Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-03 / 284. szám

1982. december 3. Kelet-Magyarország 3 Tudomány a gyakorlatban ELŐADÁSOK, REN­DEZVÉNYEK, tanulmány­utak, bemutatók. Ezek mind a megszerzett tu­dás gyarapítását szolgáló tényezők, a szakmai te­vékenységgel, a tudomány legújabb ismereteivel szo­rosan összefüggő dolgok. Nem véletlen, hogy ép­pen ezeket tűzte zászlajá­ra a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület, s ezen belül a Szabolcs-Szatmár megyei szervezet is. A mindennapi munka mel­lett szükségszerű részt venni a gyakorlati szak­embereknek a különböző tudományos előadásokon, bemutatókon, mert lehet, az ott hallottakat már másnap alkalmazni lehet az adott gazdaságban. Mert a diploma csak egy lehetőség a kapott beosz­táshoz. Állandóan fejlesz­teni, tökéletesíteni kell a megszerzett tudást, hi­szen — az oly sokszor le­írt — rohanó világunk­ban pár év alatt elévülhet az egyetem öt éve alatt megszerzett ismeretanyag. A korábbi évekhez ha­sonlóan az idén is sok rendezvényt tartott az ag­rártudományi egyesület megyei szervezete, érté­kelte nemrég az elnök­ség. A rendszeresség mel­lett kiemelkednek a mű­szaki hónap keretén be­lül tartott előadások. Ha­bár a műszaki hónap me­zőgazdász szemmel nézve nem a legjobb időpont­ban vonja be a szakembe­reket elméleti tudásuk gyarapításába, mert a szep­tember közepétől október közepéig tartó rendez­vénysorozat idején van a csúcsmunka a gyümöl­csösökben, szántóföldeken. Dicséretükre legyen mond­va, a mezőgazdászok mind­két helyen eleget tesznek feladataiknak. AZT VISZONT NEM LEHET mérni milyen a haszna egy-egy ilyen elő­adásnak, rendezvénynek. Nem elég csak meghall­gatni a tájékoztatót, ha­nem érdemes a legjobb gondolatokat hasznosítani is belőle. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy nem ártana erről is számot ad­ni a jövőben néhány va­lóságos eset kapcsán. Mert nincs megállás, termelni kell, a jövedelmezőség kereteinek megtartása mellett. Ehhez pedig a közgazdasági szemléletet kell erősíteni. Nem min­denáron a mennyiségre való törekvés lehet csak a cél. A gazdaságosság, a jó minőség legalább ugyanolyan fontos. A me­zőgazdasági nagyüzemek­ben még mindig nagyon sok tartalék található. Ilyenek például az elha­gyott, vagy kihasználat­lanul álló épületek. Kis­üzemi termelés körülmé­nyei mellett még gazda­ságosan kihasználhatók, bérbe adhatók. Különben az enyészet teszi rá a ke­zét. A szabolcsi agrár szak­emberek szervezete fon­tosnak tartja a tanulmány­utak szervezését. Két szomszédos gazdaságban dolgozók is tanulhatnak egymástól, elleshetik a másiknál hasznos mun­kamódszert. Nem egy bél­és külföldi tapasztalat- cserén ismerték meg a szabolcsiak a legújabb is- , mereteket, Bács megyé­től Zala megyéig sok he­lyen megfordultak. Emel­lett rendszeres az agrár szakemberek kapcsolata a csehszlovák, a bolgár testvérszervezettel, ala­kulóban az NDK mező­gazdászaival is. JÖVÖRE ÖTVENNYOLC ELŐADÁS megtartását tervezik az egyes szakosz­tályok. Szó lesz az élelmi­szergazdaság ipari hátte­réről, az energiagazdál­kodás kérdéseiről, a téli alma növényvédelméről, tárolásáról, az állattenyész­tés és a növénytermesztés időszerű feladatairól. A MAE megyei szervezete fontos feladatának tartja a tagok számának növelé­sét. Ezen a téren van még lehetőség az előrelépésre, amelyet az is mutat, hogy a Szabolcsban dolgozó fel­sőfokú végzettséggel ren­delkező mezőgazdászok alig fele egyesületi tag. Nem lehet lebecsülni az itt szerezhető tudást, amely sokszor felér egy-egy to­vábbképzéssel. A tudás pe­dig hatalom a közösség ér­dekében végzett munka során. Sipos Béla N em bírta tovább az öreg. Nyugdíjba vonulása előtt ve­zetőségi tagja volt a szö­vetkezetnek, némely dologban a véleményét máig kikérték. Nem bír­ta elviselni a lelke azt a bűnt, amit elkövetett. Szörnyű bűn nyomta a lelkét. Gondolatban