Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-03 / 284. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. december 3. Közlemény munkával mind teljesebben elégítse ki. Az építő szervezeték nagyobb arányban végezzenek fenntartási és lakossági épí­tési munkát A kereslethez rugalmasan, szakmai átképzés­sel, jobb munkaszervezéssel alkalmazkodjanak. A gazdáid kodási feltételeket úgy kell módosítani, hogy ezek a vállala­tok teljesítményeik növelésére, fegyelmezett, jó minőségű munkára késztessék. Meg kell gátolni az építési árak indo­kolatlan emelését. A mezőgazdasági termelés biztosítsa a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a kivitel bővítését. Tovább káli emelni a hozamokat, javítani a hatékonyságot. A gabona vetésterüle­tét növelni kell. A cukorrépa, az olajosmiagivak és a zöldség termelése jobban igazodjék a piac igényeihez, a feldolgozó ipari kapacitásokhoz. Az állattenyésztésben javítani kell a takarmányhasznosítást. Növelni kell a szarvasmarha-állo­mányt és a sertéshústermelést. A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége és a háztáji termelés az igényekkel összhangban bővüljön. Javuljon a mezőgazdasági termelés, a feldolgozás és a forgalmazás összehangoltsága. A betakarítás, a felvásárlás szervezettségének javításával, a tároló- és feldolgozókapa­citások jobb kihasználásával csökkenteni kell a vesztesé­geket. Az áru- és személyszállítási feladatokat az egyes szál­lítási ágak közötti munkamegosztás javításával szervezetteb­ben kell éllátni. A korszerű szállítási módok, technológiák alkalmazásával javuljon az energiafelhasználás, a kapacitá­sok kihasználása. Fokozott figyelmet kell fordítani a sze­mélyszállítás feltételeinek javítására. 3. A népgazdaság energiafelhasználása 1983-ban nem, vagy csak kismértékben növekedhet. Ezért meg kell gyor­sítani az energiagazdálkodási és -racionalizálási program végrehajtását. Fokozni kell a hazai földgáztermelést, a szén- és kőolajtermelés érje el az idei szintet. A paksi atomerő­műben kezdődjék meg a villamosenergia-termelés. 4. A rendelkezésre álló beruházási összegeket elsősorban a már megkezdett munkálatok folytatására, s azok mielőbbi befejezésére kell fordítani. Előnyben kell részesíteni a mű­szaki fejlesztést elősegítő, az anyag- és energiafelhaszná­lást javító, az exportot növelő és az importmegtakarító be­ruházásokat. Űj állami nagyberuházás nem kezdhető. Be kell fejez­ni a Dunai Vasmű konvérteres acélművének építését, a ma­gyar—szovjet földgázvezeték III. szakaszát, a Ferihegyi re­pülőtér-bővítés I. ütemét és a székesfehérvári könnyűfém­mű fejlesztését. 5. A külkereskedelmi munka hatékonyságának, aktivitá­sának fokozásával, új piacok feltárásával elő kell segíteni az áruforgalmi egyenleg erőteljes javítását. A kivitelt dinami­kusan kell növelni, a behozatal bővítésére nincs lehetőség. Nagyobb figyelmet kell fordítani a kivitel összetételének ja­vítására, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás­ra, a beszerzés és az értékesítés megfelelő ütemzésére, a ter­melő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésének erősítésére. A szocialista országokkal — mindenekelőtt a Szovjet­unióval és a KGST többi tagországával — a tervszerű gaz­dasági együttműködés fokozására, a kooperációk gyorsabb kibontakoztatására, az áruforgalom bővítésére kell töre­kedni. A fejlődő országokkal is szélesíteni kell a gazdasági együttműködést. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös elő­nyök alapján kell tovább bővíteni a gazdasági kapcsolato­kat. 6. A szabályzó rendszer egyes elemeit úgy kell módosí­tani, hogy azok fokozottabban késztessenek alapvető gazda­sági céljaink elérésére. A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel legyenek jobb összhangban. Az intézkedések teremtsenek kedvezőbb feltételeket a külgazdasági egyensúly javításában nagyobb feladatokat vállaló és megoldó gazdálkodó szervezetek, kol­lektívák számára. <. az auami K.ousegveies Kiaaasai a oeveieieKnei KiseoD mértékben emelkedjenek. A költségvetési gazdálkodásban szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. 