Kelet-Magyarország, 1982. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. december 21. Kétféle Pygmalion Két Pygmalion-előadást láthatott az elmúlt napokban a nyíregyházi közönség, az egyiket a Móricz Zsigmond Színházban, a másikat a tévé képernyőjén. Jelentős a különbség a két előadás között, részint a hely, részint a tömeghatás, s egyéb okok miatt. Az előbbit eddig csupán a főpróba, illetve a premier közönsége, míg a másikat az egész ország láthatta. Sajnos, szerencsétlen ez a „találkozás”, a vidéki színház hátrányos helyzetbe kerül, szemben a tévé mindenláthatóságával. Már előzetesen lehetett hallani arról, hogy kárt tesz a tévéközvetítés a nyíregyházi előadásoknak, hiszen többen jelezték; nem kívánják megnézni a darabot a nyíregyházi színház művészeivel, mivel a tv-ben az ország legjelesebbjei, színpompás kiállításban, parádés szereposztásban tálalják ugyanazt. A tévéadás előtt sokan sajnálkoztak: kár, hogy egy nappal premierünk után tűzik műsorra Shaw remekművét. Utána egy nappal azt mondhatjuk, most már örülhetünk a véletlennek — akik mindkét előadást láthattuk. Nem szeretnénk sem egyik, sem másik mellett, vagy ellen hangulatot kelteni, csupán azt szeretnénk, ha a közönség emiatt még inkább óhajtaná összehasonlítani a kétféle produkciót — amire ritkán nyílik ilyen alkalom — s ugyanakkor lehetőség van a mi színházunk művészi képességének megmérésére is. (baraksó) BNV-dij, beregiért Nyíri Sándorné sikerei cáfolják, hogy bele kellene születni a beregi keresztszemes kézimunkák készítésébe, ö tizenegy évvel ezelőtt került a Nyíregyházi Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetbe. Adminisztrátorként dolgozott három évig, ezt követően három esztendeig volt gyesen, s amikor visszament dolgozni, kinevezték részlegvezetőnek. Beregizni Komsa Jánosné, a népművészet mestere tanította meg. ö vezette be a tervezésbe, a minták komponálásába. S Nyíriné, Ignéczi Mária művészi fokon sajátította el a mesterséget. Országos sikereket ért el. Az Alkotó ifjúság pályázaton II. díjat nyert, az 1982-es BNV-n sok szép munkák versenyében BNV-díjat nyert beregi mintás asztalterítőjével, s novemberben értesítették a szövetkezetét, hogy a Népi Iparművészeti Tanács nívódíjjal tüntette ki. Ma már Nyíriné önállóan tervezett mintákat készít. Ezek közül a Népi Iparművészeti Tanács ez évben 35 mintáját zsűrizett és fogadott el művészi értékűnek. Ezekkel a szép mintákkal készítik ügyes kezű munkatársai NSZK-exportra, a Kanári-szigetekre, s a többi tőkés országba valutáért a szebbnél szebb beregi keresztszemes térítőkét, asztalfutókat, alátéteket, női blúzokat. Az ő mintáit is felhasználják a szövetkezet 5 beregi részlegében, ötszáz lány és asszony kezei között formálódnak azok a minták, amelyeket Nyíriné álmodott vászonra. Mária asszony, aki adminisztrátorként kezdte, most felelős vezetője a szövetkezet beregi részlegének, s jórészt az ő vezetésétől és munkájától függ, hogy Sza- bolcs-Szatmár e világhírű terméke őrizze hírnevét a világban. Tíz és fél millió forint értéket termelnek évente Mária asszony munkatársai. Vajon ki tudná kiszámolni mennyi tűöltés, szellemi energia szükséges ennyi érték megtermeléséhez? Nemrégiben kiszámolták: csupán egyetlen mintát 250 öltéssel lehet elkészíteni, (fk.) Debrecen! vendégművészekkel Mozart-müvek a karácsonyi koncerten A már hagyományossá vált karácsonyi koncert az idén három estére bővült ki. Az első hangverseny december 18-án hangzott el. Közreműködött Irmai Kálmán zongoraművész és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának kamarazenekara Kováts Zoltán vezényletével. A műsorban négy Mozart- mű hangzott el. Az