leg­alább három napig küz­dött a bűnnel, míg végre odajutott, hogy föl kell öltöznie, ünnepi ruhá­ban bemenni a szövetke­zet központjába és be­vallani mindent. — Nem lehet másként, asszony — mondta a fe­leségének, aki, szegény, szintén megfáradott em­ber volt már —, nem le­het másként, följelen­tem magamat. — Te? — Én. — A nagy, tiszta em­ber? — Bűnös vagyok. — Gerzson, az isten áldjon meg, ne menj se­hová, téged tiszteltek és becsültek eddig, tisztel­nek máig, mi bűn nyom téged? — Három bála szalma. — De hiszen azt a le­gények belökték az ud­varra, megkínáltad őket, s adtál nekik húsz-húsz forintot. — Ez a nagy vétek, meg minden. Hová ju­tottam én! Galambos Lajos: Szalma — Gerzson, a Szűz­anyára kérlek, nehogy feljelentsed magad. — De. Asszony! És csend most már. — Ujjal mutogat ránk majd a falu. — Mutogassanak. Az ő dolguk. Az enyém meg az enyém. Adjál pénzt, hogy a büntetést, amit kívánok magamra, kifi­zethessem. — Vén bolond, marha, állat. Egy ilyen szent- ségtelen szentségeshez mentem én férjhez? — Késő. Gondoltad volna meg negyvenöt évvel ezelőtt. A Szerencsi Cukorgyár rakodógépével Vasas József naponta M vagont rak meg cukorré­pával a tiszavasvári MÁV-állomáson. (Elek Emil felvétele) Vigyázzunk értékeinkre Pártfórumokon a társadalmi tulajdon vedelmo A szocialista erkölcs és a gazdálkodási fegyelem idő­szerű kérdéseit a megyei pártbizottság ez év tavaszán párt­aktíván tűzte napirendre, párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági és intézményi vezetők előtt. Itt — többek között — szó volt a pártszervezetek politikai felelősségéről, ellen­őrző szerepéről. Mindezekkel összhangban a közelmúltban együttes ülésen tárgyalt a nyíregyházi városi és járási párt- vb a társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről, felada­tairól. Elemi mulasztások A megyeszékhely és a nagy járás együtt a megye lakos­ságának egyharmadát, ipari és mezőgazdasági üzemei ré­vén ennél nagyobb arányt reprezentál, az itteni tapasz­talatok tehát meghatározóka megyei összképben is. Alapvető, hogy a város és a járás egyaránt sokat fejlő­dött az utóbbi években, nagy­arányú a társadalmi vagyon gyarapodása is. Ez azonban más oldalról azt jelenti, hogy nőtt a bűncselekmények által veszélyeztetett és védelmet igénylő különböző ingó és in­gatlan vagyontárgyak köre is. Így természetes, hogy a tár­sadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett cselekmények számszerű csökkenése csak következetes megelőző mun­kával és bűnüldözői tevé­kenységgel érhető el. A tapasztalatok azt jelzik, hogy számos üzemben, mun­kahelyen alapos ok van a té­ma elemző napirendre tűzé­sére, mivel a társadalmi tu­lajdont károsító bűncselek­mények aránya növekvő. A vb vitájából kitűnt: oly­kor elemi mulasztásokról van sző. Miközben nőtt a betöré­Ama vezetőségi ülésen tisztességesen előadta bűnét eme vén Gerzson. És mondotta, kérdezte: — Mikor fizethetem be szövetkezetünk pénz­tárába eme összeget? Mondották neki: — Gerzson bácsi, hát ugyan, mi az, semmiség. — De, de, de-de, gye­rekek! — Vegye úgy, hogy ju­talom. — A közösből valót ilyenformán mindenki jutalomnak veheti? Nem az én erkölcsöm ez. — Hát mit akar még, vén bolond? Tulajdonképpen eme „vén bolond”-ra ott nem is tudott szólni. Hazament. Otthon az asszony meg­megkérdezte: — Mi van már megint veled? — Olyan szép, tiszta a lakásunk. Köszönöm ne­ked. — Mit kívánsz? — Friss szalmán alud­ni. Amikor az öreg nem látta már, az asszony friss szalmát lopott neki a szövetkezetből, s az ágyába tette. ses lopások száma, változat­lanul vontatottan halad az egyre szaporodó számú, je­lentős értéket tároló boltok, raktárak felszerelése bizton­sági berendezésekkel. Volt arra is példa, hogy a pénzt páncélszekrénnyel együtt el tudták vinni, mivel a pénz­tár ajtaján, ablakán sem volt védőrács. A riasztóberende­zések felszerelése is