8. A Központi Bizottság elsőrendű fontosságú feladatnak tartja az vásárlóerő és az árualap összhangjának folyamatos biztosítását. A kereskedelmi és a termelőszervezetek jobb együttműködéssel, a kereslethez való rugalmasabb alkal­mazkodással javítsák az áruválasztékot. A munkások és alkalmazottak, valamint a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben dolgozók átlagkeresete 3,5—3,8 százalékkal növekedhet. Az államigazgatási és a társadalmi szervek országos, valamint megyei központjaiban a kereset- növekedés 2 százalékát kiadásaik megtakarításából kell fe­dezni. A pénzbeli és természetbeni juttatások reálértékben 1,5—2 százalékkal növekszenek. Az arányosabb teherviselés érdekében 1983. január 1-től a nyugdíjjárulékot a 7000 forint feletti kereseti kategóriák­ban növelni szükséges. Az idei áremelések áthúzódó hatása, a motorbenzin árának a közeli napokban szükségessé váló emelése, a már bejelentett lakbérrendezés, valamint az utazási kedvezmé­nyek szűkítése 1983-ban együttesen 5 százalékos fogyasztási árszínvonal-emelkedést tesz ki. A szabadáras termékek árai­nak várható emelkedése további mintegy 2,5 százalékkal nö­veli az árszintet. A Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy mindent, ami rajtunk múlik — elsősorban a terv elő­irányzatainak teljesítésével — meg kell tenni azért, hogy 1983-ban ne kerüljön sor alapvető fogyasztási és szolgálta­tási javakat érintő központi áremelésre. A Központi Bizottság a nehezebb körülményék közepet­te is szükségesnek tart szociálpolitikai intézkedéseket: — 1983. július 1-től emelni kell a kétgyermekes és az eddig jogosult egygyermekes családi pótlékát; az egygyer­mekeseknél — a gyermek 6 éves koráig — családi pótlék ke­rüljön bevezetésre; — 1983. szeptember 1-ével emelkedjék a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők ellátmánya; — az arra rászoruló, egyedülálló, idős, alacsony jöve­delműek segítése érdekében növelni kell a tanácsok szociá­lis segélykeretét. Az életkörülmények javítását szolgálja, hogy 1983-ban fel­épül 75—77 ezer lakás, felújítanak 19—20 ezer állami bérla­kást, további 13—14 ezret pedig korszerűsítenek. Elkészül 1200 általános iskolai osztályterem, 9000 óvodai, 2200 bölcső­dei hely és 1000 gyógyintézeti ágy létesül ★ Az 1983. évi népgazdasági terv eredményes megvalósítá­sa, az állami költségvetés teljesítése nagy követelményeket támaszt az irányítás és a végrehajtás minden szintjén. Alap­vető követelmény a változó feltételekhez való gyors és ru­galmas alkalmazkodás, a gazdálkodás színvonalának eme­lése. A vállalatok, a szövetkezetek és a tanácsok készítsék el, és véglegesítsék saját éves terveiket, s azok legyenek össz­hangban a népgazdaság követelményeivel és teljes mérték­ben haszhálják ki adottságaikat, lehetőségeiket. Az 1983. évi terv valóra váltása jelentős és összehan­golt erőfeszítéseket kíván; megköveteli az állami, párt- és társadalmi szervek egységes cselekvését Anyagilag és er­kölcsileg azokat a kollektívákat kell támogatni, amelyek le­hetőségeik, tartalékaik jobb kihasználásával aktívan, kezde- ményezően vállalkoznak a feladatok megoldására. Az agitáció és a propaganda, a sajtó, a televízió, a rá­dió segítse élő, hogy a közvélemény megismerje és támogas­sa a terv céljait. Kapjon nagyobb nyilvánosságot és megbe­csülést a helytállás, az alkotó, kezdeményező munka. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, a kommunistákat, a társadalmi és a tömegszervezeteket, egész népünket, hogy tegyen meg mindent a szocialista építőmun­ka töretlen folytatásáért* a jövő évi terv teljesítéséért. | SCHMIDT ATTILAs 'l A tettes árizetben, a nyomozás folyik Bíró: Tehát úgy érzi, hogy a kislánnyal irgalmas volt? Vádlott: — ...Nem tudom mire gondol a bíró úr, de mindenesetre őt hajítottam le először ... Bíró: — Mi a véleménye önmagáról? Nincs válasz. ★ A szünet után a bíróság a tanúk kihallgatását Kohányi Ferencnével kezdi. A vörösre sírt szemű, fehér arcú, fekete ruhás fiatal nő szinte támo­lyogva lép a bírói emelvény elé. A bíróság felhívja a vád­lott feleségének figyelmét, hogy nem köteles tanúvallo­mást tenni... Amikor megfordul és a férjével szembe találja magát, felsikolt: „gyilkos ... gyil­kos ...” Majd meginog, két- három lépést még valahogy kierőszakol az erejéből. A falnak dől. Elájul... A családtagok sorra odaáll- nak a tanúk helyére, de né­mán elvonulnak... Kádas Károlyné házfel­ügyelő : — Hét óra után néhány perccel kinéztem az ablakon. Azt hittem rosszul látok. Egymás után három gyerek zuhant a virágágyásba... Horgas Pál: — Az erkélyen ültem. Fel­pillantottam a szemben lévő ház tetejére, csodálkoztam, hogy mit keres az a férfi ott fenn a gyerekekkel. Még mondtam is az asszonynak, meg van ez őrülve... Aztán bementem a szobába. Nagy Gabriella: — A nyitott ablak mellett olvastam, egyszer csak fel­pillantok, s látom, hogy egy férfi ledob a szemben lévő ház tetejéről egy kislányt, utánaveti a mellette ülő kis­fiút ... A harmadik meg el akart futni. Még most is hal­lom, hogy kiabált: „Apukám, ne dobj le...” Bíró: — Vádlott, mi a vé­leménye a tanú vallomásá­ról? Vádlott: — Kérem, egyik sem akart elfutni... Nem is lett volna idejük... Bíró: — Mennyi idő alatt történt ? Vádlott: — Hát... amíg hármat számolok. Egy ... Kettő ... Három ... Tanú: — A vádlott nem mond igazat. Soha nem fe­lejtem el a kisfiú keserves könyörgését... Azt örökké hallani fogom ... Az igazságügyi elmeszak­értő: — Tisztelt bíróság, a vád­lott megrögzött alkoholista. Életvitelére egyebek között jellemző az is, hogy 17 éves kora óta dolgozik és azóta 25 bejegyzett munkahelye volt. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű. Szellemi leépülésben vagy tudatza­varban nem szenved. Egyéb­ként kóros személyiség. Az érzelmi élete rendkívül si­vár, szűk látókörű, önző, sen­ki más nem érdekli, csak a saját érdekét tartja szem előtt. Hangulatilag labilis, sértődékeny, bosszúállásra hajlamos, életvezetése egye­netlen ... Alapvetően anti­szociális személyiség, azon­ban a bűncselekmény elkö­vetésekor tisztában volt tet­tének társadalmi veszélyes­ségével .... A vádlott az utolsó szó jo­gán: — Tudom, hogy én követ­tem el a bűncselekményt, de nem én vagyok a felelős. Ha a feleségem nem hagy el, nem öltem volna meg egyi­ket sem... A Miskolci Megyei Bíróság ítélete: — Kohányi Ferenc vádlott bűnös, előre kitervelten és különös kegyetlenséggel el­követett emberölés bűntetté­ben, ezért a bíróság főbünte­tésül halálra ítéli. Miután a Legfelsőbb Bíró­ság is helyben hagyta az íté­letet, dr. Gábor Ferenc rend­őr alezredes a büntetőtanács elnökétől engedélyt kért, hogy beszélhessen Kohányival. A Legfelsőbb Bíróság épü­letében lévő rácsos beszélő­ben várja Kohányi az utolsó találkozást: — Az alezredes úr, talán el­búcsúzni jött hozzám...? Dr. Gábor a rácson keresz­tül az elítélt szeme közé néz: — Nem ... Magától nem búcsúzkodom... — Hát akkor minek köszön­hetem a látogatást? — Csupán azt szeretném tudni, hogy megbánta-e, amit tett? Legalább sajnálja-e a megölt gyermekeit? — Tudja, mit sajnálok, al­ezredes' úr? Csak azt, hogy a feleségemet és a negyedik gyermekemet életben hagy­tam ... ★ Az ítéletet végrehajtották. ★ A miskolci temetőben há­rom egymás melletti kis sír- halom fehér virágait igaz­gatja egy gyászruhás, vé­kony, magas fiatalasszony. Mellette a kisfia. Azt kérde­zi: — Mondd anyu, azért olyan szép fehérek ezek a vi­rágok, mert a kisgyermeke­ket fehér koporsóban temetik el... ? — Biztosan, kisfiam. — Vége — Pallói János riportja a Kelet-Magyarországnak (1.) Túszok voltunk Varsóban November 27-én délután indultunk haza a leningrádi légikikötőből. Már sötétedik, amikor a TU—154-es felemelkedik a betonról. A Tallinn—Vilniusz útvonalon haladunk Varsó felé. Néhány perc múlva már a kabinban ismerkedtünk a személyzettel, a berendezés­sel. A parancsnok, Nagy Im­re 1969-ben végzett Nyíregy­házán, három évig mezőgaz­dasági repülő volt, 1975 óta van a MALÉV-nál. Antolik Tamás másodpilóta szintén Nyíregyházán