első af.Co- si fan tutte-ossie la scuola deg- hi amanti” azaz „Mind így csinálják, avagy a szerelem iskolája” c. opera nyitánya volt. A művet 1790-ben írta a szerző, reménytelen küzdelmek, kínzó anyagi gondok között. A mű nyitányában ennek ellenére Mozart szabadjára engedte áradó életkedvét és a szonáta formájú gyors szakaszban jelzi, hogy zenéje igazi szenvedélyt fejez ki. Két zongoraverseny, a d- moll és A-dúr hangzott el Irmai Kálmán előadásában, aki lényegében ragadta meg a két remekművet. Ha a mozarti melodikát itt-ott melegebb, szabadabb, folyamatosabb éneknek is képzeljük, Irmai előadása csak a legnagyobb Mozart-játékosokéhoz hasonlítható. Az utolsó szám Mozart „Szabadkőműves gyászzenéje” volt. Mozart maga is belépett a szabadkőműves páholyba. A gyászzénét két páholybeli „testvér” elhunyta alkalmából írta 1785-ben. Az egyik a páholy nagymestere volt, a magyar Eszterházy Ferenc gróf. A rövid kis darab lassú, ünnepélyes induló zenéje gregorián korális dallamot fon körül, s emlékeztet a Requiem rezignált hangjára, romantikus mélabújára. A zenekar szépen és tisztán játszott. Kováts Zoltán karmester ismét bizonyította fölényes intelligenciáját, biztos ízlését, ragyogó formaérzékét, melyek szerencsésen párosultak karmesteri adottságokkal, szuggesztív erővel. Vikár Sándor Tűz volt a negyediken Az első kérő szóra... A hivatalos iratok széle „fodros” és sárgásbarna. Hamu alól kerültek elő és vízben is áztak. Csoda, hogy megmaradtak. Megmaradtak csodának, emlékeztetőnek. Rajtuk kívül aztán minden odaégett. Ezek a szépen festett, tiszta falak ez év februárjában feketék, üszkösek voltak. Tűz volt itt, ebben a lakásban, a nyíregyházi Bessenyei tér egyik tömblakásának negyedik emeletén. Egyszobás garzonlakás ez, tulajdonosa, Molnár Béla két botra támaszkodva is pillanatok alatt megmutat mindent. A tűz után szinte semmije sem maradt, most viszont meleg otthona és korszerű szabóműhelye van ezen a pár négyzetméternyi területen. Hálálkodik is érte segítőinek. Amikor recsegett, ropogott a bútor, amikor sisteregve zsugorodott a műanyag, berohant, hogy mentse a menthetőt. Abban a pillanatban eszébe sem jutott, hogy mindjárt ottlesznek a tűzoltók és velük együtt könnyebb lesz... Elég az hozzá, hogy mentésbe kezdett és súlyos égési sebeket szenvedett. Megrokkant a lába, egy darabig járóképtelen volt. A kórházi kezelés után volt hová hazajönnie, mert a környezetében élő emberek nemcsak sajnálkoztak, segítettek is. Itt lakik, majdnem a szomszédjában Szász Jánosné, a II. kerületi vöröskeresztes alapszervezet titkára. A jó szándékú asszony mindjárt a tűz után szervezésbe kezdett. Czika Sándornéval, a kórház szociális nővérével segélyeket és kedvezményes ebédet intézett. Azután egyedül indult el, hogy bútort szerezzen. Megtudta, hogy a gyógyszertári központban éppen kiselejtezett bútorok várnak gazdára. Az első kérő szóra megkapta a szükséges bútorokat. A gyógyszertári központ még ingyen fuvart is szervezett. Igen ám, de a bútorokat fel is kellett vinni a negyedikre. Szászné kérte a közeli postahivatal férfi tagjait: jöjjenek már, segítsenek egy szerencsétlenül járt emberen. És jöttek. Még nem lehetett teljes az pröm, mert odavesztek a mesterség gyakorlásához szükséges gépek és szerszámok is. Szászné megkereste a Nyírség Ruházati Szövetkezet elnökét: nincs-e véletlenül egy kiszuperált, felújítható varrógépük? Volt. Villannyal működik. Most éppen egy télisapka készül rajta valakinek. Molnár Béla erősen őszül és egyedül él. így még jobban tudja értékelni az ajándékba kapott varrógépet. A gép és a fal között még van egy ölnyi szabad hely. A karácsonyfa helye. N. L. Pulóverpróba karácsony előtt a kisvárdal Szabolcs Áruházban. (Elek Emil (elv.) A tárgyalóteremből Verekedő garázdák Italozás után indult el Nyíregyházán a Dózsa Gy. utcán Zelenák György 21 éves, Tóth József 45 éves, és Ritli Ferenc többszörösen büntetett előéletű 28 éves nyírszőlős-Mátyás-bokori lakos. Az utcán minden indok nélkül rátámadtak Magyar Miklós helybeli lakosra és bántalmazták, de annyira, hogy Magyar a földre került. Ezután Magyarnak sikerült felállnia a földről, és szaladni kezdett megvadult támadói elől. Zelenákék azonban hamarosan utolérték, leütötték és összerúgdos- ták. Végül a további ütlegelést csak a felháborodott járókelők közbeavatkozása akadályozta meg. A bántalmazás következtében Magyarnak a combcsontjából letört egy darab, és kisebb sérüléseivel együtt két hónap alatt gyógyult tneg. A bírósági tárgyaláson Zelenák kivételével tagadták a bűnösségüket. Tóth azt állította, hogy ugyan ő is bele akart rúgni Magyarba, de az Ritlit érte, Ritli pedig azt mondta, hogy csupán a társai szaladtak Magyar után, ő azt se tudja, mit csinálhat tak. (Pedig az elsőt éppen ő ütötte.) A Nyíregyházi Megyei Bíróság a verekedő garázdák közül Zelenákot és Tóthtot tíz—tíz hónap börtönre, a többszörös visszaeső Ritlit pedig két év és hat hónap fegyházra büntette, őt még négy évre a közügyektől is eltiltva. Az ítélet jogerős. fU) Kérem, ne vegyék illetlen tiszteletlenségnek sem a tévénézők, sem az alkotók, hogy a múlt héten befejeződött, Liszt Ferenc életéről szóló, nemzetközi kopro- dukciós tévéfilmsorozatról csak néhány mondatot írhatok: ezekben a jegyzetekben részletesebb elemzésre nincs mód. Szerintem egy ismeretterjesztő célzatú életrajzfilmet láttunk, a várhatólag kevesebb emóciót (ámbátor több zenei élményt) keltőén. Nos, Liszt színes, fordulatosságában gazdag élete inkább csak pompázatos külsőségeiben elevenedett meg a tévéfilmben. (Meg kell hagyni, hogy ebbe mindent beleadott a rendezés és a gyártás, díszletekben, jelmezekben, költséget és fáradtságot nem kímélő helyszíni felvételezésekben egyaránt.) Hiányérzetünk az árnyaltabb jellemábrázolásról — melyet némi patetikusság- gal igyekeztek pótolni a film készítői — maradhatott, úgyszintén az emberiművészi drámai konfliktusok kissé elnagyolt kezeléséről. Valahogyan, szinte restellem leírni — kom- mersznek, nemzetközileg is eladhatóvá gömbölyített- nek tűnt az a sorozat, kevésbé alkalmasnak arra, hogy Liszt Ferencet, a művészóriást és az embert közelebb hozza hozzánk. Ezt — többek között — csalhatatlanul jelzi, hogy a tévéfilm, személyes tapasztalataim szerint nem volt folytatásról folytatásra széles körű beszédtéma, mint némelyik, a közvéleményt jobban felkavaró sorozat. Két magyar dokumentumfilmről, egy mondatban. Mind a Mediterrán kapu (a Reflektor szerkesztőség műsora, Regős István „vezényletével”), mind a Szovjet esten látott Nahodka — a Csendes-óceán kapuja (szerkesztette Mihail Stis- kovszkij és Konner János, rendezte Szűcs László) érdekes és élvezetes volt, az utóbbi egyenesen bravúros. Ugyanezen az estén a Moszkva nem hisz a köny- nyeknek c. Oscar-díjas szovjet sikerfilm a tévé előtt is maradandó élmény volt. Pénteken az „A” Kazal portréfilm rendkívül kellemesen (és tegyem hozzá: igényesen!) szórakoztatott. Méltán népszerű művészünk a nehéz komikusi pályán eltöltött 52 év után bölcs re- zignációval, s önirónikusan elevenítette föl, hogyan énekel te-játszotta végig az elmúlt félszázad történelmét. Szerencsére, sok archívfelvétel maradt fenn produkcióiról, melyek gazdagon illusztrálták a kitűnő műsort. Mégis, a mai Kazal, a meg nem fáradt, törhetetlen optimista volta legérdekesebb, különösen azzal, hogy minden második mondatában most is poén csattant. Hadd jegyezzem fel dicsérőleg a tapintatosan tisztelgő Kolozsi Béla riporter és a rendező Bittest Erzsébet nevét is, mert bízvást megérdemlik. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Az ember életére, mind munkájában, mind pedig magánéletében, nagy befolyással vannak kapcsolatai. Most nem protekciót eredményező kapcsolatokra kell gondolni, hanem mindazokra a szálakra, amelyekkel szűkebb és tágabb környezetünkhöz kötődünk, szüléinkhez, rokonságunkhoz, munkatársainkhoz, feletteseinkhez, beosztottainkhoz, tanárainkhoz, tanítványainkhoz, s így tovább. Hogy milyenek ezek a kapcsolatok, az sok mindentől függ. S mivel ez a sok minden szinte állandóan változik, a kapcsolatok milyensége, minősége is ki van téve némileg ezeknek a változásoknak. Nemcsak önmagunk, hanem környezetünk, végső soron a társadalom számára is hasznos tehát, ha időnként a nagy nyilvánosság előtt is — például a rádióban — beszélünk az emberi kapcsolatok feszültség- forrásairól, a kudarcok okairól, a konfliktusgócokról, az érintkezést, az egymás megértését akadályozó vagy lehetetlenné tevő okokról. A rádió nem először szánt időt ezekre a kérdésekre, illetve arra, hogy összeszedje és elmondja, elmondassa azokat a gondolatokat, amelyek ezekről a nem szakemberekben és a szakemberekben megfogalmazódtak. Az előbbiekben a konkrét tapasztalatok, az utóbbiakban az általánosítás (általánosíthatóság) szintjén, a következtetés levonásának és kimondásának igényével. Kapcsolataink címmel egy kb. fél évvel ezelőtt elhangzott sorozat fontosabb gondolatait idézték fel Hankiss Ágnes szociológus és Ve- kerdi Tamás pszichológus kommentáló, magyarázó közreműködésével Pásztor Magdolna szerkesztő-műsorvezető és riportermunkatársai. Arról is szó volt ebben a mostani összeállításban, hogy az emberi kapcsolatok minőségét, milyenségét nagyon befolyásolja az, hogy milyen a toleranciakészségünk, mennyire tudjuk a másikat elviselni, eltűrni, különösképp konfliktus- helyzetben, vitában. Sajnos, nem tudunk igazán vitatkozni. A legtöbbször nem egy általunk tévesnek tartott nézettel vitázunk, hanem egy másik emberrel, s őt magát — nem pedig nézeteit — akarjuk igazán legyőzni, letaposni, magunk alá gyűrni, olykor meg is alázni. Igen sokszor inkább indulatok csapnak össze, semmint különböző vélemények. Mindenképp a magunk (vélt vagy valódi) igazát akarjuk érvényesíteni ezekben a vitákban, inkább veszekedésekben. Ez az antidemokratikus magatartás nagyon megterheli, sőt megrontja az emberi kapcsolatokat. Feszültség keletkezik, őszintétlenség és bizalmatlanság alakul • ki emberek között. Az egymást köv|tő generációk, a szülők és a gyermekek, általánosabban: a ' felnőttek és a fiatalok közti kapcsolat egyre nagyobb tehernek, próbatételnek van alávetve. S ennek okai, gyökerei csak részben találhatók a családon kívül, a társadalomban. A negatív jelenségek, tények okai részben a családban lelhetők fel. A családok túlhajszoltak, nincs, vagy pedig nagyon kevés idejük van a gyermekekre. Az iskolától várják, hogy a gyermeket nevelje. Pedig, miként e műsorban hivatkoztak is rá, egy amerikai vizsgálatból az derült ki, hogy azokból a családokból, amelyekben az érzelmi együttlét, a jó családi hangulat az uralkodó, a fontosabb, mint az anyagi javak bősége, nos ezekből a családokból sokkal kisebb arányban kerülnek ki ideggyenge, deviáns, rossz útra tévelyedő gyerekek, mint azokból a családokból, melyekben a teljesítmény elv, a karrier vagy az anyagi javak minél nagyobb bőségének elérése a cselekedetek mozgatórugója. Érdemes lenne ezen elgondolkozni! Seregi István NYiRiNÉ KITÜNTETÉSE