lassú, s mint a vb-n elhangzott, eh­hez a vezetők ellenőrző mun­kájának elmulasztásán kívül a legkülönbözőbb okok já­rulnak hozzá. Ilyenek példá­ul, hogy a kárt raktározási, szállítási, veszteség címén aránylag egyszerűen le lehet írni a készletből. A kárt meg­téríti a biztosító, tehát nem végzetes a kockázat. S még egy figyelemre méltó meg­jegyzés: a biztonsági beren­dezések létesítése a beruhá­zások körébe tartozik, s mi­vel azokat megszigorították, így gyakran erre hivatkozva marad el az egyébként szük­séges biztonsági berendezé­sek felszerelése is. Egymás hibáit takargatják Van azonban egy ennél kedvezőtlenebb tapasztalat is. Gyakoribb lett, hogy egy- egy gazdasági és kereskedel­mi egységben a dolgozók egymás hibáit takargatva kö­vetnek el bűncselekményeket (például boltvezetők egymás között fiktív árumozgatást végeznek, s azzal hiányukat, illetve többletüket eltünte­tik). Ilyen ügyekről lapunk­ban is beszámoltunk a bíró­sági eljárás idején — a szál­loda és vendéglátó vállalat­nál, az Alföldi vendéglátó­nál, a Demecseri ÁFÉSZ-nél elkövetett visszaélésekről. Hangsúlyozta a vb-ülésen a városi-járási vezető ügyész, hogy a bűncselekmények el­követői között szaporodott azok száma, akiknek munka­köri kötelességüknél, beosz­tásuknál fogva közvetlen feladatuk lett volna a közös vagyon megóvása. Az utóbbi évek bűncselekményei közül ezt igazolja például az Ibrá- nyi Vegyesipari Szövetkezet, a Demecseri ÁFÉSZ, a szál­loda és vendéglátó vállalat esete. Ez utóbbi azt is mutat­ja: nem egyszeri, hanem hosszabb időn át folytatott visszaéléssorozat is kialakul­hat, ha több, mint egy év te­lik el az első jelzésektől a konkrét intézkedésig (amely ráadásul akkor is csak külső ellenőrzés hatására történt). Nagyobb oróllyol Nagyobb eréllyel kell fel­lépni a csúszópénzek, elvte­len kapcsolatok, kijárások gyakorlata ellen is — hang­zott el a két párt-vb együt­tes ülésén. — Az elmúlt két évben felszínre került jelen­tősebb bűncselekmények kap­csán szinte mindenütt szere­pelt valamilyen formában a korrupciós jelleg, az elvtelen kapcsolatok megléte. Ilyen tapasztalatokra hivatkoztak a Demecseri ÁFÉSZ, a nagy- kállói Virágzó Föld Tsz, a nyíregyházi TÜZÉP, az Ibrá- nyi Építőipari Szövetkezet esetében. Ezekre a közvéle­mény élénken reagál, azon­ban mégis sokan passzívak a tapasztalt szabálytalanságok leleplezésében, vagy a bűn­üldöző szervek segítésében. Túl az egyes ügyek értéke­lésén, általánosságban is meg­fogalmazta a vb: sok gazda­sági egységnél megfeledkez­nek a számvitelt és a bizony­latolás rendjét meghatározó szabályzatok karbantartásá­ról, a jó ügyviteli szervezet kialakításáról. Többször elő­fordul, hogy jelentős károk esetén is elmarad a konkrét büntetés, mert ezek a laza, gyakran csak szóban közölt szabályozások lehetetlenné teszik a valóban felelős meg­állapítását. Szinte általános: a belső ellenőrök munkáját a vezetők nem igénylik kel­lően. Ennek következménye, hogy a belső ellenőrzés fo­gyatékosságai szinte minden — társadalmi tulajdont káro­sító — bűncselekménynél kimutathatók. A szövetkeze­ti ellenőrző bizottságok több­sége is felszínesen működik. A hibák feltárása után alig- alig indulnak eljárások — ez ‘ szinte biztat a további laza­ságra. Tartsák naplronden Az ügyészség és a rendőr­ség a bűncselekmények széles körét elemezve kimutatta, hogy az elkövetés indítéka általában nem a szükségsze­rűség vagy a rászorultság, mint inkább a túlzott anyagi igények kielégítése, a hará- csolási vágy, a lazaságok ki­használása, az iszákosság, a munkakerülő életmód — er­re is jobban oda kell figyelni. A párt-vb természetesen a pártszervezetek lehetőségei­nek oldaláról is megközelí­tette a témát, annál is in­kább, mivel a megyei aktíva­ülés nyomán helyben is szin­te mindenütt megtárgyalták a gazdálkodási fegyelem idő­szerű kérdéseit. A tapaszta­latokat összegezve a vb-n