végezte a fő­iskolát, négy éve a légitár­saság dolgozója. Varsóban simán landolunk. Még nincs egészen fél hat, amikor a középső feljá­róhoz tolják az utaslépcsőt. Pár utas kiszáll, a mi csopor­tunk marad. Egy pillanatra kinézek a nyitott ajtón. A lépcső alján két lengyel határőr áll. A kabinban kollégám fel­vételt készít a pilótákról, majd az utaskísérők követ­keznek. De egyszer csak nagy dobogást hallunk az utastér felöl, majd egy fegyveres fér­fi csörtet el mellettünk. Ka- tonaruihát visel és miközben a lengyelt orosszal, angollal keveri, kezében folyton ide- oda jár az ívtáras géppisz­toly. Senki sem érti az első má­sodpercekben, hogy miről van szó. Keres valakit? A fegyveres alak a géppisztoly- lyal mutogat, mindenki a he­lyére. Visszamegyünk, leülünk, várunk. Feleségem, barátaim mesélik, mi történt. Hárman rohantak fel a gépre. Elöl felemelt kezekkel a két határőr, mögöttük pe­dig ez a katonaruhás alak, aki most már a pilótafülke előtt áll, néha felénk néz, de jobbára a személyzettel tár­gyal. Ahogy felért, a két kis- katona azonnal visszafutott a lépcsőn és elrohant a gép kö­zeléből. Az ülések mögül kíváncsi­an kandikálunk előre, de hal­lani egy szót sem lehet. Kör­benézek és látom, hogy min­denki arcán ott van az iz­galom jele. A kabin előtti kis térség az események színhelye. Az utaskísérők közül a szőke ha­jú stewardess és férfi kollé­gája áll a fegyveres közelé­ben. Erzsébet egyszer csak megfordul & végigsétál az utasok között. Kezében kesz­tyű, és nyugodtan, majdnem mosolyogva mondja: — Nem értjük pontosan, hogy mit akar, de maradja­nak nyugodtan a helyükön. Kínos lassúsággal telnek a percek. Végre megint hátra- jön. — Ügy tűnik eltérítenek bennünket — mondja halkan. Tempelhofot emlegeti, Nyu­Nagy Imre és Antolik Tamás. gat-Berlinbe akar menni. A katonaruhás eltérítő ma­gas, vállas fickó, szőke hajú, 20—22 év körüli, sápadt, bal­kezes. Ahogy végigmegy a fe­délzeten, dong alatta a pado­zat, elszántság vibrál a te­kintetében. Nem szól semmit, csak végigmegy, visszafordul és újra megáll a pilótafülke előtt. Tovább magyaráz. Az­tán a stewardessek hozzák az újabb információt. — Nyugat-Berlánről lebe­szélte a torony. Ott rossz az idő. A pilóták az irányítóto­ronnyal beszélnek. Az eltérí­tő ott áll előttük, aztán átad­ják neki a fedélzeti mérnök fejhallgatóját. Halkan, fojtot- tan beszélhet, mert csak a szájmozgását látjuk. 18,40. Ügy tűnik, megyünk. Elviszik a lépcsőt, az ajtót bezárják. Az eltérítő ott áll a fülke ajtajában, fegyvere a személyzeten. Aztán matatás, dübörgés alulról: nyitva a csomagtér! Az első kijáratnál leengedik az összecsukható lépcsőt. Néhány percen belül lemegy a fedélzeti mérnök és a parancsnok. Egyik sem jön vissza. Negyedóra múlva a másodpilóta felére csökken­ti a világítást. A motor egy­folytában jár. Miközben ez történik, fog­orvos barátom azt mondja: — El kellene kapni a palit, ha legközelebb erre jön. — Hogyan? — kérdezzük vissza hárman is. — Testéhez nyomni a fegy­vert, és a nyakát szorítani. A szőke utaskísérő ránk szól: — Semmit sem szabad ten­ni, akkor nem lesz baj. Nem nyugszunk meg, de lassan beletörődünk, hogy ki­térővel érkezünk Ferihegyre. Az eltérítő beül a fülkébe, fején a hallgató és hosszasan beszél. Aztán sokáig hallgat és magához inti Erzsébetet. Ö hozza az üzenetet. — A nőknek le kell szállni. Vegyék fel a kabátokat. A nők felöltöznek, aztán leülnek. Az eltérítő ideges. Hosszú ideig nem történik semmi, aztán váratlan eseményként bemegy a személyzeti WC-be. Mi lenne, ha rázámánk az ajtót — villan meg a fejem­ben, de hamar rájövök, úgyis szétlőné a zárat. Az eltérítő 25 másodperc múlva kijön. Leül a fedélzeti mérnök székébe és újra tár­gyalni kezd. Telik az idő. Nem megyünk sehova. Nincs üzemanyag, nincs felszállási engedély. A motor leáll, a katonaruhás meg folyton tárgyal a torony­nyal. Mi lesz ebből? Itt al­szunk a gépben? Az eltérítő lankad. A keze már nincs mindig a ravaszon, a fegyver néha az ölében pihen. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents