörben lefolyt ebéden pohárköszöntőt mondott Andrej Gromiko és Husz- szein király. Ha nem teljesítik feltételeit Izrael nem vonni ki Libanonból „Az izraeli hadsereg mindaddig Libanonban marad, amíg Izrael határait szavatoló, a kormány által követelt biztonsági megállapodások létre nem jönnek” — jelentette ki Rafael Ejtan, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke izraeli egyetemi hallgatók előtt csütörtökön mondott beszédében. Ejtan szavainak súlyát azzal húzta alá, hogy emlékeztetett: az izraeli hadsereg csaknem 13 évig tartotta megszállva a Sínai-félszige- tet, amíg megkötötték Egyiptommal a békeszerződést. Pénteken a Jerusalem Postban megjelent nyilatkozatában Jehuda Ben Meir külügyminiszter-helyettes 3 pontban fogalmazta meg azokat a feltételeket, amelyeket Tel Aviv a Libanonból történő kivonulásához nélkülözhetetlennek tart. Eszerint Izrael követeli a külföldi erők kivonását, valamennyi hadifogoly és eltűntnek nyilvánított katona kiadását, végül pedig egy olyan politikai egyezmény megkötését, amely biztosítja, hogy Libanon nem lesz Izrael ellen irányuló ellenséges akció kiindulópontja. Jehuda Ben Meir szerint a békeszerződés „nem elérhető cél”. Mint ismeretes, Begin kormányfő is követelte több alkalommal a békeszerződés- Libanontól. Felelősségre vonások Az államigazgatás és a gazdaságirányítás több mint hatszáz különböző szintű vezetőjét vonták felelősségre mulasztások, nem kielégítő munka miatt a közelmúltban Lengyelországban. Július elejétől november közepéig a katonai felügyeleti szervek bevonásával országszerte széles körű ellenőrzést tartottak, amely a minisztériumokra, a központi hivatalokra is kiterjedt. A szemle nyomán 20 minisztériumi főosztályvezető, illetve főosztályvezető-helyettes részesült különféle büntetésekben, amelyek köre a figyelmeztetéstől az alacsonyabb beosztásba való áthelyezésig terjedt. A belkereskedelmi és szolgáltatási, a kulturális és művészeti minisztériumban, valamint a tengergazdálkodási hivatalban leváltottak egy-egy főosztályvezetőt. A vajdasági hivatalokban 63 osztályvezető ellen járták el, közülük 16-ot leváltottak. Az országban 328 vállalati igazgatót, illetve igazgatóhelyettest részesítettek különféle büntetésekben. Közülük 18-at alacsonyabb beosztásba helyeztek. Olyan vállalatoknál történtek ilyen fegyelmi intézkedések, amelyeknél az ellenőrző szervek pazarlást, visszaéléseket fedeztek fel. s amelyek jelentősen elmaradtak a tervfeladatok teljesítésében. V B izonyára protokolá- ris baklövésnek tekintenék a közös piaci csúcs résztvevői Koppenhágában, ha halat szolgálnának fel előételként első munkaebédjükön. Ök ugyanis egyebek között arról tanácskoznak majd a dán fővárosban, hogy mi- _ ként tehetnének pontot az ’ EGK idei halászati vitájára, amely egyfelől éppen Dánia, másfelől a többi tagország — közülük is elsősorban Nagy-Britannia — között folyik. Ritka eset, hogy a közös piaci csúcstalálkozó napirendjén szerepeljen a halászat, jóllehet az EGK halászati politikáját évek óta viták és válságok jellemzik. A mostani válság oka az, hogy Dánia kevesli a részére előzetesen megállapított közösségi lehalászási kvótát. Éppen 0,4 ezrelékkel (!) kevesebbel kellene beérnie, mint a korábbi években; tőkehal-tonna- egyenértékfoen — ezt a mértéket használják a különböző halfajták közös nevezőre hozáséra — 1,405 millió tonnát halászhatna Halak a csúcson le. A csökkenés az csökkenés — érvelnek a dánok. De nem ez a fő vitapont. Dánia ugyanis a közösség által megállapított kvótán felül még 20 ezer tonna makrélára formál lehalászási jogot a brit partok mentén. Miért akad fent ezen az EGK halászati politikájának hálója? Ennek egy speciális dán és egy általános közös piaci vonatkozása van. A dán probléma az, hogy Dánia gazdasága a leginkább „halérzékeny” az EGK-ban. Nem olyan régen Grönland — Dánia külbirtoka — végérvényesen elhagyta közös piaci helyét. így amikor az EGK a közösség halairól dönt, ez a grönlandi halakra már nem vonatkozik. Dániának ugyan több marad a grönlandi vizeken ki- fokható zsákmányból, de azt nem szeretné, hogy „cserébe” kevesebb „közös piáéi” halra szóló lehalászási jogot kapjon. Vagyis, mert Grönland kiválásával a közös piaci halból kevesebb lett, Dánia — arra hivatkozva, hogy gazdasági „halra épül” — a számára előírtnál többet követel magának belőle. Holott a gyakorlatilag változatlan (0.4 ezrelékkel csökkentett) dán kvóta is mások, elsősorban a britek halállományának rovására menne. Emellett — és ez az általános probléma — miközben az EGK- ban egyre több a vita a halról, a vizekben a hal egyre kevesebb. A közös piaci összkvótát már a múltban is csökkenteni kellett, nehogy veszélybe kerüljön a szükséges halszaporulat. Ezért határoztak úgy még régebben, hogy a halászhálók lyukméretének szabványait a nem ivarérett tőkehalegyedek túlélésének biztosítására növelik. Nehezebb úgy megszőni a közös halászati politika, hálóját, hogy a tagországok nemzeti érdekei esetenként ne akadjanak bele. MIT JELENT a „Rogers- doktrína”? Ráír SzimonjáB vezérőrnagy véleménye Puszta blöffnek nevez- hetőek egyes nyugati politikai személyiségek azon állításai, amelyek szerint az úgynevezett „Rogers-doktrina” fordulatot jelent. A NATO európai erőinek főparancsnoka által kidolgozott doktrína azt állítja, hogy a NATO az atomfegyverek helyett a hagyományos (nem nukleáris) fegyvereket helyezi előtérbe, s így ez esetleg elvezethet az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítéséről való lemondáshoz — állapítja meg Ráír Szimonján vezérőrnagy, ismert szovjet katonai szakértő a Novoje Vremja legutóbbi számában. Szimonján részletesen elemzi a NATO új katonai elgondolását, amely olyan hagyományos rendeltetésű erők és eszközök felvételét tervezi a NATO állományába és katonai arzenáljába, amelyekkel hagyományos fegyverekkel megvívandó — elhúzódó — háború folytatható a Szovjet- uni és szövetségesei ellen. A szovjet szakértő rámutat: azáltal, hogy a NATO-strátégák kidol- ozták a hagyományos .aború új stratégiáját, aorántsem mondtak le a nukleáris háború kirobbantására való felkészülésről. Mindössze annyi történt, hogy. ezt kiegészítették az „elhúzódó háborúra” való felkészülésre és annak megvívására irányuló változatokkal is. Ezzel az ürügygyei Washington és a NATO elméletileg alapozza meg a fegyverkezési hajsza újabb fordulóját, amely a hagyományos fegyverek új, még pusztítóbb fajtáinak ki- fejlesztését célozza. A „Rogers-doktrina” alapja — állapítja meg a vezérőrnagy — a katonai erőfölényre való törekvés politikája. Ennek célja az, hogy „új elvi megoldású fegyverrendszereket hozzanak létre, s mennyiségi, elsősorban azonban minőségi szempontból túlszárnyalják az ellenfelet." Ez elkerülhetetlenül a katonai szembenállás élesedéséhez vezet — hangoztatja Rair Szimoján. Fájdalomközpont Fájdalomkutató és gyógyító központot alakítottak ki az egyik leningrádi kórházban. Együttműködnek itt mindazok az orvosok, akiket eddig sok-sok fáradtsággal kellett végigjárniuk a valamilyen felderítetlen okból származó fájdalomtól szenvedő betegeknek. Az új központiban van belgyógyász, ideggyógyász, szemész, pszichológus, idegsebész. Munkájukat számos műszaki berendezés segíti. Az egyik szovjet műszer segítségével például megállapítható, hogy a beteg valóban fájdalmat érez-e, vagy csupán képzeli, hogy fáj valamije, így pszichológusra van szüksége. Az intézetben kezelendő betegeket orvosi bizottság választja ki. Pallai János riportja a Kelet-Magyarországnak (2.) Túszok voltunk Varsóban A gép jobboldalán feltűnik egy utaslépcső. Magái! •isztes távolságra a mi gé- rnnktől. ketten leugranak óla és hátrafutnak. Bár meglehetősen sötét van, mintha egy puska csövét látnám mögüle kilógni. A baloldalon, a másik repülőálláson egy LOT-gép vesztegel. Kerekei mögött világosan kivehetők a meg-megmozduló fejek. Lehet, hogy mesterlövészek ? 21,00: Az eltérítő utasítására minden félfinak le kell menni, a nők fele és a személyzet marad. Senki sem akar menni, de a katonaruhás sem sürgeti a dolgot. Folyton a toronnyal egyezkedik. 21,16: Ki kell szállni,, csak kilenc nő marad, meg a személyzet. .' A katonaruhás az ajtóban áll és sürgeti a lemenetelt. Ez pedig most lassan megy. Nem csak a szűk lépcsők miatt. a lábak is reszketnek. 21.27: A buszban vagyunk. A személyzeten kívül 7 foglya van az eltérítőnek. Számunkra- vége a fogságnak, de mi lesz velük. A repülőtér tömve katonákkal. A gépek kerekei mögött mesterlövészek lapulnak, az autók mögött, az épület szegleteinél szintén. Szó nélkül nyitják ki előttünk az ajtót, ‘ a levegőben vibrál a feszültség. A nők sírnak. A büfé beszögelésében Nagy Imre parancsnok búslakodik : — Ott kellene lennem, de a lengyelek nem engedtek vissza a gépre. Néhány perc múlva jön a varsói MALÉV-megbízott, előkerül a fedélzeti, mérnök, majd megjön a varsói magyar konzul. Kérik, hogy írjuk fel a csoport gépen maNyugtató csók az újraindulás * előtt. (Iklődy János felvétele) radt tagjait. Elhangzanak az első megnyugtató szavak: itt lesznek ők is rövidesen. A lengyel utaskísérők vodkát. vizet. úticsomagokat hoznak. Kínos lassúsággal múlik az idő. A csoport fele az ablakokban lóg. Innen csak any- nyit látni, hogy a MALÉV- gép első ablakai világítanak és halvány fény szűrődik ki a kabinból is. Egyszer csak kintről zaj. mozgolódás. Jönnek a nők. Heten. Óriási a megkönnyebbülés! A lányoktól megtudjuk a lényeget: az eltérítő aránylag nyugodtan viselkedik. Enni adtak neki, a szendvics után kólát, kávét ivott. Eny- nyi történt, aztán elengedték őket. És most újra a jegyzettömb: 23,09: A „tyúklétrát” a géphez tolják. Mindenki az ablaknál. Árnyak a kijáratnál. Hangosan számoljuk: egy, kettő három, négy, öt. 23,28: Megint megy a létra. Most két árnyék mozog. Mennek a szomszédos LOT-gép felé. Az egyik eltűnik, aztán reflektorok villannak, valakit leütnek. Csak az eltérítő lebet. 23,34: Valaki beront és a kezével int, hogy vége. A többit csak később tudjuk meg. Tamás, a másodpilóta mindvégig a gépben maradt. A biztonsági főnök ment fel az eltérítőért, akinek szabad elvonulást ígértek a LOT gépén. Ott fogták el. Amint felkapcsolták a reflektorokat. azonnal eldobta a fegyvert. Már régen tudta, hogy veszített. A „nagy kaland" ezzel véget ért.