el­hangzott: az alapszervezetek egy része nem elég bátran nyúlt a témához, mód nyílt volna az alaposabb helyi kri­tikára, elemzésre, javaslatté­telre. Ez is indokolja, hogy a téma nem kerülhet le a na­pirendről: a beszámoló tag­gyűléseken, a munkaterv ké­szítésénél, a gazdasági veze­tők beszámoltatásánál újra szólni kell a gazdálkodási fe­gyelemről, a társadalmi tu­lajdon védelméről, s további alaposabb, konkrétabb helyi intézkedéseket szükséges ten­ni. M. S. Minőség és vezetés A minőség gazdaságpoliti­kánk egyik alapvető kér­dése, a hétköznapok gyakorlatában pedig legtöbb­ször ezen áll vagy bukik az üzlet. A megfelelő minőség produkálása nemcsak azon múlik, hogy sikerült-e előte­remteni az ehhez szükséges tárgyi feltételeket: a szüksé- geis nívójú alap- és segéd­anyagokat, az alkatrészeket és gépeket, berendezéseket. Az eibek harmincadjára ha­gyott eszközök, szennyezés­nek kitett anyagok, a gondat­lanság olykor a termék gyen­geségében bosszulja meg ma­gát Aligha szükséges bizony­gatni: a minőségben óriási szerepe van az emberi té­nyezőknek. S mint ilyennek, ezen belül nagy súlya van a vezetésnek is. Ilyenformán az sem véletlen, hogy a harma­dik országos minőségügyi konferencia témájául a mi­nőség és vezetés összefüggé­seit, az e téren elért eredmé­nyeket az ellentmondáso­kat és a további tennivaló­kat választották. A mai ta­nácskozás napirendjének időszerűségét mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy az előző alkalmakhoz képest is növekvő számú, összesen mintegy ezer vállalati vezető és minőségügyi szakember vesz részt a konferencián. Magyarországon először 1980-ban rendeztek országos minőségügyi konferenciát, amikor is a minőség — gazdaságosság — érdekeltség kérdés hármas összefüggése­it és ellentmondásait elemez­ték. A második alkalommal rendezett minőségügyi ta­nácskozáson — tavaly — az előadások és a korreferátu­mok a vállalati minőségsza­bályozás és az exportképes­ség részleteit elemezték Ezekre a feladatokra egyéb­ként már a második minő­ségügyi konferencia is kitért ajánlásaiban akkor, amikor egyebek közt leszögezte: a vezetés minden szintjén biz­tosítani kell a szükséges in­formációt a nemzetközi piac által támasztott igényekről, műszaki jellemzőkről és az ott kialakult árakról. Ver­senyképességünk feltétele, hogy műszaki-gazdasági ve­zetőink ezek ' ismeretében rendszeresen vizsgálják a hazai termékek műszaki pa­ramétereit és ezeket vessék össze a világpiacon mérték­adó termékek adataival. Az információs bázis sokoldalú lehet: ha munkában felhasz­nálhatók a külkereskedelmi kirendeltségek ismeretei, az ipari kiküldöttek tájékozódási lehetőségei, valamint a kü­lönböző minőségvizsgáló és -ellenőrző szervezetek, inté­zeték adatai. A válallati ve­zetés sokat tehet a különböző — egyébként Japánból eredő — minőségi körök elterjesz­téséért. Valamint a minőség- szabályozás bevezetésének szorgalmazásáért. Ugyancsak a vállalati vezetés feladata egy olyan belső érdekeltségi rendszer kialakítása, amely­ben a dolgozók, a munkapa­dok és a tervezőasztalok mel­lett egyaránt közvetlenül ér­dekeltté válnak a jobb minő­ségű és exportképesebb ter­mékek gyártásában, előállí­tásában. Az egyúttal azt is je­lenti, hogy nemcsak a jó mi­nőség honorálására van szük­ség, hanem arra is, hogy a selejt, a hibás termék miatti veszteség is kihasson a dolgozók jövedelmére. A felsoroltak mellett még sok olyan, minő­séggel kapcsolatos te­endője van a vállalati veze­tésnek, amellyel a harmadik országos minőségügyi konfe­rencia előadásai és korreferá­tumai foglalkoznak. Remél­hetőleg az ismertetett (és hiá­nyolt) módszerek nemcsak szóbeli ajánlások lesznek, ha­nem hozzájárulnak a minő­ségfejlesztési feladatok meg­oldásához, a termelési költsé­gek csökkentéséhez és ezen keresztül a piaci pozíciók erősítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents