Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
1982. december 4. Kelet-Magyarország 3 Ágazati pártbizottságok Politikai muBka-szélesebli alapokon Négy ágazati pártbizottság (kereskedelmi, egészségügyi, ipari szövetkezeti, pedagógus) alakult 1980-ban Nyíregyházán. Működésüktől az ágazati sajátosságok jobb érvényesülését, a helyi politika érdemibb alakítását, aktívabb és eredményesebb pártéletet, a pártirányítás erősödését, a tömegkapcsolatok szélesedését, a változó körülményekre való gyorsabb reagálást, jobb káderkiválasztást és nevelést vártunk. A városi pártbizottság novemberi ülésén tért vissza a tapasztalatokra, s új feladatokat is meghatározott. A pártirányítás városi rendszerében kialakítottuk az ágazatok helyét és szerepét. Pártbizottságaink önállóságukkal egyre jobban élnek. A feltételek, amelyek között az ágazati pártbizottságok dolgoznak, egymástól is nagymértékben különböznek. A közös vonás voltaképp az, hogy egy-egy ágazathoz kapcsolódó terület, egységek és az ott lévő pártszervezetek irányításáért felelősek. A pártmunka tartalmi irányítása, segítése, ellenőrzése, szervezése különböző nehézségi fokú. Több a kis létszámú, két-három munkahelyhez kapcsolódó alapszervezet, többnyire hiányos káderfeltételekkel, alacsony szintű pártéleti gyakorlattal. Ágazati pártbizottságaink a városi pártértekezlet határozatai, az éves gazdaságpolitikai irányelvek, az oktatás és az egészségügyre vonatkozó rendeletek, határozatok eredményes ágazati és helyi végrehajtásért dolgoznak. Ezért a tennivalókat tudatosítják, segítik az egységes értelmezést, a konkrét munkaformák megtalálását, a végrehajtás megszervezését. Az ellenőrzést összehangolják az állami és gazdasági irányító szervekkel, szervezetekkel. Az ipari szövetkezetek pártbizottsága részt vett a szövetkezeti ipar VI. ötéves terv- koncepciójának kidolgozásában. Segítette az alapszervezeteket a szövetkezetek terveinek véleményezésében. Éves feladatmeghatározással és értékeléssel segíti a megvalósítást, érvényesíti a gazdaságpolitikai követelményeket. Ágazati szinten — és szövetkezetenként is — beszámoltatásokkal ellenőriz. Napirenden szerepelt a műszaki fejlesztés, szövetkezeti demokrácia, az ötnapos munkahét, a személyzeti és ká- dermunka. Mindezek különösen fontosak, hiszen az ipari szövetkezetek éves termelési értéke ma már az egy- milliárd forintot is meghaladja, melyből 20—22 százalék lakossági szolgáltatás, s a késztermékek egynegyedét exportálják. A kereskedelmi ágazati pártbizottság legfontosabb gazdaságpolitikai céljai között jelölte meg a jó alapellátás megvalósítását, a helyi árualapok feltárását, a készletezés és szerződéses fegyelem, vendéglátás, valamint az üzemi, gyermekétkeztetés, reális vállalati tervezés megvalósítását, illetve mindezek ellenőrzését, segítését a politika sajátos eszközeivel. A méretekre jellemző, hogy a kiskereskedelmi és vendéglátóegységekben közel négyezren dolgoznak, a bolthálózat alapterülete több mint nyolcvanezer négyzetméter. A megyei kórház rekonstrukciójának, az integráció megerősítésének idején kezdte el működését az egészség- ügyi pártbizottság. Egészség- politikai munkájában átfogó területeket vizsgál, a részterületek végrehajtását folyamatosan figyelemmel kíséri, beszámoltatással ellenőrzi. Az intézeti munkában az eszmeipolitikai irányítást erősíti. Többet foglalkoznak az alapszervezetek munkája színvonalának emelésével, a párttagság eszmei-politikai nevelésével, a tömegszervezetek pártirányításával. A pedagógus pártbizottság az oktatáspolitikai határozatok szervezett végrehajtásán munkálkodik. Saját határozatainak többsége ezen feladatok részterületeire vonatkozik. Véleményezte a város középtávú oktatási tervét. Áttekintették — többek között — az iskolára történő felkészítést, az általános iskolai testnevelés és sport helyzetét, a veszélyeztetett gyermekekkel való foglalkozást. Egy-egy iskola, intézmény beszámoltatásával a végrehajtás helyzetét, a helyi gondok, problémák megoldását keresték. A négy pártbizottság között többször került sor tapasztalatcserére, illetve ágazatukat együttesen érintő napirendek közös tárgyalására. A pártbizottságok évente 4—5 alkalommal tartják üléseiket. A napirendek súlya, színvonala megfelelő, kellően elemző és előremutató. A tevékenységben igen jelentős a munkabizottságok szerepe. Egyrészt széles körű felmérést, a pártmunka szakszerűségét, másrészt több párttag és szakember bevonását tették lehetővé. Jó módszernek bizonyult a kihelyezett ülések sorozata, így hamarabb ismerkedtek meg és szereztek közvetlen információt a hozzájuk tartozó területekről. A káderek jobb ismerete, a közvetlen munkakapcsolat már számos eredményt hozott. A pártbizottságokat az ágazatokban dolgozó vezetők és felügyeleti szervek elfogadták, jó a kapcsolatuk. Elsősorban káderkérdésekben, személyi ügyek kezdeményezésében, a helyi politika alakításában élő és folyamatos az együttműködés. Az alapszervezeti munka színvonalában valamennyi pártbizottságnál fejlődés tapasztalható. A közvetlen segítségnyújtás és ellenőrzés, egyes esetekben a bátrabb kádercserék (ipari szövetkezeteknél 30 százalék, egészségügyi pártbizottságnál 40 százalék) azt eredményezték, hogy kevesebb a gyengének minősíthető alapszervezet. A többség ma már a jó közepes szinthez tartozik és több a példaadó. Kiszélesedett a tömegpolitikai munka bázisa, nőtt a tudatosság és a rendszeresség e tevékenységben. összegezve, az ágazati pártbizottságok — amelyekhez összesen 1700 párttag tartozik — az eltelt rövid idő alatt is sokrétűen és „életkö- zelből” foglalkoztak a párt- szervezetekkel, a párthatározatok helyi végrehajtásának megszervezésével, ellenőrzésével, testületi munkájuk eredményes kialakításával, munkamódszerük megteremtésével. Mindezekkel az ágazataik területén fellendülést, mozgalmi, politikai pezsgést eredményeztek. Kibővült a pártmunkát rendszeresen végzők köre, alakulóban van az ágazati szemlélet és a felelősségvállalás. Az ágazati párt- bizottságok létrehozása eredményesen szolgálta ezen területeken a pártirányítás megjavítását, a tömegkapcsolatok szélesedését, az új tennivalókra való gyorsabb reagálást. Természetesen új feladatokat is meghatározott a városi pártbizottság. Fontos, hogy az ágazati pártbizottságok szervezzék és segítsék elő a pártbizottsági, munkabizottsági tagok, alapszervezeti titkárok nagyobb informáltságát, növekedjék rálátásuk az ágazat és az alapszervezetek problémáira, fokozódjék a testületek aktivitása. A testületi munka tervezésében nagyobb figyelmet szükséges fordítani a saját határozatok végrehajtásának ellenőrzésére, az ágazat összefüggő és részfeladatainak megvalósítására. Lényeges, hogy erősítsék az alapszervezeti munkát, fordítsanak nagyobb figyelmet az önállóságuk tényleges érvényesülésére, ösztönözzék az alapszervezeti kezdeményezéseket, a jó ötletek megvalósulását. Az ágazati pártbizottságok munkája révén a város életének igen fontos területein lehet további eredményeket elérni, s ez megtisztelő feladat mindenki számára, akik részt vesznek e munka segítésében. Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság titkára Belföldi piacra kerülő termékeket készítenek jelenleg a HÓDIKÖT tiszalöki gyárában. Az Angela Davis szocialista brigád tagjai gyermekpulóvert és tréningnadrágot varrnak. (Gaál Béla felvétele) FA ALATT A TERMÉS Előbb a tagok almája Sorrendváltás Csegöldön a közös kárára A csegöldi Bajcsy-Zsilin- szky Termelőszövetkezetben és a háztájiban 4200 tonna alma termett az idén; ami nem túl sok, de mégis az utolsók közt szedték le, és az értékesítésre se nagyon lehetnek büszkék. — A kezdet nagyon biztató volt — emlékezik vissza Juhos Sándor elnök. Szép termés ígérkezett, és meg is kezdtük a szedést. Dolgozott a tagság, segítség is jött. Napi ötven-hatvan tonnát becsomagoltunk, és négyszázhúsz tonnát vittünk el Tu- zsérra, ami bizony nagyon kevés, de nem volt több vagon. össze is gyűlt a kertekben húszezer exportláda megtöltve válogatott gyümölccsel, de akkor már közeledett szeptember vége, és a tagság elérkezettnek látta az időt saját almájának leszüretelésé- re. A bőséges termés és az értékesítési bizonytalanság mindenkit megijesztett, így megállt a' közös szedése, sőt értékesítése is. A tsz-t szerződés kötelezte a tagok almájának eladására és a közakarat nyomására a vezetőség úgy döntött, előbb a tagokét kell eladni. — A tagság szinte egyszerre szedte le az almáját — mondja az elnök — vagon továbbra sem volt elég, és akkor elszabadult a pokol. Haragosa lett a szomszéd a szomszédnak, testvér a testvérnek, hogy kié menjen előbb. Nem tehettünk mást, mint sorsot húztunk. Tizenegy utca között döntöttünk a sorrendben; ennyi van a faluban. Elképzelhető az utolsó utca hangulata. így is napirenden volt a hangos 6zó állandóan. Az én felmenőim is gyakran szóba kerültek. Egy azok közül, aki emlegette őket: Tatár Miklósné. — A szembeszomszédom- mal kellett egy vagonba rakA z UNOKÁM itthon hagyta a lakáskulcsát, úgy indult el az iskolába. Második váltásban tanult, nekünk meg délután valamennyiünknek el kellett menni hazulról: a gyerek nem fog tudni bejönni a házba. Nem maradt más hátra, utána kellett vinnem a kulcskarikáját. Borús téli délután volt, már jócskán besötétedett. Mikor meglehetősen mesziről — o folyón átvezető hídról — megláttam az iskolát, már minden ablaka világított. Hivogatóan bársonyos fénnyel — és bennem felmerültek nagyon távoli gyermekkorom emlékei. Valami ragaszkodó örömmel mentem mindig iskolám fényes ablakai felé, mindig büszke voltam, hogy én, az életbe első lépéseket tevő emberke, ehhez a nagy, büszke közösséghez tartozom, hisz tanáraim nem fukarkodtak a színekkel, mikor intézetünk több évszázados dicső múltját ecsetelték. A legjobb, a legnemesebb hagyományokkal rendelkező gimnázium tanulója vagyok, erről mindig meg Alma mater voltam győződve. Most, unokám kulcsait csörgetve a zsebemben, arra gondoltam, hogy ezzel a csodálatosan bensőséges simogató fénnyel csakis az iskolaablakok tudnak világítani. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én iskolám anyai melegét mindig éreztem, s így teljesen megérdemeltnek tartottam ezt a dédelgető latin nevét: alma mater; Édesanya. De hát az élet: élet. Ebbe a meleg kapcsolatomba az iskolámmal beleszólt a történelem, s bár csak alig valami maradt már gimnáziumi tanulmányaimból ezt a keveset más intézetben kellett elvégezni. Nem tagadom: ellenérzésekkel léptem át a küszöbét, s régi alma materemhez ragaszkodva talán végképp megtagadom tőle az édesanyának járó tiszteletet és szeretetet, ha mindjárt az első napon nem történik valami. Nem sokkal azelőtt lett vége a háborúnak, s persze, mi is azt tettük otthon, mint akkor majdnem mindenki: morzsákból éltünk. S mikor elindultam ebbe a nem túlságosan távoli, de mégis idegen városba, hogy megtegyem azt az utolsó kicsiny tizedlépést a matúra felé, két egymáshoz tapasztott lekvároske- nyér-szelet volt az egész útravalóm. De hát — gondoltam — majd csak lesz velem ott valami, majd csak kikaparok ott magamnak valami kis megélhetést... Majd... De egyelőre az volt a helyzet, hogy a lekváros kenyér még a csaknem egy napig tartó út (háborús közlekedés!) elején elfogyott, s most bizony az éhségtől kopogó szemmel adtam elő az igazgatónak, ki vagyok és mit akarok. A formaságokon hamar túlestünk (az embereket puhává gyúrta a háború, szívesen segítettek egymáson) — de hogy honnan tudhatta az igazgató, hogy hosszú órák óta nem volt egy falat a számban, azt nem is sejtem. — Jöjjön csak! Szó nélkül kivezetett a gimnázium kertjébe. Itt két öreg fa roskadozott a korán érő körtétől. Az igazgató kínáló mozdulattal rájuk mutatott és visz- szament az irodájába. Én meg nagy lakomát csaptam. És egyszerre megérintett új iskolámnak is a melege s már tudtam rá is ezzel a fiúi szeretettel gondolni: alma mater... Bár inkább... — támadt egy groteszk ötletem —, bár ebben az esetben inkább ... körte mater. H át ez a bohóság jutott eszembe, mikor az unokám után vittem a kulcsokat és megpillantottam azt a sok cirógató fényű iskolaablakot. Huszti Lukács ni a mi szép almánkat, és az egészet együtt minősítették — mondja most is jó hangosan. — Persze, hogy nem akartuk! A mienk sokkal szebb volt! — Aztán mégis berakták! — Mert jött az elnök, hogy akkor más utcának adja a vagont. — Nem tehettem mást — így Juhos Sándor —, mert egy vagont sem szalaszthattunk el. — Aztán csak elment az almája ? — El! De ezt akkor senki sem hitte volna. A végén még a minőség is jó lett. Meg vagyunk a pénzzel is elégedve. önkéntelenül használta a többes számot a szapora szavú asszonyság, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a kedélyek megnyugodtak. De amikor azt kérdeztük, hogy gondol-e a közös eladatlan almájára, hümmögés volt a válasz. Pedig ottjártunkkor, november végén még négyszáz tonna volt a fa alatt, a húszezer láda exportra szántból pedig kivétel nélkül lé lett. Még szerencse, hogy van konzervüzemük, ahol feldolgozzák. — Hatszáz tonnát terveztünk ezeken a gépeken kipréselni — kalauzol az üzemben Juhos Sándor. — Már a duplájánál tartunk, de a vége még nem látszik. Nem bírunk eny- nyi almával, hiába a konzervágazat. Gyökeres változtatásokra szántuk el magunkat. Megteszik azt, amitől eddig mindig nagyon húzódoztak. A szórványgyümölcsösök fáit kihúzgálják. Eddig azért nem szabadultak meg tőlük, mert olcsóbb volt a növényvédő szer, meg az ott termett gyengébb minőségnek is volt piaca. Ekképpen a százharmincöt hektár alma máris jelentősen csökken. A korszerűtlen ültetvényeket a tervek szerint kevesebbet fogják permetezni és eleve léminőséggel számolnak. Arra jó a varas héjú is, a védelem csak a fára irányul majd. Uj gyümölcsösöket telepítenek, persze nem almát, meggyet, körtét, szilvát. Ismét a tagság. A háztáji termelés megszervezése, ellátása, az értékesítés lebonyolítása büszkeségre okot adó érdem egy tsz részéről, hiszen ez az ágazat nélkülözhetetlen része a népgazdaságnak. De soha nem a közös kárára. Ésik Sándor
